Vas Népe, 1981. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-18 / 91. szám

A kötés örök Németh István huszon­egy évig állt a sárvári járási, majd a sárvári vá­rosi-járási munkásőr egy­ség élén. Az idén, feb­ruár elsejével megérde­melt nyugalomba vonult. Életútja­­ az, hogy a cse­lédgyerekből fontos be­osztású parancsnok, tö­rekvéseiben önmagához, népéhez, pártjához min­dig hű vezető lett, lehe­tett a társadalmi rend­szerünk embert, értéket becsülő jellegét tükrözi. Németh István 1928-ban született Tömördön, nyolc gyermekes mezőgazdasági cseléd­családban. Tizen­két éves korában már maga is ebben a sorban húzta az igát, amíg a na­gyobb kenyér reménye to­vább nem lendítette más tájakra, de mindig csak munkásnak. 1950-ben be­vonult a határőrséghez Kiskunhalasra, ott tiszt­­helyettesi iskolát, őrspa­rancsnoki tanfolyamot végzett, főtörzsőrmester­ként szerelt le. Rövid idő múlva a Belügyminiszté­rium állományában telje­sített szolgálatot, amíg 1957-ben a sárvári járási pártbizottság instruktora, majd 1960-ban a járási munkásőr egységparancs­noka lett. Az egység élén akkor is megmaradt, ami­kor az városi-járási egy­séggé bővült. Ehhez meg kellett szereznie a szük­séges politikai, katonai ismereteket a Marxizmus­­leninizmus Esti Egyetem­től a főtiszti iskoláig. Munkáját kitüntetések sorával ismerték el, köz­tük a Haza Szolgálatáért Érdemérem aranyfokoza­tával, háromszor megkap­ta a Közbiztonsági Ér­demérem különböző fo­kozatait, a 65-ös árvíz idején tanúsított helytál­lásáért az Árvízvédelmi Emlékérmet. Munkásőri szolgálati ideje alatt ki­tüntették a Szolgálati Ér­demérem 10-es 5—20 éves fokozatával, Kiváló Pa­rancsnok jelvénnyel négy­szer jutalmazták és a Kiváló határőr címet is magáénak mondhatja. Ha emlékeiről kérdezik, először 1945-öt említi, amikor a felszabadulás kiemelte a cselédsorból, aztán 1956-ot, amikor az ellenforradalom az életét, követelte, s a szovjetek­nek köszönheti, hogy meg­menekült a haláltól, végül azt az ünnepélyes egység­gyűlést, amelyen a mun­kásőrei egységes szívvel köszöntek el a szeretett parancsnoktól. Németh István elége­dett ember. Az elégedett emberek abból a fajtájá­ból, akik azt vallják, töb­bet kaptak a társadalom­tól, mint amennyit meg­szolgáltak, s ez arra köte­lezi őket, hogy erejük fogytáig munkálkodjanak azon, amin eddig munkál­kodtak. Ehhez úgy, ahogy eddig, maga mögött — azaz in­kább maga mellett — tudja családját, amely megértésével, együttérzé­sével, segítő gondoskodá­sával részese volt mind­annak, amit Németh Ist­ván érdemei között szá­mon tartunk. Sárvár város és járás Pista bácsija ma is nép­szerű ember. Ez a nép­szerűség és a szívébe­­agyába égetődött belső parancs — így érzi és r­ondja — végképp és el­­téphetetlenül odaköti azokhoz, akikhez eddig is minden idegszálával kö­tődött, együtt dolgozik ve­lük és értük. Szívből kívánjuk, még nagyon sokáig! (várhelyi) Koszorús János nem tilta­kozik a szó ellen. Ha úgy tet­szik, való­ban mániája már régóta az amiit a század elején híres sláger kürtött világgá. Ámbár ő nem a Stefániáról álmodott soha, még csak nem is Budapestről. Abban a kisvárosiban, ahol él, Kő­szegen szeretett volna már gyerekkorától, konflisra, fiákerre ülni. Végigkocsikáz­­ni a Rákóczi úton, be a fő­térre, kihajtani a Szigetre, a­­Királyvölgyibe, vagy ha úgy tetszik, fel a Szabóhegyre. És korántsem utasként, hanem elől ülve a bakon, kantárral, díszes ostorral a kézben. Mint egy... ipajd azt mondtam, urasági kocsis. — Mondhatod nyugodtan, nem sértő, bár ami a megje­lölést illeti, az bizony régen a múlté. Hol van már ilyen? — És hol van már fiáker... — Hogy hol? Hát tessék, idenézz! Kitárul a széles kapu, s odabent az udvarban való­sággal előlép a múltból a jelenbe egy befogott hófehér paripa, meg egy mustársár­ga konflis. — Cséza ez, vagy másnéven homokfutó, — pontosít tüs­­tént, nem mintha lényeges tévedés lenne. — Éppen egy kis bejáratásra indultam, gyertek, szánjatok­­be, körül­megyek a városon. Egymásra nézünk a kol­legámmal — de jó is lenne! — aztán mégis elhárítjuk a meghívást. Sajnos sietnünk kell, sürget az idő. Mosolyog­va csóválja a­ fejét: — Tu­dom, rohanás. Folyton-foly­­vást. Hát látod, ez is ösz­tönzött. Egy kicsit fékezni szeretném a tempót. Egy kis nyugalmat, idilli látványt belopni a száguldó autók közé. * — Gyerekkoromtól vonzód­tam az állatokhoz. Kivált a lovakhoz. Mondtam, félrete­szem majd minden pénze­met, s ha addig élek is, ve­szek egyet. Nevettek sokan, sőt kinevettek. Élcelődnek még ma is. Nem törődöm ve­le, elmegy a fülem mellett. Tavaly augusztusiban kint voltam Zakopánéban, és cso­dálkozva láttam ott a sok-sok fiákért. Jöttük­ mentese, utaztatták az ideérkezőket. Magam is fölültem egyre, él­veztem, többet ért ez min­dennél. Nos, ekkor határoz­tam végleg. A pénz nagyjá­ból már megvolt. Idehaza nyomban kutatni kezdtem. Faluról falura jártam, míg aztán valaki megsúgta. Csempészkapocson kínálnak egy eladó kocsit, ötezret kér­tek érte. Kifizettem, másnap ,már itt is volt. A lóhoz egy állatorvos segített. Rá, a ti­zenegy éves Medinára Szom­bathelyen tettem szert. A ko­csinak ötszörösét fizettem ér­te, de ... végre, végre meg­van a lovam, a hintám, ma­darat lehetne fogatni velem! Barátok, ismerősök segí­tettek minden szükséges szerszámot, kelléket begyűj­teni. A helyi szíjgyártó rend­­betette, „kligancolta” vala­mennyit. Sikerült egy istál­lót is kibérelni, meg fészert a járműnek. Azóta a munká­ból egyenesen idesiet, abra­­kolni, csutakolni, rendbe ten­ni a jószágot. A fogat már hetek óta itt is, ott is feltűnik a kőszegi utcákon. Egyelőre csak a tulaj ül rajta. Most van az ismerkedés időszaka. A környezettel, a forgalom­mal. Amerre elhaladnak, cso­dálkozó, kiváncsi tekintetek követik útját. Ha valahová illik az ilyen ház ebbe a mű­emléki környezetbe feltétlen. Volt is itt mindig fiáker, konf­lis, omnibusz. Hozta fel az uta­sokat az állomásról, mígnem a benzinnel hajtott gumike­rék száműzte a faküllőket. Úgy tűnt, mindörökre. És lám csak most... — Bementem ez ügyben a tanácsra. Az illetékes osz­tályon kedvezően fogadták az ötletet. Próbáljam meg — mondták. — Illetve, hogy próbáljuk, mert van még valaki, egy fuvaros a Torda Sanyi bácsi. Neki tót szép fekete lova van, meg díszes kocsi is hozzá. Ha én beszál­lok, ő is megpróbálja. Meg­beszéltük, hogy társulni fo­gunk. A hegyi utakra leg­alábbis. Úgy tervezzük, hogy húsvét hétfőn lesz a debü­tálás. Kimegyünk próbaként az állomásra... — Gondolod, lesz nagy ér­deklődés? — Az előjelekből ítélve, igen. Máris sok helybeli csa­lád jelentkezett, hogy szeret­ne ki­kocsizni a Csónakázó­­tóhoz, a Pogányba, sőt Ve­­lembe is. A turistákkal hogy lesz, majd meglátjuk. Ha kedvezően alakul, hamarosan kiváltom a másodállást. Az Express külön támogatja az ötletet. Szeretném letenni az idegenvezetői vizsgát is. Han­gulatos lesz majd bakon ül­ve magyarázni, mutogatni a Lábaaházat, a Flórián teret, a Chernel utcát, a Várat és az egész környéket. * Koszorús János negyven éves. A kőszegi étész dekora­­tőre. Tehetséges ember, ügye­sen rajzol, fest, munkáján kí­vül ez­­is egyik hobbija. A ló, a konflis a másik. Az erő­sebb. Autóra sosem vágyott, bár évekkel ezelőtt megsze­rezte a jogosítványt. Ha már négy k­erék — mondja — le­gyen ilyen. Visszamentett kedves emlék, amiben sokak­nak telik majd vele együtt gyönyörűsége. Lakatos Ferenc­Fotó: Horváth Pál Névváltozás ürügyen az egészségügyről Beszélgetés a szakma főtitkárával Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete leg­utóbbi kongresszusán született a határozat a névvál­toztatásról. A korábbi elnevezést (Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete) hallva bárki megkérdezhette: az orvos nem egészségügyi dolgozó? Ha igen, akkor miért van szükség külön megnevezésre? Vagy: miért nem „ragozunk” tovább? Valahogy így: orvos, egész­ségügyi dolgozók, műszaki alkalmazottak, takarítók, kerti munkások... Mert valamennyien az egészség­ügyben dolgoznak. A névváltoztatás tehát nemcsak egyszerű formaság... Ezekkel a gondolatokkal kezdtük beszélgetésünket dr. Füzi Istvánnal, az Egészség­­ügyi Dolgozók Szakszerveze­te főtitkárával. — Nehéz fölsorolni, ki­­mindenki dolgozik az egész­ségügyben, az orvosoktól a gépkocsivezetőkig szinte át­tekinthetetlen a skála. Hiba lenne fontossági sorrendet felállítani a különféle mun­katerületen dolgozók között. Az egészségügyben mindenki azonos értékű ember, akár szakképesített, akár szak­képzetlen. Előfordult régeb­ben, hogy egyes kategóriákat kiemeltek, — akkor talán in­dokoltan, de ma indokolatla­nul tennék ugyanezt. Ha­zánkban hatvanezer az egészségügy fizikai dolgozói­nak száma, ez egyúttal a tel­jes létszám egynegyede. Munkájukra nagy szükség van, amit tesznek, ugyanúgy a betegekért teszik, — ha nem is közvetlenül —, mint az orvosok vagy az ápolónők. Megbecsülésükről csak annyit: a bérfejlesztést először a fizikai dolgozók kö­rében hajtottuk végre. — Úgy vélem orvost manapság is nehezebb találni egy bizonyos munkaterületre, mint mondjuk villanyszerelőt vagy lakatost... — Nem vitás, a gyógyítás­ban alapvető az orvos jelen­léte. Nem kis gondot okozott az integráció­­ egyik velejá­rója, az átcsoportosítás. Fi­zikai munkakörben köny­­nyebb volt a feladatok meg­oldása, de végül minden te­rületen sikerült. Nehezebb a szabadság vagy más okok miatt távol lévők helyettesí­tése is, ha orvosokról van szó, mint például a takarító személyzet körében. Mind­ezek ellenére figyelnünk kell arra, hogy a fizikai dolgozó­kat mindenütt megbecsüljék, s munkájukat elismerjék. Nemrég felmérést készítet­tünk a szociális körülménye­ikről — ez is azt bizonyítja, hogy az egészségügyben ki­emelt feladataink között sze­repel a fizikai dolgozók élet- és munkakörülményei­nek javítása. — Mi a tapasztalata, beszélhetünk-e manap­ság orvostársadalomról, vagy megváltozott a ko­rábbi szemlélet? — A régi szemlélet meg­változott, ennek ellenére beszélhetünk orvostársada­lomról, de csak a fogalom pozitív értelmében. Az orvo­sok az egyik legmagasabb szinten képzett réteg képvi­selői, ha együtt, egymásért, s főleg a betegekért dolgoz­nak, nincs mit kifogásolni — még az elnevezésben sem. Ugyanakkor az individuális orvoslás helyett ma már a „tim”-ek feladata a gyógyí­tás. Ezek a kis kollektívák nem szakadhatnak el egy­mástól — a progresszív (fo­kozatos) betegellátási rend­szert nemcsak az intézmé­nyek között, hanem egy-egy kórházon vagy intézeten be­lül is ki kell alakítani. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a csoportokban nem csupán a különféle szakmák képviselőinek, hanem az ápolónőknek és az asszisz­tenseknek is jelentős szere­pük van, sőt, használható véleményük, javaslatuk is lehet. Ezzel a gondolattal már visszakanyarodtunk oda, hogy az egészségügyben mindenkire egyaránt nagy szükség van. — És egy másfajta szemlélet: sokszor nem éppen szimpatikus a kórházi és a körzeti or­vosok egymásról alkotott véleménye... — Sajnos az alapellátás fejlesztéséről az elmúlt évek­ben kicsit elfeledkeztünk — ez most kiemelt feladat. A gyógyításban a körzeti or­vostól függ leginkább a be­teg további sorsa, s legtöbb­ször egyedül kell döntenie. Előfordul, hogy téved, s a kórházba beutaltak egy része indokolatlanul kerül oda. Az új betegbeutalási rend pon­tos eligazítást ad, ettől is sok változást várunk. Lassan kialakult gyakorlat lesz, hogy a körzeti orvosok részt vesz­nek a kórházi viziteken, de a kórháziak sem szakadnak el a körzetektől. Kétségte­len: csak a jó kapcsolat, a szakmai egyetértés szolgálja a betegek gyógyulását.­­ A szakszervezet fontos feladata a dolgo­zók érdekvédelme és érdekképviselete. A gyó­gyításban viszont a be­tegek érdeke a legfonto­sabb. .. — Így van, ezért gyakran ütközik a betegek és a dol­­­gozóink érdeke. A beteg bár­milyen napszakban a legma­gasabb szintű ellátást igény­li, erre jogosult, ugyanakkor dolgozóinkat ugyanúgy meg­illeti a szabadnap, mint pél­dául egy üzem munkásait. Nehéz lesz majd zökkenő­­mentesen áttérni az ötnapos munkahétre, de megoldjuk. Szociális tervek és munka­ügyi szabályzatok, készülnek a szakszervezet aktív közre­működésével. Amint a szak­­szervezeti tennivalókat nem lehet elválasztani a szakmai munkától, úgy dolgozóink ér­dekeit is csak a betegek ér­dekeinek megfelelően képvi­selhetjük. Burkon László KOSSUTH RADIO 8.30 Lányok, asszonyok. — 8.55 4X4 — játék. — 10.10 Évszáza­dok mesterművei. — 11.69 Mély­világ. László Anna tudósítása. — 12.20 Zenei anyanyelvünk. — 12.30 Magyarán szólva. — 12.45 Filmzene. — 13.60 Szórakoztató irodalmi magazin. — 14.06 Pin­tér István jegyzete. — 14.16 Klasszikus operettdalok. — 14.30 Magazin a világ mezőgazdaságá­ról. — 15.05 Új Zenei Újság. — 16.00 168 óra. — 17.50 Székely Mihály éneekel. — 18.45 A mol­nárleány. Rádiójáték. — 19.29 Házimuzsika Dohnányi Ernő tab­ lahassee-i otthonában. — 20.24 Schumann: III. (Rajnai) szim­fónia. — 21.00 A Don Quijotétól Vas Istvánig. — 22.15 Magyar előadóművészek. — 22.38 Ope­rettrészt. — 23.20 Nagy meste­rek — világhírű előadóművé­szek. — 0.10 Melódiakoktél. PETŐFI RADIO 8.05 Népszerű fúvósátiratok. — 8 20 Tíz perc külpolitika. — 8.30 Népdalcsokor. — 9.12 Barátság slágerexpressz. — 9.42 Tanácsadás magánépítkezőknek. — 10.60 Szombat délelőtt. — 12.00 Ope­rettdalok. — 12.33 Jó ebédhez szól a nóta. — 13.30 Éneklő If­júság. — 13.41 Britten: Alpesi szvit. — 14.00 Ritmus. 14.35 Or­vosok mikrofon előtt. — 14.40 Szőnyi Erzsébet: Az aranyszár­nyú méhecske. Gyermekopera. — 15.13 Beszélgetés az öregség­ről és patináról. — 15.40 Floren­tine. A-játék. — 16.35 Pophullám. — 17.30 Az elmúlt hetek legsi­keresebb műsoraiból. — 18.33 Sportkrónika. — 18.55 Töltsön egy órát kedvenceivel. — 19.53 Közvetítés az V. Dózsa—Ferenc­város labdarúgó-mérkőzésről. — 20.58 Népzene. — 22.00 Szombat esti diszkó. — 23.10 Slágermú­zeum. 3. MŰSOR *.11 Mindenki zeneiskolája. — 9.50 Turpinszky Béla énekel. — 10.10 Dzsesszfelv. — 11.05 Száza­dunk kamarazenéjéből. — 12.09 Mendelssohn: Éliás. Oratórium. — 14.31 Kalotaszegi dalok. — 14.42 A szerződés. Rádiójáték. — 15.30 Harminc perc beat. — 16.00 Operaáriák. — 16.41 Maurizio Pollini zongorázik. — 17.40 Slá­gerlista. — 18.15 Brahms: g-moll zongoranégyes. — 19.05 Debussy: Pelléas és Mélisande. 5 felv. opera. — Közben: 20.09 Maupas­sant költeményei. — Közben: 21.04 Kritikusok fóruma. — 22.27 Napjaink zenéje. GYŐRI RADIO 8.30 Hírek. — 8.35 Szombat reggeli zenés — információs műsor. Televízió BUDAPEST 9.05 Tv-torna. — 8.10 Világ­nézet. — 8.50 Mese, mese, már­ka. — 9.15 Perpetuum Mobile. — 10.00 Nas Ekran — Mi kép­ernyőnk. — 10.20 Autó-motor sport. — 10.40 Pályán maradni! Teremfoci gyerekeknek. — 11.20 Reklám. — 11.25 Ellery Queen. Amerikai bűnügyi tv-filmsoro­­zat. Vigyázat, a kutya arany! — 12.10 Keresztkérdés. — 12.55 Jégkorong VB. közv. Göteborg­ból. — 15.20 A nagypapa, a szappan és az óceán. Svéd rajz­film. — 15.25 Csak gyerekek­nek. — Civyl kutya kalandjai. (6). — 15.55 Hírek. — 16.00 Rek­lám. — 16.05 Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai. NSZKI filmsorozat VIIT. Támadás a világűrből. — 17.05 Playa Larga. Riportfilm. — 17.24 Reklám. — 17.30 Sorstársak 81/4. Rehabili­tációs fórum. — 17.40 Az Ipoly- 1981. április 18. Szombat

Next