Vas Népe, 1981. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-18 / 91. szám
A kötés örök Németh István huszonegy évig állt a sárvári járási, majd a sárvári városi-járási munkásőr egység élén. Az idén, február elsejével megérdemelt nyugalomba vonult. Életútja az, hogy a cselédgyerekből fontos beosztású parancsnok, törekvéseiben önmagához, népéhez, pártjához mindig hű vezető lett, lehetett a társadalmi rendszerünk embert, értéket becsülő jellegét tükrözi. Németh István 1928-ban született Tömördön, nyolc gyermekes mezőgazdasági cselédcsaládban. Tizenkét éves korában már maga is ebben a sorban húzta az igát, amíg a nagyobb kenyér reménye tovább nem lendítette más tájakra, de mindig csak munkásnak. 1950-ben bevonult a határőrséghez Kiskunhalasra, ott tiszthelyettesi iskolát, őrsparancsnoki tanfolyamot végzett, főtörzsőrmesterként szerelt le. Rövid idő múlva a Belügyminisztérium állományában teljesített szolgálatot, amíg 1957-ben a sárvári járási pártbizottság instruktora, majd 1960-ban a járási munkásőr egységparancsnoka lett. Az egység élén akkor is megmaradt, amikor az városi-járási egységgé bővült. Ehhez meg kellett szereznie a szükséges politikai, katonai ismereteket a Marxizmusleninizmus Esti Egyetemtől a főtiszti iskoláig. Munkáját kitüntetések sorával ismerték el, köztük a Haza Szolgálatáért Érdemérem aranyfokozatával, háromszor megkapta a Közbiztonsági Érdemérem különböző fokozatait, a 65-ös árvíz idején tanúsított helytállásáért az Árvízvédelmi Emlékérmet. Munkásőri szolgálati ideje alatt kitüntették a Szolgálati Érdemérem 10-es 5—20 éves fokozatával, Kiváló Parancsnok jelvénnyel négyszer jutalmazták és a Kiváló határőr címet is magáénak mondhatja. Ha emlékeiről kérdezik, először 1945-öt említi, amikor a felszabadulás kiemelte a cselédsorból, aztán 1956-ot, amikor az ellenforradalom az életét, követelte, s a szovjeteknek köszönheti, hogy megmenekült a haláltól, végül azt az ünnepélyes egységgyűlést, amelyen a munkásőrei egységes szívvel köszöntek el a szeretett parancsnoktól. Németh István elégedett ember. Az elégedett emberek abból a fajtájából, akik azt vallják, többet kaptak a társadalomtól, mint amennyit megszolgáltak, s ez arra kötelezi őket, hogy erejük fogytáig munkálkodjanak azon, amin eddig munkálkodtak. Ehhez úgy, ahogy eddig, maga mögött — azaz inkább maga mellett — tudja családját, amely megértésével, együttérzésével, segítő gondoskodásával részese volt mindannak, amit Németh István érdemei között számon tartunk. Sárvár város és járás Pista bácsija ma is népszerű ember. Ez a népszerűség és a szívébeagyába égetődött belső parancs — így érzi és rondja — végképp és eltéphetetlenül odaköti azokhoz, akikhez eddig is minden idegszálával kötődött, együtt dolgozik velük és értük. Szívből kívánjuk, még nagyon sokáig! (várhelyi) Koszorús János nem tiltakozik a szó ellen. Ha úgy tetszik, valóban mániája már régóta az amiit a század elején híres sláger kürtött világgá. Ámbár ő nem a Stefániáról álmodott soha, még csak nem is Budapestről. Abban a kisvárosiban, ahol él, Kőszegen szeretett volna már gyerekkorától, konflisra, fiákerre ülni. Végigkocsikázni a Rákóczi úton, be a főtérre, kihajtani a Szigetre, aKirályvölgyibe, vagy ha úgy tetszik, fel a Szabóhegyre. És korántsem utasként, hanem elől ülve a bakon, kantárral, díszes ostorral a kézben. Mint egy... ipajd azt mondtam, urasági kocsis. — Mondhatod nyugodtan, nem sértő, bár ami a megjelölést illeti, az bizony régen a múlté. Hol van már ilyen? — És hol van már fiáker... — Hogy hol? Hát tessék, idenézz! Kitárul a széles kapu, s odabent az udvarban valósággal előlép a múltból a jelenbe egy befogott hófehér paripa, meg egy mustársárga konflis. — Cséza ez, vagy másnéven homokfutó, — pontosít tüstént, nem mintha lényeges tévedés lenne. — Éppen egy kis bejáratásra indultam, gyertek, szánjatokbe, körülmegyek a városon. Egymásra nézünk a kollegámmal — de jó is lenne! — aztán mégis elhárítjuk a meghívást. Sajnos sietnünk kell, sürget az idő. Mosolyogva csóválja a fejét: — Tudom, rohanás. Folyton-folyvást. Hát látod, ez is ösztönzött. Egy kicsit fékezni szeretném a tempót. Egy kis nyugalmat, idilli látványt belopni a száguldó autók közé. * — Gyerekkoromtól vonzódtam az állatokhoz. Kivált a lovakhoz. Mondtam, félreteszem majd minden pénzemet, s ha addig élek is, veszek egyet. Nevettek sokan, sőt kinevettek. Élcelődnek még ma is. Nem törődöm vele, elmegy a fülem mellett. Tavaly augusztusiban kint voltam Zakopánéban, és csodálkozva láttam ott a sok-sok fiákért. Jöttük mentese, utaztatták az ideérkezőket. Magam is fölültem egyre, élveztem, többet ért ez mindennél. Nos, ekkor határoztam végleg. A pénz nagyjából már megvolt. Idehaza nyomban kutatni kezdtem. Faluról falura jártam, míg aztán valaki megsúgta. Csempészkapocson kínálnak egy eladó kocsit, ötezret kértek érte. Kifizettem, másnap ,már itt is volt. A lóhoz egy állatorvos segített. Rá, a tizenegy éves Medinára Szombathelyen tettem szert. A kocsinak ötszörösét fizettem érte, de ... végre, végre megvan a lovam, a hintám, madarat lehetne fogatni velem! Barátok, ismerősök segítettek minden szükséges szerszámot, kelléket begyűjteni. A helyi szíjgyártó rendbetette, „kligancolta” valamennyit. Sikerült egy istállót is kibérelni, meg fészert a járműnek. Azóta a munkából egyenesen idesiet, abrakolni, csutakolni, rendbe tenni a jószágot. A fogat már hetek óta itt is, ott is feltűnik a kőszegi utcákon. Egyelőre csak a tulaj ül rajta. Most van az ismerkedés időszaka. A környezettel, a forgalommal. Amerre elhaladnak, csodálkozó, kiváncsi tekintetek követik útját. Ha valahová illik az ilyen ház ebbe a műemléki környezetbe feltétlen. Volt is itt mindig fiáker, konflis, omnibusz. Hozta fel az utasokat az állomásról, mígnem a benzinnel hajtott gumikerék száműzte a faküllőket. Úgy tűnt, mindörökre. És lám csak most... — Bementem ez ügyben a tanácsra. Az illetékes osztályon kedvezően fogadták az ötletet. Próbáljam meg — mondták. — Illetve, hogy próbáljuk, mert van még valaki, egy fuvaros a Torda Sanyi bácsi. Neki tót szép fekete lova van, meg díszes kocsi is hozzá. Ha én beszállok, ő is megpróbálja. Megbeszéltük, hogy társulni fogunk. A hegyi utakra legalábbis. Úgy tervezzük, hogy húsvét hétfőn lesz a debütálás. Kimegyünk próbaként az állomásra... — Gondolod, lesz nagy érdeklődés? — Az előjelekből ítélve, igen. Máris sok helybeli család jelentkezett, hogy szeretne kikocsizni a Csónakázótóhoz, a Pogányba, sőt Velembe is. A turistákkal hogy lesz, majd meglátjuk. Ha kedvezően alakul, hamarosan kiváltom a másodállást. Az Express külön támogatja az ötletet. Szeretném letenni az idegenvezetői vizsgát is. Hangulatos lesz majd bakon ülve magyarázni, mutogatni a Lábaaházat, a Flórián teret, a Chernel utcát, a Várat és az egész környéket. * Koszorús János negyven éves. A kőszegi étész dekoratőre. Tehetséges ember, ügyesen rajzol, fest, munkáján kívül ezis egyik hobbija. A ló, a konflis a másik. Az erősebb. Autóra sosem vágyott, bár évekkel ezelőtt megszerezte a jogosítványt. Ha már négy kerék — mondja — legyen ilyen. Visszamentett kedves emlék, amiben sokaknak telik majd vele együtt gyönyörűsége. Lakatos FerencFotó: Horváth Pál Névváltozás ürügyen az egészségügyről Beszélgetés a szakma főtitkárával Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete legutóbbi kongresszusán született a határozat a névváltoztatásról. A korábbi elnevezést (Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete) hallva bárki megkérdezhette: az orvos nem egészségügyi dolgozó? Ha igen, akkor miért van szükség külön megnevezésre? Vagy: miért nem „ragozunk” tovább? Valahogy így: orvos, egészségügyi dolgozók, műszaki alkalmazottak, takarítók, kerti munkások... Mert valamennyien az egészségügyben dolgoznak. A névváltoztatás tehát nemcsak egyszerű formaság... Ezekkel a gondolatokkal kezdtük beszélgetésünket dr. Füzi Istvánnal, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete főtitkárával. — Nehéz fölsorolni, kimindenki dolgozik az egészségügyben, az orvosoktól a gépkocsivezetőkig szinte áttekinthetetlen a skála. Hiba lenne fontossági sorrendet felállítani a különféle munkaterületen dolgozók között. Az egészségügyben mindenki azonos értékű ember, akár szakképesített, akár szakképzetlen. Előfordult régebben, hogy egyes kategóriákat kiemeltek, — akkor talán indokoltan, de ma indokolatlanul tennék ugyanezt. Hazánkban hatvanezer az egészségügy fizikai dolgozóinak száma, ez egyúttal a teljes létszám egynegyede. Munkájukra nagy szükség van, amit tesznek, ugyanúgy a betegekért teszik, — ha nem is közvetlenül —, mint az orvosok vagy az ápolónők. Megbecsülésükről csak annyit: a bérfejlesztést először a fizikai dolgozók körében hajtottuk végre. — Úgy vélem orvost manapság is nehezebb találni egy bizonyos munkaterületre, mint mondjuk villanyszerelőt vagy lakatost... — Nem vitás, a gyógyításban alapvető az orvos jelenléte. Nem kis gondot okozott az integráció egyik velejárója, az átcsoportosítás. Fizikai munkakörben könynyebb volt a feladatok megoldása, de végül minden területen sikerült. Nehezebb a szabadság vagy más okok miatt távol lévők helyettesítése is, ha orvosokról van szó, mint például a takarító személyzet körében. Mindezek ellenére figyelnünk kell arra, hogy a fizikai dolgozókat mindenütt megbecsüljék, s munkájukat elismerjék. Nemrég felmérést készítettünk a szociális körülményeikről — ez is azt bizonyítja, hogy az egészségügyben kiemelt feladataink között szerepel a fizikai dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása. — Mi a tapasztalata, beszélhetünk-e manapság orvostársadalomról, vagy megváltozott a korábbi szemlélet? — A régi szemlélet megváltozott, ennek ellenére beszélhetünk orvostársadalomról, de csak a fogalom pozitív értelmében. Az orvosok az egyik legmagasabb szinten képzett réteg képviselői, ha együtt, egymásért, s főleg a betegekért dolgoznak, nincs mit kifogásolni — még az elnevezésben sem. Ugyanakkor az individuális orvoslás helyett ma már a „tim”-ek feladata a gyógyítás. Ezek a kis kollektívák nem szakadhatnak el egymástól — a progresszív (fokozatos) betegellátási rendszert nemcsak az intézmények között, hanem egy-egy kórházon vagy intézeten belül is ki kell alakítani. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a csoportokban nem csupán a különféle szakmák képviselőinek, hanem az ápolónőknek és az asszisztenseknek is jelentős szerepük van, sőt, használható véleményük, javaslatuk is lehet. Ezzel a gondolattal már visszakanyarodtunk oda, hogy az egészségügyben mindenkire egyaránt nagy szükség van. — És egy másfajta szemlélet: sokszor nem éppen szimpatikus a kórházi és a körzeti orvosok egymásról alkotott véleménye... — Sajnos az alapellátás fejlesztéséről az elmúlt években kicsit elfeledkeztünk — ez most kiemelt feladat. A gyógyításban a körzeti orvostól függ leginkább a beteg további sorsa, s legtöbbször egyedül kell döntenie. Előfordul, hogy téved, s a kórházba beutaltak egy része indokolatlanul kerül oda. Az új betegbeutalási rend pontos eligazítást ad, ettől is sok változást várunk. Lassan kialakult gyakorlat lesz, hogy a körzeti orvosok részt vesznek a kórházi viziteken, de a kórháziak sem szakadnak el a körzetektől. Kétségtelen: csak a jó kapcsolat, a szakmai egyetértés szolgálja a betegek gyógyulását. A szakszervezet fontos feladata a dolgozók érdekvédelme és érdekképviselete. A gyógyításban viszont a betegek érdeke a legfontosabb. .. — Így van, ezért gyakran ütközik a betegek és a dolgozóink érdeke. A beteg bármilyen napszakban a legmagasabb szintű ellátást igényli, erre jogosult, ugyanakkor dolgozóinkat ugyanúgy megilleti a szabadnap, mint például egy üzem munkásait. Nehéz lesz majd zökkenőmentesen áttérni az ötnapos munkahétre, de megoldjuk. Szociális tervek és munkaügyi szabályzatok, készülnek a szakszervezet aktív közreműködésével. Amint a szakszervezeti tennivalókat nem lehet elválasztani a szakmai munkától, úgy dolgozóink érdekeit is csak a betegek érdekeinek megfelelően képviselhetjük. Burkon László KOSSUTH RADIO 8.30 Lányok, asszonyok. — 8.55 4X4 — játék. — 10.10 Évszázadok mesterművei. — 11.69 Mélyvilág. László Anna tudósítása. — 12.20 Zenei anyanyelvünk. — 12.30 Magyarán szólva. — 12.45 Filmzene. — 13.60 Szórakoztató irodalmi magazin. — 14.06 Pintér István jegyzete. — 14.16 Klasszikus operettdalok. — 14.30 Magazin a világ mezőgazdaságáról. — 15.05 Új Zenei Újság. — 16.00 168 óra. — 17.50 Székely Mihály éneekel. — 18.45 A molnárleány. Rádiójáték. — 19.29 Házimuzsika Dohnányi Ernő tab lahassee-i otthonában. — 20.24 Schumann: III. (Rajnai) szimfónia. — 21.00 A Don Quijotétól Vas Istvánig. — 22.15 Magyar előadóművészek. — 22.38 Operettrészt. — 23.20 Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. — 0.10 Melódiakoktél. PETŐFI RADIO 8.05 Népszerű fúvósátiratok. — 8 20 Tíz perc külpolitika. — 8.30 Népdalcsokor. — 9.12 Barátság slágerexpressz. — 9.42 Tanácsadás magánépítkezőknek. — 10.60 Szombat délelőtt. — 12.00 Operettdalok. — 12.33 Jó ebédhez szól a nóta. — 13.30 Éneklő Ifjúság. — 13.41 Britten: Alpesi szvit. — 14.00 Ritmus. 14.35 Orvosok mikrofon előtt. — 14.40 Szőnyi Erzsébet: Az aranyszárnyú méhecske. Gyermekopera. — 15.13 Beszélgetés az öregségről és patináról. — 15.40 Florentine. A-játék. — 16.35 Pophullám. — 17.30 Az elmúlt hetek legsikeresebb műsoraiból. — 18.33 Sportkrónika. — 18.55 Töltsön egy órát kedvenceivel. — 19.53 Közvetítés az V. Dózsa—Ferencváros labdarúgó-mérkőzésről. — 20.58 Népzene. — 22.00 Szombat esti diszkó. — 23.10 Slágermúzeum. 3. MŰSOR *.11 Mindenki zeneiskolája. — 9.50 Turpinszky Béla énekel. — 10.10 Dzsesszfelv. — 11.05 Századunk kamarazenéjéből. — 12.09 Mendelssohn: Éliás. Oratórium. — 14.31 Kalotaszegi dalok. — 14.42 A szerződés. Rádiójáték. — 15.30 Harminc perc beat. — 16.00 Operaáriák. — 16.41 Maurizio Pollini zongorázik. — 17.40 Slágerlista. — 18.15 Brahms: g-moll zongoranégyes. — 19.05 Debussy: Pelléas és Mélisande. 5 felv. opera. — Közben: 20.09 Maupassant költeményei. — Közben: 21.04 Kritikusok fóruma. — 22.27 Napjaink zenéje. GYŐRI RADIO 8.30 Hírek. — 8.35 Szombat reggeli zenés — információs műsor. Televízió BUDAPEST 9.05 Tv-torna. — 8.10 Világnézet. — 8.50 Mese, mese, márka. — 9.15 Perpetuum Mobile. — 10.00 Nas Ekran — Mi képernyőnk. — 10.20 Autó-motor sport. — 10.40 Pályán maradni! Teremfoci gyerekeknek. — 11.20 Reklám. — 11.25 Ellery Queen. Amerikai bűnügyi tv-filmsorozat. Vigyázat, a kutya arany! — 12.10 Keresztkérdés. — 12.55 Jégkorong VB. közv. Göteborgból. — 15.20 A nagypapa, a szappan és az óceán. Svéd rajzfilm. — 15.25 Csak gyerekeknek. — Civyl kutya kalandjai. (6). — 15.55 Hírek. — 16.00 Reklám. — 16.05 Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai. NSZKI filmsorozat VIIT. Támadás a világűrből. — 17.05 Playa Larga. Riportfilm. — 17.24 Reklám. — 17.30 Sorstársak 81/4. Rehabilitációs fórum. — 17.40 Az Ipoly- 1981. április 18. Szombat