Vas Népe, 1982. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
KÖNYVHETI TŰNŐDÉS Egy hirdetésen tűnődöm: „Könyvet is az ÁFÉSZ- ban vásároljon!” A hirdetés kiválaszt az embermilliók sokaságából engem, aki olvasom, s feltételezi rólam, belém szuggerálja, hogy már eddig is mindent az ÁFÉSZ-ban szereztem be a konyhámra, a kiskertembe, a házamba, a lakásomba, most már csak egy van hátra: a könyv. A hirdetés fölszólítását végigértelmeztem, a többi már az én dolgom: ő már igazán megtette minden kötelességét, többet nem tehet. Zavarban vagyok: kezdek tréfás lenni egy komoly kis hirdetéssel, a komoly XX. századi reklámmal szemben, amellyel az imént találkoztam, sőt az olvasóval szemben is, holott a reklám valóban nagyon is komoly dolog, megvan a maga helye, de azért mégiscsak tovább tűnődöm ezen a kis hirdetésen. Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet kis falusi vegyesboltjára gondolok, ahonnét nem könyvet, hanem kenyeret, tejet, ceruzát, iskolai füzetet vásárol a község. Aztán eszembe jutnak valóságos kis falusi hazai marketingjeink, az ABC-k, amelyekkel szerte az országban mindenütt találkozunk, s valóban szerte, sok helyütt, sokféle településen, kisebben-nagyobban egyaránt. Már néhányezres helységekben is olyan modern, jól ellátott ABC-k működnek, mint akár egy városban. .A városiak épp olyanok, nincs köztük sok különbség, az egyik ellátása nagyjából olyan, mint a másik. Nem is a modernségük — a küllemük a fontos, hanem az, hogy természetesnek érezzük, hogy mindenütt ott vannak. Amilyen most az ország, körülbelül olyan most egyegy ABC. Most így élünk, most erre futja... S ezek után, az ünnepi könyvhéten mégis eltűnődöm a kicsi kis hirdetésen, amit a lapban olvasok: „Könyvet is az ÁFÉSZ-ban vásároljon!” Nem azért, amit az elején írtam, hogy ez a hirdetés „kiválaszt az embermilliók sokaságából engem” stb., mert akkor csakugyani ironikusan fogalmaztam, s igazából nem is azon tűnődtem, hanem a reklám szórendjén. A szórend tett ironikussá, hogy elől van a könyv. Egyelőre az ÁFÉSZ-ban először, első helyen, hangsúlyosan nem könyvet vásárolnak. Még az ünnepi könyvhéten sem. De ha az ÁFÉSZ-bolt könyvesbolt, csak könyvesbolt, akkor hogyan állunk? A valódi, az egyáltalán nem ironikus tűnődés ekkor kezdődik — megfosztva a reklámtól, s most már az ÁFÉSZ-től is, hogy a reklám s az ÁFÉSZ helyén az olvasás, a könyv marad. Az ünnepi könyvhétnek sok gazdája van, sok törekvés fut benne össze. Amikor Supka Géza Literatura című folyóiratában 1927-ben fölvetette a könyvhét elődjének, a könyvnapnak az eszméjét, akkor még elsősorban a könyvkiadók, s a vásárlók közelítésére gondolt. Nem lehetne-e egy évben egyszer a vásárlókat arra bírni, hogy több könyvet vegyenek, mint máskor, s ennek fejéhert a kiadók is jobban kitennének magukért. Nem találkozhatna-e egyszer egy esztendőben többé-kevésbé harmonikusan irodalom(kultúra) és üzlet. Supka Géza régi, antivilágiból származó gondolata mára évenkénti program. S át is alakult. Ma társadalmi, állami szervek, intézmények hivatalos, kultúrpolitikai munkája, teendője. Az írószövetség, a Hazafias Népfront, a Művelődési Minisztérium, a tanácsok művelődési osztálya, a könyvkiadók, a könyvterjesztők munkája fut benne össze. Hosszú évekig én is kemény munkát végeztem ilyenkor. Mint könyvtárosnak, az ünnepi könyvhétből az ideológiai, az eszmei rész jutott rám: a kultúra és az üzlet kettőséből a kultúra. Most az ünnepi könyvhéten — már nem könyvtárosként — azon tűnődöm, hogy ez az esemény a kultúrának és az üzletnek valóban harmonikus vállalkozása-e. A könyvkiadás ellen mindig lehet kifogásom, sőt más ellen is: kifogásolhatom a könyvesboltok választékát, az író-olvasó találkozók esetlegességét, a rossz szervezést, drágállhatom az emberek pénzéhez mérve egy-egy könyv árát, de végezetül mégiscsak arra a nem feltűnő megállapításra jutok: az ünnepi könyvhét remélhetőleg harmonikus. Az ünnepi könyvhét Magyarországon ma olyan lesz, amilyen ma Magyarország. Bizakodjunk, lehet bizakodnunk, töprengjünk, azt is lehet. Ünnepi lesz a könyvhét, s hétköznapi is. Emelkedettségünk is lesz, meg fejtörésünk is. Tűnődöm. A világon sok mindennek örülök, ha viszont a félelemről van szó, akkor nagyobb félelmeim után legjobban a könyvnélküliségtől, a könyvtelen embertől félek. Ha emberhez méltó lakása, pénze, élete van, de még sincs könyve. Azzal az emberrel baj van, rosszul műveli az életét, valami rossz van az életében, egy sötét folt, valami árnyék, ahonnét akár ragadozók is bújhatnak elő. Kell-e félnem? Egészséges-e, hogy ilyesmitől félek? Az ünnepi könyvhét bizony fontos emberi dolgokon tűnődtet el. Győri László VAS NÉPE 8 Bede Anna Ködös tájon Állok szélén a pirkadatnak. E völgy torkából jajszó árad. Nem kellünk a gőgös Nyugatnak. Már visszalöknek Ázsiának. Éltet kelő nap tiszta fénye. Én így maradtam meg magyarnak. Vagyok sámánok hiúga, nénije, de nem úgy, hogy odazavarnak. Jó nékem, jó Nyugat varázsa, közlegénység vesztes csatákon, tüzes virágok hervadása, és az idegbaj, s ez a mákony, ez kell, e köd-szálldosta táj itt, nem Napkelet vad fényessége. Odavaló álom ha csábít, visszagondolom a mesékbe. Köszöntjük könyvheti vendégeinket Dobozy Imre, Kossuth-díjas író „Tulajdonképpen költőnek készültem. Aztán jött a háború, és az kimosta, kiirtotta belőlem a lírát. Talán állhatatosabbnak kellett volna lennem. Nem tudtam. A háború óta egyetlenegy verset nem írtam.” A felszabadulás után riportokat írt, éveken keresztül járta az országot; megtanulta, hogy a valóságot megismerni fáradsággal, utánjárással, kérdezősködéssel, latyakkal, sárral, utazással, vesződséggel lehet. Írásai életközelségben mutatják be a falu szocialista átszervezését, problémáit. Aktív részesévé vált irodalmi és politikai életünknek: 1959-től 1975-ig a Magyar Írók Szövetségének főtitkára, 1975-től 1981-ig elnöke, 1975-től az MSZMP KB tagja. Újságírónak, irodalomszervezőnek, írónak, drámaírónak egyaránt kitűnő, tevékenységét azonban eddigi életútján elsősorban a közéletiség jellemezte: keveset ír, írói stílusát leginkább a dísztelen realizmus jellemzi, de nem idegen tőle a líraiság és a humor némely eleme sem. Dobozy egyik fő témája a kialakuló szocialista ember, helytállása a kiélezett történelmi helyzetekben és a mindennapokban. Erről szól az 1958-ban bemutatott első drámája, a Szélvihar is. Fontosnak tekinti az értelmiség szerepét. „Az értelmiség olyan érzékeny réteg, amely minden változást talán legelőször érzékel és jó vezetéssel ezeknek a változásoknak „a realizálására is megvan benne a hajlam” — tartja. Filmíróként is népszerű: 1965-ben készült „A tizedes meg a többiek” című nagy sikerű alkotás (Keleti Márton rendezésében) és 1977- ben „A királylány zsámolya.” Garai Gábor, Kossuth-díjas költő Budapesten született 1929- ben. Még húszéves sem volt, amikor első verseit Kassák Lajos közli a Kortársban, majd Fodor József az Új Időkben. 1958-ig a Magyar Államvasutak alkalmazottja, akkor hívta munkatársul az Élet és Irodalom, amelynek nemsokára helyettes főszerkesztője lett. Innen került az írószövetségbe, először a külügyi titkári, majd a főtitkári tisztségbe. Irodalompolitikusként sokat tett azért, hogy a magyar írók, mind hazájukban, mind külföldön megbecsülést szerezzenek maguknak. Írói és szerkesztői munkája mellett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának is tagja volt. Első önálló hangvételű verseit a „Tűz-tánc” c. antológiában találjuk. Művészete intellektuális igényű, szocialista költészet. Lírája vallomásos, személyes líra, amelyben a költői én humánus életutat keres korunk bonyolult viszonyai között. „Szinte divatja támadt az el nem kötelezettség és pártatlanság mímelésének. Nem tudom, miért van ez így, miért alakult ki ez a helyzet az irodalmi és kulturális életben. Miért éppen akkor alakult ki, amikor mindenki szabadon kifejtheti a meggyőződését. Nézetem szerint az íróemberek döntő többsége mellette van annak, amit ez a szocialista Magyarország csinálni akar. Miért éppen ilyenkor kell ilyen előkelő hallgatásba vonulni? Én még azt is ki merném mondani, hogy ilyen légkörben szinte kompromittálja magát, aki változatlanul próbál közérthetően írni, aki nem tagadja meg elkötelezettségét. De ha ez a mai kritikai légkörben kompromittáló, én ezt is vállalom” — nyilatkozta Bertha Bulcsúnak 1971-ben. Folyamatosan, sokat dolgozik. Az ötvenes évek második felétől évente jelennek meg kötetei: versek, műfordítások, interjúk és esszék. Műfordítói munkássága is jelentős, főként a XX. századi szovjet-orosz, német és angol költők verseit fordítja. Garai Gábor verseit tizennégy nyelvre fordították le. Tüskés Tibor, József Attila-díjas író „Sokoldalú személyiség: író, tanár, szociográfus, irodalomtörténész, a képzőművészet és a zene értő ismerője, a természet szenvedélyes híve, flóra és fauna fáradhatatlan szemlélője. Ha könyveinek sorát figyeljük, kitűnik, hogy Tüskés Tibor éltetője a táj; amilyen sokarcú, változatos, a vallomásra késztető vidék, olyan sokféle szempontot lel bemutatására. Kézenfekvő műfaj ehhez a mondanivalóhoz a tájesszé, Tüskés legkedveltebb megnyilatkozási eszköze. Ám úgy szól legszűkebb hazájáról, hogy a gondolat egyetemes érvényű, tágul, a részben az egészet mutatja meg, a sajátosan pécsi, baranyai változatokban jelen van az „ezerszínű Magyarország” — írja róla Bozóky Éva. Tüskés Tibor Balatonszántódon született 1930-ban. Magyar—történelem szakos tanári oklevelet szerzett; előbb Dombóvárott, majd Pécsett tanít. Emellett 1960-tól 1964-ig a Jelenkor főszerkesztője. 1964-től Pákolitz Istvánnal együtt a Jelenkor—Magvető sorozat szerkesztője. Szociográfiai írásai mind üggyé váltak, vihart és pereket támasztottak. Fáradhatatlan... Máig a dél-dunántúli irodalmi élet jelentős szervező egyénisége. Esszéi, kritikái, jegyzetei sorra helyet kaptak minden irodalmi folyóiratban, szellemi fórumon. A hatvanas évek végétől évente jelennek meg kötetei: szociográfia, életrajz, írói monográfia, verselemzések, tanulmányok. Munkájáról így vall: „Az életet tartom a legfontosabbnak. Az embernek önmagát kell megvalósítania. Akár írással, szerkesztéssel, tanítással vagy cipősarkalással teszi azt. Életem ilyen vagy olyan fordulóján, utólag is, mindig azt gondoltam, azt kell maximálisan csinálni, ami éppen lehetőségként adódott. Ott van rám szükség... Varga Domokos, József Attila-díjas író 1922-ben született Kunszentmiklóson. A soproni Erdészeti Főiskolán szerzett erdőmérnöki diplomát, erdőmérnökként is dolgozott, de pályatévesztett embernek vallotta magát. A Műegyetem soproni karán azonban megszokta a fegyelmezett szellemi munkát; mérnöki agygyal, egzakt gondolkodással dolgozik ma is. Eredendő nagy természeti élményének a vizet vallja; a tavak, források, erek, patakok és folyók világában érzi magát otthon. Gyermek- és felnőtt író— olvasó találkozókon gyakori vendég megyénkben is; népszerű író. Bármilyen műfajban szólalt meg — irt regényt, szociográfiát, kiváló ifjúsági ismeretterjesztő műveket — mindig olvasmányos, tényszerű, izgalmas. „Varga Domokos írói életműve a költőkéhez hasonló törvények szerint épül: a közvetlen környezetben megélt jelenségek, tapasztalatok lényegülnek át, akár ifjúsági, akár felnőtt olvasónak szánt művei „anyagává”. Csakhogy ez a szubjektumot övező alkotói világ éppen nem szűkös, még kevésbé magánérvényű, ám folyton táguló, a családi közösségtől a természet mély átélésén keresztül az emberiség-méretű kérdésfölvetésekig ível, s ezenközben az írói figyelem fókuszában vibrálnak a hazai társadalmi gondok, tennivalók. Ekképpen a szociográfiai érdeklődés, ezzel együtt a valóság tényeinek tisztelete Varga Domokos munkásságának szerves eleme, meghatározó jellege” — írja róla Hatvani Dániel. 1944-ben született Szombathelyen. Érettségi után — Szabolcs-Szatmár megyéből Vason keresztül Zala megyéig — dolgozott betanított munkásként, kisegítő ápolónőként, fordítóként, művelődési ház igazgatóként, gépíróként, majd újságíró lett. Első kötetének megjelenése után (A más kenyerén, 1978.) Móricz-ösztöndíjat kapott. Rögtön utána következett a második — általa gyengébbnek tartott — kötet: Hazug szerelmek, 1979. Hőseivel a mindennapi életben találkozott a szerző, és botlik bele nap mint nap az olvasó. Bán Zsuzsa sok indulattal ír, állandó beleéléssel. „Hiszek a szavak mágiájában, a szókimondás erejében. Felőlem beválhat bármennyiszer a konyhabölcsesség, hogy „szólj igazat,betörik a fejedet”. Az ilyen, eseteket általában túléli az ember. Márpedig ha túlélte, akkor mégis csak érdemes volt a tisztes emberi tartást követnie, már csak a jó közérzet kedvéért is. Helyezkedni csak látszólag tűnhet célszerűbbnek ideigóráig, a valóságban sohasem az” — nyilatkozta egy évvel ezelőtt. Az ünnepi könyvhét Vas megyei megnyitó ünnepélye június 1-én, este 6 órakor kezdődik Celldömölkön, a Kemenesaljai Művelődési Központban. Megnyitó beszédet mond Tóth József, Celldömölk város Tanácsának elnöke. Az est íróvendége Dobozy Imre, Kossuthdíjas író. Egyéb könyvheti rendezvények A meghívott vendégeken kívül Vas megyei alkotók is találkoznak olvasóikkal: Böröczki Mihály költő és Pete György, az Életünk főszerkesztője, Holdosi József író, Káldi János költő és Rózsa Béla, az Életünk főszerkesztő -helyettese vesz részt író-olvasó találkozókon. Május 31-én, este 6 órakor a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban . IRODALOM ÉS VALÓSÁG ankét az Életünk szerkesztőivel és munkatársaival. A találkozó résztvevői: PETE GYÖRGY főszerkesztő, RÚZSA BÉLA főszerkesztőhelyettes, PÉNTEK IMRE költő, szerkesztő és SZÁRAZ GYÖRGY, József Attila-díjas író, LADÁNYI MIHÁLY, József Attila- és SZOT-díjas költő, ZALÁN TIBOR költő. » _ * összeállította: Engli Katalin Fotó: Kovács Géza 1982. május 29. Szombat