Vas Népe, 1983. augusztus (28. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

Vágyak és valóság Karatekollégiu­mi Magyarszecsődön? Egy ideje az a hír járja, hogy a karateközpont lesz a magyarszecsődi Batthyány kastélyból. Az Esti Hírlap július 18-i számában meg­jelent cikk ezt megerősíti, sőt arról is tudósít, hogy a későbbiek során a kastély egyik szárnyában penziót nyitnak. Mi több, uszodát és teniszpályát is létesítenek, gondolván az Ausztriába tar­tó, vagy onnan érkező turis­táikra. Kiderül az írásból, hogy egy négytagú gazdasági munkaközösség, Harrer Norbert, illetve Antal János, a szombathelyi Shotokan Ka­rate SE vezetői és a felesé­gek a kastélyt kibérelték és megkezdték az átalakítását. A karateedzőknek­ a molna­­szecsődi községi közös tanács ötven évre ingyen és bér­mentve odaadta az épületet. A kiviteli terv szerint a 16 millió forintos beruházáshoz hozzájárulnak, tíz évig bizto­sítanak anyagiakat Harrenék­­nek. A továbbiakban azt ol­vashatjuk: „Ha a kastély rendben lesz, az ország min­den részéből verbuvált álta­lános és középiskolás gyere­kek töltik meg azt... ha minden jól megy, akkor a jö­vő ősszel már benépesülhet a gyakorlóterem.” ★ A kopottságában is szép kastély udvarán külföldi gép­kocsik parkolnak. Japán ven­dégeké, akik karatebemuta­­tót tartottak az itt táborozó fiataloknak. Egy leterített asztalon szendvicsek, üdítők, a melléképület falán japán zászló. Odébb ruhák szárad­nak egy kötélen. A kastély termeiben matracok szorosan egymás mellett, bútorzat, dí­szítés nincs. Átalakításnak semmi nyoma, ha csak a seb­tiben felszerelt zuhanyzót ■nem említjük. Az épülethez tartozó hatalmas park azon­ban már változott. Megszaba­dították a gaztól a fákat, ki­bontották a néhai sétányt. Ez volt a feltétele annak, hogy itt táborozhassanak a karatésok. De mi igaz az Esti Hírlapiban közölt tervekből? Gáspár Ernő molnaszecső­­di tanácselnök: — A Szom­bathelyi Shotokan Karate sportegyesülettel mi csupán kéthónapos szerződést kötöt­tünk. Ezek szerint augusztus 20-ig, az iskolai szünidőben táboroztathat itt a sportegye­­sület, egy nappal sem tovább. A szerződés azt is kimondja, hogy az ideiglenesen hasz­nálatba adott három üres la­kás belső karbantartásáról kötelesek gondoskodni, s nem zavarhatják a kastély­ban élő hét család jogos ér­dekeit. Fogalmam sincs, honnan ,az az értesülés, hogy itt több milliós felújítás lesz, amit mi támogatunk... Az sem való, hogy mi 50 évre odaadtuk volna a kastélyt Harreréknek, hogy a penzió­ról és egyebekről már ne is beszéljek. — Miként kerültek ide a karatésok? — Tavasszal jelentkeztek, előadták, mit akarnak. Tény, hogy szerették volna kibérel­ni az épületet, de addig nem­­köthető ilyen értelmű szer­ződés, amíg ott lakók van­nak. Mi nem tudunk hét la­kást kiutalni, nincs is ilyen tervünk. Csupán a kéthóna­pos táborozásba mentünk be­le. — A falusiak hogy fogad­ták a fiatalokat? — Fegyelmezett társaság, nem volt gond velük. Annak mindenki örült, hogy társa­dalmi munkában rendbe tet­ték a parkot, pontosabban ennek egy részét. — — Tegyük fel, hogy a la­kóknak sikerül új otthont szerezni, így megköthető egy hosszútávú szerződés a spor­tolókkal Ebben az esetben ön valósnak tartaná tervei­ket? — Őszintén szólva nem. A kastélyfelújítás rengeteg munkát és pénzt igényel. Ki­szolgáló egységeket, szociális létesítményeket is kellene építeni. Nem hinném, hogy erre képes lenne egy sport­egyesület. Annyi bizonyos, hogy mi nem tudunk pénzt adni sem most, sem a jövő­ben. Harrer Norbert karataedző: — Félreértésen alapul a cikk, mi nem mondtuk, hogy miénk a kastély. Viszont sze­retnénk megszerezni, s en­nek érdekében mindent el­követünk. — Mit érthetünk a minden alatt? — Csak a legfontosabbat említem: lakást szerzünk az itt élőknek. — Honnan van erre pén­zük? Egyáltalán: miként képzelik el a felújítást? Már­mint akkor, ha önökkel, s nem mással kötnek szerző­dést ... — Mozgósítjuk az ország karatézóit. Mi egy nagy csa­lád vagyunk. Akad közöttünk számos mesterember, aki hajlandó segíteni. Ha kell, ezrek fogják anyagilag is tá­mogatni ügyünket. A pénz­eszközök előteremtésére adott a lehetőségünk. — Ha konkrétumokat is említenek_ — Ez akkor lesz időszerű, ha a szerződést megkötjük. — Ezek szerint a penzió, az uszoda, a teniszpálya csupán ígérgetés? — Nem egészen. Szerződés esetén elkészítjük a tenisz­pályát és az úszómedencét. Ugyanígy az edzőtermeket is. Hatvan személyes kollégiu­mot kívánunk kialakítani, egybekötve a tanulást a ka­ratéval. Hosszabb távon azt szeretnénk, ha nemzetközi edzőtáborok telepednének meg itt — ez is az oktatást szolgálná. Penzióról nem tu­dok. — Miként értelmezhetjük azt, hogy jövő ősszel már benépesülhet a gyakorlóte­rem, holott augusztus 26-ig szól a szerződésük? Ennyire biztosak a dolgukban? Már­mint abban, hogy csak és kizárólag önökkel kötnek szerződést? — Ha a lakókat elhelyez­zük — igen, ★ örülhetünk annak, hogy erőteljes mozgalom bontako­zott ki a Vas megyei kasté­lyok, kúriák hasznosítására. Néhány esetben már sikerült megnyugtató megoldást ta­lálni. Nem mondható el ez a magyarszecsődi kastélyról. Úgy véljük, a sportegyesület jó szándéka nem elég ahhoz, hogy igazi gazdái lehessenek az épületnek. Félreértések el­kerülése végett: nem a Sho­­tokan SE ellen beszélünk, hanem a már-már tényként tálalt, megalapozatlannak tűnő tervek ellen van kifo­gásunk. Egy kastély felújí­tása komoly vállalkozás, ala­pos előkészítést igényel. A sportegyesület erre nem tud garanciát adni, viszont ígér­get. Persze hogy örülnénk, szeretnénk, ha karatekollé­gium nyílna Magyanszecső­­dön. De a vágyakat a való­sággal keverni.­­ nem sze­rencsés ... Kozma Gábor Horváth Pál felvételei Japán vendégek a kastély udvarán. A felújítás rengeteg munkát és pénzt igényel. Körmendről hozzák a meleg ételt a táborozó fiataloknak. 4 Nyugodt ősz elé néznek Mint mindenütt Ostffyasz­­szonyfa határában is a ta­lajművelés most az egyik legfontosabb tennivaló. Az aratás után megüresedett te­rületeket szántják, munkál­ják el, tartva, őrizve azt az előnyt, amit a korai és a rö­vid aratással szereztek. Györffy László mérnök, a tsz elnöke nagyon találóan mondja: — Eső is volt, most kell „megfogni” az elmunkálásra váró táblákat. Azt értem ez alatt, hogy korántól későig szükség szerint szántjuk, tár­csázzuk őket. Ha az elő­nyünk miatt elbíznánk ma­gunkat, és csak egy hetet is tétováznánk, azt az ősszel 17 nap alatt sem tudnánk hely­rehozni. Van is látszata annak a szándéknak, hogy megfogják az elmunkálásra váró táblá­kat, illetve hogy dolgozza­nak, ahogy ez a szántóvető, a termelő ember szorgalmá­hoz illik. A szakma is azt tanítja, parancsolja: vetés előtt hat héttel el kell végez­ni az előzetes, az alapvető talajművelést, amit ha szük­séges, egy másik követhet. S ahhoz, hogy október 20-ra elvethessenek, már most kell elő­munkálni a talajt. A termelési folyamatokna­k ez a klasszikus rendje szin­te naprakész itt Ostffyasz­­szonyfán. A vetőszántásnak a felét már elvégezték, sőt a cukorrépa jövő évi terüle­teit is mélylazították és megszántották. — Nem történt ez kicsit korá­n? — kérdezem. — A mezőgazdaságban semmit sem lehet elég ko­rán végezni — mondja az elnök. — Azt nem állítom, hogy a mélyen szántott te­rületek még nem gazosodnak ki, hiszen augusztus közepe van. De ez nem zavar ben­nünket, mert a tárcsával egyszer végigmegyünk raj­tuk és eltűnik a gyom. A lé­nyeg, hogy a mélyművelést időben megkapja a répa. Az idei év — és esőtlen nyár — hosszú időre tanul­ságot szolgáltatott... — Mire gondol konkrétab­ban? — A múlt ősszel sok csa­padék volt, a traktorok sok helyen inkább dagasztották, mint szántották a földet. Mi­nőségről szó sem lehetett. A téli fagyok is elmaradtak, és a — jóindulattal mondva — szalonnás barázdaszeletek az ugyancsak bőséges tavaszi csapadék által úgy megtö­mődtek, hogy elég volt őket elmunkálni. Ráadásul a nö­vény sem találta bennük a helyét... Ezt az állapotot, ha csak lehet, el kell kerül­nünk, de egy novemberi, de­cemberi talaj­műveléssel nem biztos, hogy el tudnánk. Vagyis, amit most megszán­tunk, azt novemberben már nem kell szántani. Külön do­log, hogy a mostani mély­szántás üzemszervezési, gaz­daságossági szempontból is előnyösebb a télinél. Aki ezt gyakorolja, annak aligha kell bizonygatni. — Azt hallottam, a búza egy nagy hányadának szán­tás nélkül, energiatakaréko­san készítenek talajt. Nincs itt valamiféle ellentmondás? — Nincs. A búza nem kí­ván mélyművelést, így a ve­tés területének egynegyedét középmély lazítással és tár­csás műveléssel készítjük elő. Ez a módszer gyors, gaz­daságos és szakmailag is el­fogadott. A negyedrész két­száz hektárra tehető, s eb­ből 160 hektárral el is ké­szültünk. Ez ugyan nem ad­hat okot az elbizakodottság­ra, de nagy megnyugvást je­lent. — Mit értsek ez alatt? — Azt, hogy a silókukori­ca és a cukorrépa után is búzát vetünk mintegy 350 hektárba. S ha a mostani előkészítéssel arra az időre felszabadítjuk a gépeket, a betakarítás után azonnal a megüresedett területekre vo­nulhatunk, és késedelem nél­kül, még októberben ezeket is bevethetjük. Ha nem így tennénk, csak október végén művelhetnénk a silókukori­ca és a cukorrépa területeit, s akkor csak novemberi ve­tésről lehetne szó, amiből mi nem kérünk. — Látom, nem csak szán­tanak a traktorok ... — Most hordjuk ki és munkáljuk be a tápanyago­kat, az istállótrágyát és a műtrágyát is. Nyáron a szán­tóknak 15 éves átlagban ugyancsak a szántóknak 25 százalékát trágyázzuk. Ez na­gyon jó arány, ami meg is látszik a mezőinken, a kul­túrákon. Éves átlagban 150— 160 vagon műtrágyát is ki­juttatunk, s ebből most nyá­ron, nyár végén munkálunk be 60—70 vagonnal. Ez is a mostani napok feladata, s így bizony egyetlen gép sincs munka nélkül. Ez ter­mészetes dolog, mert a me­zőgazdaságban is mindig előre kell nézni, mindig a holnapot kell látni, haszno­sítva a tegnapok tanulságait. Látom is, jegyzem is, hogy 300 vagon silótakarmánynak most készítenek betonteret és 200 vagon répaszelet he­lyét is betonozzák. Üzemi utat is építenek, ami mind­­mind a termelést szolgálja, segíti. Dolgos, tempós, de nyu­godt ősz elé néznek itt Estffyasszonyfán. Maguk te­remtették, s akarták így... Udvardy Gyula Fotó: K. Z. Munkában az altalajlazító. A tárcsa a talajművelés egyik leghasznosabb, leggyorsab­ban dolgozó eszköze lett. Gazdaságosabb nyersanyag-felhasználás Textiliparunk versenyben maradásához kulcsfontosságú az önköltség csökkentése, amely — tekintve, hogy a textilgyártás rá­fordításának 55—60 százaléka nyersanyag­költség — elsősorban a nyersanyaggal való ésszerűbb gazdálkodást kívánja meg — ál­lapítja meg az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság közelmúltban készített tanul­mánya. Hazánkban a textilipari nyersanya­gok jelentős része import eredetű, és azon belül is magas a konvertibilis valutáért vá­sárolt termék, a pamut egyharmada, a gyapjú 35—40 százaléka, a vegyiszálak 50 százaléka tőkés importból származik. 1980 januárjáig a fix elszámol­ói árak vé­dettsége és a költségvetési térítés nem kü­lönösebben tette érdekeltté a textilipari vállalatokat az olcsóbb nyersanyagforrások felkutatásában. Azóta viszont a nehezebb külső gazdasági feltételek, a világpiaci árak­hoz igazodó belföldi árak és nem utolsó­sorban az energia-, anyag- és devizataka­rékosság ebben az iparágban is új helyzetet teremtettek. A tanulmány a szükséges további fej­lődéshez javasolt néhány konkrét intézke­dést. Mind a pamut-, mind a gyapjúipar esetében sürgeti az importtermékek hazai forrásból történő helyettesítését. Az évi 7—9 ezer tonna mennyiségben importált pamut­fonal jelentős része belföldön is előállítható lenne, ha a fővárosban munkaerőhiány miatt pillanatnyilag álló fonóorsókat és a hozzá­juk tartozó, úgynevezett erőműveket olyan vidéki helységekbe telepítenék, amelyek vonzáskörzetében még jelentős létszámú szabad munkaerő található. Tetemes valutakiadást jelent, hogy a gyapjúiparban évi ezer tonna gyapjúmosó és -fésülő kapacitás hiányzik, s ezt importból kell pótolni. Célszerű lenne megvizsgálni­, hogy nem lenne-e gazdaságosabb a behoza­talt a hazai kapacitás fokozásával megtaka­rítani. Előnyösnek látszik a pamutfonodai hulladék eddigieknél fokozottabb felhaszná­lása is. Mint a tanulmány megállapítja, évente legalább 1500 tonna másodlagos nyersanyagot lehetne kitermelni, bár ter­mészetesen a gyengébb minőségű alap­anyag feltételezi a feldolgozásukra alkalmas speciális gépsorok munkába állítását is. Ugyancsak fontos feladat a hazai juhá­szat fejlesztése. Jelenleg a hústermelés az elsődleges cél, mert ez adja a jövedelem nagyobbik hányadát (legalább 80—85 szá­zalékát), megfelelő keresztezéssel azonban javulást lehetne elérni a juhállomány gyap­jú értékeiben is. 1983. augusztus 11. Csütörtök

Next