Vas Népe, 1984. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-31 / 126. szám

------------------------- Negyven éve történt------------------------­Egységtöré­s a tőkéért, függetlenségért A Magyar Front megalakulásának évfordulója A II. világháború előes­téjén és első éveiben még úgy látszott, hogy Magyar­­országnak közvetlen előnyei származnak a német szövet­ségből. A trianoni­­traumát jórészt feledtették a revízi­ós sikerek, a bécsi döntések „országgyarapításai”. Igazo­lódni látszott az ellenforra­dalmi korszak legitimáló lé­nyege: az irredenta külpoli­tika. Sőt, a külpolitikai si­kereken túl is viszonylag kedvező volt a helyzet az országban. A hadsereg és a hadiipar felszívta a jelentős munkanélküli tömegeket, s így csak a legtovább látók tették fel a kérdést, mi lesz mindennek az ára, hogyan fest majd egyenlegünk a végső elszámolásnál. A messzebbre tekintők, az antifasiszta baloldal azon­ban már kezdettől figyel­meztetett a hitlerista német elkötelezettség ország- és­­békeromboló veszélyeire. Szétszórt s egymással is vi­askodó csoportja­iban hama­rosan az együttműködési lehetőségek felkutatása ke­rült előtérbe. A népfrontpo­litika végleges elfogadásá­nak jegyében 1941. folya­mán a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja új jelszót hirdetett meg: a független, szabad, demokratikus Ma­gyarország jelszavát. Ez al­kalmasnak bizonyulhatott az antihitlerista nemzeti-népi összefogás alapjainak lera­kására. A szociáldemokrata baloldal és a népi írók bi­zonyos csoportjainak bekap­csolódása eredményezte az­tán a tüntetéseket a Bat­thyányi örökmécsesnél, Pe­tőfi szobránál. Az 1941-es kísérletek korai és impozáns példája a Népszava híres karácsonyi számának anti­fasiszta és népfrondos hevü­lete volt. A hamarosan meg­alakuló Magyar Történelmi Emlékbizottság aláírás-gyűj­tései, az 1942. március 15-i tüntetés a Petőfi szobornál pedig már a másik Magyar­­ország jelentkezéséről és nö­vekvő erejéről tanúskodott. Az ellenállási mozgalom fejlődésében is cezúrát je­lentett az 1943-as háborús fordulat, Sztálingrád, Voro­­nyezs, az észak-afrikai és szicíliai partraszállás és az olasz kapituláció. Az ország két isíkon is megindult a há­borúból való kiválás irányá­ba. Részint a kormányzó környezete kezdett rendszer­­átmentési célzattal vérsze­gény béketapogatózások­ba Svájcon, Törökországon ke­resztül. Erre az is vezette, hogy ne a Szovjetunióval kelljen közvetlenül tárgyal­nia. Másrészt a baloldalban erősödött az a felismerés, hogy a háborúból való kilé­pés csak aktív ellenállással, csak Németországgal szem­befordulva lehetséges. Ez a kétirányú mozgás pedig mindenféleképpen növelte — az üldözések ellenére — az antifasiszta erők befolyását,­­ a békevágyat. Egyúttal a kormányzat, a horthysta kö­rök céljaival ellentétben a háború utáni demokratikus kibontakozás esélyei és el­képzelései is növekedtek. Az 1943-as híres szárszói­­konferencia — a maga nép­frontos jellegzetességével — egyik jele volt ennek. A ra­­dikalizálódást azonban kor­látozta, hogy a lakosság még közvetlenül nem érzé­kelte a háborút és a voro­nyezsi katasztrófa óta ma­gyar hadsereg nem volt a fronton. A hitlerista német meg­szállás 1944. március 19-én — mondhatni — tiszta vizet öntött a pohárba. Az egész legális baloldalnak, a szoci­áldemokrata pártnak, a Kis­gazdapártnak és a Paraszt­szövetségnek a betiltása, a sajtó teljes gleichschaltolá­­sa, a tö­bbezer baloldali és németellenes letartóztatása, a terror és a deportálás most már elodázhatatlanná tette a politikai ellenállás közös szervezeti keretének a megteremtését. Az 1943-tól Békepárt néven­ működő KDMP kezdeményezésére a kommunisták, az SZDP bal­oldala, a Kisgazdapárt és a legitimisták (később a Pa­rasztpárt is csatlakozott) május közepén létrehozták a Magyar Frontot. Június eleji kiáltványában új népi szabadságharcot, felszabadí­tó háborút­­hirdetett a né­metek és cinkosaik kiveré­sére, a békéért, a független és demokratikus Magyaror­szág megteremtéséért. A Magyar Front megala­kulása a hazai ellenállási mozgalom addigi legjelentő­sebb eseménye volt. Általa megnőttek a kommunista párt szervezési és propagan­­da lehetőségei, ugyanakkor pedig a Front olyan réte­gekre és körökre is kiter­jesztette befolyását, amelyek —­ bár náciellenesek voltak — a kommunistáktól ide­genkedtek. A Magyar Front minden törekvése, sőt a fegyveres ellenállás jelentősége elle­nére, a sajátos történelmi­­társadalmi okokból nem jö­hetett létre a sikeres né­­metellenes szembefordulás legfőbb feltétele: a népi el­lenzék, a hadsereg és az uralkodó körök összefogása és közös akciója. Ebben a felelősség egyértelműen az utóbbiaké. Ám a Front te­vékenysége nemzeti tuda­tunk fontos része és egész­séges nemzeti önbecsülésünk jogos táplálója. D. M. Szovjet pártmunkás küldöttség A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására május 28—30. között Anato­­lij Cserngajevel, az SZKP Központi Bizottsága nemzet­közi osztálya helyettes ve­zetőjével az élen szovjet pártmunkás küldöttség tar­tózkodott hazánkban. A küldöttséget fogadta Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára. A szovjet vendégekkel Horn Gyula, a KB külügyi osztályának ve­zetője és Kovács László osztályvezető-helyettes foly­tattak megbeszélést a nem­zetközi helyzet, valamint a nemzetközi­­kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. emlékmúzeuma á két emlékeivel találkozunk: megsárgult fotókon zsúpte­tős házak, népviseletbe öltö­zött parasztok, s néhány fes­tett, faragott pad, szék és „szökrény” — így nevezték a ládát, amelyben a ruhákat tartották. Néhány dokumen­tum Vajszló régmúltját is megidézi: első okleveles em­lítése 1244-­ben történt. Az Ormánságra a harmin­cas években a népi írók hívták fel a figyelmet: az egykézés, a gazdasági bajok, a népi kultúra tragikusan gyors pusztulása iránt aggo­dalmát sok író, politikus, or­vos, pap, néprajzkutató fo­galmazta meg riportban, szociográfiában, regényben. Ezeknek a műveknek első példányai vagy későbbi ki­adásai éppen úgy megtalál­hatók itt, mint számos do­kumentumértékű fénykép: Kodolányi Bajcsy-Zsilinszky Endrével Pálikövén; előadás közben a nevezetes szárszói konferencián, Illyés Gyula, Sinka István, Darvas József, Németh László társaságá­ban. És itt láthatók Kodolá­nyi finnországi utazásainak emlékei is, köztük élete egyetlen kitüntetése, amelyet a finn köztársaság elnöke fűzött mellére a két nép ba­rátságának ápolásáért. Egymáshoz közel kerültek Kodolányi temetésének fényképei és a pályakezdés dokumentumai: levelek, be­szédek, cikkek és 1961-es második baranyai utazásának fényképei, amikor a nagy­­beteg író még egyszer ellá­togatott ifjúsága színhelyére. Külön érdekesség, hogy az eredetivel megegyező módon korabeli és részben a csa­lád tulajdonában lévő bú­torokkal rendezték be az idős Kodolányi erdőmérnöki irodáját: íróasztalán ott élt telefonja és írógépe. G. T. Részlet Kodolányi János vaj­sáléi emlékmúmernából. 1984. május 31. Csütörtök Előkészületek a betakarítási szezonra A nyári betakarítás elő­­­készítésében részt vesznek a MEDOSZ képviselői. Ellen­őrzik a munka és a baleset­­védelmi előírások betartását, figyelemmel kísérik, hogy megfelelők-e a munkakörül­mények, illetve a szociális ellátás. Amint a MEDOSZ- ban elmondták: ezekben a napokban több száz munka­védelmi felügyelő, szakszer­vezeti megbízott járja a me­zőgazdasági üzemeket, igye­keznek feltárni a hiányos­ságokat és intézkednek azok megszüntetésére. Megkülönböztetett figyel­met fordítanak a berendezé­sek biztonsági előírásainak betartására. A statisztikák szerint ugyanis a nyári munkák során előforduló ■baleseteknek csaknem 70 százaléka a gépek, szer­számok használatával kap­csolatban következik be. Ép­pen ezért a tavaszi gépszem­léknél mindenütt jelen van­nak a szakszervezet meg­bízottjai is. Tapasztalható, hogy a géppark egy része elöregedett, az üzemeltetés­hez csak alapos vizsgálat után adják meg az enge­délyt. A szállítás is veszély­­forrás, ám nem is annyira a gép hibája, mint inkább az emberi figyelmetlenség idézi elő a bajt. Ezért az előkészületi munkáknál, a MEDOSZ megyebizottságai segítik és ellenőrzik a bal­esetvédelmi oktatást, s e tanfolyamok szervezésében szintén sok helyen részt vál­lalnak. Az elmúlt években a me­zőgazdasági nagyüzemekben a szociális ellátá­s sokat ja­vult. Az aratók jó munka­­körülmények között dolgoz­hatnak. A gazdaságok­­bizto­sítják — amennyiben a dol­gozók igénylik — a napi öt­szöri étkezést. Egyszer főtt ételt is visznek az arató­bri­gádokhoz. A gazdaságok konyháin a nehéz munkára való tekintettel feljavított, kalóriadús étrendet állíta­nak össze. Gondoskodnak a hűsítő itail utánpótlásról. A mezei munkások kulturált étkeztetésére több megyében mozgó ebédlőket rendszere­sítenek. Az állami gazdasá­gok teherautóit átmenetileg „étteremmé” alakítják, s a tábla szélén, fehér asztal mellett ebédelhetnek az ara­tók. A tmk-műhelyek lele­ményes megoldásai sok he­lyen lehetővé teszik a mozgó zuhanyozók, tisztálkodók használatát, ám a szakszer­vezeti aktivisták tapasztala­tai szerint néhol erre az in­dokoltnál kevesebb figyel­met fordítanak az üzemek vezetői. Pedig az alkalmi zuhanyozók felállítása nem annyira a pénz, mint az öt­letesség kérdése. ­ Fejtörést okozó tábla ■ Útbaigazít a tábla Szombathelyen, a Petőfi Sándor utca 30. számú ház előtt, a járdán. Infor­mációt ad autósoknak. Ez a rendeltetése. De az­zal, ahogyan és ahová ki­rakták, kapott egy másik funkciót is. Veszélyt je­lent a puszta létével. Ha valaki túl közel merész­kedik hozzá, s másfelé fi­gyel, annak könnyen be­törhet a feje is. Az egyik környéken lakó eddig három itt történt baleset­nek volt szemtanúja, s ami ebben különösen megdöbbentő: mindhá­rom szenvedő fehér bot­tal közlekedik, ők sajnos nem észlelhették időben a veszélyt__ Ám azokat, akiknek lá­tásával egyébként semmi baj nincs, mégis ha­son­­­­lóképpen járnak, érheti-e szemrehányás holmi fi­­gyelm ellenségért? Köte­lességük-e árgus szemek­kel figyelniök a járdán haladóknak az efféle alattomos veszélyekre, amelyeknek normális kö­rülmények között egész egyszerűen nem szabadna létezniük? A fényképen jól látszik a veszélyhelyzet, s érző­dik az is, hogy akik oda­állították, korántsem vé­gezték gondolkodva és felelősséggel munkájukat. Elég régen volt már, az­óta többször (legutóbb tanácstagi beszámolón) szóvá tették a dolgot, de visszhang eddig nem jött rá. Mintha csak megvár­nák, amíg — döntő érv­ként — valakit a mentő visz el a helyszínről. Sajnos, ez a bizonyos tábla nem egyetlen a ma­ga nemében. Vannak tár­sai és vannak a járda közepére állított lámpa­oszlopok is (Kőszegen ta­lálni rá jó példát a Te­mető utcában), amelyek kihelyezői mintha csak szándékosan vétenének a józan ész, meg a testi ép­ség ellen. (lakatos) Fotó: B. S. A túlóra ellenszere Az ügyvitelben, admi­nisztrációban dolgozók ré­gi gondja, hogy mérleg­­készítéskor, leltározás­kor, időszaki záráskor megszaporodik a munka, s napi munkaidő nem ele­gendő a feladatok elvég­zésére. Sok vállalatnál megszaporodik ilyenkor a túlórák száma, más idők­ben meg sok adminiszt­rátornak az a gondja, mi­ként csoportosítsa úgy a semmittevést, hogy az lá­zas tevékenységnek lás­­sék. Így volt ez éveken, év­tizedeken át a szombat­­helyi Centrum Áruházban is. A hajrák idején össze­­gyülemlett túlóradíj jól jött ugyan a dolgozók­nak, de nem kárpótolta a lányokat, asszonyokat, főleg a gyermekes csa­ládanyákat a gyermekek­től, családtól elvont idő­ért. A szakszervezet sem helyeselte a túlórák el­szaporodását, s szépség­hibája volt ez a vállalati gazdálkodásnak, a mun­kafegyelemnek is. Sokan úgy vélik, hogy a kereskedelemben a munka természete miatt nem lehet megszüntetni a túlórázást, de a Centrum Áruházban már hosszabb idő tapasztalata az el­lenkezőjét bizonyítja. Az ügyviteli dolgozók köré­­­ben már több mint egy esztendeje bevezették a rugalmas munkaidő rend­szert. Ennek lényege, hogy az adminisztrációban dol­gozók nagyobb szabadsá­got kaptak munkaidejük beosztásában. Feletteseik jóváhagyásával maguk, s természetesen a feladatok határozzák meg, milyen munkaidőbeosztásban dol­goznak. Az eredmény: szinte teljesen megszűnt az áruházban az admi­nisztrációban dolgozók túlóráztatása, több idő jut a családra, pihenésre, szórakozásra, s mégis idő­ben elkészülnek a leltá­rozásokkal, időközi zárá­sokkal, jelentésekkel, mér­legbeszámolókkal. Mindezt a Kiváló Áru­ház cím átadása alkal­mával hallottuk az áru­ház vezetőitől, kiemelve, hogy számos más szerve­zési intézkedés mellett ez is hozzájárult a gazdasá­gi eredmények javulásá­hoz, a vevők jobb kiszol­gálásához, a dolgozók köz­érzetének, hangulatának javításához. (foly) Ünnepi könyvhét (6.) Élénk az érdeklődés. (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3

Next