Vas Népe, 1985. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
mi no 2020 MI LESZ 2020-BAN? Aligha költői a kérdés, ha mint most Budapesten három napon át, neves tudósok közreműködésével magyar jövőkutatási konferenciát rendeztek megvitatására. S ne higgyük, hogy minndez pusztán spekuláció, netán öncélú játék. A felgyorsult fejlődés, az információáramlás sosem tapasztalt bősége szükségessé teszi a tervezést az öt-tíz évesnél hoszszabb szinten is, három, négy évitizedben számolva pedig a prognózisok készítését. Elsősorban a gazdasági élet kívánja meg, hogy döntéseinket a megfelelő időben, sőt másokat megelőzve hozzuk meg, de a társadalmi haladás várható alakulása hazai,de főként nemzetközi szinten sem másodlagos, hogy többékevésbé előrelátható-e. A futurológia, a jövőkutatás ma már komoly, helyenként és időnként egzakt tudományág. Művelői szerte a világon a múlt és a jelen tudomá- nyos tényeiből kiindulva vizsgálják az emberiség jövőjének alakulását. Nem egy jövőkutató társaság prognózisa, — gondoljunk csak a Római Klub, vagy a Hudson intézet jelentésére, — komoly vitákat, de nem egyszer fontos intézkedések sorát váltotta ki. Mert ne gondoljuk azt, hogy egy megközelítően pontosnak tekintett prognózis eleve a szükségszerű fejlődés elemeit tartalmazza. Hisz a prognózis arra jó, hogy a várható tendenciákat segítségükkel igyekezzünk felerősíteni, vagy éppen, ha a tendencia kedvezőtlen, megakadályozni. Persze erre csak akkor van lehetőség, ha a „jövendölés” nem téved túl nagyot. A TÉVEDÉSEK KOCKÁZATA annál nagyobb, minél távolabbi jövőt kívánunk feltérképezni. A hatvanas években például nagy feltűnést keltett a már említett Hudson intézet jelentése, mely a kétezredik évet volt hivatott célbavenni. Felvázolta a világ politikai, gazdasági fejlődését, kitért a tudományos felfedezésekre is. Csak éppen a hetvenes évek elején beköszöntő olajválságot nem látta előre, s ettől az „aprócska” ténytől az egész prognózis feje tetejére állt. De említhetnénk a 30-as években alkotó, nem annyira tudományos, mind inkább a szépirodalmi alapon álló Olaf Stapledon nevét, aki nem kevesebbre szánta el magát, minthogy megírja évmilliókban számítva az emberiség történetét. Stapledon nagyvonalú volt, sok mindent megjósolt előre, csak épp az évszámokban tévedett alaposan. Az atomenergia felfedezését például időszámításunk után 20 000-re(!) tette. Századunkat telerakta világháborúkkal, de a negyvenes évek legbékésebb, leghumánusabb országának Németországot találta. (Stapledon jóslatával szinte egy időben jutott uralomra Hitler.) 2000-ben pedig Stapledon szerint Kínában még selyemköntöst és copfot viselnek a férfiak. Persze végül is megjósolta az atomenergiát, az űrhajózást, a kibernetikát stb. csak az időpontokkal van baj. Stapledon nem volt szakember, a lengyel Lem viszont szakképzett futurológus. (Többek között.) Lem saját prognózisát 1970-ben készítette el 2642-re. Csak néhány ötlet: mesterséges klíma a Földön, hidrogénenergetika, az emberi faj totális átalakításának genetikai programja, kozmikus utazások, idegen élőlényekkel való kapcsolatfelvétel, önszervező robotok evolúciója, no és a biotechnológia, szerves robotok. Ugyanakkor a mostani konferencia már 2020-ra beígéri a biotechnológia hallatlan fellendülését, s vele a kémiai automatákat. Tehát 600 évvel előbb, mint azt nem 1970-ben gondolta! Azért ebben van valami elgondolkoztató, mint ahogy abban is, hogy az újdonságok zöme, amit a már emlegetett Stapledon előre jelzett, évmilliók helyett , ötven év alatt megvalósult. Ami egyben azt jelenti, hogy mindazmegvalósult, amit ötven évvel ezelőtt egyáltalán el lehetett gondoli. Még ami esetleg nem is jött létre, a mai tudományos ismeretek mellett azt sem tekinthetjük pusztán fikciónak. Mindez óvatosságra int bennünket. 35 ÉV VÁLASZT EL minket 2020-tól. S ha egy kicsit belegondolunk, mi is volt 35 évvel ezelőtt 1950-ben, rájöhetünk, hogy ez az időszak korántsem előrejelezhetetlen. Főként ha a tudományos eredményekre utalunk, 50-ben, igaz nem nálunk, de működött már a tévé, épültek a számítógépek, ismertük az űrhajózás elvi alapjait, használtuk (sajnos) az atomenergiát, közeledtünk a genetikához, szóval egy-két kivételtől eltekintve már alakultak azok a körvonalak, melyek behatárolják mai életünket. Vagyis a 35 év, ha pontosan nem is, de belátható távlat. Némely, nem is logikátlan prognózis, történelmi példákra hivatkozva 2000 után az emberi civilizáció stagnálását tartja valószínűnek, arra hivatkozva, hogy eddig minden olyan robbanásszerű fejlődést, mint aminek most vagyunk tanúi, stagnáló periódus követett. S tényleg vannak kedvezőtlen jelek, környezetszennyezés, nukleáris háború fenyegetettsége. 2020 azonban még feltehetően nem esik ebbe a periódusba. Lássuk, az addig terjedő időszakra mit kínál a harmadik magyar jövőkutató konferencia. Energiaválság talán nem lesz, de mindenképpen rá leszünk szorulva energiaimportra. Az energiatermelésben a széné és az atomé lesz a vezető szerep. Kimerül a bauxit-készletünk, viszont perspektívái vannak a rézbányászatnak. Általános lesz az állatok ikervemhessége, vagyis nő az állatállomány, s mint már említettük belép a kémiai robot. A számítógépek tovább tökéletesednek. Melegebb lesz az éghajlat. A levegőben lévő széndioxid növekedése miatt az ország éghajlata olyan lesz, mint a napjainkban tőlünk négyszáz kilométerre levő területeken. Mi magunk pedig két utat járhatunk. A jövő század embere ugyanis vagy magasabb, izmosabb lesz, s eléri a homo sapiens lehetséges 120— 150 éves élettartamát, vagy torzó lesz, s állandó gyógyszerezésre szorul. A társadalmi, politikai, kulturális változások prognosztizálása persze jóval nehezebb, vállalkozó rá ezért ritkábban akad. Nagy a tévedés lehetősége, s a folyamatok többnyire feldolgozatlanok. Az azonban biztos, hogy jövőnk alakításában nagyobb a szerepünk, mint azt általában gondoljuk. Pusztán csak azért, hogy egyáltalán legyen mit alakítanunk! Halmágyi Miklós Szilágyi Domokos emlékére Megjelenít az Életünk legújabb száma Az Életünk januári számában barátok, irodalomtörténészek, költők emlékeznek a tragikus sorsú erdélyi költőre, Szilágyi Domokosra. Az ő versei, az Apokrif Vörösmarty kézirat 1850-ből, a Magyarok, a Villany és az őszi bánatos indítják a folyóirat legújabb számát. Az emlékező blokkot Csíki László verse nyitja, majd olvashatjuk Lászlóffy Aladár esszéjét, Szakolczay Lajos tanulmányát Szilágyi prózájáról. Láng Gusztáv, Cs. Gyimesi Éva és Kapiller Ferenc ugyancsak tanulmányt szentelt a költő emlékének. A versrovatban Dedinszky Erika, Kenéz Ferenc és Parancs János műveivel találkozhat az olvasó, míg jelezve, hogy a januári számban az elméleti írásoké volt az elsőbbség, megtaláljuk még Vékony Gábor Késő népvándorláskori rovásfeliratok című munkáját és Bakay Kornél Insignia Regni Hungarie című írását. Csordás Gábor Szöllősi Zoltán verseiről közöl kritikát, míg Szajbély Mihály külföldi magyar könyveket mutat be. A számot Orosz János grafikái illusztrálják. Az alábbiakban Lászlóffy Aladár Szilágyi Domokosról írt A Reménytelen Alapvető című esszéjéből idézünk. „Ugyanaz a tehetség bizonyos korszakokban nagyon szükséges, máskor elmennek mellette. Az ő költészetem mellett” nem mentek el. Ez már a korszaké, sajnos a kor úgyszólván egyetlen hozzájárulása az a dolgokhoz, a kezdet kezdetén. Mert a szempontok így is beszélnek. Bennem így is él a Reménytelen Alapvető megkeresésének közös históriája. Hol kezdődnek a személyes tragédiák, mint az övé! Csak az övé, már a művéé sem. Művének sorsa nem tragikus. Még ő sugározza a legnagyobb erőt. Befelé figyelt, mert legolcsóbb és legfontosabb modellje a legközéletibb költőnek is mindig, minden korban önmaga, önmaga embersége! Ez a leghallgatagabb ember a legkitárulkozóbb fogalmazó volt, a kitárulkozás (érvényes) alapvető formáját teremtő. Érzékenység, mely az én és a mi etikai rangsorolást tisztán érezze, de ha nem engedik önmagába mélyedni el, kiáltson! Mi más a művészet, mint a koncentrált odafigyelés? Nem lehet kizárólag befele figyelni? — vagy befele kell figyelni, miközben azt ott kinn szolgálod? Mindenképpen, minden körülményben megkövetelte és kiverekedte (áldozatok, a mű, az eredmény szempontjából lényegtelen áldozatok árán) az odafigyelés jogát, amint azt mindig a legtisztábbak, legnagyobbak, akik tisztában vannak önkinevezésük társadalmi súlyával és történelmi következményeivel — ez a te munkád, ezt tiszteljék benned, veled kapcsolatban!” ui.m. 1985. február 16. Szombat Krenner István karikatúrái Sárváron A Ludas Matyi negyedszázad előtti olvasói között, bizton mondom, sokan voltak, akik legelőbb a belső oldalak egyikének alján lévő Jucika-sorozattal „kezdték”. Ez, az akkoriban csaknem hétről hétre feltűnő bűbájos-szexis hölgyfigura négy rajzban elbeszélt kalandjai százezreket ejtettek rabul. Jucika a karikatúrában a hatvanas évek nőtípusa volt. Rajongtunk érte, imádtuk. S ha szülőatyjára, a fájdalmasan korán meghalt Pusztai Pálra emlékezünk, ma is Jucika tűnik elénk azonnal. Jött utána egy közbeeső évtized, amikor a honi karikatúra híján volt egy őt követő, s hozzá hasonló ideálnak. Nem, nem, tévedés ne essék: csinos és vonzó hölgyemények, „akikre” a szokásosnál hosszabb ideig tapad, kiváltképp a férfiszem, szerepeltek a műfaj nagymestereinek rajzain. Én itt a típust említem, mint hiányt. Aztán egyszercsak azon vettük észre magunkat, hogy megint csak mohón forgatunk, keresgélünk a Ludasban „valakit”. Egy új Jucikét, akit ugyan nem keresztelt semmi névre alkotója, Krenner István, ám sebaj. A lényeg, hogy megálmodta, kitalálta és megrajzolta napjaink megjelenésében izgalmas, bőkeblű és nem sorolom tovább a jelzőket, hölgyét. — Nem vetem meg a meztelen igazságot, szeretem a forró pillanatokat — vallja magáról őszintén a művész, s feleljünk rá, ismerjük be: kedvünkre van e férfias mentalitás. Főképp, hogy egyéni tehetségével mindennek rajzos bizonyítékát is adja. A múlt héten Sárváron, a Nádasdy-várban megnyílt tárlatán is a karikatúrák legtöbbjéről a mai kor Jucikája villantja felénk csábos, igéző mosolyát, másmás szituációkban. Nem állítom, hogy mindig valami nagyon lényegeset közölnek ezek a rajzok, meg azok, amelyeket Krenner István más témakörökre aktualizált, ám mindig igazat és lényegeset villantanak fel napjaink konkrét problémáiról, a magatartásformákról, s egyik sem tűri a társadalmi közönyösség vádját. Érzékeny az alkotó nagyon is mindenre, ami közöttünk, velünk történik, „látó” szemmel figyel, és elkötelezetten politizál. A napi glossza, az aktuális tudósítás élességével nyilvánít véleményt. Az itt közzétett kis , válogatás is úgy gondolom, elégséges bizonyítékát adja ennek. Krenner István a fiatal korosztályt képviseli a mai magyar karikatúrában. Új hang, látásmód, s mindez bravúros rajzbéli hajlékonysággal. Művészete — a harsány színek tudatos, pontos adagolásával elsősorban — egyenesen megkívánja a kiállítási formát. Mindezekből következik, hogy a március közepéig nyitvatartó tárlat nem mindennapi sikernek ígérkezik. (lakatos) Fotó: Beáké Felsőoktatási intézménybe pályázók figyelmébe A közelmúltban megjelent „Felvételi tájékoztató az 1985/86. tanévre” című kiadvány kiegészítéseként a Művelődési Minisztérium a következőkről adott tájékoztatást: A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola nappali tagozatán 6—6 fős keretszámmal magyar— francia, magyar—német, történelem—francia és történelem—;német; a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola nappali tagozatán 12—12 fős keretszámmal orosz—angol és orosz—német; a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola nappali tagozatán a meghirdetett földrajz—kémia párosítás helyett 12 fős keretszámmal földrajz— népművelés szakpárokat indítanak. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán a nappali tagozatú főiskolai szintű képzésben a meghirdetett fizika—technika helyett 10 fős keretszámmal fizika—népművelés szakpárra lehet jelentkezni. Ugyanitt levezető tagozaton is indul kétszakos általános iskolai tanárképzés: 12—12 fős keretszámmal matematikafizika és matematika—kémia, illetve 7—7 fős keretszámmal a német (nemzetiségi) — választott és a szerb-horvát (nemzetiségi) — választott szakpárokon; valamint kiegészítő egyszakos tanárképzés kezdődik 100 fős kerettel a matematika, a fizika, a kémia, a biológia, a földrajz, az ének—zene, a rajz, a német (nemzetiségi), szerbhorvát (nemzetiségi) szakokon, egyetemi szintű oktatás keretében pedig kiegészítő középiskolai tanári képzést indítanak testnevelés szakon (négy féléves) 50 fős kerettel, továbbá technika szakon (hat féléves) 25 fős kerettel. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a meghirdetett népművelés egyszakos képzés nappali tagozaton nem indul. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara nappali tagozatára pályázók a már meghirdetett filozófia— egyéb szakpár keretében filozófia—matematikára is jelentkezhetnek. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági szakos kiegészítő képzésére csak az Agrártudományi Egyetem zsámbéki főiskolai karán végzettek, a közlekedési-, szállítási szakon induló kiegészítésre pedig a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola vasút-, posta- és gépjármű üzemi szakán végzettek jelentkezhetnek. Ugyanitt kiegészítő közgazdasági középiskolai tanárképzés is indul gazdaságtudományi (A-tagozat), valamint információelméleti és feldolgozási (B-tagozat) szakokon. A Külkereskedelmi Főiskolán nappali tagozaton a spanyol— egyéb külkereskedelmi levelező szakok 1985-ben nem indulnak. A veszprémi Vegyipari Egyetemen meghirdetett 120 fős keretszámon belül jelentkezni lehet nappali tagozaton vegyipari műszer- és méréstechnikai szakra is (kódja: V 006). Ezt a képzést a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karával közösen végzik. Hat féléves kiegészítő egyszakos középiskolai kémiatanári képzés (kódja: K 003; K 502) is indul 20 fős keretszámmal kémia szakos általános iskolai tanári oklevéllel rendelkezőknek. * A tanár- és tanítóképző főiskolák, felsőfokú óvónőképző intézetek esti- és levelező-tagozatára, — kiegészítő képzésre is — a munkáltatóhoz kell benyújtani a pályázatot. Az eljárási díjak összege nem változott: nappali tagozatra jelentkezéskor 150, esti-, levelező-tagozatra kiegészítő, vagy másoddiplomás képzésre jelentkezőknek is 200 forintot kell befizetni.