Vas Népe, 1987. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-16 / 63. szám
Felavatták Petőfi szobrát Szombathelyen (Folytatás az 1. oldalról) egységet. Március 15-én amagyar név megint szép lett méltó régi, a szívekben és az elmékben megőrzött nagyhíréhez. Új hírünk nem félelmet, hanem reményt keltett Európában. Ha egy maroknyinak tűnő nép ily nagy tettekre képes — vélték —, akkor a magyar úton elindulhat minden nép, ha hazájában szabadon akar élni. A XIX. századi forradalmak nem érték el céljukat: a nemzetközi reakció eltiporta valamennyit. De a szellemet, amely nálunk 1848. március 15-ét létrehozta, nem tudták palackba zárni. A gondolat, amely lángra lobbantotta a szikrát, tovább élt és terebélyesedett, visszavonhatatlanná tette a jobbágyfelszabadítást és jelentős befolyást gyakorolt a haza későbbi életére is. — Későbbi történelmünk során — folytatta a szónok — minden olyan politikai mozgalom, amelyik bármilyen formában szemben állt az uralkodó rendszerrel, 1848 örökösének tartotta magát, s annak igazságával akarta bizonyítani törekvéseinek helyességét. Arra nemméltó erők is így nyilatkoztak önmagukról, de a kor, amelyben éltek, leleplezte e hamis igék hirdetőit. 1848 méltó örököse csak az lehet, aki népben, nemzetiben gondolkodik, aki tettei és gondolatai között megteremti a harmóniát, s aki céljait elfogadhatóvá teszi hazája népe számára. 1848 óta a forradalom egyik kiemelkedő ihletőjét, Petőfi Sándort sokan tartották politikai törekvéseik lobogójának. De az is beigazolódott: Petőfi nevével csak valóban forradalmi,népi mozgalmak zászlaját lengetiaz emberek akaratának vihara. Mi hiszszük, hogy mai törekvéseinket joggal kapcsoljuk a szabadságharc eszméihez. Ezt követően arról beszélt Sarlós István, hogy Petőfirövid élete gazdag volt eseményeikben, sikerekben és tele volt keservekkel, keményküzdelmekkel. Zsenialitását felmérni és magyarázni rendkívül nehéz. — Amikor Petőfi szobrát avatjuk — hangsúlyozta — mindenekelőtt a közéleti költőről, a hazafiról, az elnyomottak szószólójáról, a megalkuvók és paraziták ostorozójáról kellbeszélnünk. Szókincse gazdag volt, de néhány, a jellemét, törekvéseit, elszántságát tükröző szó életének utolsó éveiben szinte minden írásában fontos szerepet játszott. Hadd említsemmeg ezeket a veretes szavakat: haza, szabadság, függetlenség, nép, demokrácia, köztársaság. Ugye mindegyiknek van önálló szerepe és a jelenhez is szóló mondanivalója. Petőfi hazaszeretetének, forradalmiságának, költészetének részletes méltatása után arra hívta fel a figyelmet a szónok, hogy Petőfit ismernie kell mindenkinek, akinek honfivér csörgedez ereiben. — De vajon ismerik? — tette fel akérdést. — Attól félek, hogy nem eléggé. Attól félek, hogy sokan úgy ismerik csupán, mint ahogy egyébként a szépírásokat. Ennél többre, sokkal többre van szükségünk. Arra, hogy e költőt, az embert, a mindenkori boldogabb jövő előkészítőjét, a forradalmárt, az igaz magyar embert ismerjékmeg általa, önmagunkat becsüljük meg, ha legnagyobb eleinket és természetesen nemcsak Petőfit tanítónkként, páldaképünkként tiszteljük. Befejezőben arról szólt Sarlós István, hogy a nagymúltú Szombathely gazdagabbá válik a Tóth Béla szobrászművész alkotta Petőfi-szoborral. — Az alkotás elkészült — mondotta az Országgyűlés elnöke beszéde zárógondolataként —az alkotó azonban egyetlen alkotó sem pihenhet, mert Petőfi munkára, tettre hív e szobor révén is mindenkit. Az ő szavaival fejezem be erre utalva mondanivalóimat: „Ha férfi vagy, légy férfi, S ne szád hirdesse ezt, Minden Demosthenesnél Szebben beszél a tett”. Sarlós István beszédét követően a megye párt-, állami és társadalmi szerveinek képviselői koszorút helyeztek el a felavatott szobor talapzatánál. Az MSZMP megyei és városi bizottságának koszorúját Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke, Horváth Miklós megyei és Horváth Lajos városi első titkár helyezte el. A Hazafias Népfront nevében dr. István Lajos megyei elnök, Heckenast János városi elnök és Németh Ferenc városi titkár, a városi tanács nevében Czvizek Miklós elnök, Elek Tibor általános elnökhelyettes és Tóth Béla, a szobor alkotója, a KISZ képviseletében Farkas János megyei és Dugmanits Csaba városi első tittkár koszorúzott. A felhívásnak megfelelően sok száz fiatal helyezte el a megemlékezés virágait Szombathely Petőfiszobránál. Az ünnepség a Szózat közös eléneklésével zárult. Farkas Mihály Fotó: Benkő Sándor A koszorúzás pillanatai. Diáknapok ’Ez fontos lehetett az: igazából nincs zeneiképzés az iskolákban. A néptánc csoportoknál más a helyzet, a rangosabbak közül mindegyik valamelyik nagyobb megyei együttes részét alkotja, vagy maga az adott együttes az. Aranyataz Ungurescu kapott, felkészítő tanár Horváth János. Az egyéb kategóriában a Fűzfánfütyülő, a szombatihelyi Óvónői és Zeneművészeti Szakközépiskola, valamint a C-verzió, a Kanizsai Dorottya Gimnázium együttese érdemelt arany minősítést. Fellendülőben van a különféle tánc-stílusok bemutatása; óriási sikert aratott és arany minősítést szerzett a show-táncos Kiss László, a szombathelyi Óvónői és Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium színeiben. A „Hevesis” posbeates Várhelyi Zoltán és a „Nagy Lajosos” — már említett — bűvész, Radimeczky Géza is arany minősítést kapott. A kórusokról, valamint az énekesekről, hangszeresekről. Taschner Sándor beszél. — Arany minősítést kapott a szombathelyi Entz- Schruder Dezső Egészségügyi Szakközépiskola leánykórusa, karvezető Boros András, a körmendi Kölcsey Gimnázium leánykara, Thrummerer Ferencné vezetésével, a kőszegi Jurisics Gimnázium leánykara, Németh Endréné irányításával és a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium leánykara, dr. Hajba Ferenc karvezetésével. Szólóének, szólóhangszer, kamarazenekarok kategóriájában arany minősítést kapott a tenorkürtös Terták Zsolt, a körmendi szakközépiskola és szakmunkásképző intézet tanulója, felkészítő tanára Pataki András, valamint a kőszegi Jurisics Gimnázium diáklánya, Kolnhofer Katalin zongorista, felkészítő pedagógusa Csáricsné Tóth Kornélia. Szombat este még nem sikerül pontosan kideríteni, kik is lettek a vers- és prózamondó verseny legjobbjai. Annyi bizonyos: az éjszakába nyúlóak a programok a MMIK-ban. Vasárnap reggel: Itt mindenki fontos... lehet?! címmel vetélkedő kezdődik a színházteremben. Érződik: sokáig tartott tegnap a buli, foghíjasok a széksorok. A délutáni gálán az ellenkezője tapasztalható: mindenki itt akar lenni. S akiknek mégsem sikerül — vannak jócskán —, azok monitorokon keresztül láthatják a legjobb produkcióikat, s egyébek között megtudhatják, hogy vers- és prózamondó kategóriában Fekete Tibor, a Nagy Lajos Gimnázium tanulója kapott arany minősítést és különdíjat is. Felkészítő tanára Csuti Sándorné. S még valamit —■ a főrendezőkről. Úgy tűnik, a KISZ Vas Megyei Bizottságának és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központnak a munkatársai értenek a diákok nyelvén. Szenkovits Péter Fotó: Benkő Sándor Diákosan, diákokról , diákoknak. Lehet egy kérdéssel több, avagy: hogyan blöfföljünk? 1987. március 16. Hétfő Pumpa A pumpa — ahogyan a Magyar Nyelv Értelmező Szótárában olvasható — nem más mint „gumiból készült, felfújható tárgyak levegővel való megtöltésére alkalmas, fémből készült eszköz: fújtató” — amelynek egyik, legjobban ismert fajtáját, köznyelven így nevezzük — biciklipumpa. E pumpafajta rendeltetésszerű működésének egyik fontos feltétele az a belsejében lévő, fém tízforintos nagyságú bőrdarabka, amely nyomás közben lehetővé teszi a levegő sűrítését-kifújását. Ha ez a bőrdarabka hiányzik vagy tönkremegy, akkor hiába nyomjuk a pumpát, így jártam magam is — még a múlt év őszén —, amikor a pumpámban lévő kis bőrdarabka felmondta a szolgálatot. Megpróbáltam megjavítani. Bőrdarabkákat raktam bele, de a levegő csak nem akart menni, amerre kellett volna. Végül is a kerékpárszerelőknél kötöttem ki, akik — mivel ilyen bőrökkel maguk sem rendelkeztek máshova küldtek ... Végigjártam az érintett profilú boltokat, de sehol sem kaptam ilyen bőrdarabkát, még Sjtíjoibathelyen, a Szécsenyi utcai járműboltban sgnt, ahol a kerékpárokat kis tartozékaikat forgatjjfizzák, s ahol a keresett bőrdarabka ára 6 forint 50 fillér — már amikor kapható. Mostanában viszont ők sem kapnak ... Új pumpa viszont van bőviben, a legolcsóbb 110 forintba kerül, így, miután 6,50-es bőrdarabkát nem kaptam, vettem egy új pumpát — 110-ért. Nem mondom, jó üzlet ez — csak nem nekem.” Közben eltelt az ősz, nem volt gond a pumpával. Eltelt a tél, itt a tavasz eleje, s elővettem a kerékpárt s pumpálni kezdtem, majd hamarosan rájöttem, hogy bizony az nem nyomja megfelelően a levegőt. Nem, mert abban is tönkrement — kinyúlt — a bőr, az, amely — tavaly ősz óta — még most sem kapható a boltokban ... — simpla — Piac és környéke A szombathelyi piacról, „a vásárcsarnokról” van szó, amely főleg a hét végeken bizonyítja, hogy kinőtte rég a város. Ezt a piacot mindennap összeseprik délután két óra felé, hetente egyszer, szerdánként pedig slaggal is fellocsolják. Igyekeznek, hogy a sokféle áru hulladéka szemétbe kerüljön, s ne szennyezze a környezetet. E piacnak azonban két traktusa van. Mindkettő fedett. Az első részben főleg élelmiszert, a másodikban zöldségféléket, baromfit, néha kisállatot kínálnak, s itt vannak a pulcsis pavilonok, alkalmasint pedig a zsibi is. A két fedett épületet út vágja ketté, ezen autók és gyalogosok egyaránt közlekednek. Ez a terület amolyan senkiföldje. Képe legalábbis ezt mutatja. Télvíz idején, a nagy hóban alig tudunk keresztülcaplatni, amikor meg olvadni kezdett, csak gumicsizmában lehetett itt közlekedni. Ezt a területet nem gondozza senki. Most is bokáig érő tócsák, kora reggelenként jégfelületek tarkítják ezt a kis utat, a bevásárló háziassznyoknak és az árut szállító kereskedőknek nem kis gondot okozva. Télen a hó, most a sár, nyáron a por az úr. Úgy tér haza az ember egy-egy piaci bevásárlásból, mint a pocsolyában meghempergőzött disznó. A házakban mossák az előtereket, a lépcsőházakat, ajtónkon belépve gondosan letöröljük lábunkat, hogy kevesebb utcai piszok jusson, a lakásba. A piacról pedig magunkkal hurcoljuk a senki által el nem takarított mocskot. Nem lehetne ezt is inkább elsöpörni, s a sarkon álló konténerbe juttatni? (szakály) Riasztó tükörkép