Vas Népe, 1991. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám

Mi a véleménye a kárpótlásról? Kérdez: Török Tibor Ahogy az ember egyre jobban beleássa magát a témába, látja, nagy fába vágta a fejszéjét. Az ország, a pártok is. Ennyi év után a volt tulajdonosokat kártalanítani, földjüket, üzletüket, műhelyüket visszaadni nagyon nehéz vállalkozásnak tűnik. Ügy látszik, most már nincs visszaút. A téma köztudatba került, naponta foglalkozunk ve­le. De rengeteg a bizonytalan tényező. Nem tudjuk, ez most politikai gesztus vagy gazdasági kérdés? A tulajdonviszonyok végleges rendezése lesz vagy csak egy kísér­let? És a módozatokról is kevés az információ. Nyilvánvalóan másképp kell kártala­nítani azt, akinek földje volt és mádképp, akit az üzletétől fosztották meg. Egyálta­lán, lehet ennyi idő után kártalanítani? Fotó: Kiss Teodóra Takács Istvánná háztartásbeli: — Szüleim közül már csak az édesanyám él, ő már nem tudja visszavenni a földet. Ha mi, a testvéreimmel megkapnánk, jól jönne, mert nekem is két gyerekem van. Ök rengeteg kölcsönnel építkeztek, la­kást vettek. Ha visszaadnák a földet, akkor egy részén, ami belterület gazdálkodnánk. A kárpótlási jegyeket pedig be­fektetnénk. Mert a szüléink nem tudták élvezni, amit elve­szítettek, legalább a mi gyerekeinknek legyen egy kicsit könnyebb. Harminc kataszter földet vettek el. Ebből öt hold a belterület, amiből a tanács már eladott házhelyeket. Mi vállalnánk a gazdálkodást, nem harminc holdon, persze. Somogyi Lajos nehézgépkezelő: — Ehhez nagyon régi dolgokat kell előszedni. Egyik napról a másikra megfosztot­ták az embereket a földtől, az állatoktól, a berendezésektől. A bérelt földjeinket potom pénzért elvették, ott maradt a család kenyér nélkül. Én nem fogok a kárpótlás után járni, mert azt mondom, amit sokan, aki elvette, az adja is vissza, úgy, ahogy kell. Vagy ha nem kell valakinek, akkor kártala­nítsák. Amikor elvették, akkor nem kellett utána szaladgál­ni, amikor visszakérnénk, nem győzünk utána futkosni. A szüleim meghaltak, a téeszben lévő föld örökség. Tervem len­ne vele, a fiam révén, ha megkapnám a földet. Kihoznánk, nem eladásra, hanem szeretnénk megművelni. De ez a fiam jövője, nem az enyém. Hogy ez miként valósul meg nem tudom, hiszen nincs még mindig földtörvény. Ugyanakkor olyan adót vetnek ki, hogy nem tudom kinek van kedve a földdel valamit is kezdeni. Horváth Árpád boltvezető: — Nagyon súlyos kérdés ez, akárhonnét nézem. A régi tulajdonosok közül már kevesen élnek, őket már nem tudják kártalanítani. Az ország viszont gazdasági gondokkal küszködik, nem tudom, képes-e elvi­selni azt a terhet, amit kárpótlás jelentene. A másik kérdés pedig, lehet-e igazságos a kártalanítás. Ennyi év után ki lesz, aki megmondja, hogy az egykori tulajdonosok közül ki, mennyit kapjon. Lezsák Dezső, a Vas Megyei Földhivatal vezetője: — Mint magánember tudok csak ebben nyilatkozni, holott gon­dolom, ha az emberek meghallják, földhivatal, azt hiszik, többet tudok a kérdésről. Pedig semmilyen párttól, főható­ságtól, minisztériumtól nem kaptam kárpótlási törvényter­vezetet. Mint állampolgárt, a kártérítés engem is érintene. Ha négy év telt volna el nem negyven, akkor könnyebb len­ne ez a kérdés. Ki-ki a maga mentalitása, élettapasztalata és társadalmi helyzete alapján mond ítéletet. A pártok is azért vitatkoznak eszerint, mert ezt meg lehet közelíteni logikai, politikai, érzelmi, gazdasági alapon. Orbán Viktor a múltkor elgondolkodtató dolgot mondott. A fiataloknak kell majd ezt megfizetni, azoknak, akik aztán végképp nem tehetnek arról, ami történt. Akiket érintene a kárpótlás, azoknak jó része, sajnos, már a föld alatt van. A szüleim kor­osztálya fiatalon élte végig a világháborút. Apán? egy kiskocsmát nyitott az egyik faluban, ebbe belefojtották, kuláknak minősítették. Az ember hallgatja a különböző érveléseket s az igazságnak a csírája mindegyikben benne van. Hiszen ha jogtalanul elvesznek valamit, akkor vissza kell adni. Hatszáz­ötvenezerbe kerül az MTZ 1991-re a vevőkör alig adott föl gépekre előrende­lést, a mezőgazdasági ter­melőeszköz-kereskedelmi vállalatok egyelőre bizony­talanságban vannak. Nehe­zíti helyzetüket, hogy a tu­lajdonviszonyokat egyértel­műen megfogalmazó politi­kai döntés hiánya is közvet­lenül érinti a gépvásárláso­kat — tájékoztattak az Ag- rotek illetékesei. Ilyen kö­rülmények között a mező- gazdasági géppiac meglehe­tősen mozdulatlan. A fontosabb mezőgazdasá­gi gépek ára egy év alatt jelentősen emelkedett. Ta­valy, áfa nélkül, 378 ezer forint volt a keresett MTZ 80-as traktor, az idén 650 ezer. Több mint 300 ezer forinttal ment fel az MTZ 82-es ára. A magyar gyártó- vállalatok sem voltak szív­bajosak az ármegállapítás­nál, 240 ezer helyett 530 ez­ret kérnek a Rába 15-ösért. Az E—517-es gabonakom­bájn 2 millió 350 ezer fo­rintba kerül, tavaly 1 millió 850 ezret kértek érte. Nem kereskedelmi árfel­hajtók okozzák az áremel­kedést, az importgépekért kérnek a szállítók lényege­sen többet. Helyei készülődés Egyhaza* helye készül az idei május 5-iki ren­dezvényre, Berzsenyi Dá­niel születésnapjára. Iro­dalmi. zene* programok szerepelnek a megemlé­kezésen. Elhatározták, minden évben helyi al­kalmi újságot adnak M. Helyei Szó címmel, amely A falu helyzetével fc fog­lalkozik. A megjelenést a Berzsenyi Társaság kftl- tő. írói. szerkesztői segitik. Az idei ünnepre Pécsről kölcsönkapjak a hetyei születésű Hetyei Sámuel püspök portréját, azt most ismerheti meg A falu. Április közepétől Szombathelyen Nemzetközi személy* pénztár a vasúton Várhatóan április közepén nemzetközi vasúti személy­pénztárat nyitnak a szom­bathelyi vasútállomáson. Az új szolgáltatás bevezetésé­nek egyik oka az, hogy az év elejétől megszűnt a voll szocialista országokba szóló kedvezményes tarifa. He­lyette egységes — és lénye­gesen drágább — tőkés díj­szabást alkalmaz a MÁV. Az ilyen jegyek kiadása bo­nyolultabb. Szükség van ar­ra, hogy a jegy vásárlók a várakozás 20—30 percét méltó körülmények között tudják eltölteni. Ismeretes az is, hogy egész esztendő­ben közvetlen vasúti kapcso­lat van a vasi megyeszék­hely és Graz között. Nyáron a pozsonyi és a Split—Varsó közötti nemzetközi vonatok is érintik Szombathelyt. A pénztár nyitását a várható világkiállítás és a pápa nyá­ri látogatása indokolttá te­szi. A pénztárt és a hozzá tar­tozó váróhelyiséget a volt gyermekváró helyén alakít­ják ki. A várhatóan kétmű- szakos, a nálunk alkalmaz­ható legmodernebb techni­kai eszközökkel felszerelt szombathelyi nemzetközi vasúti személypénztár több mint félmillió forintjába kerül a MÁV-nak. Jakab CCCP -|- 23 magyar falu Mohó volt a Medve Nagy feltűnést keltett Tol­las Tibornak, a Nemzetőr főszerkesztőjének kijelenté­se: 1945 után a szovjetek szerették volna megszerezni a Birodalom számára Sza­bolcs megye nem is jelen­téktelen részét. Ám ezt si­került meghiúsítani. A Nem­zetőrben már megjelent a történet, de hazánkban még eléggé ismeretlen. Tollas Tibort kérdeztem: mi a Sza­bolcs „ASZSZK” hiteles tör­ténete? — A háború utolsó hónap ­jaiban egy bizonyos Rojkó családdal menekültem — mondta. — Századommal Horvátzsidányig jöttünk, itt elástuk a fegyvereket, és összeszedtük a karórákat. Tiszaújlakra készülődtem, mert nekik ott volt patiká­juk. Ekkor tudtuk meg, hogy a csehszlovákok átadták Kárpátalját az oroszoknak, szerződést kötöttek. Az át­adás indoka szerint a nép így kívánta, így szavazott. Mi az utolsó állomáson, Ti- szabecsen maradtunk. Május elseje volt, mentek kifelé az oroszok. Ám a Tisza túlol­dalán 23 községet megszáll­tak és szovjet közigazgatást vezettek be! Tivadar, Vásá- rosnamény, Tarpa — ez is szovjet birtokba került. A férfiakat 18—60 év között elvitték, a többségük el is pusztult. Tapaszfalván mindezt azonnal a főváros­ba siettem és jelentést tet­tem az akkori Igazoló Bi­zottság főtitkárának, Rőder Jenő altábornagy úrnak. Azonnal elvittek a Honvé­delmi Minisztériumba, ezt követően pedig Nagy Ferenc miniszterelnökhöz. Különle­ges megbízást kaptam. Orosz—magyar nyelvű nyílt parancsot, egy kerékpárt és teherautót. Ügy kellett ten­nem, mintha élelmet gyűj­tenék. Valójában fel kellett derítenem az esetet. Teknő- vel úsztam át a Tiszán, a falvakban láttam a cirillbe- tűs feliratokat — Pocsta — CCCP, hát ez világos ügy volt. Hogy legalább azt a 23 falut megmentsük, vissza­siettem Budapestre és min­dent leírtam. Jelentéseim alapján tiltakozott a minisz­terelnökség az akkor még itt lévő angol és amerikai ka­tonai ellenőrző bizottságnál. A tiltakozás lényege az a tény volt, hogy az oroszok átlépték a trianoni határt, megszálltak egy részt, s itt 23 községben szovjet köz- igazgatást vezettek be. Segít­séget kértünk, a bizottság erős nyomást fejtett ki. En­nek eredményekén t 3—4 hónapon belül kivonultak az oroszok a 23 faluból. Hála Istennek. Kértük, hogy az elhurcoltakat engedjék visz- sza. Pár hónap múlva visz- sza is jöhettek, néhányan, szigorúan 20 éves korig, va­lamint ötven év felett... Így történt. (Részlet a Tollas Tibor­ral készített interjúnkból, amelyet rövidesen közlünk). Képünkön: a Kisgazdapárt országos és megyei vezetői­nek társaságában Tollas Ti­bor (kezében virággal) az 1956-os szabadságharcosok szombathelyi emléktáblájá­nál. kozma Magyar horror A horrornak mint a rémisztgetés műfajának, erő­teljes nemzeti karakterei jöttek létre. Az amerikai horror például gyerekes, mondhatni szoft. Hogy aztán ? legváratlanabb pillanatban szörfelállitóba menjen át. Az angol misztikusabb, vontatoítabb. de megle­pőbb. A döbbenetes poénra épít. A kutyaiitobb faj­tába tartozik az ázsiai horror, amely kemény mint a kö, szinte nézhetetlen a sok vértól. Időnként látha­tunk egészen meglepő dolgokat a lengyelektől is. Sajna, ők mindenbe politikát kevernek: horroruk csúcsának tekinthető Walesa bajusztalanítása... És milyen a magyar horror? A magyar horror éppen módszert vált, valami egészen sajátos stílus megteremtésén fáradozik. Ez a stílus temetői, persze nem a végső megnyugvásra gondolva. Sőt! A magyar horror eredetiségét éppen az adja, hogy képes mér­hetetlenül ízléstelent produkálni. Képes átírni a slá­gert „Kriptában csörögnek az élők”-re, hogy ezzel Is felmutassa primitívségét. A magyar horrort bemutatta a magyar televízió. Láthattuk a fővárosi temetőket. Hallhattuk, hogy kü­lön iparággá nőtte ki magát a sírkőlopás, vagy — megrendelésre — g.valázás. Ugyancsak temetői üzlet­ág a — nem tévedés!! — prostitúció, örömre vágyó honleányaink két sír között állapodnak meg a tari­fában, hogy az üzletmenetről már ne Is szóljunk. Az­tán az is kiderült, hogy lopják az urnákat, a virágo­kat. Megverik és kirabolják az idős látogatókat és így tovább. Minek folytatni. Már ennyivel is megnyernénk az F.lső Nagy Horror Világbajnokságot. A fűszeres em­ber, a Cápa, a Rém, a kígyóagyú vámpír, az Elm ut­cai mészáros eltörpül a magyar temetői valóság mel­lett. kozma Antik Ha jártamban-keltemben antikváriumot iátok, mindig „betévedek". Nem csupán azért, meri szere­tem a könyveket, hanem mert munkaköröm is kö tödik az irodalomhoz. A minap is benéztem egybe. Itt történt az eset, hogy ifjú emberke (alig több tíz­évesnél) könyveket szeretett volna eladni. Az üzlet dolgozója közölte vele, mivel 18 éven aluli, ez nem lehetséges. Tőle sem könyvet, sem hanglemezt, sem újságok évfolyamait, de még csak egyes számait sem veheti át. Így szól a szabály, meg kell érteni. Slussz. Viszont: Ha ugyanezen ifjonc magyar állampolgár elsétál mondjuk Szombathelyen az Army Shopba. s pénze is van, tucatjával, vásárolhat magának 40 már­kás (potom 1700 forint) elöreugró pengéjű rugnskést. A turistaboltokban nem kell ennyit költenie. A szabadon vásárolható és originál (!) rohamkésért már „csak" egy Bartókot kell letenni. Antikvárium, an­tik!?) fegyverek. T. I,. Halotti vázákból vedelik a sört Barátom a könnyeivel küszködik, hogy is ne, nem­rég vesztette el húszéves, szép leányát. Oly friss a szivet tépő seb s oly mély, hogy gyógyulásra csekély a remény. Nyílt és fájdalmas marad ez már mindig. Naponta járják a temetőt, simogatják a sírkövet, ap­rónál apróbbra gyűrik a hantot, ne terhelje a kis­leányt, a tegnap még itt kacagót, a legdrágábbat, aki élt. Gyújtanák megint a búrában a gyertyát is, hogy égjen minden nap az örökmécses, mert ennyi ma­radt nekik a fényből, ennyi egy életre. De nincs ott a mécses a szombathelyi temető ..amerikai" parcellájában, rombolás nyomai minde­nütt és lábnyomok, síron és sírokon átgázoló bakancs és csizmatalpak, mert az éjszaka megint itt jártak a barbárok, meglopták a halottakat. Csütörtökre virradóra történt az eset. aznap a te­levízióban a budapesti temetők sírgyalázóiról is fáj­dalmasan beszéltek az emberek. Hallottuk és láttuk sokan, talán milliók. És csak állunk döbbenetünkkel, ahogy most itt állok Imre előtt is tehetetlenül, mert mit ér itt már a szó, csak magát marcangolja az em­ber tétova szomorúságában, esélytelenül, reményte­lenül: A zsíroshajúak halotti vázákból vedelik a sori. —óz— Sik«r-lapok (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3 1991. február 18. Hétfő

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék