Vas Népe, 1992. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-06 / 262. szám
„Mi a fogyasztókért vagyunk” — mondja a főfelügyelő Összekacsintani veszélyes Lassan fél esztendeje új vezetője van a Vas Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőségr nek.A két diplomás (mérnök és üzemgazdász) Hódy Péter a Vasi Húsipar egyik osztályvezetői székéből került a főfelügyelői posztra. A húsiparnál ő volt a munkástanács elnöke. —Mintha kissé távol állt volna eddigi pályafutása mostani beosztásától. — Lehet így is felfogni. Én viszont úgy érzem, a munkástanács elnökeként is a kisemberek gondjaival foglalkoztam. Most is azt teszem, csak most sokkal tágabb körben. — Új seprű jól seper alapon sokban megváltoztatta a felügyelőség munkáját? — Nem tudom mi a sok, mi a kevés. El akarom érni, hogy nyitottabban működjön a felügyelőség, tudatosodjon jobban a polgárokban: értük vagyunk, az ő bajaikat próbáljuk orvosolni. Ezért fogadóórákat szerveztünk. Egy-egy felügyelő tartja ezeket havonta egyszer a megye városaiban. Az utolsó keddeken Vasváron, Körmenden, Szentgotthárdon és Kőszegen, a hónap utolsó szerdáin Sárváron, Cellben várják a panaszosokat a polgármesteri hivatalba. Négyszeresére, ötszörösére emelkedett a kivizsgálandó panaszok száma, elégedetlenebbek az emberek, ezért gondoltuk, közelebb kell kerülnünk hozzájuk. Rendszeresen, félévente szervezünk sajtótájékoztatókat. Erre meghívjuk a közeli osztrák lapok munkatársait is, mert becsléseink szerint megyénkben a vásárlók 30 százaléka osztrák. Közülük különösen sokat károsítanak meg a vendéglátásban. Aztán felvettük a kapcsolatot a kereskedők, vállalkozók érdekvédelmi szervezeteivel is. — Milyen kölcsönös érdek fűzheti össze a hatóságot,tehát a felügyelőséget mondjuk a Vállalkozók Országos Szövetségével, vagy a Kereskedelmi Kamarával? Nekik védeniük kell a tagságukat, talán a felügyelőkkel szemben is. Hogyan gondolják ezt az együttműködést? — Segítünk elválasztani a tiszta búzát az ocsútól. A jószándékú, becsületes kereskedő nem örül, ha egy kalap alá veszik gátlástalan társával, és a miatta kialakult előítélettel kell naponta szembesülnie. Ezért az érdekvédelmi szervezeteknek is tisztában kell lenniük azzal, melyik tagjuk tisztességes, melyik nem, hogyan tartják be a törvényeket. Ha valaki nagyot vét a törvény ellen, ügyét — nevével együtt — szeretnénk nyilvánosságra hozni. Ez szerintem sokkal inkább rászorítja a kereskedőket, vendéglátósokat, szolgáltatókat a játékszabályok betartására, mint az a maximális tízezer forint, amit szabálysértéskor kiróhatunk. Persze vannak más módszereink is. A korábbinál sokkal gyakrabban fogunk élni az áruk zárolásával. — Volt már erre példa? — Igen, az építőiparban. Vizsgálataink során rengeteg import cementet zároltunk, mert hiányzott a minőségtanúsítás. Mondanom sem kell, a zárolás mennyire érzékenyen érinti a kereskedőt. Nem foroghat a pénze, akár hetekig nem tudja eladni az áruját. Ha már említettem az építőipari vizsgálatot, itt, Vas megyében figyeltünk föl arra, hogy az 50 kilós zsákokban rendre 48 kiló 20 deka cement volt. Ebből országos ügy lett, végül a főfelügyelőség a gyártónál intézkedett. — Említette, egyre többen fordulnak panasszal a felügyelőséghez. Mire panaszkodnak ma leginkább a fogyasztók? — Elsősorban a csomagküldő szolgálatokra. Lila sál helyett barnát küldenek, vagy egészen mást. De sok baj van a szolgáltatásokkal is. Rosszul csempézte ki a mester a fürdőszobát, a megsarkalt cipő két nap után ugyanolyan rossz, mintha nem is javították volna. Például ma járt nálam egy panaszos. Javíttatta a kocsiját, végül a szervizben olyan számlát kapott, amelyen csak annyi állt: 4 ezer 500 forint. Ez a szám. De hogy miért kérik tőle a pénzt, milyen munkát végeztek a kocsiján, az nem derül ki. Ez így elfogadhatatlan. A számlán — még a kozmetikáin is! — tételesen fel kell sorolni milyen munkáért, mennyit számolnak föl. Ez lehet az esetleges reklamáció alapja. — Azt szűröm le a szavaiból, hogy nekünk, fogyasztóknak, szolgáltatást igénybevevőknek jobban oda kell figyelnünk sok mindenre. Hogyan összegezné, milyen a jó vásárló? — Először is: nem kacsint össze a kereskedővel, hogy „ugyan már, hagyja a számlát, minek adózna, szúrjunk ki együtt az állammal”. Ez butaság, a vásárló maga ellen vét. Ha nincs számlája, akkor hiába fordul panasszal hozzánk. Nem tudunk az ügyével foglalkozni, hiszen nincs nyoma a vásárlásának. Aztán néha megdöbbenek azon, hogy piacon vesznek műszaki cikket: újnak látszót, garanciajegy, számla, minden nélkül. Ha hibás lesz a készülék, semmit sem tudunk csinálni.Talán úgy válaszolnék a kérdésére: az a jó fogyasztó, aki ismeri saját érdekeit, s ha nem képes érvényesíteni azokat, akkor tudja: van hatóság, vagyunk mi, felügyelők, hozzánk bátran fordulhat. Némethy M. Tavaly karácsonykor kiderült: gond van a karácsonyfára való lámapfüzérek némelyikével. Az idén mi lesz a „sláger”? Az értelmezés buktatói A kárpótlási, az átalakulási és a szövetkezeti törvények végrehajtásávalkapcsolatban már számos értelmezés látott napvilágot. Az egyik legutóbbi még a nyár derekán született és három tárca— a földművelésügy, az igazságügy és a pénzügy — vezetői, valamint az Országos Kárpótlási és Kárrendezési hivatal vezetője írta alá. Ebben az állásfoglalásban egyebek között arról is szó van, hogy a szövetkezet közgyűlésén a tag kizárólag személyesen gyakorolhatja jogait. Mint annyi minden, ez sem tűnt egyértelműnek, ugyanis egyik szövetkezetben konkrét példa kapcsán felmerült, mi van akkor, ha a tag betegsége miatt nem tud résztvenni a vagyonmegosztó közgyűlésen. A dolog addig egyszerű, hogy hiányozni fog egy szavazat. Ám mi van, ha az illető a kiválni szándékozók egyike? Neki a közgyűlésen nyilatkoznia kell, hogy elfogadja-e a közgyűlésnek a személyét érintő, a vagyonmegosztásról szóló határozatát. Több szövetkezeti szakember egybehangzó véleménye az, hogy az egyezségre vonatkozó nyilatkozatot a tag megbízottja is megteheti, ha erre szabályos meghatalmazása van. A személyes képviselet ugyanis csak olyan esetre vonatkozik, amikor a tagnak szavazással kell véleményt nyilvánítania. Ilyen esetben a távollévő tag helyett a megbízottja nem szavazhat. Ez az a bizonyos egy ember, egy szavazat. — hj — Lokalizált disznók Lokalizálták a sertéspestist, így éledezik immár a remény, hogy a Békés-megyei járvány nem terjed tovább más megyékre. Tudom senki nem csap cefetül a térdére, mikor valaki előáll a közlendőjével, miszerint nem hullanak a disznók Békés megyében, vélhetően tehát itt sem hullanak majd, beéri az idei ősz a levelekkel és a hegymászókkal, de ezt most hagyjuk. Pedig mennyi dráma, és mennyi katarzis lapul a kurta hír mögött. Riadalom, kiszolgáltatottság, a pestis terjesztőinek harsánysággal leplezett szégyenérzete, a megfertőzöttek riadt megdöbbenése, a pánik elkerülésének ezer fortélya. A sertések fölismerése, hogy itt most élet és halál, hogy megváltozott helyzet, valami lélektelen nagy baj, amiben majd eldől, hogy ki dől el igazán. Miként az is, hogy összezárva lenni a bajban, az a tisztességet hívogatja elő a disznókból, vagy a gyalázatos eltaposni vágyást. Mi minden megtudható így sertéspestis idején. Nem kell mást tenni, csak figyelni, szemlélődni, mint egy fa alatt felejtett kínai.Meglehet persze, hogy az is érdekes, ki a náci, és ki a bolsevik, ki jobb tévéelnöknek és ki rosszabb krétafelelősnek a III. bében, ki provokál és kinek kellett volna fellépni. Ám a sertéspestis lokalizálása, az azért nem kismiska. Mit is jelent lokalizálni? f.s./Graffiti 4fok Ndpg Ötmillió márka évente Versenyképesség és a munkaerő minősége Folyamatos, óvatos közeledés, több átmeneti fázissal — hazánk legjobb esetben is erre számíthat az egyesült Európa tagjai részéről, akik egymás között kinyitnák a gazdasági határokat, ám új, alacsonyabb szinten álló tagokkal nem bővítenék szívesen a közösséget. A világgazdasági dekonjunktúra mellett a hajdani kelet-európai blokkhoz tartozó államok gazdaságai nem örvendenek nagy bizalomnak. Magyarország is leginkább azért képez kivételt, mert történelmileg és geológiailag is közelebb van, mint a többiek. A németországi Észak-Rajna-Westfália tartomány egy kormányközi megállapodás értelmében két éve nyújt segítséget Magyarországnak a piacgazdaságba való átmenethez. Noha nem mondható, hogy a tartományi kormány csupán bíztató hátbaveregetéssel képzelné el a segítséget — évente 5 millió márkát bocsát a magyarországi programok rendelkezésére —, ez elsősorban az oktatásban való részvételt, piackonform ismeretek nyújtását jelenti. Legalábbis ez a célja azoknak a programoknak, amelyeket az Észak-Rajna-Westfaliai Kézműves Kamara szervez a magyarországi vállalkozók számára. Azt már a magyar kormány is felismerte, hogy a piacgazdaságra való áttérés kulcsa a munkaerő kvalifikáltságában van, azaz versenyképesség előfeltétele az emberi erőforrásba való befektetés. Németországban ennek közvetlen megszervezését nem az állam végzi, hanem a közjogi funkciókat ellátó kamarák. A szakmai képzés tehát azok kezében van, akiknek szükségük van rá, vagyis a kamarákéban. Egyébként a törvényben meghatározottak szerint minden vállalkozó számára kötelező a kamarai tagság. Észak-Rajna-Westfáliában a kisipar a gazdaság második legjelentősebb szereplője: mintegy 144 ezer kisvállalkozás működik a tartományban, amely a munkavállalók egyhetedét (csaknem 1 millió embert) foglalkoztatja. A kisipar kiemelkedő szerepe azzal magyarázható, hogy a tartomány a II. világháború után a szénre és a fémiparra épült gazdasági struktúrát örökölt, amelynek válságát csak a kisipar volt képes feloldani. A volt NDK területének megfelelő méretű tartományban a munkanélküliség ma is magas: mintegy 380 ezer fő, azonban megközelítőleg ennyi a betöltetlen állások száma is. A tartományi kormány a magyar gazdaság számára is a kisiparhoz kapcsolódó elképzeléseit, annak tanulságait kínálja segítségül. Úgy véli, magas intelligenciatartalmú és minőségi színvonalú, exportképes termékek gyártásához kell segédkezet nyújtania, és ezt a szakképzés támogatásával adhatja meg. Nem titkolja azonban azt a véleményét sem, hogy a magyar kormánynak is többféle lehetősége van. A legszükségesebbnek tartják a vásárlóerő megteremtését. Az első lépés a kamatcsökkentés volna — vélik a német közgazdászok —, hiszen Magyarországon közismerten rendkívül drága a hitel. Németországban ezzel szemben az induló vállalkozásoknak nyújtott hitel kamata alacsony, lejárata, türelmi ideje hosszú. Az Észak-Rajna-Westfalia-i Kamarai Szövetség az Ipartestületek Országos Szövetségén keresztül szervezi az úgynevezett multiplikátor-képzőket néhány hetes szaktanfolyamokat. A kamarának már a magyar érdekvédelmi szervezet elődjével, a KIOSZ-szal is partneri kapcsolata volt, és nem keveset tett azért, hogy a magyar kisiparosok ma a gazdasági kormányzat által is elismert súllyal vehetnek részt a gazdasági törvénykezésben, az érdekképviseleti fórumokon. A német szervezet segítséget nyújtott az IPOSZ kamarai törvénnyel kapcsolatos elképzeléseinek kialakításához is. Érdekvédelem és vállalkozói szabadság Készül a biztosítási törvény Rövidesen ismét törvény szabályozza Magyarországon a biztosító intézetek működését és a biztosítási tevékenységet. Biztosítási törvény utoljára a háború előtt létezett hazánkban, azóta részben a Polgári Törvénykönyv, részben egy kormányrendelet, és számos pénzügyminisztériumi előírás szabályozza a biztosítók tevékenységét, rögzíti a biztosítottak jogait. Miután azonban immár 13 biztosítótársaság és 11 biztosító egyesület működik az országban, egyre sürgetőbb egy átfogó, minden részletre kiterjedő biztosítási törvény megalkotása. Ezen munkálkodnak jelenleg a Pénzügyminisztérium, a biztosításfelügyelet, valamint a hazai és külföldi biztosító intézetek szakértői. A már elkészült törvénytervezet — amelyet az Állami Biztosítás Felügyelet már október második felében szeretett volna a Parlament elé terjeszteni — felöleli a biztosítók teljes tevékenységének szabályozását a reklámtól a természeti katasztrófák, vagy moratórium idején nyújtandó szolgáltatásokon keresztül az intézetek működésének jogi, személyi és gazdasági feltételéig. A várhatóan jövőre életbelépő törvény gondoskodik arról, hogy az állampolgárok korszerűbb magánbiztosítási szolgáltatásokat kapjanak, a biztosítottak érdekeinek védelme egyértelmű legyen, a biztosítási kultúra színvonala emelkedjék és a biztosítási rendszer a jelenleginél sokkal jobban működjék. A törvény szabályozza majd egyebek közt a vállalkozás szabadságát és a piaci szereplők versenyét a biztosítási tevékenység körében, elősegíti továbbá azt, hogy a biztosító intézetek megfelelő tartalékot képezzenek. A törvénytervezetben szerepel a biztosítási rendszer működését szolgáló állami biztosításfelügyeleti rendszer továbbfejlesztése is. A tervek szerint a biztosítók működéséhez szükséges igazgatási és hálózati rendszer kiépítésének költségeit úgynevezett organizációs alapnak kell fedeznie. Ennek minimuma részvénytársaságnál 100 millió forint, szövetkezetnél 50 millió forint, általános egyesületnél 1 millió forint, szakosított egyesületnél 500 ezer forint. A törvénytervezet szerint a biztosítási módozatok egy részét engedélyeztetni kell az Állami Biztosítás Felügyelettel, más részük azonban nem engedélyköteles. Ám amennyiben a felügyelet jogszabálysértő biztosítások terjesztését észleli, ezeknek az értékesítését felfüggesztheti, illetve értesíti a biztosítók törvényességi felügyeletét ellátó szervet. Az engedélyezéseket egyébként a felügyelet csak akkor tagadhatja meg, ha a szerződési feltételek jogszabályba ütköző rendelkezést tartalmaznak, vagy nyilvánvalóan sértik a biztosítottak érdekeit. 1992. november 6. Péntek