Vas Népe, 1992. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-06 / 262. szám

„Mi a fogyasztókért vagyunk” — mondja a főfelügyelő Ö­sszekacsintani veszélyes Lassan fél esztendeje új ve­zetője van a Vas Megyei Fo­gyasztóvédelmi Felügyelőségr nek.A két diplomás (mérnök és üzemgazdász) Hódy Péter a Vasi Húsipar egyik osztályve­zetői székéből került a főfel­ügyelői posztra. A húsiparnál ő volt a munkástanács elnöke. —Mintha kissé távol állt vol­na eddigi pályafutása mostani beosztásától. — Lehet így is felfogni. Én viszont úgy érze­m, a munkás­­tanács elnökeként is a kisembe­rek gondjaival foglalkoztam. Most is azt teszem, csak most sokkal tágabb körben. — Új seprű jól seper alapon sokban megváltoztatta a felü­gyelőség munkáját? — Nem tudom mi a sok, mi a kevés. El akarom érni, hogy nyi­­tottabban működjön a felügye­lőség, tudatosodjon jobban a polgárokban: értük vagyunk, az ő bajaikat próbáljuk orvosolni. Ezért fogadóórákat szervez­tünk. Egy-egy felügyelő tartja ezeket havonta egyszer a megye városaiban. Az utolsó keddeken Vasváron, Körmenden, Szent­­gotthárdon és Kőszegen, a hó­nap utolsó szerdáin Sárváron, Cellben várják a panaszosokat a polgármesteri hivatalba. Négy­szeresére, ötszörösére emelke­dett a kivizsgálandó panaszok száma, elégede­tlenebbek az emberek, ezért gondoltuk, köz­elebb kell kerülnünk hozzájuk. Rendszeresen, félévente szerve­zünk sajtótájékoztatókat. Erre meghívjuk a közeli osztrák la­pok munkatársait is, mert becs­léseink szerint megyénkben a vásárlók 30 százaléka osztrák. Közülük különösen sokat káro­sítanak meg a vendéglátásban. Aztán felvettük a kapcsolatot a kereskedők, vállalkozók érdek­­védelmi szervezeteivel is. — Milyen kölcsönös érdek fűzheti össze a hatóságot,tehát a felügyelőséget mondjuk a Vál­lalkozók Országos Szövetségé­vel, vagy a Kereskedelmi Kama­rával? Nekik védeniük kell a tagságukat, talán a felügyelők­kel szemben is. Hogyan gondol­ják ezt az együttműködést? — Segítünk elválasztani a tiszta búzát az ocsútól. A jó­szándékú, becsületes kereskedő nem örül, ha egy kalap alá ve­szik gátlástalan társával, és a miatta kialakult előítélettel kell naponta szembesülnie. Ezért az érdekvédelmi szervezeteknek is tisztában kell lenniük azzal, me­lyik tagjuk tisztességes, melyik nem, hogyan tartják be a tör­vényeket. Ha valaki nagyot vét a törvény ellen, ügyét — nevé­vel együtt — szeretnénk nyilvá­nosságra hozni. Ez szerintem sokkal inkább rászorítja a keres­kedőket, vendéglátósokat, szol­gáltatókat a játékszabályok be­tartására, mint az a maximális tízezer forint, amit szabálysér­téskor kiróhatunk. Persze van­nak más módszereink is. A ko­rábbinál sokkal gyakrabban fo­gunk élni az áruk zárolásával. — Volt már erre példa? — Igen, az építőiparban. Vizsgálataink során rengeteg import cementet zároltunk, mert hiányzott a minőségtanúsítás. Mondanom sem kell, a zárolás mennyire érzékenyen érinti a kereskedőt. Nem foroghat a pénze, akár hetekig nem tudja eladni az áruját. Ha már említet­tem az építőipari vizsgálatot, itt, Vas megyében figyeltünk föl arra, hogy az 50 kilós zsákok­ban­ rendre 48 kiló 20 deka ce­ment volt. Ebből országos ügy lett, végül a főfelügyelőség a gyártónál intézkedett. — Említette, egyre többen fordulnak panasszal a felügye­lőséghez. Mire panaszkodnak ma leginkább a fogyasztók? — Elsősorban a csomagkül­dő szolgálatokra. Lila sál he­lyett barnát küldenek, vagy egé­szen mást. De sok baj van a szolgáltatásokkal is. Rosszul csempézte ki a mester a fürdő­szobát, a megsarkalt cipő két nap után ugyanolyan rossz, mintha nem is javították volna. Például ma járt nálam egy pana­szos. Javíttatta a kocsiját, végül a szervizben olyan számlát ka­pott, amelyen csak annyi állt: 4 ezer 500 forint. Ez a szám. De hogy miért kérik tőle a pénzt, milyen munkát végeztek a ko­csiján, az nem derül ki. Ez így elfogadhatatlan. A számlán — még a kozmetikáin is! — tétele­sen fel kell sorolni milyen mun­káért, mennyit számolnak föl. Ez lehet az esetleges reklamáció alapja. — Azt szűröm le a szavaiból, hogy nekünk, fogyasztóknak, szolgáltatást­­ igénybevevőknek jobban oda kell figyelnünk sok mindenre. Hogyan összegezné, milyen a jó vásárló? — Először is: nem kacsint össze a kereskedővel, hogy „u­­gyan már, hagyja a számlát, mi­nek adózna, szúrjunk ki együtt az állammal”. Ez butaság, a vásárló maga ellen vét. Ha nincs számlája, akkor hiába fordul pa­nasszal hozzánk. Nem tudunk az ügyével foglalkozni, hiszen nincs nyoma a vásárlásának. Aztán néha megdöbbenek azon, hogy piacon vesznek műszaki cikket: újnak látszót, garancia­jegy, számla, minden nélkül. Ha hibás lesz a készülék, semmit sem tudunk csinálni.Talán úgy válaszolnék a kérdésére: az a jó fogyasztó, aki ismeri saját érde­keit, s ha nem képes érvényesí­teni azokat, akkor tudja: van ha­tóság, vagyunk mi, felügyelők, hozzánk bátran fordulhat. Némethy M. Tavaly karácsonykor kiderült: gond van a karácsonyfára való lámapfüzérek némelyikével. Az idén mi lesz a „sláger”? Az értelmezés buktatói A kárpótlási, az átalakulási és a szövetkezeti törvények végrehajtásával­­kapcsolatban már szá­mos értelmezés látott napvilágot. Az egyik legutóbbi még a nyár derekán szüle­tett és három tárca— a földművelésügy, az igaz­ságügy és a pénzügy — vezetői, valamint az Or­szágos Kárpótlási és Kárrendezési hivatal vezető­­je írta alá. Ebben az állásfoglalásban egyebek között arról is szó van, hogy a szövetkezet közgyűlésén a tag kizárólag személyesen gyakorolhatja jogait. Mint annyi minden, ez sem tűnt egyértelmű­nek, ugyanis egyik szövetkezetben konkrét példa kapcsán felmerült, mi van akkor, ha a tag betegsé­ge miatt nem tud résztvenni a vagyonmegosztó közgyűlésen. A dolog addig egyszerű, hogy hiá­nyozni fog egy szavazat. Ám mi van, ha az illető a kiválni szándékozók egyike? Neki a közgyűlésen nyilatkoznia kell, hogy elfogadja-e a közgyűlés­nek a személyét érintő, a vagyonmegosztásról szóló határozatát. Több szövetkezeti szakember egybehangzó véleménye az, hogy az egyezségre vonatkozó nyilatkozatot a tag megbízottja is megteheti, ha erre szabályos meghatalmazása van. A személyes képviselet ugyanis csak olyan esetre vonatkozik, amikor a tagnak szavazással kell véleményt nyil­vánítania. Ilyen esetben a távollévő tag helyett a megbízottja nem szavazhat. Ez az a bizonyos egy ember, egy szavazat. — hj — Lokalizált disznók Lokalizálták a sertéspestist, így éledezik immár a remény, hogy a Békés-megyei járvány nem terjed tovább más megyék­re. Tudom senki nem csap cefe­tül a térdére, mikor valaki előáll a közlendőjével, miszerint nem hullanak a disznók Békés­ me­gyében, vélhetően tehát itt sem hullanak majd, beéri az idei ősz a levelekkel és a hegymászók­kal, de ezt most hagyjuk. Pedig mennyi dráma, és mennyi katar­zis lapul a kurta hír mögött. Ria­dalom, kiszolgáltatottság, a pes­tis terjesztőinek harsánysággal leplezett szégyenérzete, a meg­­fertőzöttek riadt megdöbbené­se, a pánik elkerülésének ezer fortélya. A sertések fölismeré­se, hogy itt most élet és halál, hogy megváltozott helyzet, va­lami lélektelen nagy baj, ami­ben majd eldől, hogy ki dől el i­­gazán. Miként az is, hogy össze­zárva lenni a bajban, az a tisz­tességet hívogatja elő a disznókból, vagy a gyalázatos eltaposni vágyást. Mi minden megtudható így sertéspestis ide­jén. Nem kell mást tenni, csak figyelni, szemlélődni, mint egy fa alatt felejtett kínai.Meglehet persze, hogy az is érdekes, ki a náci, és ki a bolsevik, ki jobb té­véelnöknek és ki rosszabb kré­tafelelősnek a III. bében, ki pro­vokál és kinek kellett volna fel­lépni. Ám a sertéspestis lokali­zálása, az azért nem kismiska. Mit is jelent lokalizálni? f.s./Graffiti 4­­fok Ndpg Ötmillió márka évente Versenyképesség és a munkaerő minősége Folyamatos, óvatos közele­dés, több átmeneti fázissal — hazánk legjobb esetben is erre számíthat az egyesült Európa tagjai részéről, akik egymás kö­zött kinyitnák a gazdasági ha­tárokat, ám új, alacsonyabb szinten álló tagokkal nem bőví­tenék szívesen a közösséget. A világgazdasági dekonjunktúra mellett a hajdani kelet-európai blokkhoz tartozó államok gaz­daságai nem örvendenek nagy bizalomnak. Magyarország is leginkább azért képez kivételt, mert történelmileg és geológia­­ilag is közelebb van, mint a többiek. A németországi Észak-Raj­­na-Westfália tartomány egy kormányközi megállapodás ér­telmében két éve nyújt segítsé­get Magyarországnak a piac­­gazdaságba való átmenethez. Noha nem mondható, hogy a tartományi kormány csupán bíztató hátbaveregetéssel kép­zelné el a segítséget — évente 5 millió márkát bocsát a magyar­­országi programok rendelkezé­sére —, ez elsősorban az okta­tásban való részvételt, piackon­­form ismeretek nyújtását jelen­ti. Legalábbis ez a célja azoknak a programoknak, amelyeket az Észak-Rajna-Westfaliai Kéz­műves Kamara szervez a ma­gyarországi vállalkozók számá­ra. Azt már a magyar kormány is felismerte, hogy a piacgazda­ságra való áttérés kulcsa a mun­kaerő kvalifikáltságában van, azaz versenyképesség előfelté­tele az emberi erőforrásba való befektetés. Németországban en­nek közvetlen megszervezését nem az állam végzi, hanem a közjogi funkciókat ellátó kama­rák. A szakmai képzés tehát az­ok kezében van, akiknek szük­ségük van rá, vagyis a kamará­kéban. Egyébként a törvényben meghatározottak szerint min­den vállalkozó számára kötele­ző a kamarai tagság. Észak-Rajna-Westfáliában a kisipar a gazdaság második leg­jelentősebb szereplője: mintegy 144 ezer kisvállalkozás műkö­dik a tartományban, amely a munkavállalók egyhetedét (csaknem 1 millió embert) fog­lalkoztatja. A kisipar kiemelke­dő szerepe azzal magyarázható, hogy a tartomány a II. világhá­ború után a szénre és a fémipar­ra épült gazdasági struktúrát ö­­rökölt, amelynek válságát csak a kisipar volt képes feloldani. A volt NDK területének megfelelő méretű tartományban a munkanélküliség ma is ma­gas: mintegy 380 ezer fő, azon­ban megközelítőleg ennyi a be­töltetlen állások száma is. A tartományi kormány a ma­gyar gazdaság számára is a kis­iparhoz kapcsolódó elképzelé­seit, annak tanulságait kínálja segítségül. Úgy véli, magas in­telligenciatartalmú és minőségi színvonalú, exportképes ter­mékek gyártásához kell segéd­kezet nyújtania, és ezt a szak­képzés támogatásával adhatja meg. Nem titkolja azonban azt a véleményét sem, hogy a magyar kormánynak is többféle lehető­sége van. A legszükségesebb­nek tartják a vásárlóerő megte­remtését. Az első lépés a kamatcsök­kentés volna — vélik a német közgazdászok —, hiszen Ma­gyarországon közismerten rendkívül drága a hitel. Néme­tországban ezzel szemben az in­duló vállalkozásoknak nyújtott hitel kamata alacsony, lejárata, türelmi ideje hosszú. Az Észak-Rajna-Westfalia-i Kamarai Szövetség az Ipartes­tületek Országos Szövetségén keresztül szervezi az úgyneve­zett multiplikátor-képzőket né­hány hetes szaktanfolyamokat. A kamarának már a magyar ér­dekvédelmi szervezet elődjével, a KIOSZ-szal is partneri kap­csolata volt, és nem keveset tett azért, hogy a magyar kisiparo­sok ma a gazdasági kormányzat által is elismert súllyal vehetnek részt a gazdasági törvénykezés­ben, az érdekképviseleti fóru­mokon. A német szervezet segítséget nyújtott az IPOSZ kamarai tör­vénnyel kapcsolatos elképzelé­seinek kialakításához is. Érdekvédelem és vállalkozói szabadság Készül a biztosítási törvény Rövidesen ismét törvény szabályozza Ma­gyarországon a biztosító intézetek működését és a biztosítási tevékenységet. Biztosítási tör­vény utoljára a háború előtt létezett hazánkban, azóta részben a Polgári Törvénykönyv, rész­ben egy kormányrendelet, és számos pénzügy­minisztériumi előírás szabályozza a biztosítók tevékenységét, rögzíti a biztosítottak jogait. Miután azonban immár 13 biztosítótársaság és 11 biztosító egyesület működik az országban, egyre sürgetőbb egy átfogó, minden részletre kiterjedő biztosítási törvény megalkotása. Ezen­ munkálkodnak jelenleg a Pénzügymi­nisztérium, a biztosításfelügyelet, valamint a hazai és külföldi biztosító intézetek szakértői. A már elkészült törvénytervezet — amelyet az Állami Biztosítás Felügyelet már október második felében szeretett volna a Parlament elé terjeszteni — felöleli a biztosítók teljes te­vékenységének szabályozását a reklámtól a természeti katasztrófák, vagy moratórium ide­jén nyújtandó szolgáltatásokon keresztül az in­tézetek működésének jogi, személyi és gazda­sági feltételéig. A várhatóan jövőre életbelépő törvény gondoskodik arról, hogy az állampol­gárok korszerűbb magánbiztosítási szolgálta­tásokat kapjanak, a biztosítottak érdekeinek védelme egyértelmű legyen, a biztosítási kul­túra színvonala emelkedjék és a biztosítási rendszer a jelenleginél sokkal jobban működ­jék. A törvény szabályozza majd egyebek közt a vállalkozás szabadságát és a piaci szereplők versenyét a biztosítási tevékenység körében, e­­lősegíti továbbá azt, hogy a biztosító intézetek megfelelő tartalékot képezzenek. A törvény­­tervezetben szerepel a biztosítási rendszer mű­ködését szolgáló állami biztosításfelügyeleti rendszer továbbfejlesztése is. A tervek szerint a biztosítók működéséhez szükséges igazgatási és hálózati rendszer ki­építésének költségeit úgynevezett organizáci­ós alapnak kell fedeznie. Ennek minimuma részvénytársaságnál 100 millió forint, szövet­kezetnél 50 millió forint, általános egyesület­nél 1 millió forint, szakosított egyesületnél 500 ezer forint. A törvénytervezet szerint a biztosítási mó­dozatok egy részét engedélyeztetni kell az Ál­lami Biztosítás Felügyelettel, más részük az­onban nem engedélyköteles. Ám amennyiben a felügyelet jogszabálysér­tő biztosítások terjesztését észleli, ezeknek az értékesítését felfüggesztheti, illetve értesíti a biztosítók törvényességi felügyeletét ellátó szervet. Az engedélyezéseket egyébként a felügyelet csak akkor tagadhatja meg, ha a szerződési fel­tételek jogszabályba ütköző rendelkezést tar­talmaznak, vagy nyilvánvalóan sértik a bizto­sítottak érdekeit. 1992. november 6. Péntek

Next