Vas Népe, 1994. április (39. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-11 / 83. szám

1994. ÁPRILIS 11. HÉTFŐ ........................................................................................................... V___________ M és választási­m Vasváron (Folytatás az 1. oldalról) A vádaskodó rágalmazó poli­tikusok kezdettől fogva azt hangoztatták, hogy az MDF- esek botcsinálta politikusok, hogy nincsen szakértelmük — mondta a miniszter. „A szocia­lista párt elnök ura — vagy elv­társa — igen gyakran szokta emlegetni, hogy ez egy dilettáns kormány, sőt az egész MDF di­lettánsoknak a gyülekezőhelye. Újabban azt a kemény vádat fo­galmazzák meg mindezek kö­vetkeztében, hogy az országot sokkal rosszabb állapotban ad­juk át, mint ahogyan átvettük. Nos, uraim, mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy eszünk ágában sincs átadni” — vezette be mondandóját Für La­jos. A legutóbbi bejelentését taps követte. „Másodjára pedig — folytat­ta — különösen nekik nincs eszünk ágában sem átadni, mert sok minden az alaptalan vádak, rágalmak ellen szól. Mindenek­előtt az egyszerű tények.” És itt a Magyar Demokrata Fórummal és a kormánnyal kapcsolatos negatív állításokat cáfolta sorra. Nálunk rend volt, nálunk nyugalom volt. Meg kell nézni a többi volt szocialista or­szágot: a kormányokban poszt­­kommunisták ülnek, és minde­nütt válság van. Ezért köszöni az MDF az egész országnak, minden lakójának a nyugalmat, a türelem erejét választási pla­kátján. De ez az is jelenti, hogy ugyanaz a kormány, ugyanaz a parlament vitte végig a négy­éves ciklust. „Vádolnak minket azzal, hogy tönkretettük az ország gazdaságát” — indult a követ­kező gondolatsor. Holott a hetvenes évek kö­zepétől ők, a szocialisták, a kommunisták voltak képtelenek helyrehozni. 12 éven át sem ment nekik. A mostani kormány megállította a zuhanást, ugyan „nagyon mély ponton, a gödör alján, de megállt”. Az ország az adósságát az elvtársaktól örö­költe. S ha most, az infláció megállítása után sikerül le is szorítani azt, akkor 8-10 száza­lékkal alacsonyabb lesz, mint az elvtársak idején. Beindultak a vállalkozások is. Tavaly az ipar­ban mozdult meg valami, idén minden bizonnyal a mezőgaz­daságban. Megszűntek a parla­gok, és egyre több mezőgazda­­sági gépet vásárolnak az embe­rek. „Keresztény kurzussal, meg mucsai magyarkodással vádol­nak minket” — vezette be a kö­vetkező gondolatmenetet a szó­nok. Majd emlékeztetett Horn Gyula nagyszombati nyílt leve­lére. „Micsoda képmutatás!” — sóhajtott fel. „Keresztény platt­­form egy ateista, marxista párt­ban?!” S mint mindenek tetejét a vé­gére hagyta a szocialista pártiak már néhányszor el-elejtett gon­dolatát: demokratikus szocializ­must akarnak. „Nem kérünk a szocializmusból, bárhogyan is nevezik! ”—szögezte le Für La­jos. Majd sajátos időutazásra in­vitálta hallgatóit. 1919: tanács szocializmus; 1944: nemzeti szocializmus; 1949: virágzó szocializmus; 1956 után: létező szocializmus; a 70-es évektől: gulyás szocializmus. Terrorral, vérrel írták mind­egyiket. Mindegyik idegen ha­talom bábjává tette hazánkat, s eközben az eddigi magyar szo­cializmusok vezérei a nevüket magyarosították. Kun, Szálasi, Rákosi, Kádár — mind magya­rosított név. Egyedül a gulyás szocializmusnál lazítottak a gyeplőn, de ennek ára volt az or­szág eladósodása. „Nekünk ele­günk volt a szocializmusból, a demokratikus szocializmus sem kell” — hangzott a végkövet­keztetés. „Az ördögbe is! Akárki, akármit locsog, mi történelmet csináltunk, ha nem is épp olyant, amilyen méltó volna hozzánk” — idézte zárásként Csoóri Sándor neki címzett le­veléből Für Lajos. FÓKUSZ „Több bennem az ábrándozó filosz” Beszélgetés Für Lajos honvédelmi miniszterrel Horváth Sándor — Óhatatlanul vissza kell térnünk a beszédére, hiszen ab­ban meg lettek célozva az újság­írók. Mondván támadnak, szá­­monkérnek, baloldaliak. — Nem általában beszéltem, hanem azt mondtam, hogy egyes újságírók, egyes riporte­rek, egyes politikusok. Azokra gondolok, akik nyilvánvalóan teljesen baloldali beállítottsá­gúak, és ennek következtében nem tetszett ennek a középpárti Magyar Demokrata Fórumnak és ennek a keresztény-nemzeti elkötelezettségű, konzervatív szellemiségű koalíciónak a po­litikája. Ilyen sajnos több is van. Ma is. Nap mint nap élcelődnek azon, hogy mennyire nem szak­értő ez a kormány. Négy év óta lovagolnak ezen, ez a kormány azonban négy év óta ugyan­olyan biztosan és jól kormá­nyozza ezt az országot, mint ahogyan annak idején elkezdte. — Az országos lista második helye, és egyáltalán az MDF or­szágos listájának élbolya. Mi­ként lehet ezt kommentálni on­nan, a második helyről? — Hát, megpróbáltuk úgy összeállítani, hogy a Magyar Demokrata Fórum politizáló profilja, és azok a személyisé­gek, akik a kormányban, a párt­ban és más területeken nevet szereztek maguknak az elmúlt évek során, azok valamilyen rendben ott legyenek. Nem biz­tos, hogy ez a legtökéletesebb sorrend. De minden sorrendben lehet kifogásokat találni. Én tel­jesen elégedett vagyok ezzel az országos listával. — A második hely lehet-e el­ső? S vajon, ha egészen a lelke mélyére néz, nem fájó pont-e ez a helyzet? — Soha nem volt az. Ezt na­gyon őszintén mondom, és ké­rem, higgye el nekem! Annyira nem, hogy amikor december volt az a bizonyos jelölés, való­sággal megijedtem, és szinte majdnem féltem attól, hogy mi lesz, ha netán tán mégis úgy döntenének... Nagyon jó ez így. És különösen ebben a helyzet­ben egy kemény, erős kezű, ha­tározott, nagyon a földön járó, gyakorlatias gondolkodású po­litikusra van szükség. Bennem is vannak eféle hajlamok, de azért még több bennem helyen­ként az ábrándozó filosz. —Egyéni jelöltség: a minisz­ter úr hűtlen lett Vas megyéhez? — Nem, nem lettem hűtlen Vas megyéhez. Ide járok most is, láthatja. És jövök még két al­kalommal a választási kampány alatt. Ami nagyon nagy dolog, mert más megyékbe legfeljebb egyszer juthatok el. Nem lettem hűtlen. Egyszerűen úgy alakul­tak a dolgok, hogy itt a megyei lista másképp állt össze. Végül pedig volt egy meghívás — kü­lönböző okoknál fogva, ezt most hadd ne részletezzem — Hajdú-Bihar megyébe. Úgy lát­ták jónak az elnökség tagjai, én ott vállaljak listavezetést. — Egyesek ezt úgy kommen­tálják, hogy Für Lajos félt a megméretéstől, hátha hoppon maradna. — Itt, Vas megyében? —Igen. — Nem hinném, hogy féltem a megméretéstől. Biztos vagyok benne, hogy a Magyar Demok­rata Fórum Vas megyei listájá­ról is kerül be legalább egy em­ber. —Ha újra kormányt alakíta­nak, akkor vajon ismét a honvé­delmi tárcát kell elvállalnia? — Erre majd akkor válaszo­lok, ha aktuális lesz. Most még hadd ne mondjak semmit. Nem tudunk semmit. — Más oldalról nézve u­­gyanez a kérdés: az olajbot­rány. Az vajon mennyire befo­lyásolta miniszterségét? — Semennyiben. Mi annak idején nagyon határozottan fel­jelentést tettünk, megtettük a legkeményebb lépést ebben a dologban. Sajnos túlságosan sokáig hú­zódott az ügyészségi vizsgálat, de annak ki kellett várni a végét, mert a törvényesség így kívánja. Utána majd a bíróság dönt eb­ben az ügyben. — Itt vajon pusztán emberi botlásokról van szó, vagy talán arról beszélhetünk, hogy a fel­adathoz mérten nincsenek elég­gé megfizetve a katonáink? — Vannak emberi botlások, és van tudatos pénzharácsolás, mohóság is, és nem csak az, hogy nincsenek jól megfizetve. Éppen ellenkezőleg. Akik eb­ben részt vettek, elég jó fizetés­sel rendelkeznek. Nem hadnagyok és főhadna­gyok részesei ennek a botrány­nak. Sajnos, hanem magasabb rangú katonák, akiknek nincse­nek létgondjaik. Nem voltak, ebben biztos vagyok. _Választásihírek_ Móricz Iván, a 2. vk. füg­getlen kisgazdapárti képvise­lőjelöltje ma 19 órakor a kené­­zi klubban választási gyűlést tart. Dr. Fülöp József, a 3. vk. független kisgazdapárti képvi­selőjelöltje ma 19.30 órakor a nicki művelődési házban be­mutatkozó választási gyűlést tart. Mayer Bertalan, az Agrár­­szövetség képviselőjelöltje ma 19 órakor Csényén, kedden 19 órakor Bőgőt községben — mindkét helyen a kultúrházban — várja a választópolgárokat egy beszélgetésre. Fodor Sándor, az 5. vk. független képviselőjelöltje ma 17 órakor a nádaljai, 19 órakor a vasaljai művelődési házban tart választói gyűlést. Dr. Gyurácz Ferenc, a 2. vk. MDF-es képviselőjelöltje kedden 19 órakor Rábahídvé­­gen, a kultúrházba hívja a köz­ség lakosságát bemutatkozó beszélgetésre. Nyíri Péter, a 2. vk. köztár­saságpárti képviselőjelöltje kedden 19 órakor a rumi mű­velődési házban várja az ér­deklődőket bemutatkozó vá­lasztási gyűlésén. Dr. Stipkovits Ferenc, az 5. vk. szocialista képviselője­löltje kedden 19 órakor a tele­kesi művelődési házban vá­lasztási gyűlésre várja a köz­ség lakóit. Szabó Lajos, a 4. vk. szoci­alista képviselőjelöltje kedden 19 órakor a karakói művelődé­si házban választási gyűlésre várja a község lakóit. Simon József, a 2. vk. szo­cialista képviselőjelöltje ked­den fél hétkor, a pecöli műve­lődési házban választási gyű­lésre várja a község lakóit. Dr. Ipkovich György, az 1. vk. szocialista képviselőjelölt­je kedden fél hétkor a Neu­mann János Általános Iskolá­ban (volt Fürst Sándor iskola) választási gyűlésre várja az ér­deklődő választópolgárokat. Dr. Niki János, a 3 vk. köz­társaságpárti képviselőjelöltje kedden 19 órától a bői művelő­dési házba várja az érdeklődő­ket bemutatkozó választási gyűlésre. Harangozó Bertalan, a 2. vk­ KDNP-s képviselőjelöltje kedden fél hétkor a csempesz­­kopácsi kultúrházban válasz­tási gyűlést tart. Básthy Tamás, a 3. vk KDNP-s képviselőjelöltje kedden fél hétkor uraiújfalui kultúrházban választási gyű­lést tart. Horváth Vilmos, a 3. vk. SZDSZ-es képviselőjelöltje kedden 19 órakor a simasági kultúrotthonban választási gyűlést tart. Dr. Nagy László, az Agrár­­szövetség képviselőjelöltje kedden 19 órakor Sorkifalu­­don, a Dömötöri klubban várja a választópolgárokat beszélge­tésre. Fentős Lajos, az Agrárszö­vetség képviselőjelöltje ked­den 19 órakor Kisrákoson, a kultúrházba várja a választó­­polgárokat. MEGKÉRDEZTÜK Van-e haszna a versnek? Horváth Sándor A költészet napja alkal­mából Ágh István költőt kérdeztük. — Az életem a költészet. Minden pillanatom őmiatta van. Olyan vagyok vele, mint egy családfő, aki a dol­gokat próbálja a megfelelő irányba terelgetni. Tag­adom, hogy a költészet nem jut el az emberekhez. Eljut. — A költőnek ki a ked­venc költője? — Hát ez nehéz dolog, mert a profi költő nem válo­gat. De ha ajánlhatnám a könyvhétre megjelenő könyvemet, akkor megnéz­hetné, hogy apokrifákat ír­tam: Balassi Bálint, Csoko­nai, Berzsenyi, Kölcsey Fe­renc, Ady... hát ők. —A versnek, mint olyan­nak — szokás most ezt így kérdezni mindennél —, mi haszna van? — József Attila megírta ars poeticájában, hogy mi haszna van, semmi különös. Hanem a lényegének van egy rettenetesen gyönyörű haszna: hogy megváltoztas­suk az embert. Ez aztán ki­­nek-kinek a tehetségén mú­lik. Ha arra gondolunk, hogy a Nemzeti dal milyen vers és mit változtatott meg az emberek karakterében! Aztán nézzünk utána még a Szózatnak is. Ezek nem jó versek. Ezek publicisztikus versek. De a lényegük: az emberekben egy nagy vál­toztatás helyzetét teremtet­ték meg. — Önnek vannak ilyen versei, sorai? —„Levegőm vagy,nem hiányollak soha, de ha belő­lem kifogynál, hiányod megfojtana”. Mondjuk ez. De ez nem biztos, hogy jó. Mert túlságosan apropó szülte válasz. Én pedig az egész költészetemet szeret­ném fölrakni az Isten aszta­lára. --------- --------- --------­ G­L­O­S­S­Z A Boldog ország Balsai István miniszter szerint boldog lehet az a nép, amely évek megrázó átalakulásának időszakában csak taxi­sok és rádióriporterek helyzetváltozását érhette meg. Istenem. Hát nem csodálatos! Több, mint félmillió ember boldogan megvárja, míg lesz újra munkája. Pályakezdő fiatalok ezrei szintén boldogan kerülnek szembe a munkanélküliséggel. Nyugdíjasok tö­megei nemkülönben repesnek a boldogságtól, hogy járan­dóságuk vásárlóereje néhány év alatt a felére csökkent. Gondolom, szintén a boldogságtól fontolgatták a sztrájkot az egészségügyben, a bányákban, vagy a közlekedési dolgo­zók körében. Az egyre szaporodó guberálók arca csak úgy sugárzik a felhőtlen boldogságtól. Az idős néni a bolt pénztá­ránál boldog örömmel adhatja vissza a negyed kiló kenyere mellé vásárolt öt deka parizert, mert arra már nincs pénze. Kisgyerekek sokasága kitörő boldogsággal veheti tudomá­sul, hogy még a kevésbé drága édességre, vagy játékra ma sincs pénze anyunak. Ezek túl általános, feltételező példák, mondhatnák oda­­fönn. Viszont én emberek között mozgok, idelenn. Még vá­lasztási kampány idején is. De sajnos, vannak konkrét pél­dáim. Csak kettőt közülük, röviden. A mozgássérült gazda az alföldi kisvárosban felakasztotta magát, önhibáján kívül eladatlan termése miatt. Egy fiatal pár — munka és lakás hiányában — együtt feküdt rá Hódmezővásárhely mellett a vasúti sínekre. Szóval, inkább az a kormány, és annak miniszterei lehet­nek csak igazán boldogok, akiknek csak a taxisok és riporte­rek eseteit kellett elviselniük, miközben boldogultak. M.F. □ □ □ Mostantól... (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next