Vas Népe, 2001. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-19 / 141. szám

8 VAS NÉPE HÁTTÉR Örökség a könyvtárban A fiatalokat akarják megnyerni a burgenlandi információs központban ■ Treiber Mária Alsóőr - Burgenland tarto­mány legnagyobb könyvtára Unterwart (Alsóőr) központ­jában található. A múlt örök­sége a templom, az öreg is­kola és a temető szomszéd­ságában. A múlt és a jövő ölelkezik a nemrég átadott Magyar Média és Informáci­ós Központban. A burgenlandi magyar ki­sebbség fő gondja, hogy a szór­ványban élő magyarok között itt él a legtöbb idős ember. Az egy­kori őrvidéki falvakban és kis­városokban a legújabb nép­számlálási adatok szerint hozzá­vetőleg hétezren (valamivel többen, mint a korábbi nép­­számláláskor) vallották magu­kat magyar származásúnak. A burgenlandi magyarság a meg­maradásáért küzd, s azzal kell szembenéznie, hogy a fiatalok elvándorolnak a környékről, a városokban keresik megélheté­süket. Az új környezetben már ritkán, vagy alig használják nagyszüleik, szüleik nyelvét, s nem örökítik tovább gyerekeik­nek, unokáiknak. A magyar nyelv és kultúra megőrzéséhez nyújt hasznos se­gítséget az alig egy hete meg­nyitott Magyar Média és Infor­mációs Központ (MMIK). Két éve Günther Horváth, az Alsó­őri Könyvtár Társulat elnöke és Jozef Plank, a Burgenlandi Ma­gyar Kulturális Egyesület elnö­ke látott neki a szervezőmunká­nak. Vállalkozókat, szponzoro­kat nyertek meg a jó ügynek, s mivel nemcsak a könytárat akar­ták megújítani és bővíteni, ezért az informatikát felhasználva do­kumentációs központot is létre­hoztak. Kutatásokat végeznek, tudományos műveket gyűjte­nek, a kisebbségi kultúra meg­őrzésében tevékeny részt vállal­nak, és az Európai Unió INTER­REG pályázatán is sikerrel sze­repeltek. Magyarországról az Illyés Alapítványtól szintén kaptak támogatást. Az osztrák állam is hozzájárult az intéz­mény létrejöttéhez. A legnagyobb burgenlandi könyvtár köteteit Galambos Iré­­neusz plébános kezdte el gyűj­teni még a hetvenes években. Nem hagyta veszendőbe menni a környéken a régi magyar könyveket, azoktól a családok­tól is megkapta a könyveket, ahol az idősek kihalása után már nem tudtak mit kezdeni a ma­gyar művekkel. A gyűjtemény egyre gyarapodott, időközben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtártól is érkeztek kiadványok, s az intézmény a gyűjtemény katalogizálásában is segít. Az alig egy hete átadott Ma­gyar Média és Információs Köz­pont vezetője Kelemen László. A 27 éves igazgató Alsóőrön született, a magyar fővárosban szerzett közgazdász diplomát, néhány év budapesti munka után tért vissza szülőföldjére.­­ Burgenlandban huszonegy iskolában tanítják a magyar nyelvet, s rendkívül fontos, hogy megtalálják a magyar könyveket, lexikonokat a diá­kok. A fiatalok felé szeretnénk fordulni azzal is, hogy számító­gépeinken használhatják az in­ternetet, SMS-üzeneteket küld­hetnek ingyen, letölthetik a ma­gyar anyagokat egy-egy dolgo­zathoz vagy beszámolóhoz. Sokszor előfordul, hogy a gye­rekek kedvéért térnek be a könyvtárba a szülők, s ha már itt vannak, leülnek olvasni, kölcsö­nöznek könyveket. Látogatóink között vannak a felsőőri két­nyelvű gimnázium tanárai, ta­nulói, a népfőiskola hallgatói, de a kisebb iskolások és a felnőtt olvasók is. Újságok, folyóira­tok, a kisebbségről szóló publi­kációk, tudományos művek is találhatók a könyvtárban. A szá­mítógépes technikára alapozva felvettük a kapcsolatot a többi burgenlandi könyvtárral, beve­zetjük az internetes távkeresést, távkölcsönzést. Terveink között szerepel egy bibliobusz indítá­sa, ezzel a magyar falvakba vin­nénk el a könyveket. Kapcsoló­dunk a Kárpát-medencei Ma­gyar Kisebbségek adatbázisá­hoz, amelynek központja a Szlovákiai Fórum Intézetnél ta­lálható. Tavaly kutatásokat vé­geztünk a CEBA (Közép-euró­pai Üzeleti Szövetség) számára a Burgenlandban élő kisebbségi és kisebbséghez közel álló vál­lalkozókról. Két tizenéves fiúcska lép be beszélgetésünk alatt a könyvtár­ba. Egymás közt németül beszél­nek, de Kelemen László magyar mondataira magyarul válaszol­nak. Mikszáth-novellákat ke­resnek. - Tudatosan használom a könyvtárban a magyar nyelvet - mondja az igazgató. Hasznos lexikonok, szépirodalmi művek, könyvsorozatok sorakoznak a polcokon Fotó: Kiss T. Középkori városfalak Kőszeg (br)-A kősze­gi városfalak, védmű­­vek bemutatásának le­hetőségeit mérlegelte a megyei önkormányzat műemlékvédelmi szak­­bizottsága. A kőszegi városfal hely­reállításáról, mellette sé­tány kialakításáról 1980- ban készült egy tervezet. Már akkor szerették vol­na elérni a szakemberek, hogy a védműrendszereket rendbe hozzák és turiszti­kai látványossággá te­gyék. Nem volt elég pénz a megvalósításhoz. A rend­szerváltás után pedig a tu­lajdonviszonyok is meg­nehezítették a folytatást. A régi fal melletti telkek magántulajdonba kerül­tek, csakúgy a városfallal érintkező lakóházak is. A megyei műemlékvé­delmi szakbizottság meg­hallgatta Rákóczy Péter kőszegi főépítész elképze­léseit. A bizottság támo­gatta, hogy meg kell elé­gedni a várossal, a védmű szakaszos bemutatásának lehetőségével. A koncep­ciót a műemékvédelmi tervtanács elé viszik. Szlamosodó belváros Trágárság és koldulás - Menekül a külföldi - Polgárok? ■ Kozma Gábor Szombathely - Egyre töb­ben teszik szóvá: elszla­­mosodóban a vasi megye­­székhely belvárosa. Állan­dósult a koldulás, a trágár­ság, s nem ritka a garáz­daság sem. A külföldiek ri­adtan menekülnek. Bár a rendőrség nem kis erőket mozgósít, a problémát egyedül nem képes megoldani. Szombathely belvárosa, ki­váltképp az esti órákban, egyre több kockázati tényezőt rejt. Nemrég egy séta során erről magunk is meggyőződhettünk. A Széll Kálmán utca egyik tal­ponállójából ittas fiatalok tó­dultak az utcára. Egyikük a za­var legkisebb jele nélkül a ház­falra vizelt. Mutatványát durva vihogás kísérte, a járókelők irányt változtattak. A Fő téren ordítozó fiatalok csoportjára lettünk figyelmesek. Az egyi­kük, látszólag minden ok nél­kül, mobiltelefonjával üvöltö­zött („be van lőve” - kommen­tált tinikorú barátnője). Az ak­ció itt is nyilvános vizeléssel folytatódott, bánta az Európa­­tanszék fala. „Ezt már meg­szoktuk, s van rosszabb. Ami­kor a kukákat hajigálják”, így az egyik férfi, aki a téren lakik. Szerinte a legújabb gond, hogy legalább négyszeresére nőtt a kukázók száma az utóbbi idő­ben „s majdnem mind öregnek tűnő fiatalemberek”. Megta­pasztaltuk: nem számít regge­lente nagy eseménynek egy kis verekedés a területek felosztá­sakor. A téli padokon ifjak múlat­ják az időt. Leginkább a trágár beszéd riasztó. A lányok és fi­úk jól öltözöttek, több tízezres, divatos cuccokban pompáz­nak. A durva igéken túl alig használnak más kifejezést, a közeli Szentháromság-szobor méltán elpirulhatna. Kritikus a helyzet a piac környékén (a pi­acon viszont sokat javult a köz­­biztonság). Rendőrkocsi lassít, népes csoportot igazoltat. Iga­zoltatna... „Három éve nincs személyim, de ha lenne, akkor sem adnám oda” - hallgatunk bele a rendőrnő és egy éltes, nagyhangú asszonyság vitájá­ba. Odébb zavartalan a koldu­lás. A koldulás, amely szintén egyre gyakoribb Szombat­helyen. A Szent Márton-kútnál lévő osztrák buszokat isko­láskorú gyerekek lejmolják. Ha nincs pénz, jön a karcolás. A buszvezetők már retteg­nek. „Szombathely szép hely, de a jövőben nem biztos, hogy jövünk. Állandóan mo­lesztálnak, zaklatnak, képte­lenség rendesen vásárolni”, dohog egy stájer férfi. A kör­nyék kereskedői mindezt megrősítik, hozzátéve: ott­honos béke, ahol kamera van. De hát mindenhova nem le­het, nem szabad kamerát rak­ni... „Ha a kiskorúak bűnözé­sét nem fogják most meg, ak­kor a városnak annyi”, mond­ja az egyik ismert kereskedő, aki saját pénzén tart biztonsá­gi őrt. Őt ugyanúgy megfe­nyegetik, mint a Fő téri élel­miszerboltok eladóit. A leg­­nagyobban több eladó is kifa­kad: egész nap el kell tűrniük egy jól behatárolható csoport trágárságát, bolti randalíro­­zását. Néhány közismert család terrorizálja a dolgozókat. Egy többgyerekes eladónő mond­ja: „Az egyik 14 éves gyerek­lány a múltkor így rendelt: Kérek négy karika !....t. És ezt el kell tűrnöm, hallgatok. Megfenyegettek, ha eljár a szám, akkor munka után megvárnak. Szégyellem azt, ami itt van.” 2001. június 19. KEDD Talán megmarad a fekete bodza Növényritkaság a Gyöngyös-parton Szombathely - Gyönyörű fekete bodza található a me­gyeszékhely kámoni részén. A botanikusok sem nagyon ismernek hasonlót. A termé­szetszeretők reményked­nek, hogy ez a növény nem esik az útépítés áldozatául. A huszadik század első évti­zedeiről híres Szombathely a zöldterületeiről. Ezeken több­nyire telepített növényeket ta­lálhatunk. Ma már a megye­­székhelyet átszelő patakok mentén is alig találhatunk ma­guktól nőtt fákat, cserjéket. Vi­­­­szont még napjainkban is akad erre egy-két, növénytani szem­pontból is figyelemreméltó és megőrzendő érték. A Kámoni Arborétum déli sarka közelében, a Gyöngyös bal partján, a Saághy István utca és az Öntő utca között álló ház nyugati sarkánál áll egy idős fe­kete bodza. Ez a növény májusi­júniusi virágzásakor illatozó sárgásfehér szalagként övezi az erdőszéleket, mezők mezsgyéit. A népi gyógyászat az ősidőktől használja, virágát gyógyteának és szörpnek gyűjtik. Ibolyásfe­­kete, bogyószerű termését főleg madarak fogyasztják. Újabban egyre több helyütt termesztik is. Vadon elsősorban a tápanyag­ban feldúsult, nitrogénben gaz­dag élőhelyeket kedveli, lerom­lott erdők, akácosok jellemző kísérője. Sok helyütt nemkívá­natos gyomnak tekintik, és irt­ják. Emiatt aztán nagyon ritkák az idősebb egyedei. (A fekete bodza pálhalevelei hiányoznak vagy jelentéktelenek, porzói pe­dig sárgák, ám rokon faja, a földi bodza feltűnő pálhalevelű és kárminpiros porzójú. Utóbbi nem fás növény, hanem számos magaskórós szárat hozó, lágy szárú évelő.) □ A környék dísze A fekete bodza Kámonban élő példányát megbecsülte a ház tulajdonosa, s így az idő folya­mán kéttörzsű fává növekedhe­tett. A hét méter magas fa törzs­kerülete a talajszint feletti első elágazás alatt 152 centi (átmérő­je 60 centi), kora 50-80 évre be­csülhető. Nagyon szép, szabá­lyos gömb alakú, egészséges koronát visel, átmérője 8,2 mé­ter. Ez az utcaképi és kertészeti szempontból is dísznövénynek minősíthető fa nemcsak a bota­nikus szakember figyelmét kel­tette fel, de a nagyközönség szá­mára az arborétumon kívül a ká­moni városrész egyik újabb ne­vezetességét jelentheti. □ Érdemes megóvni A hazai botanikai szakiroda­­lomban nemigen található adat hozzá hasonló méretű és korú fekete bodzáról. Mivel a város­ban sem tudtunk nála idősebb bodzafáról, a feltétlen megóvás­ra érdemes növényről részletes állapotfelvételt készítettünk. 1999 tavaszán Szombathely önkormányzatának figyelmébe ajánlottuk, kérve a fa helyi ter­mészetvédelmi oltalom alá he­lyezését. Kérésünket a Fertő- Hanság Nemzeti Park Igazgató­ságának szakvéleménye is meg­erősítette. A Kommunális és Környezetvédelmi Iroda kedve­zően reagált a javaslatra, ígére­tet tett a védelem alá helyezés elindítására, és arra, hogy a ter­vezett országos közlekedési út építési területén álló fa megóvá­sára felhívja a terület kezelője, a Vas Megyei Állami Közútkeze­lő Kht. figyelmét. Örömmel vet­tük, hogy a ház (telek) tulajdo­nosa és az úttervező illetékese egyaránt támogatásukról bizto­sították elképzelésünket. Reméljük, a Saághy István utca kibővítendő nyomvonalá­nak határára eső idős bodzafa megmaradhat. Fontos e termé­szeti és városképi érték meg­mentése azért is, mert a régi Ká­­mon magvának hagyományos települési képe elveszítette két jellegzetes évét: az útépítéskor feláldozott kápolnát és a tőle északra álló­­ városokban na­gyon ritka­­ szép, középkorú tölgyfát. Balogh Lajos Savaria Múzeum Gazdái évtizedekig óvták a mára értékessé vált példányt

Next