Vasuti és Közlekedési Közlöny, 2. évf. (1871)
1871-02-23 / 8. szám
58 22,228.з m. teher; — bevézetett egy mértföldön 2,262. ез forint, miből a személyeknél 541.65 ft., a tehernél 1,721 ft. esik egy egy mértföldre. Ha a most említett pályákat tekintjük, aránylagos jövedelmezőségük szerint következőleg sorakoznak: — egy mértföldre a salgótarjáni pálya 9984.за ftot jövedelmezett a tiszavidéki „ 5790.se „ ,, a magyar állampályák összesen véve ,, 5204.es ,, ,, a hatv.-miskol. ,, 4166.e „ az erdélyi ,, 2445.73 ,, ,, a kassa-oderbergi 2262.es „ „ a keleti „ 2211.73 „ „ a zákány-zágrábi,, 1008 A személyszállításnál a pályák sorakozása következő : a tiszavidéki pálya 1436.22 ftot jövedelmez a salgótarjáni „ 1390.3s ,, ,, a hatvan-miskol. ,, 931.a ,, ,, a magy. kir. állampályák összesen ,, 910.19 ,, ,, a keleti ,, бЗб,еэ „ ,, az erdélyi ,, 553.90 ,, ,, a kassa-oderbergi,, 541.es „ „ a zákány-zágrábi „ 316 11 11 Végül a teherszállítás következő sorakozást eredményezett : a salgó-tarjáni pálya 8593.97 ftot jövedelmez a tiszavidéki ,, 4354.6e „ ,, a m. állampálya „ 4293.1® ,, ,, a hatvan-miskol. ,, 3231.90 ,, „ az erdélyi „ 1891.83 ,, „ a kassa-oderbergi,, 1721.00 ,, ,, a keleti ,, 1575 .04 ,, a zákány-zágrábi,, 691.se ,, ,, Az eddig kimutatott pályák tehát egészben véve a f. é. január hóban:— 135,315 személyt, 2.881,369 mázsa tehert szállítottak, s összesen 855,419.esetnyi bevétel eredményeztetett. A közlekedési akadályok. Hosszabb idő óta a közlekedési akadályok irint minden oldalról panaszok merültek fel, melyeknek orvoslását a különböző emlékiratok és megtámadások daczára, legalább a panaszkodók állítása szerint, a közönség hiába várta. A kormány s az illető műszaki közegek után útfélen szemrehányásokkal illettettek, s ha egy pár komolyabb s higgadtabb hang fel is szólalt a megtámadások ildomtalansága és alapnélkülisége ellen, a nagyközönség a folytonos megtámadásokban felemlített vádakat kész valóságnak vette. Örömmel olvastunk azért egy a hivatalos lapban megjelent s a vasúti főfelügyelőségtől származó közleményt, mely a tárgy és a panaszok tényálladékát híven elősorolja, s a kormány által a közlekedési akadályok terén tetteket igazolja. A közlemény főpontjait a következőkben adjuk: A közlemény szerint a háború kitörése előtt a gaboakivitel elé a legnagyobb megnyugvással tekinthettünk, mert egyrészről csak 15—16 millió mázsa, s így az 1868-ik évinél csekélyebb kivitelre volt kilátás, s ezzel szemben a hazai vasutak raktározási képessége időközben 311,900 mázsával, szállítási eszközeik 65 mozdonynyal és 2858 teherkocsival szaporodtak; s másrészről, mert a németországi vasúti vállalatok cserehasználatul 2361 külföldi kocsit ajánlottak fel, nemkülönben a franczia keleti vasút késznek nyilatkozott kocsijait a magyar kivitel rendelkezésére bocsátani, s végül mert a czegléd-váczi vonalon a kettős vágány kiépült. A franczia-német háború folytán azonban a helyzet teljesen megváltozott. A háború következtében ugyanis Franczia- és Németország összes közlekedési eszközeit kizárólag hadi czélokra foglalván le, gabonakivitelünk a külföldi vasutak közvetítésére egyáltalán nem számolhatott; ehhez járult, hogy a németországi vonalak legtöbb iránya Posentól és Szászországtól Westphaliáig és a rajnai tartományokig, valamint az összes délnémet pályák a kereskedelmi forgalom elől rövidebb vagy hosszabb időre elzárattak. A zavart még a belforgalomra is veszélyeztetőleg csak növelte azon körülmény, hogy az ideiglenesen elzárt vonalak végpontjainak, e vonalak megnyitására készen tartott hazai terhelt kocsik kinnenedtek vagy letartóztattak, minek folytán az árutorlódás csakhamar Pestig lett érezhető, és az egész kivitel megszűnésével fenyegetett. A szállítási nehézségek kútforrása ennélfogva kizárólag a birodalom határain s így a magyar kormány hatáskörén kívül esvén, ha gyökeresen nem orvosoltathatott is, a baj enyhítésére a lehető megtörtént. A közlekedési minisztérium ugyanis mindenekelőtt a szállítási sorrendet s az egyes vasutak raktározási képességéhez képest a szállítás igazságos beosztását szabályozta, az osztrák államvasút állomásait raktározási képességénekfölemelésére bízta, s a külügyminisztérium útján a künnrekeut kocsiknak, melyeknek száma még november végén is 2167-re rúgott, hazaküldését kieszközölte s végül, a cs. k. kereskedelmi minisztériummal egyetértőleg, az egyenes szállítást Németországba korlátozta, a mennyiben Magyarországból Stuttgart, Mannheim, Holland felé, valamint a svájczi iránybann csak a lisztszállítás engedtetett meg. Mindezen üdvös intézkedések daczára azonban a nagyobb mérvű szállítás mindaddig lehetetlen, míg a forgalom közvetítésének bizonytalansága Németországban — talán a háborúval együtt — meg nem szűnik. A közlemény végül alaptalannak mondja azon több ízben felmerült vádakat mintha a forgalom fennakadásának oka a kocsihiányban, a vasúti állomások raktárainak elégtelenségében vagy épen abban rejlenék, hogy a vácz-marcheggi vonalon a második vágány ki nem építtetett. Az első tételre vonatkozólag statistikailag ki van mutatva, hogy vasutaink 1869 végén 11,783 teherkocsival birtak, s e szám az 1870-ik év végéig 2,669,120 mázsa rakodási képességgel, 13,574 darabra szaporodott. Ami a raktározást illeti, a hazai vasutak raktárai összesen 2,776,934 v. mázsa befogadására képesek, s igy az 1869-dik évi forgalmat véve alapul (naponkint 120,580 v. m.) vasúti állomásaink raktározási képessége még mindig 18-szor nagyobb, mint a naponkinti normális gabna- és lisztforgalom. A vácz-marcheggi vonal második vágányának szükségét a közlemény kérdésesnek tartja az időközben épült versenypályák folytán, noha a kormány ,máig sem hagyott fel azon szándékkal, hogy legalább Vácztól Érsekújvárig kettős vágányt létesítsen. Az eperjes-tarnovi vasút. (1) A közlek. minisztérium az eperjes tarnovi vasút Magyarországi részének a bécsi unióbank számára leendő engedélyezése czéljából törvényjavaslatot nyújtott be, melyet, mint alább említjük, a pénzügyi bizottság valamint a Deák kör már tárgyaltak és így eldöntése az országgyűlésen legközelebb várható. A képviselőház még 1869-ben utasította volt a közi minisztériumot, hogy a Munkács-Sáryi, és az Eperjes-Palocsa-Tarnovi vasútnak Magyarország területén leendő kiépítése iránt a kellő intézkedést tegye meg és a szükséges törvényjavaslatokat minél előbb terjeszsze elő. Még Mikó közi miniszter e határozat folytán törvényjavaslatot terjesztett elő,amely által a kormány felhatalmazást kért az említett vonalak tekintetében a szükséges munkálatokat államköltségeken megindítani addig is, míg e vasút kiépítése engedélyezés útján biztosítathatik. A képviselőház e törvénjavaslatot el nem fogadta, hanem a múlt év május havában fölhatalmazta a minisztériumot, hogy az eperjes-tarnovi vasutak bártfai vonalát is megvizsgálván, és a Munkács-Sárgi vasútnak állami kamatbiztosítás mellett és engedélyezés útján leendő kiadása czéljából az engedélyezési tárgyalásokat mielőbb indítsa meg, és a megkötendő egyességeket megvizsgálás és jóváhagyás végett terjeszsze elő a törvényhozásnak. Az eperjes-tarnovi vasúti vonalra nézve a közi.minisztérium a benyújtott átalános terveket az engedélyezési tárgyalások alapjául alkalmasaknak találta. E vasútvonal két irányban haladhat, Kisszeben felé és Bártfa felé; mindenekelőtt tehát tisztába kellet jönni azon kérdés iránt, mely irány felé vezetendő a pálya ? Mind a két vonal mind a külkereskedés, mind a hadászat szempontjából felette fontos s ennélfogva csak is más előnyök dönthettek az irány megválasztása tekinntetében. A bártfai vonal Eperjestől az ország határáig mintegy 10 mértföld, az ország határától Tarnovig állítólag 11,3 mértföld ; a kisszebeni vonal ellenben Eperjestől az országhatárához