Vasuti és Közlekedési Közlöny, 4. évf. (1873)

1873-09-18 / 38. szám

_ A vasúti hivatalnokok fizetései. —1— A közmunka és közlekedésügyi minisztériumnak mult számunkban közölt rendelete, melyet a vasuti üzleti hivatalnokok fizetései rendezése tárgyában kibocsátott, a vasúti körökben nagy feltűnést okozott, s míg egyrészt az igazgatóságokat gondolkodóba ejtette a felől, váljon a kormány felügyeleti joga terjed e annyira, mikép ez irányban is érvényesítse befolyását, másrészt a hivatal­nokok szintén megütköztek, a jelen viszonyok közt a „rendszere­sítés" mögött egyenesen élvezményeik megcsonkítását sejtvén. Az utóbbiak köréből számos felszólalást is vettünk, melyek­ben éles kifakadások foglaltatnak a kormány azon szándéka ellen, melytől vezéreltetve épen most, midőn ujabb drágaságnak állunk küszöbén, midőn épen a hivatalnoki kar úgyis ujabb nélkülözé­seknek néz eléje — akarja a fizetéseket leszorítani. Mi elismerjük, hogy ily szándék, ha valóban léteznék, érzé­kenyen érintené különösen az alsóbb fokozatú vasútüzleti hiva­talnokokat, s némileg igazolná az izgatottságot, melyet hírének elterjedése keltett; de amennyire ismerjük a viszonyokat, korai­nak tartunk még minden hangosabb felszólalást részint azért, mert említett rendeletben koránt sincs kifejezve az élvezmények redu­cálása, hanem csak bizonyos egyöntetűség szükségessége, más­részt pedig, még ha csakugyan követeltetnék is leszállítás, az a kinevezési okmány mellett jelenleg alkalmazásban állók jogait épen nem szoríthatja meg s kiható ereje egyedü­l az újonnan al­kalmazandókra lehetne, az igazgatóság és hivatalnok közti viszonyt egyedül a szolgálat elfogadásakor érvényben állott szolgálati szabályzat szabályozván. Végül pedig legroszabb esetben is, még mindig oly dolog, melyhez kétség is férhet, ha lehet-e az enge­délyokmány pontjait annyira tágítani, hogy a társulatok hiva­talnokainak fizetését a kormány szabja meg. Abban azonban teljesen egyetértünk valamennyivel, kiknek nyilatkozatát e tárgyban vettük, hogy a czél, a versengés meg­szüntetése, ily­etán el nem érhető, mert hogy minden további fej­tegetés nélkül csak röviden foglaljuk össze nézetünket, ha egyik társulat a másik hivatalnokát kívánja megszerezni, tudván hogy a fizetési fokozatok egyrészt egyenlők, másrészt pedig az illető át­lépése által előnyöket is kíván szerezni : nem ugyanabba, hanem magasabb fokozatba veszi át, minek elejét venni, vagy mit meg­akadályozni sohasem lehet, hacsak magát a kinevezés jogát is nem akarják az igazgatóságoktól elvonni, mely esetben azután a magán­vasutak mint ilyenek, lenni megszűnnének. Hogy a kormány, a garantírozott vasutak kiadásait minél inkább megkívánja szorítani ,az mint már többször volt alkal­munk kifejteni, csak igen üdvös törekvés és első sorban álló kö­telesség különösen most, midőn a kincstár a garantia czímén fize­tendő összegeket oly igen érzi; de hogy a takarékosságot a sze­mélyzeti kiadásoknál kívánja megkezdeni, azt a fenebb mondot­taktól eltekintve, már azért sem tarthatjuk helyesnek, mert az elérthető megtakarítás bizony csekély lesz s sokszorosan volna pótolható, ha a milliókra menő többi üzleti kiadásoknál kísértetnék meg kellő szigorral a takarékosság. Egyébiránt, hogy a garantírozott vasutaknál a hivatalno­kok fizetései és egyébb élvezményei tekintetében bizonyos egy­öntetűség uralkodjék, azt mi is kívánatosnak tartjuk, mert ha ugyanazon szolgálatért egyik vasút többet fizet mint a másik, akkor minden esetre némi tekintetben alapos sőt jogosult a kétely, hogy az nem kellő takarékossággal jár el, ámbár azután az ily kételyt meglehet hogy a közelebbi viszonyok ismerése el­oszlathatná, mert tagadhatlan, hogy részint a szolgálatnak beosz­tása, részint a helyi viszonyok, melyek a különféle vidékeken el­térők és pedig sokszor igenis eltérők, a fizetések s egyéb elvéig­mények megszabására is lényeges befolyást gyakorolhatnak. Ezért kívánja valószínűleg a kormány a vasutaktól egy indokolt előirányzat előterjesztését, melynek alapján megítélhesse, váljon a bizonyos álláshoz kötött nagyob járandóság csakugyan egyedül az eltérő viszonyokban lelt e okát. S e tekintetben mindenesetre megkívánhatja a közlekedés­ügyi minisztérium, hogy teljes tájékozottsággal bírjon a részletes körülmények tekintetében is ; e jog kétségbenü­l meg­illeti. Eddigelé tehát korántsem látunk okot a nyugtalanságra, sőt meg vagyunk győződve, hogy ezután sem lesz, s ami a fizetések­nek vagy lakbéreknek pláne tetemes leszállításától való félelmet illeti, az nem egyéb eddig, mint rémkép, melynek előteremtésére sem a szóban levő rendelet, sem a kormánynak eddigelé tanú­sított magatartása okot nem szolgáltatott. Mi tehát azokat, kik aggódnak, bátorítjuk azon megyőződésre melyet mi táplálunk, hogy t. i. a szerzett jogokat hatalomszóval a kormány nem fogja csorbítani s mint egyebütt, ugy a vasúti tisztviselők élvezményeit illetőleg is a lehető határig tiszteletben fogja tartani, mig másrészt az igazgatóságok is bizonnyal szintén védelmük alá veendik a hivatalnokaikkal kötött szerződések épségben tartását. Különben a legközelebbi jövő ez irányban is biztos tájéko­zást fog lehetővé tenni s a következmények meg fogják mutatni világosan, mit kivánt a minisztérium rendeletével elérni — addig várakozás és türelem. 38. szám. Buda-Pest, 1873. szeptember 18. Negyedik évfolyam. ríj яга Szerkesztési iroda : Királyutcza45, ez Lem. t Killilf Előfizetési dij : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft Г­­ félévre . 4 „ Kiadó-hivatal Királyutcza 45. az. Lem. Tartalom: A vasúti hivatalnokok fizetései. — A magyar gőzhajótársaság. — Egy körrendelet a magyar nyelv használatáról. — Az első gőzmozdony megé­r­kezése Fiuméban. — Vasúti hirek. — Gőzhajózási hirek. — Posta-és távirdaügy. — Hivatalos. — Értéktőzsde. — Hirdetések.

Next