Vasuti és Közlekedési Közlöny, 4. évf. (1873)
1873-09-18 / 38. szám
_ A vasúti hivatalnokok fizetései. —1— A közmunka és közlekedésügyi minisztériumnak mult számunkban közölt rendelete, melyet a vasuti üzleti hivatalnokok fizetései rendezése tárgyában kibocsátott, a vasúti körökben nagy feltűnést okozott, s míg egyrészt az igazgatóságokat gondolkodóba ejtette a felől, váljon a kormány felügyeleti joga terjed e annyira, mikép ez irányban is érvényesítse befolyását, másrészt a hivatalnokok szintén megütköztek, a jelen viszonyok közt a „rendszeresítés" mögött egyenesen élvezményeik megcsonkítását sejtvén. Az utóbbiak köréből számos felszólalást is vettünk, melyekben éles kifakadások foglaltatnak a kormány azon szándéka ellen, melytől vezéreltetve épen most, midőn ujabb drágaságnak állunk küszöbén, midőn épen a hivatalnoki kar úgyis ujabb nélkülözéseknek néz eléje — akarja a fizetéseket leszorítani. Mi elismerjük, hogy ily szándék, ha valóban léteznék, érzékenyen érintené különösen az alsóbb fokozatú vasútüzleti hivatalnokokat, s némileg igazolná az izgatottságot, melyet hírének elterjedése keltett; de amennyire ismerjük a viszonyokat, korainak tartunk még minden hangosabb felszólalást részint azért, mert említett rendeletben koránt sincs kifejezve az élvezmények reducálása, hanem csak bizonyos egyöntetűség szükségessége, másrészt pedig, még ha csakugyan követeltetnék is leszállítás, az a kinevezési okmány mellett jelenleg alkalmazásban állók jogait épen nem szoríthatja meg s kiható ereje egyedül az újonnan alkalmazandókra lehetne, az igazgatóság és hivatalnok közti viszonyt egyedül a szolgálat elfogadásakor érvényben állott szolgálati szabályzat szabályozván. Végül pedig legroszabb esetben is, még mindig oly dolog, melyhez kétség is férhet, ha lehet-e az engedélyokmány pontjait annyira tágítani, hogy a társulatok hivatalnokainak fizetését a kormány szabja meg. Abban azonban teljesen egyetértünk valamennyivel, kiknek nyilatkozatát e tárgyban vettük, hogy a czél, a versengés megszüntetése, ilyetán el nem érhető, mert hogy minden további fejtegetés nélkül csak röviden foglaljuk össze nézetünket, ha egyik társulat a másik hivatalnokát kívánja megszerezni, tudván hogy a fizetési fokozatok egyrészt egyenlők, másrészt pedig az illető átlépése által előnyöket is kíván szerezni : nem ugyanabba, hanem magasabb fokozatba veszi át, minek elejét venni, vagy mit megakadályozni sohasem lehet, hacsak magát a kinevezés jogát is nem akarják az igazgatóságoktól elvonni, mely esetben azután a magánvasutak mint ilyenek, lenni megszűnnének. Hogy a kormány, a garantírozott vasutak kiadásait minél inkább megkívánja szorítani ,az mint már többször volt alkalmunk kifejteni, csak igen üdvös törekvés és első sorban álló kötelesség különösen most, midőn a kincstár a garantia czímén fizetendő összegeket oly igen érzi; de hogy a takarékosságot a személyzeti kiadásoknál kívánja megkezdeni, azt a fenebb mondottaktól eltekintve, már azért sem tarthatjuk helyesnek, mert az elérthető megtakarítás bizony csekély lesz s sokszorosan volna pótolható, ha a milliókra menő többi üzleti kiadásoknál kísértetnék meg kellő szigorral a takarékosság. Egyébiránt, hogy a garantírozott vasutaknál a hivatalnokok fizetései és egyébb élvezményei tekintetében bizonyos egyöntetűség uralkodjék, azt mi is kívánatosnak tartjuk, mert ha ugyanazon szolgálatért egyik vasút többet fizet mint a másik, akkor minden esetre némi tekintetben alapos sőt jogosult a kétely, hogy az nem kellő takarékossággal jár el, ámbár azután az ily kételyt meglehet hogy a közelebbi viszonyok ismerése eloszlathatná, mert tagadhatlan, hogy részint a szolgálatnak beosztása, részint a helyi viszonyok, melyek a különféle vidékeken eltérők és pedig sokszor igenis eltérők, a fizetések s egyéb elvéigmények megszabására is lényeges befolyást gyakorolhatnak. Ezért kívánja valószínűleg a kormány a vasutaktól egy indokolt előirányzat előterjesztését, melynek alapján megítélhesse, váljon a bizonyos álláshoz kötött nagyob járandóság csakugyan egyedül az eltérő viszonyokban lelt e okát. S e tekintetben mindenesetre megkívánhatja a közlekedésügyi minisztérium, hogy teljes tájékozottsággal bírjon a részletes körülmények tekintetében is ; e jog kétségbenül megilleti. Eddigelé tehát korántsem látunk okot a nyugtalanságra, sőt meg vagyunk győződve, hogy ezután sem lesz, s ami a fizetéseknek vagy lakbéreknek pláne tetemes leszállításától való félelmet illeti, az nem egyéb eddig, mint rémkép, melynek előteremtésére sem a szóban levő rendelet, sem a kormánynak eddigelé tanúsított magatartása okot nem szolgáltatott. Mi tehát azokat, kik aggódnak, bátorítjuk azon megyőződésre melyet mi táplálunk, hogy t. i. a szerzett jogokat hatalomszóval a kormány nem fogja csorbítani s mint egyebütt, ugy a vasúti tisztviselők élvezményeit illetőleg is a lehető határig tiszteletben fogja tartani, mig másrészt az igazgatóságok is bizonnyal szintén védelmük alá veendik a hivatalnokaikkal kötött szerződések épségben tartását. Különben a legközelebbi jövő ez irányban is biztos tájékozást fog lehetővé tenni s a következmények meg fogják mutatni világosan, mit kivánt a minisztérium rendeletével elérni — addig várakozás és türelem. 38. szám. Buda-Pest, 1873. szeptember 18. Negyedik évfolyam. ríj яга Szerkesztési iroda : Királyutcza45, ez Lem. t Killilf Előfizetési dij : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft Г félévre . 4 „ Kiadó-hivatal Királyutcza 45. az. Lem. Tartalom: A vasúti hivatalnokok fizetései. — A magyar gőzhajótársaság. — Egy körrendelet a magyar nyelv használatáról. — Az első gőzmozdony megérkezése Fiuméban. — Vasúti hirek. — Gőzhajózási hirek. — Posta-és távirdaügy. — Hivatalos. — Értéktőzsde. — Hirdetések.