Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)

1874-09-17 / 38. szám

38. szám. Budapest, 1874. szeptember 17. Ötödik évfolyam. 1 lizínv Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztési iroda : Előfizetési dij : Kiadó-hivatal : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft l'jiitcza 38. sz.. I. em. г л félévre . 4 „ Ujitcza 28. sz. I. em. Та ra 1 о m : Műegyetemünk. — Német vasut-igazgatóságok egylete. — A keskenypályák, mint a mellékforgalom hivatott eszközei. (Folytatás.) — A Ferenczcsatornáról. — Vasúti kocsik világitása légszesszel Pintsch Gyula szabadalmazott rendszere szerint. (Vége.) — Vasúti hírek. — Vegyes hirek. — Kormány rendeletek. (M. kir. vasutépitészeti főfelügyelőség.) — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések — Hirdetések. Műegyetemünk. Vasutainknak sok nehézség közt és nem kevesebb lassúsággal megindított magyarosítása a körülmények kényszerhatása alatt folyton halad s remélni lehet, hogy a nemzet általános óhaja némi idő eltelte után teljesedésbe fog menni. A tény természetes következménye, hogy a hazai erők is mind több kedvet éreznek tehetségeiket a közlekedésügy terén érvényesitni s mindig nagyobb lesz azok száma, kik a vasutaknál keresnek alkalmazást. Legjobban láthatni ezt a vasutak u. n. műszaki hivatalaiban, hol az ujabb időben tanulmányaikat végzett technikusok az idegeneknek napról napra erősebb concurrentiát csinálnak. A mozgalom, mely ez irányban megindult, tapasztalható magában a műegyetemben is, hol a vasúti mérnökség felé a hallgatók igen nagy számban fordulnak. E jelenséget mi részünkről igen örvendetesnek találjuk, mert hisz épen a vasúti műszaki hivatalok magyarosítása ellen hangzott leginkább és hangzik még most is sok helyütt azon kifogás, hogy nincs elegendő számú képzett magyar vasúti technikus. De ezen örömünket nagyban lehangolja azon napról napra inkább megerősödő nézet, hogy azon egyetlen hazai intézetünkben, mely hivatva van vasúti mérnökeim képezésére, a műegyetemen, épen e szakma oly gyenge tanerőkkel van betöltve, mikép méltán azon aggodalmat lehet táplálni, hogy jelesebb erőket onnan nem igen várhatni. Figyelmünket e tárgyra kiválóan felkeltette egy nemrég „A műegyetem" czím alatt Kvassay Jenőtől megjelent röpirat, mely behatóan, és amint látszik alaposan foglalkozik műegyetemünk hiányainak felsorolásával, s melynek állításait, ha nem tartjuk is minden tekintetben kifogástalan hitelességűeknek, mégis tekintve a minden szenvedélyesség nélkül elősorolt adatokat s azon körülményt, hogy egyéb illetékes körökben is hasonló nézetek uralkodnak, miknek megczáfolása eddigelé, daczára a súlyos vádaknak, meg sem kisértetett, — minden esetre komoly megfontolásra méltóknak véljük. Eltekintve az egyéb tanszakmákról mondottaktól, e helyütt csak azt akarjuk érinteni, mit nevevezett röpirat írója az út- és vasútépítéstanról ekkép ad elő : „E tanszék az egész műegyetemen a legroszabbul van betöltve, amiről eléggé meggyőződhetik mindenki abból az egy körülményből, hogy az illető tanár úr elmozdíttatása végett még három év előtt az akkori hallgatók folyamodást nyújtottak be a dékánhoz, melyet az azon kifogással utasított vissza, hogy tanártársa ellen nem léphet fel. Hogy azóta mily kevéssé javultak e tekintetben a viszonyok, arra bizonyságul szolgálhat, hogy a hallgatók évenként felelevenítették maguk közt e kérdést. A legjelentéktelenebb, és ugy szólván maguktól világos dolgoknak színészi páthossal való elszavalása s a nehezebbekben való folytonos fennakadás s ama roppant készületlenség, melynek a polytechnikumon párja nincs — noha meglehetős számmal szenvednek eme bajban — a hallgatósággal eme szép és érdekes tárgyat valósággal megutáltatja. — A jegyzeteket kezéből soha sem teszi le, sőt ezek hiánya miatt nem ritkán az előadást az óra vége előtt félbehagyta, egyetemi tanárhoz igen szépen illő indokolással : mivel anyagot nem hoztam magammal, kénytelen vagyok az előadást befejezni. Ha botrányok felsorolásában lelnék kedvünket, itt elég alkalmunk volna rá s aki többet akar tudni, minden volt hallgatójától állításunk igazságáról bő felvilágosítást kaphat." Ily körülmények között azután nem lehet csodálni, ha panaszok merülnek fel a végzett műegyetemi hallgatók elégtelen qualificatioja miatt s nem lehet egész alaptalanoknak tartanunk azon nehézségeket, melyek a vasutaknál a magyar technikusok alkalmazása elé még mindig gördíttetnek. Itt a szépítés mit sem használ és mi igen helyén találjuk, ha félre tétetvén a bizonyos hiúságszülte enámitás, nyíltan rámutat valaki a hiányokra, melyeknek elhárítása érdekeinkre nézve oly fontos. Nem válik ugyan dicsőségünkre, hogy ilyenek a viszonyok, de annál nagyobb ösztönt nyerhetünk felhasználni minden eszközt, mely a létező visszásságok mielőbbi megszüntetésére vezet. Vasutügyünk magyarositása a technikai téren elodázhatlan szükség. Számos hely van még, melyet idegenek tartanak elfoglalva, mig e hon szülöttei azoktól távol az anyagi lét bajaival küzdenek, vagy oly téren működnek, hol a túlságos tolulás akasztja meg tevékenységüket. Azonkivül vasútépítéseink még nincsenek befejezve. A szomorú pénzügyi viszonyok a fejlődést e téren megakasztották ugyan, de a közel jövő annál nagyobb erővel lesz kénytelen a mulasztottakat pótolni s vasúthálózatunk vonalait ugy kiegészíteni, hogy közgazdasági kívánalmainknak teljesen megfelelhessen. És azért szükségesnek tartjuk egyrészt, hogy technikusaink kellő számban forduljanak a vasúti mérnökség tanulmányozására , de másrészt el nem odázhatóan sürgős szükségességnek tartjuk, hogy műegyetemünkön különösen e tanszék legyen akkér betöltve, amint azt fontossága méltán megkívánja. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormány kiváló figyelemmel kisérje ez intézet ügyét s már a legközelebbi időben tegye meg a szerzett tapasztalatok nyomán mindazon intézkedéseket, miket életbe kell léptetni a végre, hogy műegyetemünkből ne csak elegendő számú, hanem elegendő képzettségű magyar technikus is kerüljön ki.