Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)

1879-09-12 / 48. szám

48. szám. Budapest, 1879. Szeptember 12. Tizedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. Előfizetési díj: Szerkesztési iroda:­­ Házhozhordással g. postai küldéssel egész évre 12 frt. Kiadó-hivatal:­­ » » » » félévre 6 „ V., Balvany-utcza é. sz. II. emel. Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok V., Bálvány­ utcza 4. sz. II. emel. 1 ára 20 kr. TARTALOM: A magyar központi leszámító hivatal terve. — Vasuti hirek. — Vegyesek. — Igazgatási és forgalmi értesítések. — Hirdetések. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. A magyar központi leszámító hivatal terve. ((*. —) A »Zeitung des Vereines deutscher E­i­sers b­a­h­n-V­e­r wa 1f un­gen« czimű folyóirat I. évi 43-ik számában »Egy külön magyar központi leszámító hivatal terve« czim alatt egy czikk jelent meg, melynek szer­zője*) egyébként dicséretreméltó szakismerettel, de úgy látszik, kissé nagyon is pro domo­­rt. A czikk szerzőjének válaszolva, bebizonyítani kívánjuk, hogy a szóban forgó intézmény nem csupán azért támadtatik meg, mert szervezete nélkülözi a dualisztikus színezetet. A dualistikus színezetről szóló igen kedvelt és olcsó phrasis úgy látszik mindannyiszor előtérbe állíttatik, valahányszor valamely napi kérdés arra indít bennünket, hogy bizonyos meg­lévő intézményen javítsunk. Már eleve is meg akarjuk említeni, hogy a központi leszá­mító hivatalnak Budapesten való felállítását czélzó eszme oly régi, mint magának a bécsi hivatalnak felállítása. Utalunk e telentetben az 1870. és 1871. években folytatott közös értekez­letekre. A bécsi központi leszámító hivatalnak integritása esz­ménk által legcsekélyebbé sincs veszélyeztetve, legfelebb akkor lehetne erről szó, ha belső szervezetének megosztása alkalmával oly gyógyíthatlan baj mutatkoznék, a­melynek mellőzésével járó műtétet a »fáj­dalom gyermek­e« (mint a t. szerző talán joggal nevezi) ki nem állhatná. Hogy a német pályák máig sem bírnak leszámító hivatal­lal, az e feletti megelégedésben sehogy sem tudunk osztozni. Tudva lesz ugyanis, talán még a laikus előtt is, hogy a német pályák mindamellett kölcsönös leszámítási viszonyban vannak, s hogy ezen leszámítás bizonyára sokkal kevesebb költséggel történik. Nincs szándékunk a fennálló központi leszámító hivatal fejlődését bírálgatni, hiszen úgyis tudja mindenki, hogy egy ily intézmény létesítése mindig némi nehézségekkel jár, de azt az egyet nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy az intézet jelenlegi állapota nem felel meg annak 7 évi fennállásának. A központi leszámító hivatal működése a kiküldöttségek korszakával is hasonlíttatik össze. A magyar kiküldöttségek — kivéve a tisza­vidéki vasutét — az ötvenes években máj onnan felállí­tott* hivatalok voltak, mert a mi vasutaink is csak attól az időtől számítnak, s meg vagyunk győződve, hogy ma a kikül­döttségek egészen más eredményeket mutathatnának fel, mint akkor. A fennállott kiküldöttségek (Exposituren) hibája volt, hogy nem volt egységes vezetésük és hogy nem lettek kellőleg fel­ügyelve, minek következménye volt, hogy minden hivatalnok azt tette, a­mit akart. Ha a volt kiküldöttségek egységes veze­téssel láttattak volna el, akkor kevés költséggel, ha nem több, de legalább annyi eredmény éretett volna el, mint a­mennyit eddig a központi leszámító hivatal felmutathat. A czikk szerzője talán csak be fogja ismerni, hogy a jelenlegi központi leszámító hivatal nem más, mint az előbbi időkben fennállt kiküldöttségek összesége egységes vezetés mellett, és hogy egy számadás több kiküldöttség helyett most több osztályban fordul meg, a­mi körülbelől egyre megy. Hogy régebben a leszámítások késlekedtek, annak oka a laza felügyelet, jobban mondva a felügyelet hiánya volt. Külön­ben is akkor még a bevételi ellenőrségek főnökei is n­em voltak kellőleg tájékozva, nem jutván idő nekik a tárgygyal kellőleg foglalkozni, mert az állomások berendezése és az új üzlet fel­ügyelete minden idejüket igénybe vette. A hivatalnokoknak az egymást követő új vasutak megnyitásával járó gyors váltako­zása is ok volt arra, hogy a meglévő munkaerők ki nem ismertethettek és kellőleg be nem osztathattak. A kiküldöttségek egyébként fennállásuk utolsó évében kiváló működési eredményt tüntettek fel, mivel nemcsak a számadások vizsgálatára szorítkoztak, hanem oly munkákra is kiterjeszkedtek, melyek ma •—hogy a s rendkivüli munkák« czime alatt előfordult jelentékeny költségek meg legyenek takarítha­tók, — a helyi ellenőrzőségek által végeztetnek. Mindemellett nem talált a jelenleg fennálló központi leszámító hivatal annak idején hátralékokat, mit az 1872. évi okt. 4-én felvett jegyző­könyvnek 1-fő pontja világosan bizonyít. Azon hivatkozásnak, hogy a közös forgalmak szaporodása a központi leszámító hiva­tal felállítását elősegítette, azt kellene bizonyítani, hogy a jelenlegi leszámító hivatal könnyebben dolgozhatik­­, említett for­galmak folytonos szaporodása pedig, mivel a vasutak feladata lesz a csatlakozó forgalmakat lassan-lassan felhagyni, a teendők megosztására kétségtelenül kedvező befolyással kell hogy legyen. Hogy a központi leszámító hivatal felállítása idején kiválóan nagy nehézségek mutatkoztak volna, erről mit sem tudunk. Minden vasút belátta, hogy czélszerű a reform, és tehet­sége szerint hozzájárult annak létesítéséhez, mert az előnyök szembeötlők voltak. Csak a székhely felett vitatkoztak annak idején. Egyik rész Bécset kívánta, a másik Testet, a harmadik rész pedig neutrális helyet ajánlott. Az ezen kérdés feletti viták Bécsben és Budapesten folytak. Az 1871. évi szept. 25-iki értekezletben, melyben 11 vasut, köztük az osztrák-magyar állam legnagyobb vasutai, vett részt, 9 vasut Pestre szavazott, egy Bécsre és egy egy más neutrális helyre. Ez értekezlet volt az utolsó közös értekezlet, — azóta nem lett többé közös ügyes szempontból tárgyalva az Ügy, hanem sophistikus érveléssel minden elkövetve, hogy a hozott határozat megdöntessék. De nem akarjuk fejtegetésünket ez irányban tovább foly­tatni,­mert hiszen akkor a közös központi leszámító hivatal szék­helyéről volt szó. Ma a vezéreszme más, ma egy külön magyar leszámító hivatal felállításáról van szó,­­ tehát a magyar teendőknek a közös teen­dőktől való teljes elválasztásáról. Épen azért, mert ismerjük az eszme előnyeit, van szándé­kunkban a magyar leszámító hivatal felállításába fogni, s egyúttal az ügymenet egyszerűsítése által bizonyos rendszerbe ölteni a helyes ellenőrzési és leszámítási teendőket. Hogy e szándékunk nehézségekbe fog ütközni, mely nehéz­ségek leginkább az eszme ellenzői részéről fognak elénkbe gördíttetni, azt tudjuk,­­ de nincs szándékunkban könnyen megrémíttetni magunkat, s nem fogunk semmi fáradságot sem kimélni, hogy a fennforgó viszonyokat méltányolva, megfelelőt és czélszerűt alkossunk s ezt annál is inkább, mert a Bécs­ben létező intézet által felmutatott eredmények sehogysem elégítik ki várakozásunkat. A központi kiegyenlítési hely a központi leszámító hivatalok szétválasztása által nem érintetik, tehát *) Miután az illető terv e lapok hasábjain merült fel, s az idézett czikk hozott czikkünkre is vonatkozik, nem lesz érdektelen, ha egy hivatott szakférfi tollából folyt eme czáfolatot hozzuk.

Next