Vegyipari Munkás, 1949. január-december

1949-01-01

2 •Szocialista öntudat A RICHTER-gyár példamutató levelét már leközölte a sajtó., Az ügy nagy jelesítőségére való tekintettel mi azonban szükségesnek tartjuk, hogy a levelet lapunk hasábjain is ismertessük a vegyipari dolgozókkal. A Vegyipari Szakszervezet versenysitkársága a gyógyszeripari csoportban a mi gyárunknak ítélt© a büszke »ÉL, ÜZEM, címei. És ekkor ért bennünket a kellemetlen meglepetés. Versenybizo® Ságunk ismét© ben átvizsgálta havi jelentését sek adatait és megállapította, hogy azok nem fedik teljesen a szakszervezet versenyttkársága átal kiadott utasítás irányelveit. A helyesbített adatok nem bizonyulak el©* gén dőltek ahhoz, hogy «»üzem lehessünk. Térni«!»s*ütesen azonnal elálltunk attót a saándékunktól, hogy a büszke Élüzem jelvényt kapunkra kifüggesszük. Ellenkezőleg, az örömöt is, a büszkeséget is átengtxgül,- az azt meg Hétfőnek, a rangsorolásban utánunk kir vettetó Wander gyárnak. Ok aljatok példánkból.^ Legyek körültekintőek jelen, fésűitek összeáHitásánál. A mimka verseny egész nemzet. Vazdaságunk nagy rákivá ott közügyé. A munkán? mily nem Szolgálhatja a versenytitkáp hiúságát. A munkax'«r*«eny n«m egy verseny bizottság vagy «Kv gyár ügye, hanem országos ügy, amely közvelenül a három éves terv, messzebbmenők« pedig demokráciánk sikerét biztosítja. Rvyém vagy gyárszempontok 'tehát nem vakíthatnak el bennünket any.nyra, hogy függetlenül az eszköztől, más cél ne lebegjen életüink, csak az hogy az »életem« jelvényt mindenáron, eszközök megválogatása nélkül, magunknak, gyárunknak szerezzük meg. Mi csak fogaskerekek vagyunk, gyárunk midig alkatrésze nemzetgazdaságauk gépezetének, mely hivatva van arra, hogy végső fokon a szocializmust megvalósítsa. Levontok a szükséges követkén ebédeket. A történtek után a legmeszebbmenűi imidósságseal ügyelünk a jövőből arra, hogy a havi versenyhís-jelentéseinkbe téves adat ne kerüljön. Mi a magunk részéről a leveshez a következőket fűzzük hozzá: * , A munkaverseny eredményességének egyik igen fontos eszköze a poetos adatszobál wifop, illetve ág. adatok ellenőrzésével kapcsolatban az Ipari _ Központok és Ipargazgatóságok Szoros együttműködés© a szakszervező versenytitkárságával. A magunk részéről a jövőben még fokozottabb gondot fogunk fordítani az adatok helyességének ellenőrzésére. A Richter-gyár v©rsenybizottsága olyan magas, fokú szocialista öntudatról ett tanúságot, hogy ennek példaképül kell szolgálnia az összes versenytitkárok részére. Van már pártszervezetünk Szakszervezeti központunkban is megalakul, az üzemi pártszervezet. a amiek következtében jelentős mértékban meg tudjuk javítani viszonyunkat a Párthoz , aktívabbá tudjuk enni pártmunkánkat is. Pártszervezetünknek m a feladata, hogy erős pártezervezeti életet teremtsen, elmélyítse dolgozóink marxistaleninista tudását és javítsa a munkafegyemet és a kommunista munkaerkölcsöt. Biztosak vagyunk abban, hogy pártszervezetünk ezt a feladatát teljesíteni fogja. Első taggyűlésünkön megválasztottuk a vezetőséget, melynek tagjai a következők: Elnök: Szántó Gyula. Titkár: Boda Zoltán. Propagandista: Tóth János. Káderes és oktatási megbízott: Szén Imre. Nőfelelős: Hasszán Mária. Pénztáros: Székely Arnoldné. Falujáró felelős: Hlrtky János. Sajtó felelős: Bruckner József. Vezetőség és tagság együttes munkájával építjük tovább népi demokráciánkat a szocializmus felé, tudva ,.., hogy »Nincsen nagyobb tisztességmint tagja lenni a pártnak, melynek alapítója és vezetője Lenin © Mór**«. 'B] VEGYIPARI MUNKÁS Befejeződött az A Szaktanács XVII- kongresszusának határozata alapján a vegyiparban az ipari szervezést január 1-ével befejeztük. Általában m megallaopítható, hogy üzemeljünk és Ssarks exírvezetünk jó munkátt végzett és sikerült az érdekelt elvtársak megfelelő átpolitizálása Ez egyébként szérias következménye annak a szakadatlan munkának, amelyet Szakszervezetünk 1945 óta folytat. A különböző egyesítő gyűléseken felszólalók helyesen értékelték ki az ipari szervezés fontosságát. termelés szempontjából Történtek azonban hibáik is, és voltak üzemek, a'nol az átpolitizálás sok kívánnivalót hagyott- még meígy, után. Az egyik újpesti i'yárban az egyesítő tag£ryflféi*ín kellett az egyik vasas szí* k társat felvilágosítani, hogy segélyezés szempontjából nem kerül hátrányba; az eV'i’-k papírgyárban a gyár do •gozóinak csak tört része jelent meg az egyesítő taggyűlésen,, nagyrészük hazament, mivelnem volt a gyűlés kellőképpen propagálva. Az egyik pestkörnyéki gyárban pedig két vezetőállású mérnök nem akarta tankönyvét átküldeni Szakszervezetünkbe.Mikor aztán a kérdést • alapos lap megnéztük, kiderült, hogy ennek oka az volt, hogy az illetőkkel egyáltalán nem foglalkoztak, szakszervezeti esetben soha nem vettek részt Amikor a Szakszervezeti Tanács az ismert szervezés megvalósításátelhatározta, tette ezt elsősorban azért, hogy a termelés kérdésében a közös, egységes szakszervezeti munka az eddiginél is nagyobb eredmési erőket hozzon, ennek hatása tránra megmutatkozik. A fizolos együttműködés a fizikai és szellemi dolgozók között a termelés minőségi javító sába® és az önkrt taágcekkel íté® terén máris észrevehető előnyöket hoz; újítóink, elmuaikásaink, a brigádok tagjai egy, közös szakszervezetbe tartozva a mérnökökkel, techmtikusokkal, tisztviselőkkel nn€g jobban tudják fokozni eddigi eredményeiket De nem szabad azt hinnünk, hogy az ipari sí tervezés nagy vonalakban való megvalósításával már mi iránt elvégeztünk. ,. Be kell kapclalnaik az átlépett rétegeket az össz-szakszervezeti mint elsősorban értelmiségieikért és azok bizalmijait, és apró munkával kell kiépítenünk és megvalósítanunk az egységes szakszervezetii életet Csak akkor értük el valóban célunkat, és csak akkor lesz az ipari szervezkedés haladottabb szervezeti forma , ha ez a közös, az eddiginél is jobb munkában fog megnyilvánulni. Nem szabad, hogy csak egy átlépett elvtárs is — fizikai, vagy értelmiségi egyaránt — úgy érezze, mintia háttérbe szorult volna, úgy érezze, hogy nem vonják kis megfelelően az üzemi életbe-Az ipari ssat-venaé.« adminisztratív lebonyolítása a tagkönyvek lebélyegzésével történt meg. Annak ellenére, hogy valamennyi üzem idejében értesítést kapott a lebélyegzés pontos módozatáról, igen sok helyen nem törődtek kellőképpen. Tehát eszítén hívjuk fel Üzemi Bizottságaink figyelmét ennek fontosságára és kérjük, nézzenek utána, várjon az átlépő rétegek tagkönyve le van-e bélyegezve szakszervezetünk által és el van-e látva új betétlappal. Ha még nincs, úgy az érdekelt bizalmiak a legsürgősebben rendezzék ezt a kördést. Befejeztük az ipari szervezésre való áttérést, de ez a munkánk csak akkor lesz eredményes, ha a kérdést továbbra is napirenden tartjuk és apró munkával valósítjuk meg az üzemek dolgozóin azt még szorosabb összefogását. Erre László két tacsingója folynak országszerte a felülvizsgálások. A Párt szempontjából döntő jelentése- Rock ezek, mert most minden egyes tagnak a Párttal szemben való kapcsolat és a Párttól nyert irányítónak az előkivé való átvitele és alkalmazása meglátia. Az első három fázisban felülvizsgáltuk a pár funkcionáriusokat , most az egyszerű tagság fácilvizsgáláshoz ér' fülük el Iil, látjuk még fel, hogy a Pártunk nagy tömege mennyire érelte meg Farsunk célkitűzéseit és mennyire érti meg, hogy az egyszerű dolgozók ma már részesei az államhatalomnak, menynyire érti meg, mi a különbség a felszabadulás előtt burzsoáltom és a felszabadulás uáni nép állama között. Jellemzőkcet: K. J. elvtárs, aki hat elemi iskolát végzett, a felülvizsgáló bizottságnak arra a kérdésére, mi különbséget lát az 1945 előtt és a mostani Magyarország között, elmondja, hogy addig, amíg nekiláss egyzerű napszámosnak 1945 előtt, nem volt lehetősége, hogy egy tömeggyűlésen részt vegyen, addig ma ne is csak résztvehet, hanem szavát is hajlahatja. Egy másik elvtársnő elmondja, hogy addig, míg 1945 előtt egy egyszerű takarítónő nem állhatott szóba egy níziviselőnővel, addig ma a munkások, parasztok és haladó értelmiségiek a legnagyobb megértésben dolgoznak együt. Ezeknek az egyszerű embereknek nem mesterkélt, nem a szemináriumi füzetekből beszajkózott áldásuk van, hanem érzik, hogy a dolgozók államában élnek, amely állam értük van. S ha ezeknek az elvtársaknak nincs is még megfelelő ideológiai képzetségük d® osztályöntudat,uk a bizaték arra, hogy továbbképzik magukat és megvédik a dolgozók országát. BODA ZOLTÁN s 19* javular Válasz Mezőhegyesnek Még elvtársunk már levele előtt, azaz XI. hó 30 nap három legjobb réparakó párunk között versenyt rendeztünk, amely a következőképpen folyt le: A répát három vasúti kocsiból az üres csatornába rakták le, a munkavállalót páronként. A szerelvénycsere és szerelvény tisztitárti ülőt nem számítottuk, mert már előkészített vagonból történt a kirakás és a vagonok oly közel állíthatók itt Ácsony "csatornához, hogy a szelvényvédő deszka segítségével a szelvénytiszitítást kiküszöbölhetjük az első állításnál Lássuk az, első pár: Kella, Istváni és Bédi István munkáját: Kedves Elvtársam! Itt nem normalazításról van szó. Amikor azt írtam, hogy két embernek 40—50 percig tart egy 20-as vágon kiürítése, az nem jelenti azt, hogy 250—300 százalékot érnek el október 1-től december 1-ig minden nap és minden órában. Már azért sem volna lehetséges, mert nálunk Elfa működik, s így a 25 vagonosnak nem jut minden nap 3—4 vagon fejenként. Több esetben előfordult ugyan, hogy voltak kimerítő napok és nem helytelen az a kifejezés, hogy veszekedtek a későn érkezett vagonokért, mert ez megtörtént. Itt 25 vagonos hányta a répát. Ha répa nem volt, követ raktak, vagy salakot hánytak. A vagonban lévő répásáig ISON Előmunkálatok : Szelvímyvédő deszkát vagonajtó alá helyez......... 2-30x2 - 4 C-0 Vagonajtót nyit............................................. 0-02 v 9 r 1.szülőmunkák: , Vagonlisztitás répakirakás után........................ 1-72x2 U :.-47 Szelvényvédő deszkát elvesz, napont zár .......... 2-88 x 2 *2S-76 Ez a kiszámítás nemcsak azt célozza, hogy bebizonyítsuk, hogy nemcsak Mezőhegyesen, hanem Ácsion is tudnak normát számolni, hanem azt is, hogy szó sem lehet itt Ácson normalazításról. Egyébként ezeket a magas százalékokat, mondhatnánk azt, hogy a legjobb körülmények között érték el a munkavállalók, a gyár vezetőségének jelenlétében. De ettől függetlenül az egész üzem alatt munkaversenyben dolgoztak, egy vándorzászló volt a cél, melynek őrzési jogát, hetenként, ki kellett érdemelni, így átlag hetenként 180—200 százalékig teljesítettek a legjobb munkavállalók, de természetesen voltak olyanok is, akik 80—90 százalékot értek el. Meg kell, hogy jegyezzük, hogy répahányóink hetenként 20— 30 órát dolgoztak csal telje- sítménybérben, ami az Elfának köszönhető. Hivatkoznunk kell még I-lhramek Herbert Munkatudományi és Tracionalizálási Intézet normamérnökének szavaira, aki előtt szintén hihetetlen volt ez a teljesítmény és méréseket eszközölt. Ellenőrző mérései után szó szerint ezen szavakat mondotta: »Ilyet még nem láttam, ezek sztahanovisták«Még egy példa: December hó 5-én, az cinköl teegerök kontési ankéten ! Budapesten az a megegyezés jött létre, hogy az ácsi répahányok, míg tart az üzem, biizonyítsák be más gyárnál I munkaképességüket. Tehát lei vesét megelőzve hat répahányónk utazott Szolnokra. Ahol ismeretlen helyen a felrakásnál 150 százalékot ér-ttek el nyugodt munkával. A szolnoki répahányók a saját I előmunkásuk szavai szerint, s csak 70 402 százalékot értek eddig el. Répalerakásnál egy 150-as, egy 15-ös vágón, amiben I 30 százalékos földes répa volt , és egy ajtós úgynevezett »medveszállító« kocsi jutott az ácsiaknak. Teljesítményük 278 százalékot volt. ugyanakkor a szolnokiak három 15 öa kocsit ürítettek ki 315 százalékkal Kérdem én, hogy e múltban miért nem értek el 100—150 százaléknál magasabb teljesítményt, sem Szolnokon, sem Mezőhegyesen huzamosabb ideig? Kedves Elvtársam! Oroszországban hívei voltak Sztahanovnak, mozgalmat is indítottak. Mi is követni akarjuk példájukat Az OMB normája nekünk i® megfelel és nem kívánjuk azt sem, hogy a többi répahányó napi 8 órában, mindig 200—250 százalékot érjenek el, erre mi sem vagyunk képesek, de előbbi állításomat ismételten megerősítem és kijelentem, hogy a mieink ezután is ilyen munkatempóban fognak dolgozni, még akkor is, ha a mezőhegyesiek ezt normalazitásnak nevezik. Nem hinnénk, hogy Szolnokon is ugyanebbe a reánk fogott hibába esett volna a szolnoki normás Elvtársunk. Visszatérve a szolnoki kirándulásra, a mi munkásaink egy hétig akartak Szolnokon bizonyságot tenni, de a szolnoki répahányók saját kérelmére küldték haza a mi munkásainkat. Szerintem az nem azt jelenti, ha néhány ember ilyen magas százalékot ér el, hogy minden egyes ember el tudja érni. Nálunk sem képes minden ember ennyi erőt kifejteni. Azt hiszem nem követtem el helytelenséget, ha ezt a hihetetleninek látszó teljesítményt újságba tettem, mert a tényeknek megfelelnek. Mi ácsi dolgozók ezek után sem riadunk vissza, építeni akarjuk az országot, ha kell rohammunkával, mert ha minden dolgozó így gondolkodnék, akkor néhány évvel előbb érnénk el a kívánt, boldogabb, nyugodtabb életet, a szocializmust. Elvtársi üdvözlettel: Lovcsányi Éva Ácsi Cukorgyár. Mellékmunkák összeseit ........................................... 15-114 A 199 g répa kirakásának normális ideje A hőmérséklet frograrmbevétellel J/g = 1562x199 ^ 31C ' A'teljesített idő tehát ...................................... 32f1 ~ Ráfordított idő: 45x2 ..........«...___’ , qq |q,j ,!Cr€ A teljesített% = 326.478 «= 362-70% 90 100 Jáger útihály és Konzola István 191 q répa Mellékmünk'ik : .............................................................. IC.640 191 g répa normális ideje 191x1562..................... 298.342 Teljesített idő ............... 31.'~' rer^ Rá/orditott idő 43x2 ...................................181 .100 v Teljesített% .* 31.982. 365-09% 86 100 Udvardi Ferenc és Móricz Lajos 209 g répa Mellékmunkák: 16.640 200 g répa normális ideje 200x1562..................... 312.400 Teljesített idő ............................... 11 Wji'fíAn Ráfordított idő 50x2 ....................!! \ \ [ mic Teljesített% = 328.040 = 328-04% ' * 7/1/, 100 '