Vegyipari Dolgozó, 1970 (14-15. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK­ A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1970. JÚLIUS Széles körű összefogás, új kezdeményezések Versenyben a terven felüli egy százalékért A­z elmúlt időszakban or­szágunkat, népgazdasá­gunkat, valamint az árvízsúj­totta területen élő családokat komoly kár érte. Szemtanúi voltunk annak az áldozatkész munkának amely­­lyel igyekeztek az árvíz­ súj­totta lakosságot menteni és az anyagi károkat csökkenteni. E munkában is érződött az egész társadalomnak a segítő­készsége és összeforrottsága. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a vegyipari üzemekben is min­den különösebb felhívás nélkül felajánlásokat tettek a szocia­lista brigádok és kezdeményez­ték, hogy az egész dolgozó kollektíva minél nagyobb se­gítséget nyújtson. Eddig a segítségnek igen sok formája alakult ki. Majdnem mindenütt felajánlották a napi munkabérnek megfelelő össze­get, több vegyipari vállalat dolgozói közvetlenül is részt vettek az árvízvédelmi mun­kálatokban. Történtek olyan jellegű felajánlások is, hogy egyes dolgozó kollektívák — szabadságuk terhére — részt kívánnak venni a helyreállítási munkálatokban is. T­ermészetes, hogy min­denki közvetlenül nem tud részt venni a helyreállí­tási munkákban, ezért is tart­juk nagy jelentőségűnek az egyre szélesedő mozgalmat, amely a nemzeti jövedelem termelésének terven felüli egy százalékos növelését kívánja elősegíteni, amelyet 12 — köz­tük három vegyipari — vál­lalat kezdeményezett a kor­mány említett felhívására. Meggyőződésünk, hogy a vegyipari dolgozók segítőkész­­sége, összefogása, amely az eddigiek során is megmutat­kozott, nem fog csökkenni, ha­nem még jobban erősödik és a szocialista brigádok e moz­galom élére állnak és elősegí­tik, hogy a vállalat termelése növekedjék, különösen azon termékekből, amelyekből fel­tétlenül szükség van az árvíz­károk helyreállításához, a mezőgazdasági károk felszá­molásához. Ahhoz, hogy e célkitűzé­seinknek eleget tegyünk, na­gyon fontos, hogy a munka­­fegyelmet megszilárdítsuk, a termékek önköltségét csök­kentsük és szervezettebbé te­gyük a munkát. Ez minden szinten nagyobb erőfeszítést igényel a vezetőktől és a dol­gozóktól. F­elmerülhet a kérdés, hogy csak elhatározás kérdése a nemzeti jövedelem terven felüli egy százalékos emelése, akkor miért nem éltünk eddig is ezzel a lehetőséggel? Kétségtelen tény az, hogy a vállalatoknak és a dolgozóknak eddig is az volt a céljuk, hogy növeljék a vállalati eredmé­nyeket, a vállalati nyereséget, hozzájárulva ezzel is a nemzeti jövedelem emeléséhez. Azon­ban a jelenlegi helyzetben e mozgalmat más szempontból is meg kell vizsgálni, ami vá­laszt ad a kérdésre. Úgy vé­lem, különösképpen nem kell magyarázni azt, hogy baj, ve­szély esetén az emberek ereje, akarata és tettrekészsége sok­szorosan többre képes, mint a megszokott életben. Ez megmutatkozott most is, a gátakon, a közvetlen véde­lemben részt vevőknél, de megmutatkozott a termelés­ben is. A kiesett nemzeti jövedelem pótlásában igen nagy szerepet­ kap a kongresszusi munkaver­seny, amely az aktualitások jegyében tovább erősödik, te­rebélyesedik, tartalmában mi­nőségileg új vonásokkal gya­rapszik. Tapasztalataink szerint, kü­lönösen azoknál a termékeknél történtek többlet­vállalások, amelyek szükségesek az árvíz­károknak a felszámolásához, akár úgy, hogy a közegészség­­ügyi helyzetet javítsák, akár úgy, hogy az állatállománynak a megmentését szolgálják. Ott, ahol a dolgozók vállal­ják, célszerűnek tartják — munkaszüneti napokon — az árvíz-műszakot Törekedni kell arra, hogy a munkafegyelmi feltételek biztosítva legyenek, ami elsősorban a műszaki­gazdasági vezetés feladata, to­vábbá, hogy e rendkívüli mű­szakot ne arra használják fel, hogy a termelés területén fennálló szervezetlenséget lep­lezzék, hogy az emiatt kiesett órákat ezzel pótolják. Ez, a dolgozók bizalmával való visz­­szaélést jelentené. A szokásostól eltérően, ahol indokoltnak és cél­szerűnek látszik, átmenetileg, vagy alkalmilag a munkaidő így meghosszabbítható. Ezt olyan helyeken célszerű alkal­mazni, ahol közvetlen az ár­vízkárok csökkentését előse­gítő termékeket gyártanak. Ebben az esetben is be kell tartani a kollektív szerződés­ben rögzített szabályokat, eset­leg feltétlenül szükséges in­tézkedéseket kell tenni az ideiglenes módosításra. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy a kitűzött egy szá­zalékos nemzeti jövedelem­­többlet elérése nem könnyű feladat, nemcsak elhatározás kérdése. A cél elérése szük­ségessé teszi, hogy az ipar át­lagosan 5-6 százalékkal to­vább növelje a termelési ér­téket, ami természetesen nagy erőfeszítést követel meg, más­képp jelentkezik az egyik, vagy másik vállalat kollektí­váinál, s még nagyobb erő­feszítést és szervezettséget kö­vetel meg a vállalaton belül egy-egy üzem, műhely vagy brigád kollektívájától. Tehát mindezek az összete­vők — amelyek egy része ide­iglenes — járulnak hozzá, hogy a nemzeti jövedelem egy szá­zalékkal növekedjék, pótolva ezzel a kiesett értékeket. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a vegyipari dolgozók to­vábbra is segítik e nemes cé­lokat kitűző mozgalmat, mér­legelik ennek érdekében a vég­zendő feladatokat, s erejüket, tudásukat latba vetve teljesítik a terven felüli eredmények elérésére tett vállalásaikat. Tóth Imre Törzsgárda szabályzat Az üzemek, vállalatok a leg­nehezebb körülmények között is mindenkor számíthatnak a törzsgárda tagjaira. Mégis mindennap előfordul, hogy az újonnan belépő dolgozónak szinte udvarolnak, többet fi­zetnek, mint a több évtizedes munkaviszonnyal rendelkezők­nek. Az ilyen megkülönbözte­tés miatt sokan hátat fordí­tanak üzemüknek, olyanok, akik pedig 15—20 éve dolgoz­tak ugyanazon vállalatnál. Jó példával jár elöl a Ko­máromi Kőolajipari Vállalat vezetősége és szakszervezeti tanácsa: ülést tartottak, és rögzítették a törzsgárda-sza­­bályzatot. A szabályzat célja, hogy a régi és tapasztalt dol­gozókat az eddiginél több szállal fűzzék a vállalathoz. Szakértelmüket, odaadásukat, tartós munkaviszonyukat ezen túl az anyagi lehetőségekhez mérten jutalmazzák. A szabályzat meghatározza a törzsgárda fogalmát, a külön­böző előnyöket, a különböző juttatásokat, valamint a törzs­­gárdatagsággal járó kötele­zettségeket. A vállalati törzs­gárdához tartozás előnyeit a szocialista elosztás alapelveit figyelembe véve érvényesítik. Így előléptetésnél, fizetésjaví­­tásnál segély, előleg és rész­letfizetési kedvezmény ese­tén elsőbbséget adunk a törzsgárdatagoknak. A szabályzat ezen kívül ki­tér több fontos kedvezmény­re is. Mindez azt tükrözi, hogy hatékonyan rendeznek egy olyan fontos kérdést, amely éppen a legjobb, legpéldamu­tatóbb dolgozók anyagi és er­kölcsi megbecsülését érinti. Minden szabály annyit ér.. Lapunk e rovatában már többször tájékoztattuk az ol­vasókat a szakszervezet, a munkavédelmi felügyelők te­vékenységében jelentkező új ellenőrzési formáról, az üze­mek munkavédelmi tevékeny­ségének minősítéséről. Ilyen tevékenységet folytat­tunk a Reanal Finomvegyszer­gyárban is. Ez alkalommal egy olyan témában mondjuk el ta­pasztalatainkat, mely jelenség nem egyedüli és nemcsak a felülvizsgált üzemre jellemző. Az 1970. évre elkészített, il­letve módosult vállalati mun­kavédelmi szabályzatok helye­sen tartalmazzák azokat a jo­gokat, kötelességeket melyek a gazdasági vezetőket és a moz­galmi szerveket illetik meg a dolgozók egészségének és testi épségének védelmében. A vál­lalati önálló szabályozást álta­lában gondos, felelősségteljes, körülte­kintő munka jellemzi. Kevéssé érvényesül viszont elsősorban a felső­szintű, de a termelést közvet­lenül irányító gazdasági veze­tők tevékenységében a maguk által is alkotott munkavé­delmi szabályok betartása. Mielőtt a meglevő biztonság­­technikai, munkavédelmi fe­gyelem lazaságáról esne szó, érdemes elgondolkozni azon, vajon milyen veszélyeket rejt magában az üzemi szabályza­tok megsértése. A jogi követelmények elem­zését mellőzve, elsősorban a munkavédelmi előírások meg­sértésének társadalompoliti­kai oldalát érdemes elemezni. Egy régi közmondás azt vallja, hogy minden rendelet csak annyit ér, amennyit megvalósítunk és végrehaj­tunk belőle. E régi mondás valóban találó a Vállalati Munkavédelmi Szabályzatban rögzített kötelezettségekre is. A közmondáson túl az élet és a testi épség védelme szocia­lista társadalmunk lényegé­ből fakadó gondoskodás. Ez azt is jelenti, hogy a munká­sok egészségének és testi ép­ségének megvédéséért hozott üzemi szabályok betartása éppen olyan erkölcsi és jogi kötelezettség, mint az állami szervek által alkotott jogszabályok betar­tása. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy az üzemi mun­kavédelmi jogszabályok be­tartásában, a végrehajtás el­lenőrzésében nemtörődömség, felelőtlenség, lazaság uralko­dik. E gondolkodásmód azzal a veszéllyel jár, hogy a mun­kások előtt akarva-akaratla­­nul elveszti jelentőségét a VMSZ. Társadalompolitikai hatása pedig úgy jelentkezik a gondolkodásmódban, hogy az önálló szabályozás csak a külső szervek felé történő rendelet végrehajtását szol­gálja, nem pedig a dolgozók testi épségének eredményes védelmét. E következtetést — ha kissé a szokottnál éleseb­ben fogalmaztam is — szük­séges közzétenni elsősorban gondolatébresztőnek azoknak, akiknek kötelessége lenne az üzemi jogszabályok betartása. A teljességre törekvés nélkül néhány fő jellemzőjét említ­jük meg az üzemi szabályza­tok megsértésének. Jó dolog, hogy szabályozták a biztonságtechnikai szemlék rendjét, a részvevő személye­ket. Vajon valóban beszerzési vagy esetleg munkaerőhiány az oka annak, hogy a jegyző­könyvekben rögzített hiányos­ságok a határidőn túl még legalább öt-hat jegyzőkönyv­ben szerepelnek? A Reanal Finomvegyszer­gyárban például az 1969. má­sodik félévi jegyzőkönyvek­ben 27 olyan előírás szerepel, melyeknek eredete 1968 vé­gére nyúlik vissza. A hiányos­ság határidőn túli létezésének oka a kellő ellenőrzés hiánya, felelőtlenség és az anyagi, er­kölcsi érdekeltség hiánya. Gyakori jelenség a balese­tek kivizsgálásának a VMSZ­­- től eltérő alkalmazása. Ha­­­­sonló a helyzet a kötelező balesetelhárítási oktatások bi­zonylati fegyelmének betartá­sánál, az óvórendszabálytól való eltérés engedélykérései­nél, az egyes gépek, berende­zések üzembe helyezési eljá­rásánál. A szabálysértések területét még sorolhatnánk tovább, de úgy gondolom, hogy ettől el­tekinthetek, mivel az alapvető cél nem a hibák központi fel­tárása, hanem a munkavédel­mi fegyelem megszilárdítása. Az említett cél nem elérhe­tetlen. Társadalmi összefogás­sal, a mozgalmi szervek terv­szerű ellenőrző és segítő tevé­kenységével, a végrehajtásért felelős gazdasági vezetők mű­szaki és jogi kötelességérzeté­nek ébrentartásával könnyen realizálható. Tudomásul kell venni, hogy ma már jó gazdasági vezető­nek csak az tekinthető, aki a termelési kultúra fejlesztése mellett törődik a munkások egészségének és testi épségé­nek védelmével és tisztelet­ben tartja a szocialista társa­dalom lényegéből fakadó tör­vényeket, jogszabályokat. Csordás György Sokoldalú segítség A DÉGÁZ Vállalat és szak­­szervezeti bizottsága az árvíz­­károsultak megsegítésére szervezett segítségadásban részt vett. A vállalat minden egységében a gazdasági és társadalmi vezetők bevonásá­val indította el a munka szer­vezését. Azokon a területeken, ahol termelő munkát végeznek, egy-két szabad szombati mű­szak beállítása volt az irány. Azon a területen, ahol a kö­rülmények, feltételek nem voltak biztosítva, egy napi munkabérnek megfelelő ösz­­szeget ajánlottak fel dol­gozóink. A vállalat dolgozói közvet­len részt is vállaltak a véde­kezési munkában, mintegy 120 tagú brigáddal. A gátakon dol­gozók hangulata, fegyelme, a hosszú, fárasztó munka elle­nére is lelkesedésről, önzet­lenségről, áldozatkészségről tanúskodott. A vállalati gazdasági és társadalmi szervek vezetői a védekezésben részt vett dol­gozók részére, napi 10 forint étkezési hozzájárulást biztosí­tottak; ezt rendszeresen a helyszínre szállítva (konzerv, szalámi stb. ) fogyaszthatták a dolgozók. Akik e termelés, a gáz szolgáltatásán és fel­dolgozásán az üzemrészekben dolgoztak, fegyelmezett, ma­gas eredményű munkát nyúj­tottak. A termelés és szolgál­tatás területén semmiféle fennakadás vagy termelés­­kiesés nem mutatkozott. A gázszolgáltatás az egész vá­rosban a legnagyobb rendben és biztonságban folyt. Erre azért is szükség volt, mert a város védelmére érkezett nagy emberi erő a napi főzést és az egyéb gázüzemű berendezése­ket mindenkor igénybe tudta venni. Dolgozóink az áldozatkész munkán felül még, csaknem 100 000 forint segítséget is kí­vánnak nyújtani. A gazdasági vezetéssel közösen a nyereség­­részesedés 10 százalékát, mely 24 000 forintnak, s a fejlesztési alap 1 százalékát, mely 30 000 forintnak felel meg, juttatta az árvíz sújtotta lakosságnak. Vállalják ezenkívül a dolgo­zók, hogy Fehérgyarmat köz­ség PB gázüzemű készülékeit rövid időn belül üzemképes állapotba helyezik. Délalföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat Szakszervezeti Bizottsága Gépesített rakodás a „bázison” Tetőzés után „csordultig” a Tisza Fényképezte: D. Papp Győző 56 szocialista brigád vállalása az Almásfüzitői t­m-FÖLDGYÁRBAN még egyet­len korábbi munkakezdemé­nyezés nem vá­lt annyira köz­kedveltté és tömegessé, mint a szocialista brigádmozgalom. Ez a ma már, több mint 1200 dolgozót számláló, a vállalat legjobb dolgozóit tömörítő versenyforma a dolgozók szá­zaiban kelti fel és fejleszti a legnemesebb emberi vonáso­kat Az 1970. évi munkaverseny­­mozgalmat a vállalati intéz­kedési tervben meghatározott célkitűzések elérésére irányí­tottuk. Szocialista brigádjaink ennek szellemében készítették elő éves vállalásaikat. Azon­ban pártunk kongresszusának tiszteletére a szocialista mun­­kaverseny-mozgalom új len­dületet kapott. A kongresszus méltó megünneplésének tiszte­letére a villamos osztály szo­cialista brigádjai felhívással fordultak a vállalat összes szocialista brigádjaihoz, hogy csatlakozzanak felhívásukhoz, illetve a kongresszusi verseny­szakaszhoz. A villamos osztály által kidolgozott felhívást minden szocialista brigádve­zetőnek és osztályvezetőnek elküldték, felszólítva abban arra, hogy adjanak megfelelő segítséget a brigádok további vállalásainak megtételéhez. Nagy segítséget kaptak azzal is a brigádok, hogy a vállalat műszaki, gazdasági vezetői és a társadalmi szervezetek szempontokat dolgoztak ki minden üzemre, üzemrészre vonatkozóan, amelyben meg­határozták a feladatokat. EDDIG MINTEGY 50 BRI­GÁD tett vállalást a felhívás és a kiadott szempon­tok alapján. Olyan nagy jelen­tőségű vállalások születtek pótlólag, ami nagyban hozzá­járul a vállalati célkitűzések megvalósításához, a kitűzött eredmények túlteljesítéséhez.­­ A gépműhely többek kö­zött vállalta, hogy tarta­lékal­­katrészeiből összeállítanak egy centrifugát Igen jelentősek még a munkavédelmi vállalá­saik is. A TÖBBI SZOCI­ALISTA ÉS MUNKABRIGÁD is a maga munkaterületén, az adottsá­gokhoz mérten értékes válla­lásokat tett. Ezzel hozzájárul­nak pártunk X. kongresszusá­nak méltó megünnepléséhez és a vállalat gazdasági eredmé­nyeinek növeléséhez. Csányi Tibor

Next