Vegyipari Dolgozó, 1973 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK. A MAGYAR VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM ÄRA: 50 FILLÉR 1973. JANUAR Napirenden az 1973. évi tervfeladatokkal kapcsolatos szervezeti tennivalók Ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége december 20-án ülést tartott. A tanácskozás napirendje: 1. Az 1973. évi tervfeladatokkal kapcsolatos szakszervezeti tennivalók. Előadó: Dajka Ferenc főtitkár. 2. Javaslat a központi vezetőség 1973. évi ülésrendjére. Előadó: Kamarás Mihályné titkár. 3. Javaslat a központi vezetőség 1973. évi költségvetésére. Előadó: Bodnár László főkönyvelő. Dr. Zádor György, szakszervezetünk alelnöke nyitotta meg a Központi Vezetőség ülését. Üdvözölte a központi vezetőség tagjait, meleg szeretettel köszöntötte Vályi Pétert, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Földvári Aladárt, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökét, Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettest. Megemlékezett Szatmári Ferenc elvtársról, Központi Vezetőségünk tagjáról, a párt, a munkásosztály hű fiáról, harcosáról, aki eltávozott az élők sorából. A Központi Vezetőség tagjai egyperces felállással adóztak Szatmári Ferenc emlékének. Ezek után felkérte Dajka Ferenc főtitkárt, terjessze a központi vezetőség elé az elnökség szóbeli beszámolóját. A párt meghallgatta a szakszervezetek javaslatait Dajka Ferenc bevezetőjében utalt az MSZMP KB november 14—15-i, a Szakszervezetek Országos Tanácsa teljes ülésének állásfoglalására, melynek figyelembevételével jelöljük meg szakszervezetünk 1973. évi feladatait. Pártunk értékelte — mondotta — a X. kongresszus óta eltelt időszakot, határozataival jó feltételeket teremtett a IV. ötéves terv hátralevő időszakában a gazdasági élet további erősítéséhez, a tervezett életszínvonal-politikai célok megvalósításához, a tömegaktivitás fokozásához. Mint minden nagy jelentőségű kérdés eldöntése előtt, úgy most is igényelte a párt a szakszervezetek véleményét, javaslatait. Elmondhatjuk, hogy a párt, a szakszervezetek javaslatait lényegében elfogadta, határozatában érvényre juttatta. Egyetértünk a Központi Bizottság határozatával és megvalósításában szakszervezetünk eszközeivel tevékenyen részt veszünk. A továbbiakban elmondotta, hogy a vegyipari munkások és értelmiségiek döntő többsége helyesléssel és megelégedéssel fogadta a párt novemberi határozatát. Egyetértenek a X. kongresszus által megjelölt fő politikai vonal megerősítésével és bizakodva vették tudomásul, hogy a párt következetesen felszámolja a gazdasági és társadalmi élet különböző területein a szervezett dolgozók által kifogásolt negatív jelenségeket. A továbbiakban elmondotta, hogy a Nehézipari Minisztériummal együttműködve, szakszervezetünk elnöksége összegezte és elemezte a vállalatok 1973. évi tervelképzeléseit, és az 1972-es gazdasági év főbb tapasztalatait. Az 1973. évi tervfeladatokra vonatkozó központi vezetőségi állásfoglalást kivonatosan lapunk más helyén közöljük. Felelősség és demokrácia Az elemzés alapján meg lehet jelölni szakszervezeti szerveink fő feladatait. Ma egyik legfontosabb feladatunknak a vegyiparban azt tartjuk — mondotta —, hogy szakszervezetünk minden szervezete és aktivistája megértse és megjelölje saját tennivalóját az iparági, vállalati, munkahelyi, gazdasági célok megvalósításában. Felelősséget érzünk azért, hogy a vegyipar minden ágazata és munkahelyi kollektívája teljesítse az irányában támasztott népgazdasági elvárásokat a következő esztendőben. Ha mi következetességet akarunk a fő politikai célok megvalósításában, ha következetességet igénylünk a gazdasági, ideológiai, kultúrpolitikai célkitűzéseinket eltorzító jelenségek felszámolásában — és ezt joggal akarjuk —, akkor nekünk a vegyipari dolgozók felelősségét is erősítenünk és fejlesztenünk kell a feladataik kötelességszerű ellátásában. Ez, ma szakszervezetünk szervező és nevelő munkájának legfontosabb célja és tartalma. Szakszervezetünk főbb tennivalóira áttérve, a munkahelyi, az üzemi demokrácia fejlesztésének fontosságáról szólott. A beosztottak, munkások és szakemberek — mondotta — egyre inkább igénylik, hogy jobban beleszólhassanak a vállalat, a munkahelyek vezetésébe és az eddiginél jobban érvényesüljön véleményük és javaslatuk a gazdasági döntésekben. Ezért tartjuk szükségesnek és állítjuk követelményként szakszervezeti szerveink elé, hogy az üzemi demokrácia fórumain mindenhol megtörténjen a dolgozók érdemi tájékoztatása vállalatunk, szűkebb munkaterületük 1973. évi célkitűzéseiről, a jövedelmük várható alakulásáról. Bírálta azokat a gazdasági vezetőket, akik még ma is sok esetben formalitásnak, kötelezően előírt feladatnak tekintik az üzemi demokratikus fórumok tájékoztatását. Szakszervezeti szerveinknek segíteniük kell azt a felismerést — vezetők és beosztottak körében egyaránt —, hogy az 1973-as évben a nagyobb termelést, műszaki és hatékonysági feladatainkat a vegyi-, az alumínium- és a kőolajaiparban csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a vezetők és kollektívák az eddigieknél jobban építenek egymás tapasztalataira. A szocialista munkaversenyről szólva, elmondotta: az a tapasztalatunk, hogy a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésére vonatkozó párthatározat gyakorlati megvalósítása elkezdődött, új lendület figyelhető meg a szocialista munkaverseny-mozgalom szervezésében, irányításában és bizonyos mértékben annak tartalmában is. Ezt, a pezsgésben levő helyzetet kell tartósítani, illetve felhasználni arra, hogy a szocialista munkaverseny-mozgalomban a vegyipari dolgozók nagy többsége önkéntes és konkrét kötelezettséget vállaljon gazdasági feladataink jobb és hatékonyabb elvégzésére. A szakszervezeti szervek a vegyipari dolgozók körében mélyítsék azt a felismerést, hogy életszínvonal-politikai céljaink, szűkebb értelemben bérük és jövedelmük csak úgy teljesülhet, ha következetesen megvalósítjuk a vegyipar termelési, beruházási, általában gazdasági célkitűzéseit. Politikai szervező és nevelőmunkával segítsék elő a dolgozók, a szocialista brigádok kollektíváinak önkéntes vállalásait azért, hogy a munkaköri kötelezettségeken felül több és jobb munkával járuljanak hozzá termelési feladataik ellátásához. Szakszervezeti bizottságaink az üzemekben őrködjenek azon, hogy a munkaversenyben élenjáró kollektívák és személyek megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljenek, ismertessék az eredményeket a kollektívával, a versenyeredmények, eldöntésének biztosítsanak kellő nyilvánosságot. A továbbiakban a gazdasági vezetők és a szakszervezeti aktivisták együttműködésének fontosságáról szólott, felhívta a figyelmet a megfelelő munkamegosztásra. A termelékenység tartalékai A termelékenységről szólva, elmondotta, hogy a vállalatok a termelés növekedését mintegy kétharmad részben a termelékenység emelésével kívánják elérni. A szakszervezetnek az a véleménye, hogy mindenhol egyedi vizsgálódás és elbírálás alapján kell állást foglalni a termelékenység növelését célzó előirányzatokat illetően. Becslések és számítások szerint a munkatermelékenység növeléséhez, az önköltség csökkentéséhez a vegyipari vállalatok többsége még meglehetősen jelentős tartalékkal rendelkezik. A továbbiakban a munka- és üzemszervezésről szólott. Szóvá tette az ezzel történő alaposabb foglalkozást, amelyhez a szakszervezeti szervek is adjanak hathatós támogatást. Sürgette azoknak az ésszerű szervezési intézkedéseknek a számbavételét, megvalósítását, amelyek viszonylag gyorsan realizálhatók, tartalékok feltárását eredményezhetik az üzemekben. Javasolta és az üzemi szervezetek elé követelményként állította, hogy a tervezett szervezési intézkedéseket — mivel azok a dolgozókat valamilyen módon érintik — az üzemi demokrácia rendezvényein alaposan vitassák meg. Mindenkinek, de differenciáltan Szakszervezetünk helyesli a népgazdasági méretekben előirányzott ár- és béremeléseket, az árak emelésének kompenzálását. Úgy véljük — mondotta Dajka elvtárs —, az előirányzott intézkedések szükségesek voltak. A tervezett intézkedések, az iparágainkra előirányzott gazdasági célkitűzések teljesítése a IV. ötéves tervben fogja biztosítani a vegyipari dolgozók életszínvonalának növekedését is. Nézzük meg ezeknek a gondolatoknak a tükrében, hogy elégedettek lehetünk-e a vállalatok által előirányzott 1973. évi bér- és jövedelemnövekedéssel? A béreket mintegy 4,1 százalékkal tervezik emelni a vegyipari vállalatok. Figyelembe véve a munkások és művezetők számára központilag előirányzott egyszeri 8 százalékos béremelést is, ezt az előirányzatot reálisnak és kielégítőinek tartjuk. Természetesen ez egy átlagszám, amely az egész vegyiparra vonatkozik. Most az a feladat áll szakszervezeti szerveink előtt, hogy a termelékenység növelésével, a gazdasági hatékonyság javításával segítsük elő a tervezettnél magasabb keresetek elérését. (Folytatás a 2. oldalon.) Az ülés elnöksége: Gór-Nagy Sándor, Dajka Ferenc, Vályi Péter, Dr. Zádor György, Földvári Aladár Köszöntjük a 100 éves Népszavát Ebben az évben ünnepli fennállásának centenáriumát a magyar szakszervezeti mozgalom központi lapja, a Népszava. 1873. január 5-én jelent meg először a Munkás Heti Krónika, amely néhány év múlva Népszava címmel látott napvilágot. A 100 év óta tevékenykedő lap gazdag, szép múltra tekint vissza. Mindig és mindenkor a dolgozó tömegek, a munkásosztály érdekeiért harcolt, küzdött a jobb munkafeltételekért, a szakszervezeti mozgalom jogainak betartásáért. Harcosa volt és maradt a munkásosztály igazi érdekeinek. A Horthy-fasizmus éveiben is következetes harcot folytatott a lap a haladásért. Hirdette a szocialista eszméket, küzdött a kizsákmányolás, a fasizmus ellen. Az idősebb generáció tagjai közül még sokan emlékeznek a Népszava emlékezetes karácsonyi számára, amely bátran kiállt a fasizmus ellen, a nemzeti összefogás politikai fóruma volt. A nehéz időkben —, mint legálisan működő munkáslap, a kommunisták szócsöve is volt —, hirdette és terjesztette a szocializmus eszméinek igazságát, mozgósította a dolgozókat a tőke, a kizsákmányolás, a fasizmus elleni harcra. A felszabadulás után megújulva, hatókörét kiszélesítve, szabadon a munkásosztály érdekeiért küzdött, továbbra is töretlenül. Megőrizve nemes forradalmi hagyományait, hirdette a szocializmus felsőbbrendűségét, mozgósította a dolgozókat a szocialista építő munkára. Fellépett a dolgozók jogos érdekeinek védelmében. Ezt a munkát folytatva, hirdeti ma is a szocialista eszméket, segíti formálni a dolgozók öntudatát, küzd a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységéért, segíti a mindennapi szakszervezeti munkát. A legutóbbi években mint a magyar szakszervezetek központi lapja, elsősorban a szakszervezeti mozgalom szempontjából elemzi és értékeli a szocializmus építésének eredményeit, széles körben bemutatja azokat. Következetesen szóvá teszi nemcsak a nagy társadalmi problémákat, hanem a munkásokat nap mint nap foglalkoztató, bosszantó „apró” ügyeket, amelyek megoldása egy-egy embertől függ. A lap következetesen kiáll a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája mellett, hirdeti a párt politikáját, magyarázza annak egyes részkérdéseit, főleg a szakszervezeti mozgalmat illetően. A Népszava számtalanszor propagálója volt a vegyipar, szakszervezetünk eredményeinek is, segítséget nyújtott a hibák feltárásában, jelzésében. A vegyiparban dolgozó több ezer aktivista a jövőben is számít és épít a Népszava segítségére. A dolgozók is mind többet fordulnak tanácsért a laphoz, szívesen olvassák cikkeit. A 100. évfordulón a szervezett vegyipari dolgozók nevében is meleg szeretettel köszöntjük a Népszavát. Magyar-szovjet gyógyszer-kooperáció A magyar—szovjet gyógyszeripari kooperációban gyártott termékek értéke 1972-ben már elérte a hárommillió rubelt. A közös termékek a Chinoinban, a leningrádi gyógyszergyárban és a kaunasi Sanitas gyógyszergyárban készülnek. Megháromszorozódott az alumínium félkész- és késztermékek gyártása A szovjet—magyar timföldaluminium egyezmény első évtizede Fejér megye bauxitbányászatára és aluminium félkésztermelésére is nagy hatást gyakorolt. 1972. végén befejeződött az évi 400 ezer tonna kapacitású Iszka 11. bányaüzem kiépítése. A beruházás érdekessége, hogy — a magyar bauxitbányászat először — a föld alatti munkahelyektől a külszínig automatizált gumiszalag-rendszer szállítja a bauxitot. A Szovjetunióból érkező aluminiumtömböket főleg a Székesfehérvári Könnyűfémműben dolgozzák fel. Az egyezmény első évtizede alatt háromszorosára emelkedett a gyár termelése.