Vegyipari Dolgozó, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Az elmúlt év várható eredményeiről, az 1982-re tervezett feladatokról (Folytatás az 1. oldalról) idén dolgozók — pl. a DKV- nál — eddig munkaidőben kapták meg a munkaközi szünetet, tehát a gyakor­latban 37,5 órát dolgoztak. Erre a jövőben nincs lehe­tőség, a munkaközi szüne­tet a munkaidő végével ad­hatják ki, ha a munkaidő 6.00—14.00 óráig tart, — a munkaközi szünet és a különféle pihenőidő kiadásának értelmezése nem egységes, — az ötnapos munkahét bevezetése népgazdasági szinten a munkarend te­kintetében egy olyan nivel­lálódást eredményez, amely a vegyipart, különösen az egészségre ártalmas mun­kakörben dolgozókat sújt­ja. Az ilymódon keletkezett feszültségek feloldása a szakszervezet és az Ipari Minisztérium közös felada­tát képezi. A szocialista munkaver­seny — ezen belül a szo­cialista brigádmozgalom — már az eddigiekben is je­lentős szerepet játszott a népgazdaság utóbbi évek­ben elért eredményeiben. Mindenütt egységes ér­telmezés szükséges abban, hogy a munkaverseny gaz­dasági célja 1982-ben a terv eredményes megvaló­sítása. Szükség van arra is, hogy a kötelezettségválla­lások rugalmasan alkal­mazkodjanak az év közben bekövetkező — esetenként kényszerű — változások­hoz. A hatékonyságot segí­tő üzem- és munkaszerve­zés eredményessé tétele ér­dekében jobban fel kell használni a dolgozó kollek­tívák kezdeményezéseit. A szocialista- és a mun­kabrigádok vállalásai a már 1980-ban ismertetett és máig is érvényes leg­fontosabb feladatokra irá­nyuljanak elsősorban: — a versenyképes ex­porttermékek arányának a növelésére, — a termelési költségek csökkentésére, — az importanyagok és -alkatrészek kiváltására, — az anyag- és energia megtakarításra, — a selejt csökkentésére, a termékminőség javításá­ra, — a beruházások költsé­gen és határidőn belüli be­fejezésére. Munka-és környezetvédelem Egyértelműen tudomásul kell venni azt, hogy a szo­cialista társadalmi terme­lés megfelelő munkakörül­ményeinek biztosítása fon­tos politikai kérdés. A környezetszennyezés egy­­egy feltűnő jelensége, mint például a váci vízszennye­zés, vagy egy tömeges halá­los baleset, esetleg egy na­gyobb tűzeset, igen nagy társadalmi visszhangot vált ki. Egyes kérdésekkel ma már a kormánynak kell foglalkoznia. Tudomásul kell venni azt is, hogy még a jelenlegi, szűkös anyagi lehetőségek mellett sem tehetünk en­gedményeket ezekben a kérdésekben. A termelés során keletkező hulladékok hasznosítása, ártalmatlaní­tása, megsemmisítése ma már minden vezetőnek ugyanolyan fontos feladata, mint a helyes, energiataka­rékos és gazdaságos tech­nológia kiválasztása, fej­lesztése. Nélkülözhetetlennek tart­juk, hogy a vállalatok alapos önvizsgálatot végez­nek környezetszennyező te­vékenységük megállapítá­sára és ennek alapján ütemtervet készítsenek előidéző okok felszámolá­sára. Fokozottan vegyék igénybe ennek során a tár­sadalmi szervek és az üze­mi kollektíva­k közreműkö­dését. Az Ipari Miniszté­rium a jövőben megkülön­böztetett figyelemmel vizs­gálja a termelőegységek környezetvédelmi tevé­kenységét és a szükséghez mérten segítséget nyújt a problémák megoldásához. A vállalatok sokat tettek a biztonságos munkavég­zés,­s munkavédelem érde­kében, mégis adódnak olyan hiányosságok, ame­lyek említést érdemelnek, így pl. a gyógyszeriparban mintegy 50 százalékkal,­­a festékiparban több mint 100 százalékkal, a kozme­tikai és háztartás-vegy­iparban 30 százalékkal nö­vekedett az üzemi balese­tek száma. A szerves és szervezet­len vegyiparban, valamint a gumiiparban lényegében az előző évihez hasonló a helyzet. Egyes vállalatokat vizsgálva már nem ilyen egységes a kép. A VDSZ elnöksége értékelte az első félévi baleseti helyzetet, és felkérte az alább felsorolt vállalatok igazgatóit és az szb-titkárait, hogy a bal­eseti helyzet romlásának megállapítására tegyenek sürgős intézkedéseket: Chi­­noin, Kőbányai Gyógyszer­­árugyár, Hungária Mű­­anyagfeldolgozó Vállalat, Borsodi Vegyi Kombinát, Budalakk, Egyesült Vegyi­művek, Nitrokémiai Ipar­telepek, Oxigén- és Dis­­sous gázgyár Vállalat. Köszönjük a VDSZ se­gítségét, és reméljük, hogy ezen a fórumon legköze­lebb javulásról adhatunk számot. Nem­-elhanyagolható er­kölcsi és anyagi megterhe­lést jelent a vállalatok és egyben a népgazdaság szá­mára a szociális ráfordítá­sok mértéke. A VI. ötéves tervkon­cepciók kiértékelése alap­ján megállapítható, hogy a szociális kérdésekkel fog­lalkozó fejezetek tartalma a MüM. és a SZOT erre vonatkozó irányelveivel ál­talában összhangban van. Növekedést mutatnak a munkavédelmi kiadások, míg a szociális célokra fordítandó összegek szin­­tentartást, vagy szerény emelkedést jeleznek. Sze­retném ezzel kapcsolatban hangsúlyozni, azt várjuk, hogy a vállalati szakszer­vezeti szervek ne csak a szociális alap elosztásával, hanem annak megteremté­sével kapcsolatban is fejt­senek ki aktív tevékenysé­get. Növekvő teljesítmény - több bér Az éves terv készítésekor a vállalatok szociális elő­irányzatait össze kell han­golni a terv termelési, ér­tékesítési és jövedelmező­ségi céljaival. Ami a bér- és jövedelemszabály­ozással kapcsolatos kérdéseket il­leti: ismeretes, hogy a Mi­nisztertanács 1981. évi nép­­gazdasági tervről szóló ha­tározata azt írta elő, hogy a nominálkereseteknek a fogyasztói áremeléssel lé­pést tartva kell emelked­­niök, de a bérpolitikában érvényesíteni kell a telje­sítménytől függő differen­ciálást. Meg kell állapíta­nunk, hogy ez a célkitűzés nem valósult meg hiányta­lanul 1981. I—III. negyed­évében, és várhatóan éves szinten is, miként arra már utaltam, a bér- és ke­resetemelkedés üteme meg­haladja a tervezettet és a fogyasztói árszínvonal emelkedését is. (A vegy­ipar átlagkeresetének nö­vekedése kb. 6,5 százalékot tesz ki.) Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a vonatkozó központi döntések alapján 1982-ben az átlagbérek 4-5 százalékos növekedésével lehet számolni. Ez azonban csak az átlag. A bérszabá­lyozás szigorítására hozott rendelet azt célozza, hogy a hatékonyan dolgozó vál­lalatok az eddiginél na­gyobb bérfejlesztési lehe­tőséghez jussanak. Tudomásul kell venni, hogy ez az intézkedés az 5 százalék körüli átlagos bérnövekedést csak az ideinél jóval hatékonyabb munka esetén teszi lehető­vé­. Ezzel együtt — a SZOT- tal egyetértésben — az a véleményünk, hogy a bér­­növekedés tervezett üteme a teljesítmények erőtelje­sebb fokozásával, a meg­változott feltételek mellett is biztosítható. Sajnos, az elkövetkezen­dő év is sok problémát, nehézséget sejtet. Büszkék vagyunk arra, hogy az ad­dig felmerült nehézségek ellenére életszínvonalunkat meg tudtuk őrizni, és ha­sonló reményeket táplá­lunk 1982-ben is. Ehhez azonban több és színvona­lasabb munkára van szük­ség. Ebben nagymértékben számítunk a szakszervezet támogatására és aktív köz­reműködésére is. Segíteni kell a vállalatok vezetőit abban, hogy olyan válla­lati terveket dolgozzanak ki, melyek a termelés ha­tékonyságának növeléséhez és a bérek munka szerinti elosztásához, továbbá a szociális kérdések megol­dásához egyaránt a leg­jobb helyi feltételeket biz­tosítják. Ezek végrehajtására mozgósítani kell a vállala­tok dolgozóit. A vállalások megteremtése érdekében a gazdasági vezetőknek és szakszervezeti testületek­nek együttesen keresniük kell az eddiginél jobb megoldásokat. Az éves terveket tár­gyaló testületi üléseken a gazdasági vezetőkkel együttműködve, a szak­­szervezetek olyan helyi cé­lok kialakítására töreked­jenek, amelyek összhang­ban vannak a gazdaságpo­litika fő irányaival. Meg kell követelni en­nek keretében, hogy a gaz­dasági vezetők az éves ter­­­vet időben bocsássák vitá­ra, mivel ennek révén el­érhető, hogy a dolgozók javaslataival kiegészítve reális terv elkészítése vál­jék lehetővé, továbbá, hogy a dolgozók a részvételük­kel készült tervet maguké­nak tekintsék, és teljesíté­sükért mindent elkövesse­nek. Aktivizálni kell az újító­mozgalmat is, mint az előttünk álló feladatok tel­jesítésének eszközét. Mindent egybevetve: az Ipari Minisztérium a ne­héznek ígérkező feladatok végrehajtásában továbbra is számít a VDSZ-nek és aktivistáinak tevékeny köz­reműködésére annak érde­kében, hogy a párt és a kormány által kitűzött fel­adatok maradéktalanul meg tudjuk valósítani. Ezután Molnár Károly, szakszervezetünk titkára tett szóbeli kiegészítést a miniszterhelyettes beszá­molójához, felkarolásával és gyors to­vábbításával. E tekintetben jó irányú elmozdulás volt és van is. A zsűrizés jel­lemző már a vállalások megtételénél, de mégsem vált általánossá. Vélemé­nyünk az, hogy a jövőben minden vállalást zsűrizni kell. A zsűrizésben is meg kell honosítani a változás­hoz való alkalmazkodást. Ezen túlmenően meg kell szervezni a vállalások rendszeres felülvizsgálatát, és az indokolt korrekciókat el kell végezni. Mennyisé­gi vállalásokra természe­tesen csak azokat a javas­latokat kell elfogadni, ahol a termék értékesítése ex­portunkat javítja. A keretszerű vállalások formája is bevált módszer, terjesztését kívánatosnak tartjuk. A munkaverseny­­vállalásoknál a fentieken túlmenően rá kell irányí­tani a figyelmet az anyag­takarékosságra, ezen belül az importanyagok felhasz­nálásának csökkentésére, kiváltására. (Igen fontos, mert 1 százalékos anyag­­megtakarítás a vegyipar­ban csaknem milliárdos nagyságrendű). Törekedni kell a munkaverseny-vál­­lalásokban is a magasabb feldolgozottságú termékek előállítása mellett a má­sodlagos és hulladékanya­gok feldolgozására, azok célszerű felhasználására. Minden eszközzel segíte­ni kell a elhatározott ter­mékszerkezet változtatását, a korszerűsítést célzó in­tézkedéseket, hogy azok minél gyorsabban valósul­janak meg. Erősíteni kell a DH-rend­­szer mind több termékre történő bevezetését, mert a DH-rendszer terjedésében ez utóbbi időben megtor­panás tapasztalható. Az energiaracionalizálási terveken túl, minden he­lyen vizsgálják felül, hogy milyen mértékben lehet energiát megtakarítani, és a­ kollektívák vállaljanak felügyeletet az energia­megtakarítás biztosítására. A jövőben a pazarlás meg­szüntetésére tett intézke­dések már kevésnek bizo­nyulnak. 2 VEGYIPARI DOLGOZÓ Molnár Károly titkár előterjesztése Szakszervezetünk köz­ponti vezetősége az 1981. évi gazdálkodással kapcso­latban egy évvel ezelőtt meghatározta azokat a ki­emelt feladatokat, ame­lyekkel szakszervezeti szer­veink előbbre léphettek és jól segíthették az ez évi tervek megvalósítását. A kiemelt feladatok kiválasz­tásának helyességét igazol­ják, hogy ez évben a vegy­ipari vállalatok nem rossz eredményt produkáltak. Segítették a népgazdaság helyzetének javítását, an­nak ellenére, hogy a szi­gorúbb gazdasági feltételek miatt az eredeti terveket több helyen többször is változtatni kellett. Szakszervezeti szerveze­teink sem estek pánikba az év közbeni változtatá­soktól. Ez azt jelenti, hogy a rugalmasabb gazdálkodás elemei mind jobban kez­denek meghonosodni a vállalatoknál is. Az üzemi demokrácia gyakorlásában előrelépés történt. Javult a bizalmiak és csoportjuk tájékoztatása, és ahol le­bontották a terveket, ott annak megvitatása segítet­te az aktivitást, a bizal­miakkal szemben támasz­tott követelmények felerő­södését, a számonkérést és a dolgozók mind szélesebb rétegeinek megnyerését a tervcélok megvalósításá­hoz. Az eredményekben benne van a szakszervezeti bizalmiak, a gazdasági ve­zetéssel, pártszervezetekkel történő jó együttműködés mellett a csoportok, az szb-k mozgósító munkája a szocialista munkaver­­seny, az ösztönzők jó meg­választása, a kezdeménye­zések rugalmas alkalmazá­sa. Ma­i központi vezetőségi ülésünkön is az a felada­tunk, hogy az MSZMP KB december 3-i és a SZOT december 11-i ülése után, ismerve az 1982. évi nép­­gazdasági tervet, állást foglalva mellette, meghatá­rozzuk a szakszervezeti munkában azokat a ki­emelt feladatokat, amelyek a célok elérését a legjob­ban segítik a vegyipari vállalatoknál, és összhang­ban vannak a népgazdasá­gi elvárásokkal. Elnökségünk véleménye az, hogy az 1982. évi nép­­gazdasági terv célkitűzései mellett foglaljon állást központi vezetőségünk, mert az követi a XII. párt­­kongresszus irányvonalát, és mert teljesítése tovább­ra is biztosítja az életszín­vonal megőrzését és válla­lataink zöménél az ipar átlagánál magasabb növe­kedésre ad lehetőséget. A dolgozók bevonásával Elnökségünk továbbra is fontosnak tartja, hogy a tervek kialakításában való részvételt, a tervcélok megvalósítását célzó intéz­kedéseket szakszervezetünk vezető szervei, a szakszer­vezeti bizottságok kiemelt feladatként kezeljék. Korábban is megtettük, most is az a célunk, hogy a kiemelt feladatok között ráirányítsuk a figyelmet néhány olyan, részben új kérdésre, amelyek vélemé­nyünk szerint az eddig el­ért eredményekre, kezde­ményezéseikre alapozva to­vábbjavíthat­ják a szak­szervezeti gazdaságsegítő munkát, a tervezés demok­ratizmusát, a vállalati gaz­dálkodás eredményességét. A tervcélok kialakítását minél szélesebb demokra­tizmus alapján, a legna­gyobb dolgozó rétegek be­vonásával kell végezni. A tervcélok kialakításában a szakszervezeti bizottságok alapelvként érvényesítsék, hogy a vállalati tervek il­leszkedjenek a népgazda­sági tervhez. Ebben min­den gazdasági egységnek az összes lehetőséget felmér­ve hozzá kell járulni, mert ha a vállalatok nem hoz­zák a terveket a népgazda­sági célok megvalósítására, akkor az életszínvonal megtartása nem teljesíthe­tő. Javasoljuk, hogy tervva­riánsok legyenek a testüle­tek előtt. Ez évi tapaszta­lataink azt mutatják, hogy a testületek a magasabb igényeket támasztó tervek mellé álltak. Ahol vissza­adták és magasabb köve­telményeket támasztottak (még ha a bér oldaláról közelítették is meg), ott fejlődés történt. Ahol, a vezetés részéről a tartalé­kok feltárására azért nincs határozott fellépés, mert a bázisszemlélet erős ben­nük, ott a testületek az ilyen terveket ne fogadják el. A terveket az ez évi tapasztalatok alapján még szélesebb körben, a mű­vezetőkkel karöltve java­soljuk úgy lebontani, hogy a munkások megértsék, és a bizalmi csoportokban használható véleményeket, javaslatokat kapjunk a tartalékok feltárására. Az így felszínre került javas­latokkal a tervet a gazda­sági vezetésnek átdolgozás­ra vissza kell adni. Véle­ményünk szerint az ilyen álláspontnak mozgósító ha­tása van a vezetésre, de a középvezetőkre és a beosz­tottakra is. A tervező munka a terv elfogadásával, annak „nyi­tottsága” miatt nem ér vé­get, a változásokra és a változtatásokra fel kell ké­szülni. Előre nem lehet meghatározni, hogy milyen változtatást kell a bizalmi testület elé vinni. Vélemé­nyünk szerint ez is a ru­galmasság fogalmába tar­tozik. Mindenesetre nem tartjuk helyénvalónak és nem javasoljuk a sok ösz­­szegyűjtött utólagos módo­sítás bejelentését. A munkaverseny új elemei A gazdaságpolitikai fel­adatok megvalósítása so­rán a jövőben sem nélkü­lözhető a vállalati kollek­tívák cselekvő­készsége, a szocialista munkaverseny­­mozgalom. Feladatunk az elfogadott tervek megvaló­sítását segíteni. Úgy ítéljük meg, hogy a szigorúbb külgazdasági és itthoni körülményeink, a szabályozók anyagi erőket központosító szigorításai, az ötnapos munkahétre való átállás munkaidőalap­jának biztosítása miatt na­gyobb társadalmi erőfeszí­tésekre, erőbedobásokra van szükség. A munkaver­seny szervezésében előbbre lépni csak úgy tudunk, ha a vállalatoknál kialakult új elemeket, új módszere­ket segítjük másutt is ér­vényre jutni, ha az a terv­célokkal összhangban, arra alapozva, rugalmasan al­kalmazkodik a változó kö­rülményekhez, a dolgozók értékítéletének felkeltésé­vel, a jó kezdeményezések A műszaki-közgazdász értelmiség megnyeréséért Ebben az évben ko­moly erőfeszítések történ­tek szakszervezeti bizott­ságaink részéről arra, hogy mozgósítsák a műszaki­közgazdász értelmiséget a vállalati tervcélok kialakí­tásában való részvételre, és mind jobban bevonták őket a munka­verseny-moz­galomba. Erre a jövőben még inkább szükség lesz, hogy itt is adjanak javas­latokat a jobb műszaki, gazdasági megoldásokra, a tartalékok feltárására, egy­ben vállaljanak a munka­­verseny-mozgalom megújí­tásában nagyobb szerepet. Vegyék igénybe, nyerjék meg őket a véleményezés mellett olyan kezdeménye­zésekre, amelyek segítik a szakszervezeti testületeket a legjobb döntések megho­zatalában. Segítsük érvény­re jutni, hogy elismerjék őket politikai, erkölcsi, szakmai és anyagi téren. Ezt azért is említjük meg, mert ebben az évben, jó elemek megjelenése ellené­re, a munkaverseny ösz­tönzésében átütő sikert nem tudtunk elérni. Nem tudtuk érvényesíteni, hogy a nagyobb teljesítményhez nagyobb jövedelem járjon, bár mindenki egyetért az­zal, hogy a többet vállaló, rugalmasabb, szorgalma­sabb, tehetségesebb mun­kát kell jobban megfizet­ni. A vállalásokhoz kell az ösztönzőket is alakítani, meg kell mondani a kol­lektíváknak, de az egyé­neknek is, hogy a feladat (Folytatás a 3. oldalon)

Next