Vegyipari Dolgozó, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-01 / 6. szám
A VISSZA- ÉS ELŐRETEKINTÉS JEGYÉBEN Gondolatok a szakszervezeti munka fejlesztéséről A szakszervezetek az elmúlt 10 évben, hogy hivatásukat a dolgozók elvárásainak megfelelően tudják betölteni, ahhoz munkájukat, szervezeti életüket szüntelenül alakítani, formálni kellett. E folyamatos munkát segítették az MSZMP XI-XII. kongresszusainak határozatai, melyek elvi meghatározásaira alapozva a Magyar Szakszervezetek XXIII-XXIV. kongresszusai meghozták saját határozataikat. E munkában az egyik súlyponti kérdés az alapszervezeti munka erősítése, fejlesztése volt. A gazdasági életben bekövetkezett változások, a vállalatok növekvő önállósága, a tagság elvárása, igényeik kielégítése mind azt jelezte, hogy a szervezeti felépítésében már nem lehet a korábbi módon irányítani és az alkalmazott munkastílus is már kerékkötője az eredményes munkának, így felülvizsgálatra szorul. Meg kellett keresni azokat a módszereket, amelyek a legjobban megfelelnek az alapszervi elvárásoknak. A jobb munkához fokozatosan kellett megteremteni a feltételeket. Az 1975-ös választások után — a XXIII. kongresszus határozatának megfelelően — jelentősen módosult az érdekvédelmi, érdekképviseleti munka a bizalmiak jog- és hatáskörének bővülésével. A bizalmi csoportok munkája került a homloktérbe. Fejlődött az üzemi és szakszervezeti demokrácia fórumrendszere. Vállalatunknál — kísérletképpen — több üzemben létrehoztuk a főbizalmi rendszert, és kialakult a bizalmi értekezletek rendszere. Jelentős változások 1980-ban a szakszervezeti választásokkal egyidejűleg — a korábban szerzett tapasztalatok alapján — most már jelentős változások történtek az alapszervezetek szervezeti felépítésében és működési rendjében. A választások többet jelentettek, mint egyszerű változást. Új helyzet jött létre az alapszervezetek életében, munkájában. A ma is létező szervezeti felépítés más a korábbinál. Megszűntek , a műhelybizottságok, létrejött a főbizalmi rendszer. A vezető szervek közelebb kerültek a tagsághoz, mivel kimaradtak a felesleges áttételek. E szervezeti átalakulás így új helyzetet, a korábbinál jobb feltételeket teremtett az irányításban, a végrehajtásban. A gazdasági életben bekövetkezett változások miatt azonban nemcsak a szervezeti felépítés változott meg, hanem a mindennapok feladata is. 1980 óta további változások — nehézségek — történtek a gazdasági életben, és ez bonyolulttá tette a szakszervezeti munkát is. Ez a tény arra késztette a párt, a kormányzati szerveket — vele együtt a szakszervezeti vezetést is —, hogy felülvizsgálják mit szükséges tenni, hogy gyorsuljon a fejlődés, javuljon az ipari termelés szerkezete, a gazdálkodás hatékonysága. Ugyanakkor a világgazdaság kihívásainak és elvárásainak megfelelően biztosítani lehessen a népgazdasági szinten az egyensúly javulását, a fokozott exportot, csökkenő import mellett, és ezért mit kell tenni a vállalatoknak. Ezt elvégezte az MSZMP Központi Bizottsága különbözői időpontokban tartott értekezletei és hozott határozatai. Legutóbb 1984. április 17-én született jelentős határozat a gazdaságirányítás fejlesztésének feladatairól. Ezeket az üléseket a SZOT ülései követték, ahol a határozatokat elemezve megszülettek a szakszervezeti mozgalomra is az előttünk álló időszak feladatai, így történt ez 1984. május 4 -i SZOT-ülésen is, Mánkat, annak eredményeit, fogyatékosságait. Leszűrjük következtetéseinket és gondolkodjunk azon, hogy az előttünk álló politikai, gazdasági feladatokat milyen módon tudjuk eredményesen megoldani. Ez egyben felkészülést is jelent már, többek között az elkövetkezendő választásokra, kongresszusra is. Tehát összegezve: a gazdasági munka szabta követelmények eredményes végrehajtása azt követeli tőlünk, hogy változtassunk eddigi munkánkon, tegyük hatékonyabbá, alkalmazkodóbbá termelést segítő tevékenységünket, az érdekvédelmi munkát, növeljük, szervezetünk önállóságát. Ez nagyon fontos — az MSZMP Központi Bizottsága 1984. április 17-i ülésén hozott határozata is azt kívánja meg a szakszervezeti mozgalomban dolgozó kommunistáktól, az ott dolgozó tisztségviselőktől. Ez a határozat, az elvárások mellett egyben bátorítást, buzdítást is ad mindannyiunk számára. Az előttünk álló munka egyik kulcsfeladata továbbra is az alapszervezetekben jelentkezik: megújulni a munkában, a szervezeti életben. Megújítani munkastílusunkat, munkamódszereinket, hogy az előttünk álló egyre nehezedő és növekvő gazdasági és szakszervezeti munka elvégzésére alkalmassá váljunk. Ezzel együtt növekszik a felelősségünk is, mely vonatkozik a bizalmiakra, a bizalmi csoportokra, az alapszervi vezető testületekre egyaránt. Kit és hogy oktassunk? Célszerű volna a választások előtt a különböző tisztségekre jelölt személyek „általános szakszervezeti előképzése”. A választások után így fokozotabban biztosítható lenne a folyamatos munkavégzés. Akiket nem választottunk meg a jelöltek közül, azok részére akkor ez oktatás lenne, tehát nem veszne kárba e munka. Meg kellene vizsgálni, hogy az egyes fórumok eredményes működéséhez és az érdekvédelmi, érdekképviseleti munka biztosításához mi az optimális létszám. (Jelenleg van erre irányelv, de ismereteim szerint ennél nagyobb létszámú választott testületek is vannak). Az üzemekben meglevő létszámhiány veszélyezteti az egyes testületi — főleg a bizalmiak tanácskozását — üléseken való megjelenését, ami gátja lehet a határozatképességnek. Felül kellene vizsgálni a bizalmi testületi ülések napirendjeit Ha ez a testület az alapszervezet legmagasabb fóruma, akkor az eddig tárgyalt napirendeken kívül mást, a dolgozókat érintő témákat is napirendre kellene tűzni. Egy ilyen cikk nem alkalmas ennek bővebb kifejtésére. Igaz az, hogy szb-ülésen „bármit” napirendre lehet tűzni, de a dolgozók vezetésbe való bevonásának fokozása, az „együtt gondolkodás”, az üzemi demokrácia erősítése érdekében ezen változtatni kellene. Már az is igaz, hogy az szb felelősségét növelve is lehetséges a dolgozókat foglalkoztató témák megtárgyalása, majd a testület tájékoztatása. A bizalmi csoportok alakítását rugalmasan kell kezelni. Ahol megvan a lehetőség, célszerű a homogén csoportok kialakítása. PL: a rétegpolitikai munka javítását is szolgálja, az érdekvédelmi munka is erősíthető a műszaki értelmiségiek körében, a bizalmi csoportok létrehozásával, így közülük több személy is bevonható a társadalmi tisztségviselők sorába, és a szakszervezeti munka hatékonyságát is szolgálná. így, de más formában is, javítható lenne a bizalmi csoport élete, munkája, a bizalmi jogok gyakorlása még eredményesebbé válna. Nem „csak” szakszervezeti feladat Napjainkban is gond még egyes esetekben a szakszervezeti jogosítványok nem kellő ismerete és alkalmazása. Tény, hogy ezen már eddig is mód és lehetőség volt segíteni, de ez nem lehet „csak” szakszervezeti feladat. Pl.: a vezetők véleményezésének jelentősége, célja, gyakorlásának módja, azok hasznosítása. A munka során szerzett tapasztalatok, hiányosságok ismertetése, a munka hatékonyságának javítása is kettős feladat, hisz ez mindkét fél érdeke. Célszerű lenne megvitatni az alapszervi munka nyíltságának, nyilvánosságának kérdését, a várható nehézségeket is figyelembe véve, és felkészülni e fontos témára. Az érdekvédelmi munka hatékonyságának javítása megköveteli, hogy az egyes albizottságok munkáját felülvizsgáljuk, korszerűsítsük. A jövőben fokozottabban meg kell követelni a rendszeres munkát, hogy ezek az albizottságok valóban segítsék a vezető testületek szakmai munkáját, a döntések kialakítását. A rendszeres és minőségi munkára kell helyezni a hangsúlyt. Ezek nagyban segíthetik az alapszervezetek önálló véleményének kialakítását. Természetes minden esetben beleérteni az előkészítő munkáról a dolgozók megkérdezését is, ami a bizalmi csoportok munkáját lenne hivatott jobbítani. Nem kellene sok bizottságot működtetni, de azokat, amelyekre okvetlenül szükség van, ott szakemberek szükségesek a bizottságokba. Vállalatunknál megszüntettük a segélyezési albizottságot, mert leadtuk a segélyezés jogát a főbizalmiaknak és az irányításukkal dolgozó bizalmiaknak, így a tagsághoz legközelebb történik a döntés, ahol a legjobban ismerik a dolgozók életkörülményeit. Az ellenőrzés felelőssége viszont fokozódott, de ez így helyes. A beteglátogatást sem bizottsági tagok végzik, hanem az üzemi szakszervezeti bizalmi csoportok, szocialista brigádtagok. Megszüntetni a párhuzamosságokat Érdemes lenne megvizsgálni, hogy célszerű-e minden esetben külön-külön albizottságot működtetni a szakszervezetnek és a gazdasági vezetésnek. Az önálló vélemény kialakítása, az érdekvédelmi munka minősége, érvényre juttatása nem ezen múlik. Keresnünk kell tovább munkánkban a formális elemeket, és azok megszüntetésével elő kell segítenünk a hatékonyabb munkát. Általános gond, hogy még nem tudtuk egyes témák tárgyalása során a párhuzamosságot megszüntetni, mely időt rabló, hatékonyságot csökkentő, formalizmust növelő. Még számos olyan gond van, ami a hatékony munkát hátráltatja. Feladataink megoldásában, gondjaink feltárásában nyilván segítségünkre lesznek az irányító szerveink, a VDSZ, a SZOT elnöksége. A magyar szakszervezetekre jellemző volt az elmúlt évtizedben, hogy segítettéka népgazdaság erősödését. E munkához meghatározták az alapszervezetek munkáit a vállalatoknál. Segítették, óva figyelték dolgozóink életszínvonalának alakulását. Ez most is és a jövőben is rajtunk múlik elsősorban, hogy az ne csökkenjen. A szakszervezetek erre a jövőben is készen állnak, céljaink teljesülésének elősegítésére. Ezt hivatásunknak tekintjük, mert az érdekvédelem, érdekképviselet hatékonyabb ellátásához anyagiakra is szükség van. Fontos, hogy a megnövekedett elvárások végrehajtását a jövőben se tekintsük kampányfeladatnak, hanem folyamatában nézzük, és a már eddig is eredményesnek bizonyult dolgainkat, „átmentve” végezzük a megújulás, könnyűnek nem nevezhető, munkáját. Csiszár László szb-titkár Peremartoni Vegyipari Vállalat. Megújulni a munkában Az eltelt négy év alkalmas arra, hogy elemezzük ma. Az 1983/84. évi tömegpolitikai oktatás értékelése a Taurus Abroncsgyárban A szakszervezeti tagság és a tisztségviselők oktatását a SZOT elnöksége — az oktatás továbbfejlesztésére, valamint az agitációs és propagandamunka helyzetéről, feladatairól hozott — határozatainak szellemében indítottuk. Fontos célnak tekintettük a szocialista társadalom időszerű kérdéseinek, gazdasági és ideológiai feladatainak megismertetését, az elért eredmények népszerűsítését. Arra törekedtünk, hogy ezeket a kérdéseket lehetőleg mindig a saját területünkre vonatkozóan és gyakorlati példákkal mutassuk be. Az előadásokat felhasználtuk a kölcsönös tájékoztatásra, a munkahelyi problémák által felvetett kérdések tisztázására is. Az oktatások célja volt továbbá az is, hogy a tisztségviselők mind jobban eligazodjanak a demokratikus fórumok működésének szabályaiban, mind nagyobb tapasztalatra tegyenek szert a mindennapi alkalmazás során. A témakörök kialakításánál figyelembe vettük a főbizalmiak, üszle titkárok véleményét is. Ebben az évben a fő hangsúlyt a tisztségviselők oktatására helyeztük. Egyeztettük oktatási tervünket a pártalapszervezetekkel, ügyeltünk arra, hogy lehetőleg csak egy képzési formára legyen beosztva egy-egy dolgozó. Az állami oktatásban részt vevőket mentesítettük a tanfolyamok látogatása alól, de részükre is biztosítottuk a megfelelő tájékoztatást. Az oktatásokat alapszervezetenként csoportosítva tartottuk. Az előadók számára ez jelentős többletmunkával járt, hiszen ugyanazt a témát 8 alkalommal kellett megbeszélniük, de megérte a fáradságot, mert így sokkal jobban aktivizálhatóak a hallgatók, hiszen jól ismerik egymást, közösek a gondjaik is. Egy-egy előadás általában 1/2 és 1/2 óra közötti időtartamú volt. Minden résztvevőnek a témához kapcsolódó irodalmat is adtunk. Az oktatások általános tapasztalatai, a szakszervezeti bizottság megállapította, hogy az oktatási év indítása, az előkészületi, szervezési munkák nagyon jól sikerültek. Az alapszervezetek megértették ennek szükségességét, az agitációs munka részeként kezelték az oktatások beindítását. Külön örülünk annak, hogy a foglalkozások vitaszerűek voltak, időnként csoportos megbeszélések formáját öltötték. Nem ragaszkodtunk a hagyományos módszerekhez, ezért növekedett a hallgatók aktivitása. Összefoglalva elmondhatjuk, sikeres oktatási évet zártunk, sikerült a főbb elképzeléseinket megvalósítani, a tagsággal nyílt, őszinte légkört kialakítani az oktatás területén is. A jövőben törekednünk kell arra, hogy a témakörök rugalmas kiválasztása mellett az oktatástechnikai eszközöket is használjuk fel a szemléletesebb előadások megtartására. Bevezetésükre a következő évben kerülhet sor. Renfer Mihály így lettem én diákfőbizalmi Az iskolai diákszakszervezetbe 1981. szeptemberében léptem be, mint egyszerű tag. Először nagyon furcsa volt számomra, hogy iskolában is működik szakszervezet. Igaz, abban az időben nekem még csak annyit jelentett, hogy befizettem a 24,5 Ft tagdíjat és „cserébe” elmehettem volna nyáron szakszervezeti táborba,a Balatonra. Akkor az osztályunkban Gajdár Mónika volt a bizalmi. Egy véletlen folytán azonban én mentem el helyette a bizalmiképző táborba (ami 1982 májusában volt) és, jellememhez híven ott mindenbe beleícotnyeleskedtem. Valószínűleg azért a patronáló és vezetőtanárok javaslatot tettek a diákfőbizalmi helyre való kinevezésemre. Ezt a posztomat 1982 szeptemberében a bizalmiak megszavazták, így lettem én diákfőbizalmi. Nagyon nehéz volt a helyzetem, hiszen még ilyen „vezetőállásban” soha nem voltam. De nagyon sokat segített a Pedagógusok Szakszervezetének iskolai titkára Varga Lászlóné. Minden problémámmal nyugodtan hozzáfordulhattam. Segített a táborokat is megszervezni. Először a szervezésen kellett változtatni. Nagyon sokat kellett ahhoz futkosnom, hogy minden bizalmit elérjek és közölni tudjam egy-egy gyűlés időpontját. De még ennek ellenére is nagyon sokszor előfordult, hogy nem jelent meg csak a teljes létszám 2/3-a, ill. annál kevesebb. Végül is többféleképpen próbáltuk megoldani a problémát. Először meghívókat gépeltünk és az átvételkor aláírattuk. Ez nemvált be. Azután a meghívókat az osztályfőnökökkel, ill. tanárok segítségével juttattuk el az illetékesekhez. Ez sem vált be. Végül is az 1983. júliusi táborunk hozta meg a végleges formát. Ugyanis csoportokat alakítottunk. Egy-egy évfolyam egy-egy csoport, így most a csoportvezetőknek kell szólnom, nekik pedig a csoporttagoknak. Bár ez sem volt az elején zökkenőmentes, de végül sikerült stabilizálni ezt a helyzetet. Munkánknak két funkciója van. Nevelési és érdekvédelmi. Azt hiszem, az érdekvédelemben nagyobb sikereket értünk el, mint a nevelésben. Hiszen a „segélyek és a fegyelmi tárgyalásokon való „ügyvédeskedésünk” is ezt bizonyítja. A nevelés sokkal nehezebb. Nagyon sokszor ütközünk akadályokba e téren. Nem hallgatnak meg, ellentmondanak vagy csak egyetértően bólogatnak. Próbálunk ezen is segíteni. Tájékoztatókat, vitaköröket szervezünk a gyűlésekre. Az ott felhozott témákról azután a bizalmiaknak be kell, ill. kellene számolniuk az osztályban osztályfőnöki órán. A múlt évben kezdtük erősíteni a KISZ-szel való együttműködésünket. Ellátogattunk egymás táboraiba, a szakszervezetisek propagálják a KISZ akcióit, a KISZ-esek viszont megalapítják az Irinyi Plakettesek klubját. A bázisüzemekkel is próbáljuk felvenni a kapcsolatot Ez a Kőbányai Gyógyszerárugyárral már sikerült. Aláírtuk az együttműködési szerződést. Ezt szeretnénk kiterjeszteni az EGYT Gyógyszervegyészeti Gyárra, ill. a Chinoinra is. Végezetül ez úton is szeretnénk közölni észrevételünket, hogy nagyon kevésnek tartják tanulóink a gyárakban a kezdő órabéreket. Csákvári Tímea Irinyi János Vegyipari Szakmunkásképző Szakközépiskola III. Szakszervezet a fogyasztók érdekeinek védelmében A Tiszamenti Vegyiművek dolgozói között nyolcan vagyunk azok, akik a kereskedelmi társadalmi ellenőri munkát végezzük. Munkánk színvonala minden évben egy-egy lépcsőt jelent számunkra, amit elsősorban a vállalat kollektívájának köszönhetünk. Kezdetben — a 70-es években — csak ellenőri igazolvánnyal és némi tapasztalattal rendelkeztünk. Megbeszélések, eligazítások alig-alig voltak. Később a tagok sorában változások történtek. Volt, aki sok társadalmi funkciójára hivatkozott, vagy családi problémák jöttek elő, így cserélődtek az ellenőrök. Az elmúlt évre lehet csak mondani, hogy kezd stabilizálódni a csoport. A stabilizálódást sok mindennek köszönhetjük. Elsősorban a vállalatnak, azért is, mert anyagilag támogat bennünket, amiből ellenőrzési eszközök vásárolhatók. Birtokunkban van az OMH (Országos Mérésügyi Hivatal) által dekalibrált 50 cm3-es és 500 cm3-es mérőhenger, amit tömény italok és sör mérésére használunk fel. Van japán gyártmányú kézi nagyítónk, ami súlyok ellenőrzésére szolgál, refraktométerünk 2 db, ami a likőripari termékek cukorfokszázalékmérésére szolgál, és a Nagyító c. újság, ami a fogyasztókat mindenben tájékoztatja. Munkánk területe Szolnok megye. Tevékenységünk érdekes, színvonalas. Vendéglátóipari üzletek, boltok, műszaki áruk, piac, könnyűipari termékek, tartós fogyasztási cikkek ellenőrzése a fogyasztók védelmében. Éves munkánkról beszámolót készítünk, értékelünk. A jól dolgozókat jutalmazzuk a kollektívában. Minden egyes ellenőrzés előtt megbeszéléseket tartunk, kinek mi lesz a feladata és hová megyünk ellenőrizni. Összességében munkánknak súlya van, komoly, felelősségteljes, mert az ellenőrzések folyamán dicsérünk és büntetési javaslattal élünk — a fogyasztók érdekében. Hegedűs Antal, a csoport vezetője