Katolikus gimnázium, Veszprém, 1880
a boldogság a világon, mondja Eötvös a „Gondolatokéban mint erőnknek öntudata, és azért fő élvezetünket erőnk gyakorlatában kell keresnünk. De mit és hogyan tegyünk vakáczióban, ez a kérdés. Nem mondom én, nem is akarom, hogy az egész vakácziót talán az iskolában tanultaknak folytonos ismétlésével töltsük el, sem mint némelyek tenni szoktak, a következő magasabb osztályra szóló tárgyak előretanulásával; Ami egyáltalában okszerűtlen, sőt rész,) jól tudom én, hogy épen a rendszeres ismétlés, a munkának e szakadatlan egyhangúsága legnagyobb gyötrelme a tanulónak főkép vakáczióban, de azért a drága két havi időt valóságosan áthenyélni, holmi haszontalanságokkal vagy épen káros mulatságokkal elfecsérelni, époly sőt nagyobb pazarlásnak kell tartanunk, mint a pénzpazarlást. Pihenni, szórakozni, mulatni igenis kell, de mivel és hogyan, hogy se testünk se lelkünk kárát ne valljuk, azt vajmi kevesen tudják. Azért választottam e tárgyat, hogy megmutassam, mivel és mikép kell valójában a két havi szüneten át mulatnunk, szórakoznunk, de úgy, hogy üdvösen értékesítve testi-lelki javunkra szolgáljon, tüzetesen elősorolván és fejtegetvén mindazon tényezőket, melyek I. testi életünkre, II. lelki életünkre, és III. testi és lelki életünkre egyaránt jótékonyan hatnak. I. Testi mulatságok. Kétségtelen, hogy ha jó egészséget akarunk, testünket erősítenünk, művelnünk kell, illetőleg testi mulatságra is szükségünk van. Az általánosabb és jelentősebb eszközök tehát, melyek kiváltképen a test gyakorlását, művelését, mint a test mulatságait, czélozzák következők: 1. A játék. A gyermekek és ifjak legkedvesebb mulatsága a játék. Megvannak minden életkornak a maga játékai. A kissebb gyermek úgy, mint a nagyobb ifjú jól tudja, mikor milyen játék való neki. Legtöbb játék egyszersmind igen jó testgyakorlás is. Az ide-oda látásfutás, ugrálás, hajlás, nyújtózás stb. mind megannyi természetes mozgás, miáltal a fej, kéz, váll, derék, láb, szóval az egész test hathatós működésbe jön úgy, hogy a játék természetes gymnasztikának mondható. Nem is kell a játékokat rendszerezni, sem mesterkéltekké tenni, csak maradjanak a gyermekek tetszésére, ők maguk is tudják igen szépen rendezni, természeti hajlamaik és kívánságaik szerint egyiket a másik után a legszebb egymásutánban végig játszani, míg bele nem unnak vagy fáradnak. Ne is tiltsuk el a nekik való játékoktól, mint testüknek és lelküknek legmegfelelőbb elemüktől, különösen pedig óvakodjunk őket játék helyett korán komoly dolgokra, erőfeszítőbb tanulásra kényszeríteni, mivel legtöbbször megsrili azt a test és lélek, mint a tapasztalás elég példával bizonyítja. Hagyjuk meg a gyermekembert játékkorában az ő kedves körében, hisz jól tudjuk, mily kedvesen emlékezik vissza mindegyikünk ama korra és ezerféle játékaira. Mindazonáltal nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a játékok között lévén káros sőt veszélyes is a testre és lélekre nézve. a