Katolikus gimnázium, Veszprém, 1881

X. A magyar nyelvi és irodalmi oktatásnak széptani hatása. A nevelés-tanitás legnemesebb és legmagasztosabb életpályáján hivatottsággal és lelkiismeretes figybuzga­­lommal működni s igy a tanitói és nevelői ténykedés elé kitűzött, szent ezért megvalósítani: a legszebb hivatás, mit csak ember maga elé kitűzhet. Van-e hasznosabb tagja az emberi társadalomnak, mint a tanító; van-e eredmé­nyében áldásosabb foglalkozás, mint gondos kertészként ápolni, fejleszteni, idomítani a jövő rem­énysarjadékait? hogy ezek a józan tudomány fénye és melege, valamint az erény jótékony h­armatcseppjeinek növesztő ereje ál­tal idővel majd viharokkal daczoló erős tölgyekké izmo­sodjanak. Tudomány és erény oly két fogalom, oly két eszme, melyeknek leírása kell, hogy képezze összes vá­gyainknak tárgyát; mert az ember értelem mellett érző szívvel is bír, azért tehát az igazság mellett az erkölcsi jóra és szépre is kell törekednie. Az igaznak, szépnek és jónak ezen három—egy esz­méje körül kell forogni a nevelés-tanítás egész irányának, ez rész czéljának, ezeknek megvalósítására törekszik a tu­domány bármely ágában, a hivatásának magaslatán álló tanító.­ Midőn ugyanis tanítás közben a lágy viaszként idomítható gyermek elméjét hasznos ismeretekkel gazda­gítja, midőn termékeny szivtalajába ü­dvte­rmő erénymag-­vakat vet, midőn ingadozó akaraterejét jó cselekedetekre vezeti: a szunnyadó szellemi erők vagyis az érző, értelmi, 1

Next