Katolikus gimnázium, Veszprém, 1888
I. A légkör villamos tüneményei. A légköri villamosság bizonyára a természet legszebb s legközvetlenebbül nyilvánuló tüneményei közé tartozik. Eme közvetlenség föllépésében, szépsége lefolyásában és borzalmassága hatásaiban oly tényezők, amelyek az észlelet önkényt ama kérdések fölvetésére sarkalják : vájjon mik is megjelenésének föltételei, lefolyásának törvényei és hatásának okai ? E kérdésekre fogok megfelelni a következőkben úgy, hogy, e felvetett kérdésekről minden magasabb természettani ismeretek nélkül is tiszta képet alkothassanak olvasóim. A légkör villamos tüneményeire vonatkozó ismereteink csak lassan emelkedhettek ama magaslatra, amelyen most állanak. Ismerték ugyan tulajdonságait s a vele karöltve járó tüneményeket az ókor legrégibb emberei is, de mivel hiányzott ezek megvilágosításához a helyes alap, a légköri villamosságot is oly tüneménycsoportokkal hozták kapcsolatba, amelyekkel vagy épen semmi, vagy csak alaki rokonságban volt. E téves nézetben lelheti magyarázatát az is, hogy a tudósok még a múlt században is, a légkör villamos tüneményeit és a tulajdonképen vett villamosságot két eltérő irányban művelték és magyarázták. Franklin Benjámin volt az első, ki 1751-ben a dörzsvillámgép és a légkör villamos tüneményeinek azonosságát kimondva, lehetővé tette, hogy úgy az egyik, mint a másik téren fölhalmozott adatokat a természettudomány munkásai alig egy-két év alatt a legszebb ismeretekké dolgozhatták föl. Hogy pedig eme gyors haladás történeti fejlődését világosabban áttekinthessük, jónak láttam a régieknek a légköri- és a dörzsvillamosságról szerzett ismereteit külön-külön előre bocsátani. 1*