Katolikus gimnázium, Veszprém, 1896
A MŰVELTSÉGRŐL. 1. Sokat emlegetjük és alkalmazzuk a művelt szót napjainkban, ámbár úgy vagyunk evvel a szóval is, mint a legtöbb általános fogalommal; ha véletlenül megkérdeznének bennünket, mit értünk alatta, alighanem zavarba jönnénk. A választ vagy nem tudnók megadni, vagy valamely többé-kevésbbé zavaros körülíráshoz folyamodnánk. Természetes, hogy a különböző egyéni felfogásokhoz képest a válasz tartalmilag is különbözőkép alakulna, így azután megeshetik, hogy az óhajtott felvilágosítás helyett a kérdező oly útvesztőbe jut, amelyből egy könnyen ki nem igazodik. Általában elmondható, hogy a székében használt műveit jelző nagyon is viszonylagos értelmű. Minthogy mások megítélésében rendesen a saját egyéniségünk mértékét alkalmazzuk, könnyen megtörténhetik, hogy például én műveltnek nézek valakit, akiben más csak barbárt lát, és megfordítva. Kívánatos volna tehát a műveltség próbaköve (kritériuma) után kutatni és annak valamely általános érvényű meghatározását adni, amely lehetőleg kizár minden önkényes föltevést és független épp úgy a változatos és sokszor talán korlátolt egyéni felfogásmódoktól, mint a kor- és társadalmi viszonyoknak néha nagyon is szeszélyes alakulásaitól. Annál kívánatosabb volna ezen igyekezet, mert úgy látszik, hogy a művelt szónak, ha jelentésével nem vagyunk is tisztában, magas értéket tulajdonítunk. Hízelgőbb jelzővel aligha illethetnének bennünket, mint ha a műveit nevezetre érdemesíttetünk, és aligha van lesújtóbb valami, mint ha ugyanazon jelzőt elvitatják tőlünk, midőn arra igényt tartottunk. Egy igazán hiú emberre nézve, aki ösztönszerűleg érzi, hogy minden értéke mások ítéletétől függ, a műveletlenség vádja egy volna a megsemmisüléssel. Az utolsó nyárspolgár, aki pedig szellemi szükségletet nem ismer, lelke mélyéig felháborodnék, ha szóval vagy tettel elárulnék, hogy műveletlennek tekintjük. Kerestem mindenfelé a műveit ember vagy, ami egyre megy, a műveltség definiczióját sehol sem találtam meg. Végre kezembe akadt C. Hilly Glück cz. könyve.1) Csupa emészthetetlen zagyvalék. A lexikonból megtudtam, hogy a J) Leipzig, 1895—96. *