Katolikus gimnázium, Veszprém, 1940
főnöksége idejére esik a két utolsó középiskolai törvénynek, az 1924:XI. és 1934:XI. tc-nek végrehajtása, a katolikus tanügyi autonómia kiépítése és az iskolai közigazgatás gyökeres átszervezése; csupa olyan dolgok, melyek egészen közelről érintették a szerzetes iskolák életét is. Sebes Ferenc ezen a téren is bölcsnek és megértőnek bizonyult és híven tartotta magát a piarista iskola több százados elvéhez: semmit el nem vetni csak azért, mert régi s viszont semmit el nem fogadni csak azért, mert új. A múlt és jövő érdekeit ezen a téren is iparkodott harmonikusan összehangolni egymással. Ezért míg egyfelől változatlanul megőrizte, sőt erősítette a piarista iskola nemes humanista hagyományait, addig másfelől a modern nyelvi tanítás érdekeinek messzemenő felkarolásával példaszerűen kielégítette a korszerűség követeléseit. Annyira ment a modern idők igényeinek megértésében, hogy alkalomadtán még a hagyományos, szinte megcsontosodott iskolai keretek megbontásától sem riadt vissza s a gimnázium mellett kész volt más, időszerűbb iskolatípussal is kísérletezni. Legjobb példa erre a debreceni kereskedelmi iskola, mely immár harmadik éve hirdeti urbi et orbi a magyar piarista pedagógia rugalmasságát és alkalmazkodó képességét. Hogy az első fecskét még nem követte több, annak oka nem a jóakarat és vállalkozási kedv, hanem inkább az idők szokatlanul megnehezült járásában keresendő. A benső szellem mellett az anyagi alapok erősítésére is kiváló gondot fordított Sebes Ferenc. Különösen a fenntartói jogviszonyok rendezésével tett megbecsülhetetlen szolgálatot rendi iskoláinknak. Ismeretes, hogy ezen a téren előtte valóságos anarchia uralkodott. Volt iskola, amelyiknek három-négy fenntartója is volt s mivel ezek mindegyike lehetőleg kivonta magát a teher alól, az intézetek anyagi szükségleteinek kielégítésére édes-kevés, korszerű fejlesztésére pedig jóformán semmi sem történt. Az összeomlást követő évek nehéz gazdasági viszonyai természetesen még érezhetőbbé tették a helyzet tarthatatlanságát. Egyik-másik iskolánkra egyenesen életkérdés lett a kérdés sürgős rendezése. Sebes Ferenc itt is a legbölcsebb s a mellett a legegyszerűbb megoldást választotta: a régi stílusú meddő és kilátástalan tárgyalások továbbfolytatása helyett egyszerűen rendi kezelésbe vette a rendezetlen jogviszonyú intézeteket. Ezzel a roppant egyszerű, szinte Kolumbusz tojására emlékeztető eljárással mind a két érdekelt felet tökéletesen kielégítette: örültek neki a régi fenntartók, mert általa megszabadultak egy csomó nekik idegen gondtól és felelősségtől s örült a rend, mert végrevalahára úr lehetett a maga portáján. De ezen túlmenőleg is nagy