Középdunántúli Napló, 1957. január (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-03 / 2. szám
Móra Ferenc Könyvkiadó szerepel. A karácsonyi vásáron forgalomba került könyvek még a régi cégér alatt jelentek meg, de például a most előkészületben lévő Verne sorozaton, amely nagy példányszámban, olcsó kiadásban kerül a fiatal olvasók kezébe, már az új elnevezés lesz látható Ebből a sorozatból elsőnek a népszerű Dél csillaga jelenik meg. A közeljövőben várható a Télapó meséi című szép kiállítású meséskönyv, Macát délamerikai író A kígyómadár palotája című fantasztikus állatmesesorozata. A Móra Ferenc Könyvkiadó programjához és nevéhez híven a nagy magyar mesemondók, elsősorban Móra Ferenc, Benedek Elek, Móricz Zsigmond és mai magyar írók ifjúsági műveinek kiadását is előkészíti. Milyen könyveket adnak ki 1957 elején A Lenin-körúti New York palotát bizony alaposan megtépázták az elmúlt idők eseményei. A súlyos épületkárok ellenére mégis ismét dolgozik — viszonlag kevés zökkenővel — a Szépirodalmi Könyvkiadó — Milyen könyvek megjelentetését tervezik 1957 első negyedében? — kérdezzük. — Biztosat nem tudunk mondani — hangzik a válasz —, hiszen az esetleges áramhiány, papírhiány megnehezíti a könyvek megjelenését, így csak a terveinket ismertethetjük. Szeretnénk megjelentetni többek között Sándor Kálmán Szép lányok sisakban című regényét, Totem Sándor Zápor című könyvét, Cseres Tibor Őrült álmok című elbeszéléskötetét, valamint Kassák Lajos Egy ember élete, Németh László Iszony és Tamási Áron Bölcső és bagoly című könyveinek újabb kiadásait. A verseskötetek közül Berda József: Ostor és olajág című gyűjteményét adjuk ki. Terveinkben szép számmal szerepelnek magyar klasszikusok, így ■Krúdy Gyula válogatott novellái, Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival, a Jókai sorozatban A szerelem bolondjai című regénye, valamint kisregények két kötetben. Bibliapapíron jelennek meg Vörösmarty Mihály összes versei, 1500 oldalon. A tervekben szerepel még Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című műve, valamint Kosztolányi Dezső válogatott műfordításai, melyben Byron, Maupassant és Gerald-fordításokat találhatunk. — Folytatják-e a népszerű Olcsó Könyvtár kiadását? — Természetesen! — hangzott a válasz. — A tervek szerint 1957 első negyedében itt jelenik meg Kosztolányi Dezső Pacsirta, Balzac Gründet Eugénia, Móricz Zsigmond Az asszony beleszól című műve, Mark Zwain Egy jenki Arthur király udvarában című regénye két kötetben, Tersánszki J. Jenő:Kakuk Álarc-ja, valamint Hartman Ácsuillow, fogoly és Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma című regénye. — Terveznek-e valami különleges meglepetést az olvasók számára? — Igen! A jövő év elején megindul a Miniatűr-sorozat E sorozatban gyufaskatulya nagyságnál kisebb alakban, első kötetként Boccaccio világhírű Dekameron-ja jelenik meg, bőrkötésben. A sorozat hasonló az ismert német gyémántkiadásokhoz. Hát ez valóban kedves meglepetés lesz. Búcsúzunk és egy emelettel feljebb, az Európa Könyvkiadónál kopogtattunk. Hogy a klasszikusoknál kezdjük a sort, elsőnek Gogol Leánynéző című művét, Miczkiewicz Pan Tadeuszát, Balzac Chabert ezredesét említjük. Lewis Arrowsmithjét már régen várja az olvasóközönség. Ugyancsak sokat emlegetett Ohaj Shaw színműveinek gyűjteménye — most kiadjuk ezt is. No és végül — szerelem helyett egy igazi „besteller“ — Hasek Svejkjét „szeretnénk“ az olvasók figyelmébe ajánlani. A Gorkij fasor fái között, az írószövetség volt palotájában működőik a Magvető Kiadó Itt is teljes erővel folyik már a munka. A karácsonyra megjelenő könyveken kívül előreláthatóan január első napjaiban közreadja a kiadó Keresztury Dezső Dunántúli hexameterek című versgyűjteményét, és Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regényét. Megjelenteti a kiadó Nagy László A vasárnap gyönyöre című verseskötetét. Előkészületben van Dutka Ákos Félévszázad viharában című versgyűjteménye, és Lövik Károlynak, a századeleji magyar irodalom egyik finomtollú elbeszélőjének A néma bűn című elbeszéléskötete. A magyar könyvtár sorozatban jelenteti meg a Magvető A magyar költők a XVII. században című versgyűjteményt. Ezenkívül természetesen még számos regény, elbeszéléskötet és verseskötet vár kiadásra a jövő év első negyedében. Az Ifjúsági Könyvkiadó legújabb kiadványain már új elnevezése: a ivÖZÉSii inÁH1 oLÍ NAPLÓ SZILVESZTEREIK Sáppadt lámpák fénye Hunyorog az éjben, Amerre most félve Lapul a sötétben Egy régi Szilveszter, — Az elmúlt esztendő Judás prófétája. Ki gondol most rája, Mennyi tépett vágya Dőre hite ára Van a tarsolyában! Hadd fusson terhével Versenyt széllel, éjjel, — Takarva emlékét Feledés leplével. Szilveszter éjjelén. Hozsannás éjjelén, Sebeink elrejtve, Könnyel is nevetve Üdvözlünk reszkető Hittel, csodát lesve — Jövendő esztendő. Gyalog István. Népszerű, olvasmányos formában ismerteti a növényi és állati eredetű szálasanyagok felhasználásának történetét. KOROLENKO: Az író ezt a kisregényét a múlt század végén írta amerikai utazása után. Korolenko mélyére lát az úri világnak: bemutatja, milyen sors vár az egyszerű szegény kivándorlóra, áld nem ismeri az idegen ország nyelvét, szokásait, erkölcseit, és ezért „vadember“-nek tekintik. MÁTHÉ LIDIA: Bujdosó szó Regény a XVIII. századból, a magyar nép történelmének egyik legszomorúbb szakaszából, az ellenreformáció véres elnyomásának, a Wesselényi-féle összeesküvésnek, a az ezt követő függetlenségi mozgalomnak a korából. Hőse Paksi Ferenc, a jobbágyszármazású fiatal tanító. Az elnyomás, az önkény már kisdiák korában harcra kényszeríti. A nép mellé, a felkelők mellé áll, velük együtt harcol és Ujhely felszabadításakor életét is veszti. MADARÁSZ ANDOR A fonal regénye Nyelv nélkül Két kulturális hír Csehszlovákiai túrára készül a várpalotai bányász tánccsoport Az október 23-án bekövetkezett rendkívüli események mindenütt megzavarták a normális életet, felborították a különböző terveket. Megzavarták a várpalotai bányász tánccsoport tervét is, mert nem mehettek el a várva-várt külföldi vendégszereplésre, a csehszlovákiai túrára. Most, hogy egyre inkább helyreáll a teljes rend, megindul mindenütt a normális élet, így a várpalotai bányász tánccsoport tagjai a közeljövőben eleget tehetnek egy csereműsor következtében rájuk háruló feladatuknak, viszonozhatják csehszlovák barátaik vendégszereplését. A lebonyolításra váró útjukra a felkészülést a tánccsoport tagjai már megkezdték. Rendszeresen folynak a próbák. A tervezett műsorukat karácsony másnapján telt ház előtt nagy sikerrel mutatták be a várpalotai közönség előtt. A kiutazás időpontja még nincs kitűzve, a táncszámok gyakorlására van még bőven idejük. A várpalotaiak e műsorszámaikat január első felében Veszprémben is szeretnék bemutatni, erre vonatkozólag az illetékes helyen a tárgyalások megkezdődtek. Újjáéled a veszprémi Bakony Együttes örömmel közlhetjük azt a hírt, mely arról számol be, hogy a régebben oly sok sikert aratott veszprémi Bakony Együttes újjáalakítására vonatkozóan tárgyalások folynak. Ha minden jól megy, a Bakony Együttes tagjai előreláthatólag január közepetáján újból megkezdhetik rendszeres munkájukat. Az elgondolások szerint az újjászervezett Bakony Együttes a jövőben önálló együttesként működne, a szakmai felügyeletet a megyei tanács gyakorolná. Ha az újjászervezést megragadó szakemberek elgondolásai sikerülnek és az együttes számára a szükséges anyagokat és a megfelelő feltételeket biztosítani tudják, úgy az együttes első nyilvános fellépése március 15-re várható. Örömmel közölhetjük azt is, hogy a megyeszékhely kulturális életének életrekeltésére és fellendítésére a közelmúlt napokban előkészítő bizottság alakult. Ennek a bizottságnak a munkájában ének-, zene- és színjátszó szakemberek vesznek részt, akik azon fáradoznak, hogy Veszprém város újonnan kibontakozó kulturális életét helyes mederbe tereljék. A bizottság fő célja, hogy az elmúlt hetek eseményei következtében szétzaklatott különböző kultúrcsoportokat, ének- és zenekarokat összehozzák és bennük pezsgő életet teremtsenek. • .. A Búcsúzni készülünk, s mint az ünnepi aktistől megrettent gyermek a születésnapot ülő öreg előtt, megremegünk. Elpirulunk kissé, dadoghatunk, s mindannyiunk feltétel nélküli tisztelete ez az idő iteti, amely múlik, és jó, amelyben újra és újra megifjodunk, s megöregszünk. Egyek vagyunk vele, a Nagy Idővel, — tőle a sírásunk, kacagásunk, ezért szeretjük, ha félünk is a számadástól. Hogy éltünk vele egy évben? — erre kell felelnünk Szilveszterkor. Méltók voltunk-e egyenként az emberi névre, és méltók vol tunk-e közösen (mi magyarok itt a Duna- Tisza táján a magyarságra? Sűrűbben dobban a szívünk, a szokottnál jobban barázdált a homlokunk. Elakad előbb a szavunk, de hogy emberibb emberek, és magyarabb magyarok lehessünk, mindannyiunknak fel kell tenni a kérdést, és mindannyiunknak felelni kell. Tudom, az egyéni sorsról könnyebb lesz számot adni. Hozzáteszem: más szívébe nem láthatok bele. Mégis szólok az Emberhez, mert az idő legutóbbi éveiben hazánk irányítói, mint farizeusok a mózesi törvényeknek, hajlamosak voltak a marxizmus—leninizmus elferdítésére, és már-már csupán mint termelő erőt, mint valamilyen szervezeti tagot, mint csavart az óriás gépen, — úgy tekintették az embert. Borral teli pohárral fonódik össze a karunk Szilveszterkor, s egy pillanatra, amíg tán iszik más, hejehujáz, — befelé fordul a szemünk. — Milyen volt az 58-as évünk?... Az egyik szem gyöngysornak látja a napokat, a másik szem saját kézzel megtépázott fillérvégnek Lesz olyan íj, akit nem fűt a rossz se, a jó se, a jó és a még jobb esztendőre, mert — hogy múlik az idő — nem méltatja figyelemre. Boldogító azonban, hogy a többség emberibb életet élt mint tavaly, állhatatosabb és igazabb harcot harcolt a mindennap örömeiért, mint tavaly, és főleg nemesebb életet akar, mert tiszteli magában az embert. Tudja — és elgondolni a Szilveszter erre is jó alkalom —, hogy igazi boldogságot a szellemi és fizikai erő állandó növelésével csak a becsületes munka adhat. Minden más pillanatnyi siker — az ember sajátos lelki alkata szerint — csak önvádat ébreszt, vagy — az alapvető társadalmi együttlét szabályai szerint — előbbutóbb fizikai korlátozást von maga után. Sok esetben mind a kettőt... Ezért van mit tenni, egyéni is, társadalmi is — önmagunk neveléséért. Megelégedhetünk-e azonban önmagunk számadásával Szilveszterkor, mégha az öröm kopogtatott is többször az ajtón, mégha kevés is lelkünkben a harag, és ha bízunk is, hogy 57-ben képesek leszünk különbül élni, mint az idén? Küzdelmes évek után a koltói kastélyban Júliája jobb oldalán, versbe fogva, így kiált fel a „boldogsággal csordultig" teli Petőfi: „Elértem, amit ember érhet el.. . Úgy folytatja, hogy Júliának „tündérek adják a testvér nevet", ölében a legdrágább földi kincs: az egyéni élet kiteljesülése, ebben az esetben a házasság. A költő-ember sorai azonban hirtelen fordulatot vesznek. Oda lopakodik az imént még hitvesi dicséretet zengő szájra a szó: „Mi calm könnyebb? mint lemondanom Mostan terólad, honfi-aggodalom, Terólad, kínos hazaszeretet...“ Petőfi felel. S a költővel mindnyájunknak örökké, ma pedig különösen felelnünk kell, így folytatja a nász-heti verset: „De el nem hagylak, hazám, tégedet, Múltat, jövendőt, mindent eltemet Boldogságomnak tenger- özöne. Csak szent oltárodat nem önti el. Veled sóhajtok, hazám, mint elébb. A kedvezőbb, a szebb idő felé..." Igen, a kedvezőbb, a szebb idő felé ... Mert lehet-e boldog az ember, ha nem virul a haza, vagy lehet-e hosszúéletű boldogság, ha zsarnokságra, rossz útra van kárhoztatva a haza? Petőfi vallotta azt, hogy a haza mindenek előtti... Ha az jó kezekben van, ha a nép kezében van, csak akkor lehet igazi boldogság polgárainak. Nos, hogy voltunk hazafiak ötvenhatban? Petőfi férfi volt a férfiak között, és le merte írni, hogy sírva örül a haza sorsa jobbrafordulásának. Más időben, más körülmények között, mi sem tettünk dicstelenebbet, mint az ő népe. Sokakat már elfogott a kétely a magyarságunk iránt, mások a totális gazdasági csődtől féltek. Voltak, akik még a szájukon záporozták a legszentebb igéket, de akiknek a lelkében ott izzott az önvád: térj észhez, becsaptak, becsapnak ember! Ismét mások elfordultak, fittyet hánytak a hazára. De a mi népünknek történelme s a többségnek embersége van! Amiről mér apadóban volt a hitünk, harcunkat megharcoltuk. Idegen és embertelen vezetők ellen sajnos, ha a szocializmust építettük, — kiáltással, vérrel, nélkülözéssel és lemondással — akkor is úgy kellett kiharcolnunk a fényesebb történelem, a szebb jelen és a dicső jövő lehetőségeit. Október után sok változás történt, ha — akik a haza jó fiainak vallják magukat — becsületünkkel, áldozatvállalásunkkal és történelmi hivatástudatunkkal nem is tudtunk mindvégig urai maradni a fejleményeknek. Rossz vezetők és rossz vezetés ellen szálltunk síkra, s mire célhoz értünk volna, nem vettük észre, hogy ősi ellenségeink, a horthysták, az imperialisták és a fasiszták újra feltámadtak és a nyakunkra akarnak hágni. Ezek leverésére az új kormány szovjet csapatok segítségét kérte. Nem a magyar népen múlott, hogy az októberi napok eseményei ilyen irányt vettek. A magyar dolgozó nép továbbra is a saját hatalmát akarta, szocialista céllal. S elsöpörte azokat, akik tervei megvalósításának gátjai voltak. Persze az állam lakást is adott, kultúrházat, fizetést, mást... De nem eleget a jóból, amit a szorgos kezek, okos fejek teremtettek! A hazával gondolva, hogy nézünk 57 elé? Igen sok múltbeli hiba nem hiba már, igen sok vágyunk valóság lett. Igen sok embernek, a többségnek a becsületesnek, s szorgalmasnak, a tanulónak jobb világa lesz. Erre mutatnak a jelek. De ezért is kell tennünk — mindannyiunknak! Az 1847-es Petőfi szóval nem mondhatjuk, hogy „korcsok“ a haza fiai, és nem állíthatjuk, hogy meg sem lét bennünket a „nagyvilág". Épek és erősek vagyunk, s megfogyva bár, de nem törve tekintünk „a kedvezőbb, a szebb idő felé“, az 1957-es év elé Márkus Zoltán is a kedvezőbb, a szebb idő felé"