Középdunántúli Napló, 1957. január (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-03 / 2. szám

­ Móra Ferenc Könyvkiadó szerepel. A karácsonyi vásáron for­galomba került könyvek még a régi cégér alatt jelentek meg, de pél­dául a most előkészületben lévő Verne sorozaton, amely nagy pél­­dányszámban, olcsó kiadásban kerül a fiatal olvasók kezébe, már az új elnevezés lesz látható Ebből a so­rozatból elsőnek a népszerű Dél csillaga jelenik meg. A közeljövő­ben várható a Télapó meséi című szép kiállítású meséskönyv, Macát délamerikai író A kígyómadár pa­lotája című fantasztikus állatmese­­sorozata. A Móra Ferenc Könyv­kiadó programjához és nevéhez hí­ven a nagy magyar mesemondók, el­sősorban Móra Ferenc, Benedek Elek, Móricz Zsigmond és mai ma­gyar írók ifjúsági műveinek kiadá­sát is előkészíti. Milyen könyveket adnak ki 1957 elején A Lenin-körúti New York palo­tát bizony alaposan megtépázták az elmúlt idők eseményei. A súlyos épületkárok ellenére mégis ismét dolgozik — viszonlag kevés zökke­nővel — a Szépirodalmi Könyvkiadó — Milyen könyvek megjelenteté­sét tervezik­ 1957 első negyedében? — kérdezzük. — Biztosat nem tudunk mondani — hangzik a válasz —, hiszen az esetleges áramhiány, papírhiány megnehezíti a könyvek megjelené­sét, így csak a terveinket ismertet­hetjük. Szeretnénk megjelentetni többek között Sándor Kálmán Szép lányok sisakban című regényét, To­tem Sándor Zápor című könyvét, Cseres Tibor Őrült álmok című el­beszéléskötetét, valamint Kassák Lajos Egy ember élete, Németh László Iszony és Tamási Áron Böl­cső és bagoly című könyveinek újabb kiadásait. A verseskötetek közül Berda József: Ostor és olajág című gyűjteményét adjuk ki.­­ Terveinkben szép számmal sze­repelnek magyar klasszikusok, így ■Krúdy Gyula válogatott novellái, Mikszáth Kálmán A Noszty fiú ese­te Tóth Marival, a Jókai sorozat­ban A szerelem bolondjai című re­génye, valamint kisregények két kötetben. Bibliapapíron jelennek meg Vörösmarty Mihály összes versei, 1500 oldalon. A tervekben szerepel még Eötvös Károly Utazás a Ba­laton körül című műve, valamint Kosztolányi Dezső válogatott mű­fordításai, melyben Byron, Maupas­sant és Gerald­-fordításokat talál­hatunk. — Folytatják-e a népszerű Olcsó Könyvtár kiadását? — Természetesen! — hangzott a válasz. — A tervek szerint 1957 első negyedében itt jelenik meg Kosz­tolányi Dezső Pacsirta, Balzac Grün­det Eugénia, Móricz Zsigmond Az asszony beleszól című műve, Mark Z­wain Egy jenki Arthur király ud­varában című regénye két­ kötet­ben, Tersánszk­i J. Jenő:Kakuk Álarc­-ja, valamint Hartman Á­csuil­­low, fogoly és Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma című regénye. — Terveznek-e valami különleges meglepetést az olvasók számára? — Igen! A jövő év elején megin­dul a Miniatűr-sorozat E sorozat­ban gyufaskatulya nagyságnál ki­sebb alakban, első kötetként Bocca­ccio világhírű Dekameron-ja jele­nik meg, bőrkötésben. A sorozat hasonló az ismert német gyémánt­­kiadásokhoz. Hát ez valóban kedves meglepe­tés lesz. Búcsúzunk és egy emelettel feljebb, az Európa Könyvkiadónál kopogtattunk. Hogy a klasszikusok­nál kezdjük a sort, elsőnek Gogol Leánynéző című művét, Miczkiewicz Pan Tadeuszát, Balzac Chabert ez­redesét említjük. Lewis Arrow­­smithjét már régen várja az olvasó­­közönség. Ugyancsak sokat emlege­tett Ohaj Shaw színműveinek gyűj­teménye — most kiadjuk ezt is. No és végül — szerelem helyett egy igazi „besteller“ — Hasek Svejk­­jét „szeretnénk“ az olvasók figyel­mébe ajánlani. A Gorkij fasor fái között, az író­szövetség volt palotájában működ­őik a Magvető Kiadó Itt is teljes erővel folyik már a munka. A karácsonyra megjelenő könyveken kívül előreláthatóan ja­nuár első napjaiban közreadja a ki­adó Keresztury Dezső Dunántúli hexameterek című versgyűjtemé­nyét, és Kosztolányi Dezső Arany­­­sárkány című regényét. Megjelenteti a kiadó Nagy László A vasárnap gyönyöre című verseskötetét. Elő­készületben van Dutka Ákos Fél­évszázad viharában című versgyűj­teménye, és Lövik Károlynak, a szá­­zadeleji magyar irodalom egyik fi­­nomtollú elbeszélőjének A néma bűn című elbeszéléskötete. A ma­gyar könyvtár sorozatban jelenteti meg a Magvető A magyar költők a XVII. században című versgyűjte­ményt. Ezenkívül természetesen még számos regény, elbeszéléskötet és verseskötet vár kiadásra a jövő év első negyedében. Az Ifjúsági Könyvkiadó legújabb kiadványain már új elnevezése: a ivÖZÉSii inÁH1 oLÍ N­APLÓ SZILVESZTEREIK Sáppadt lámpák fénye Hunyorog az éjben, Amerre most félve Lapul a sötétben Egy régi Szilveszter, — Az elmúlt esztendő Judás prófétája. Ki gondol most rája, Mennyi tépett vágya Dőre hite ára Van a tarsolyában! Hadd fusson terhével Versenyt széllel, éjjel, — Takarva emlékét Feledés leplével. Szilveszter éjjelén. Hozsannás éjjelén, Sebeink elrejtve, Könnyel is nevetve Üdvözlünk reszkető Hittel, csodát lesve — Jövendő esztendő. Gyalog István. Népszerű, olvasmányos formában ismerteti a növényi és állati eredetű szálasanyagok felhasználásának tör­ténetét. KOROLENKO: Az író ezt a kisregényét a múlt század végén írta amerikai utazása után. Korolenko mélyére lát az úri világnak: bemutatja, milyen sors vár az egyszerű szegény kivándorló­ra, áld nem ismeri az idegen ország nyelvét, szokásait, erkölcseit, és ez­ért „vadember“-nek tekintik. MÁT­HÉ LIDIA: Bujdosó szó Regény a XVIII. századból, a ma­gyar nép történelmének egyik leg­szomorúbb szakaszából, az ellenre­formáció véres elnyomásának, a Wesselényi-féle összeesküvésnek, a az ezt követő függetlenségi mozga­lomnak a korából. Hőse Paksi Fe­renc, a jobbágyszármazású fiatal tanító. Az elnyomás, az önkény már kisdiák korában harcra kényszeríti. A nép mellé, a felkelők mellé áll, velük együtt harcol és Ujhely fel­szabadításakor életét is veszti. MADARÁSZ ANDOR A fonal regénye Nyelv nélkül Két kulturális hír Csehszlovákiai túrára készül a várpalotai bányász tánccsoport Az október 23-án bekövetkezett rendkívüli események mindenütt megzavarták a normális életet, fel­borították a különböző terveket. Megzavarták a várpalotai bányász tánccsoport tervét is, mert nem mehettek el a várva-várt külföldi vendégszereplésre, a csehszlovákiai túrára. Most, hogy egyre inkább helyreáll a teljes rend, megindul mindenütt a normális élet, így a várpalotai bá­nyász tánccsoport tagjai a közeljö­vőben eleget tehetnek egy cseremű­sor következtében rájuk háruló fel­adatuknak, viszonozhatják csehszlo­vák barátaik vendégszereplését. A lebonyolításra váró útjukra a felké­szülést a tánccsoport tagjai már megkezdték. Rendszeresen folynak a próbák. A tervezett műsorukat ka­rácsony másnapján telt ház előtt nagy sikerrel mutatták be a várpa­lotai közönség előtt. A kiutazás idő­pontja még nincs kitűzve, a tánc­számok gyakorlására van még bőven idejük. A várpalotaiak e műsorszá­maikat január első felében Vesz­prémben is szeretnék bemutatni, er­re vonatkozólag az illetékes helyen a tárgyalások megkezdődtek. Újjáéled a veszprémi Bakony Együttes örömmel közlhetjük azt a hírt, mely arról számol be, hogy a ré­gebben oly sok sikert aratott vesz­prémi Bakony Együttes újjáalakítá­sára vonatkozóan tárgyalások foly­nak. Ha minden jól megy, a Bakony Együttes tagjai előreláthatólag ja­nuár közepetáján újból megkezdhe­tik rendszeres munkájukat. Az elgondolások szerint az újjá­szervezett Bakony Együttes a jö­vőben önálló együttesként működne, a szakmai felügyeletet a megyei ta­nács gyakorolná. Ha az újjászerve­zést megragadó szakemberek el­gondolásai sikerülnek és az együttes számára a szükséges anyagokat és a megfelelő feltételeket biztosítani tudják, úgy az együttes első nyilvá­nos fellépése március 15-re vár­ható. Örömmel közölhetjük azt is, hogy a megyeszékhely kulturális életé­nek életrekeltésére és fellendítésére a közelmúlt napokban előkészítő bi­zottság alakult. Ennek a bizottság­nak a munkájában ének-, zene- és színjátszó szakemberek vesznek részt, akik azon fáradoznak, hogy Veszprém város újonnan kibonta­kozó kulturális életét helyes me­derbe tereljék. A bizottság fő célja, hogy az elmúlt hetek eseményei kö­vetkeztében szétzaklatott különböző kultúrcsoportokat, ének- és zene­karokat összehozzák és bennük pezsgő életet teremtsenek. • .. A Búcsúzni készülünk, s mint az ünnepi akt­istől megrettent gyermek a születés­napot ülő öreg előtt, megremegünk. Elpiru­lunk kissé, dadoghatunk, s mindannyiunk feltétel nélküli tisztelete ez az idő i­teti, amely múlik, és jó, amelyben újra és újra megifjodunk, s megöregszünk. Egyek vagyunk vele, a Nagy Idővel, — tőle a sírásunk, kacagásunk, ezért szeret­jük, ha félünk is a számadástól. Hogy éltünk vele egy évben? — erre kell felelnünk Szilveszterkor. Méltók voltunk-e egyenként az emberi névre, és méltók vol­­ tunk-e közösen (mi magyarok itt a Duna- Tisza táján­ a magyarságra? Sűrűbben dobban a szívünk, a szokottnál jobban barázdált a homlokunk. Elakad előbb a szavunk, de hogy emberibb emberek, és magyarabb­ magyarok lehessünk,­­ mind­­annyiunknak fel kell tenni a kérdést, és mindannyiunknak felelni kell. Tudom, az egyéni sorsról könnyebb lesz számot adni. Hozzáteszem: más szívébe nem láthatok bele. Mégis szólok az Emberhez, mert az idő legutóbbi éveiben hazánk irá­nyítói, mint farizeusok a mózesi törvények­nek, hajlamosak voltak a marxizmus—leni­­nizmus elferdítésére, és már-már csupán mint termelő erőt, mint valamilyen szerve­zeti tagot, mint csavart az óriás gépen, — úgy tekintették az embert. Borral teli pohárral fonódik össze a ka­runk Szilveszterkor, s egy pillanatra, amíg tán iszik más, hejehujáz, — befelé fordul a szemünk. — Milyen volt az 58-as évünk?... Az egyik szem gyöngysornak látja a na­pokat, a másik szem saját kézzel megtépá­­zott fillérvégnek­ Lesz olyan íj, akit nem fűt a rossz se, a jó se, a jó és a még jobb esztendőre, mert — hogy múlik az idő — nem méltatja figyelemre. Boldogító azon­ban, hogy a többség emberibb életet élt mint tavaly, állhatatosabb és igazabb harcot har­colt a mindennap örömeiért, mint tavaly, és főleg nemesebb életet akar, mert tiszteli magában az embert. Tudja — és elgondolni a Szilveszter erre is jó alkalom —, hogy igazi boldogságot a szellemi és fizikai erő állandó növelésével csak a becsületes mun­ka adhat. Minden más pillanatnyi siker — az ember sajátos lelki alkata szerint — csak önvádat ébreszt, vagy — az alapvető társa­dalmi együttlét szabályai szerint — előbb­­utóbb fizikai korlátozást von maga után. Sok esetben mind a kettőt... Ezért van mit tenni, egyéni is, társadalmi is — önma­gunk neveléséért. Megelégedhetünk-e azonban önmagunk számadásával Szilveszterkor, mégha az öröm kopogtatott is többször az ajtón, mégha ke­vés is lelkünkben a harag, és ha bízunk is, hogy 57-ben képesek leszünk különbül élni, mint az idén? Küzdelmes évek után a koltói kastélyban Júliája jobb oldalán, versbe fog­va, így kiált fel a „boldogsággal csordultig" teli Petőfi: „Elértem, amit ember érhet el.. . Úgy folytatja, hogy Júliának „tün­dérek adják a testvér nevet", ölében a leg­drágább földi kincs: az egyéni élet kitelje­sülése, ebben az esetben a házasság. A költő-ember sorai azonban hirtelen fordu­latot vesznek. Oda lopakodik az imént még hitvesi dicséretet zengő szájra a szó: „Mi calm könnyebb? mint lemondanom Mostan terólad, honfi-aggodalom, Terólad, kínos hazaszeretet...“ Petőfi felel. S a költővel mind­nyájunknak örökké, ma pedig különö­sen felelnünk kell, így folytatja a nász-heti verset: „De el nem hagylak, hazám, tége­det, Múltat, jövendőt, mindent eltemet Bol­dogságomnak tenger- özöne. Csak szent ol­tárodat nem önti el. Veled sóhajtok, hazám, mint elébb. A kedvezőbb, a szebb idő felé..." Igen, a kedvezőbb, a szebb idő felé ... Mert lehet-e boldog az ember, ha nem virul a haza, vagy lehet-e hosszúéletű boldogság, ha zsarnokságra, rossz útra van kárhoztatva a haza? Petőfi vallotta azt, hogy a haza mindenek előtti... Ha az jó kezekben van, ha a nép kezében van, csak akkor lehet igazi boldogság polgárainak. Nos, hogy voltunk hazafiak ötvenhatban? Petőfi férfi volt a férfiak között, és le merte írni, hogy sírva örül a haza sorsa jobbrafordulásának. Más időben, más körül­mények között, mi sem tettünk dicstele­nebbet, mint az ő népe. Sokakat már el­fogott a kétely a magyarságunk iránt, má­sok a totális gazdasági csődtől féltek. Vol­tak, akik m­ég a szájukon záporozták a leg­szentebb igéket, de akiknek a lelkében ott izzott az önvád: térj észhez, becsaptak, be­csapnak ember! Ismét mások elfordultak, fittyet hánytak a hazára. De a mi népünk­nek történelme s a többségnek embersége van! Amiről mér apadóban volt a hitünk, harcunkat megharcoltuk. Idegen és ember­telen vezetők ellen sajnos, ha a szocializ­must építettük, — kiáltással, vérrel, nélkü­­lözéssel és lemondással — akkor is úgy kel­­­­lett kiharcolnunk a fényesebb történelem, a szebb jelen és a dicső jövő lehetőségeit. Október után sok változás történt, ha — akik a haza jó fiainak vallják magukat — becsületünkkel, áldozatvállalásunkkal és tör­ténelmi hivatástudatunkkal nem is tudtunk mindvégig urai maradni a fejleményeknek. Rossz vezetők és rossz vezetés ellen száll­tunk síkra, s mire célhoz értünk volna, nem vettük észre, hogy ősi ellenségeink, a hor­­thysták, az imperialisták és a fasiszták újra feltámadtak és a nyakunkra akarnak hágni. Ezek leverésére az új kormány szovjet csa­patok segítségét kérte. Nem a magyar népen múlott, hogy az ok­tóberi napok eseményei ilyen irányt vettek. A magyar dolgozó nép továbbra is a saját hatalmát akarta, szocialista céllal. S elsö­pörte azokat, akik tervei megvalósításának gátjai voltak. Persze az állam lakást is adott, kultúr­­házat, fizetést, mást... De nem eleget a jóból, amit a szorgos kezek, okos fejek te­remtettek! A hazával gondolva, hogy nézünk 57 elé? Igen sok múltbeli hiba nem hiba már, igen sok vágyunk valóság lett. Igen sok em­bernek, a többségnek a becsületesnek, s szorgalmasnak, a tanulónak jobb világa lesz. Erre mutatnak a jelek. De ezért is kell ten­nünk — mindannyiunknak! Az 1847-es Petőfi szóval nem mondhat­juk, hogy „korcsok“ a haza fiai, és nem ál­líthatjuk, hogy meg sem lét bennünket a „nagyvilág". Épek és erősek vagyunk, s megfogyva bár, de nem törve tekintünk „a kedvezőbb, a szebb idő felé“, az 1957-es év elé Márkus Zoltán is a kedvezőbb, a szebb idő felé"

Next