Napló, 1969. október (Veszprém, 25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

­ Befejeződtek a francia-szovjet tárgyalások Varsó-Bonn párbeszéd újabb fejezete kezdődik? Vietnami pártlap a Szovjetunió támogatásáról Kedden kerül sor a Német Szövetségi Köztársaság új kan­cellárjának megválasztására, az új kormány beiktatására a bonni parlamentben. Mindössze néhány nappal a rajnai ha­talmi őrségváltás előtt, érdekes események zajlanak, minden bizonnyal éppen e hatalomváltással összefüggésben. Újra megjelenik például Düsseldorfban a Begegnung mit Polen című, a lengyel politikai, társadalmi, kulturális és gaz­dasági élet eseményeit ismertető folyóirat. Kiadója: a Lengyel­­országgal folytatandó kulturális és gazdasági együttműködés nyugatnémet társasága. Betiltója viszont tavaly a Kiesinger­­kormányzat volt. „Figyelmet érdemlő jó jelnek’­ minősíti a folyóirat újból megjelenését a nagytekintélyű lengyel hetilap, a Zycie Literackie. Ezzel összefüggésben is rendkívül érdekes a esemény Jedry­­chowski lengyel külügyminiszter minap elhangzott televíziós beszéde, amely hangsúlyozta: Lengyelország számára nem for­mális kérdés a kapcsolatok normalizálása az NSZK-val. A kül­ügyminiszter elismeréssel méltatta Lengyelország és az NDK viszonyát, majd beszélt a lengyel-nyugatnémet kereskedelmi és gazdasági együttműködésről, amely tovább­fejlesztésének — a kölcsönös érdekek figyelembe vételével — nincs akadálya. Mint ahogy nincs akadálya Varsó és Bonn politikai kapcsola­tai rendezésének sem, amennyiben a bonni kormány tekintetbe veszi Európa politikai és földrajzi realitásait. Figyelemreméltó, hogy az NSZK rendkívül gyorsan reagált Stefan Jedrychowski szavaira. Conrad Ahlers, a bonni kor­mány helyettes szóvivője már pénteken közölte (a Jedry­­chowski beszéd csütörtökön este hangzott el), hogy a rövide­sen megalakuló új bonni kormány válaszolni fog a lengyel külügyminiszternek. A választ a szociáldemokrata-szabadde­mokrata kormánykoalíció kormány­nyilatkozata tartalmazza majd. Ahlers hozzáfűzte, kormánya üdvözli a lengyel külügy­miniszter nyilatkozatát és egyetért azzal, hogy Bonn és Varsó kapcsolatainak normalizálása kívánatos az európai békés ren­dezés érdekében. A magunk részéről annyit tennénk hozzá: Conrad Ahlers e pillanatban ugyan formálisan még a Kiesinger kormány szóvivője, de aligha lehetséges, hogy ezt a gyors tájékoztatást már a jövő héten megalakítandó Brandt­ Scheel kabinet ne­vében adta, fejlődtek. Élénk tapasztalat­­cserét folytattak tudományos téren, valamint az építészet, gépipar, olajipar, repülőgép­­ipar, kohászat és más ipará­gak területén. A jegyzőkönyv kiemeli az 1965—69-es hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodás sikeres teljesítését, és meg­elégedéssel nyugtázza az 1970—74-es hosszúlejáratú kereskedelmi, gazdasági együttműködésről szóló meg­állapodás aláírását. A meg­állapodás előirányozza a két ország közti áruforgalom megkétszereződését. Megszi­lárdultak a két ország atom­tudósai közti kapcsolatok. 1969-ben sikerrel zárultak az előirányzott kísérletek a koz­mikus térség kutatása terén és fontos tudományos ered­ményeket értek el. Öngyilkosság a békéért Két amerikai diák, a 17 éves Craig Badiali és azonos korú osztálytársnője, Joan Fox, szerda este kettős ön­gyilkosságot követtek el, hogy felhívja a világ figyelmét a béke megteremtésének szük­ségességére. A két fiatal az országos háborúellenes tilta­kozó mozgalom egy tüntetésé­ről tartott hazafelé és kocsi­jukat megállították egy, a forgalomtól félreeső úton. Egy műanyagcső segítségével a motor kipuffogógázát a kocsi belsejébe vezették és a motort megindították. A két fiatal holttestét másnap fedezték fel a füsttel telt autóban. Több levelet hagytak maguk után, amelyeket szüleikhez, taná­raikhoz és barátaikhoz intéz­tek. Ezekben az utolsó üzene­tekben hangsúlyozták, hogy a béke ügyéért akarnak meg­halni, tiltakozásul a vietnami háború, valamint „a világon uralkodó körülmények ellen". (Folytatás az 1. oldalról) mindennapi munkát, az ál­dozatos kötelességteljesítést, azt, hogy vártunk mozgósító felhívására a mi versenymoz­galmunk része lett az egész hazában kibontakozó szocia­lista versenymozgalomnak. A honvédelmi miniszter ez­után arról beszélt, hogy a most következő kiképzési év­ben az újra induló verse­nyekkel, a helytállással egy­szersmind az ország felsza­badulásának negyedszázados évfordulóját is ünnepli majd a hadsereg. Elmondta, hogy a jó eredmények nem öncélú­ak, ezen keresztül növekszik a szocializmus, a haza vé­delme iránti személyes fe­lelőssége minden katonának. Beszélt a Varsói Szerződés jelentőségéről, a Német De­mokratikus Köztársaság test­vérhadseregének kimagasló eredményeiről, sikereiről. Üdvözölte a fegyvertársak képviselőit, és örömét fejez­te ki, hogy jelenlétükben rendezhette meg a néphadse­reg ezt az ünnepélyt. Vége­zetül a következőket mon­dotta: — Akik kiérdemelték mun­kájukkal, becsületes helytál­lásukkal a hadsereg és egész népünk megbecsülését, azok­nak kívánom, további áldo­zatkész munkájukkal őriz­zék meg megtisztelő címei­ket. Legyenek büszkék sike­reikre, neveljenek további kiváló katonákat, mert a versenymozgalomban elért eredményeik egyszersmind azt is jelentik hogy képesek vagyunk megvédeni szocia­lista hazánk vívmányait. Vé­gezetül köszönetemet feje­zem ki a katonáknak, tiszt­­helyetteseknek és tiszteknek itt, eddigi munkájukért, va­lamint mindazoknak, akik bennünket megtisztelő köte­lességünk teljesítése közben segítenek. Tapolca és kör­nyéke munkáskollektíváinak, dolgozóinak, politikai és ál­lami vezetőinek. Lénával József, a Tapolcai Városi Pártbizottság titkára a fiatal, fejlődő város nevé­ben üdvözölte az ünnepelte­ket, majd Csekorán Mihály őrnagy, az egyik alegység ki­tüntetett parancsnoka kö­szönte meg az elismeréseket, köszöntvén az NDK katonai küldöttségét. — Ígérjük — mondotta — hogy katonai és politikai fel­adatainkat ezután is kiváló­an igyekszünk megoldani. Az Internacionálé hangjai után impozáns díszmenetben vonultak el az egységek majd a vendégek harcászati és technikai bemutatókon vettek részt. Katonai ünnepség Tapolcán Czinege Lajos vezérezredes átadja az elismerő okleveleket és zászlókat (Fotó: Péterfay Endre) Brezsnyev és Cedenbal találkozása Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára pénteken talál­kozott Jumzsagij­ Ceden­­ballal, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizott­ságának­ első titkárával, a mongol minisztertanács el­nökével, aki jelenleg Moszk­vában tartózkodik. A meleg baráti beszélgetés során megvitatták a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Mongol Népi Forradalmi Párt közötti testvéri kapcso­latok és a sokoldalú szovjet— mongol együttműködés to­vábbfejlesztésének kérdéseit. Kadhafi kijelentése Kadhafi ezredes, a líbiai forradalmi tanács elnöke csütörtökön egy tripoli tö­meggyűlésen kijelentette: „Meg kell szabadítanunk or­szágunkat az idegen támasz­pontoktól, bármibe kerüljön az”. ..A szeptember 1-i forrada­lom — mondotta Kadhafi — eldöntötte az idegen támasz­pontok sorsát. Reméljük, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia meg fogja érteni törvényes követelé­sünket. Meg fogja érteni, hogy szabadságot és függet­lenséget akarunk... Ha azonban szükség lesz rá, harcolni fogunk. Minden lí­biai katona lesz, minden is­kolaépületből és mecsetből laktanyát csinálunk és ren­geni fog a föld az idegen tá­maszpontok alatt”. Eliam Van Dong­­— Bajbakov találkozó Pham Van Dong, a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság miniszterelnöke és az általa vezetett párt- és kor­mányküldöttség tagjai pénte­ken találkoztak Nyikola­j Bajbakovval, a Szovjet Álla­mi Tervbizottság elnökével, a minisztertanács elnökhe­lyettesével. Bajbakov ismertette a szovjet népgazdaság fejlődé­sét. Pham Van Dong hálás kö­szönetet mondott a tájékoz­tatásért. Megállapította, hogy a Szovjetunió minden vona­lon segíti a vietnami népet. A Nhan Dan, a Vietnami Dolgozók Pártjának lapja vezércikkben méltatja az ok­tóber 15-én Moszkvában alá­írt egyezményt, ameynek ér­telmében a Szovjetunió to­vábbi térítés nélküli gazda­sági és katonai segítséget, valamint újabb hosszúlejára­tú hiteleket nyújt a VDK- nak. A vezércikk hangsúlyozza, hogy az egyezmény bizo­nyítja: A Szovjetunió a töb­bi szocialista testvérországgal emniütt határozottan fokozza sokoldalú segítségét és tá­mogatását, hogy „teljes győ­zelmet arassunk az amerikai agresszor fölött és a szocia­lizmus építésében”. „Szegény K­iesinger...” A szabad demokrata párt sajtószolgálata pénteken az­zal foglalkozik, hogy Kiesin­ger, aki néhány nappal ezelőtt még a 70-es évek végéig együttműködést ajánlott fel az FDP-nek, most a szabad demokraták életére tör. „Szegény Kiesinger” — írja a sajtószolgálat a továbbiak­ban. — ..Életében sokszor té­vedett. Egy vagy két tévedés­sel több már nem játszik sze­repet nála. Tanácsos lenne azonban, hogy figyelmét in­kább a több CDU-politikus által javasolt párt-újjáalakí­tásra összpontosítsa, mint hogy a nyilvánosság előtt továbbra is a visszautasított szerető nevetséges szerepét alakítsa”. Sikeres francia-szovjet megállapodások Pénteken Moszkvában be­fejezte munkáját a tudomá­nyos-technikai és gazdasági együttműködés kérdésével foglalkozó francia-­szovjet vegyes­ bizottság 4. ülésszaka. Az ülésszak elnöke Vlagyi­mir Kirillin, a szovjet mi­nisztertanács elnökhelyette­se volt. A francia küldöttsé­get Maurice Schumann fran­cia külügyminiszter és Gis­­card d’Estaing gazdasági és pénzügyi miniszter vezette. Az ülésszakon megvitatták a két ország között tudomá­nyos, technikai, gazdasági, kereskedelmi, valamint az atomenergiára, az űrkutatás­ra, színes tv-re vonatkozó együttműködés kérdéseit, és a francia-szovjet Kereskedel­mi Kamara tevékenységét. Kirillin és Giscard d’Es­­taing által aláírt jegyző­könyv megállapítja, hogy 1969-ben a két ország tudo­mányos, technikai és gazda­sági kapcsolatai sikeresen NAPLÓ Megkezdte tanácskozását a Szakszervezeti Világkongresszus Pénteken délelőtt kilenc órakor Budapesten, az Épí­tők Szakszervezetének szék­házában megnyílt a 7. Szak­­szervezeti Világkongresszus A szakszervezeti mozgalom kiemelkedő nemzetközi ese­ményére a világ minden tá­járól — összesen 124 ország­ból — érkeztek küdöttek, több mint 206 országos szak­­szervezet, valamint 33 nem­zetközi szervezet képviseleté­ben. A tíz napig tartó tanácsko­zás megnyitójául a szakszer­­vezeti székház kongresszusi termében ünnepélyes ülést tartottak, amelynek elnöksé­gében helyet foglalt: a házi­­gazda tisztét betöltő magyar szakszervezetek képviseleté­­ben Gáspár Sándor, a SZDZ főtitkára, Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára, Pierre Gensous, az SZVSZ helyettes főtitkára továbbá a világszövetség al­­elnökei és titkárai. Meghívott vendégként részt vett a megnyitó ünnepségen és ugyancsak a díszelnökség­ben foglalt helyet Fock Jenő, a Magyar Forradalmi­ Mun­­kás-Paraszt Kormány elnöke, Sarlós István, a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, Bertil Bolin, a Nemzetközi Munkaügyi Hi­vatal főigazgatóhelyettese. A magyar himnusz hang­jai után Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára mondott megnyitó beszédet. Ezután Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára üdvözölte a világkongresszus küldötteit Meleg szavakkal köszöntötte a magyar szakszervezeteket s a kongresszusnak otthont adó főváros lakóit. Utalt azokra a bensőséges kapcso­latokra, amelyek a Szakszer­vezeti Világszövetség és a magyar szakszervezetek kö­­zött a közös munka során ki­alakultak. Az SZVSZ főtitkára után Fock Jenő, a Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mány elnöke szólt a kong­resszus résztvevőihez. — Dolgozó népünk­ testvéri szeretettel fogadja a 7. Szak­­szervezeti Világkongresszus résztvevőit, s azt kívánja hogy munkájuk sikeres le­gyen, minden kedves vendé­günk érezze jól magát kö­rünkben — mondotta. A ma­gyar dolgozók várakozással tekintenek a világkongresz­­szus munkájára, amelynek állásfoglalásai erőt, lendüle­tet adnak népünknek is a szocialista építés­­feladatai­nak sikeres megoldásához. A kormány elnöke a to­vábbiakban­­ vázolta a ma­gyar szervezett dolgozók har­cát, részvételét, az új társa­dalmi rend felépítésében. A megnyitó ünnepség Gás­pár Sándor zárószavai után az Internacionálé hangjaival ért véget. Az ünnepélyes aktus után a kongresszus Agostino No­­vella-nak, a CGIL — az olasz általános munkásszövetség főtitkárának elnöklésével megkezdte érdemi munkáját Peirre Gensous főtitkárhe­lyettes beszámolójával befe­jeződött a kongresszus első napja. A tanácskozást szom­baton délelőtt 9 órakor foly­tatják. . Szombat, 1969. október 18. Napirenden a burgonyatermesztés, az ellátás és a talajvédelem (Folytatás az 1. oldalról) ívének kijelölésénél Keszt­helyre. A hazai burgonyaki­­sérletek profilgazdája az ag­rártudományi főiskola — a köztermesztésben lévő nyolc hazai fajtából három keszthe­lyi nemesítésű — másrészt megyénk a legjelentősebb burgonyatermelő területek közé tartozik. Két összegező, a jelenlegi helyzetet felmérő és a megol­dandó feladatokat felvázoló jelentést terjesztettek a mi­niszteri értekezlet elé. Az egyiket a minisztérium köz­­gazdasági, illetve termelés­fejlesztési főosztálya, a mási­kat dr. Bélák Sándor, a keszt­helyi főiskola rektora terjesz­tette elő. A burgonya, ha csökken is fogyasztása, ma is fontos, nép­élelmezési cikk. Éppen ezért aggasztó, hogy az utóbbi években rohamosan csökken a vetésterület és különösen a rossztermésű években mind nagyobb mennyiségben kell a lakosság ellátásához szüksé­ges mennyiséget importból beszerezni. 1966-hoz képest az idén több mint százezer holddal csökkent hazánkban a burgonya vetésterülete.­­Me­gyénkben is hasonló a hely­zet. Az idén az 5 évvel koráb­binál 10 ezer holddal kisebb területen termelnek burgo­nyát.) Érdemes megjegyezni, hogy a burgonya vetésterüle­teknek nagyobbik részét, több mint 60 százalékát a háztáji- és a kisegítő gazdaságok ad­ják. Ezért foglalkozott a mi­niszteri értekezlet a nagyüze­mi t­ermelés gondjai mellett nagy súllyal a kisegítő gazda­ságok problémáival. A miniszteri értekezlet úgy összegezte a feladatokat, hogy nagyhozamú, a választé­kot bővítő, kiváló minőséget adó új fajtákra van szükség meg kell oldani a termelés, a betakarítás, a feldolgozás és a tárolás komplex gépesíté­sét, a növényvédelmet, olyan közgazdasági környezetre van szükség, hogy a termelés biz­tonságossá és jövedelmezővé váljék. Nagy figyelmet szen­telt az értekezlet a háztáji és a kisegítő gazdaságok ter­­melésének intézményes ösz­tönzésére. (Az értekezlet anyagának bővebb ismerteté­­sére és a megyénkben hely­zet elemzésére lapunk későb­bi számában visszatérünk.) Dr. Dimény Imre minisz­ter összegező zárszavában el­­mondotta, hogy konkrét, mindenre kiterjedő progra­mot dolgoznak ki a máris sürgető feladatok megoldásá­ra és a távlati fejlesztéshez. A miniszteri értekezlet má­sodik napirendjén dr. Belák Sándor jelentése alapján megvitatta a nyugat-magyar­­országi erodált talajok javí­tásának tapasztalatait — a munka tudományos gazdája ugyancsak a keszthelyi főis­kola. A tanácskozás végezté­vel dr. Dimény Imre a dél­utáni órákban a főiskola kol­légiumában a leendő agrár­mérnökökkel találkozott, hosszasan elbeszélgetett ve­lük és válaszolt kérdéseikre. Megyénk egészségügyi helyzetéről tárgyalt az SZMT elnöksége (Folytatás az 1. oldalról) betegségek száma harmadá­ra csökkent az utóbbi három esztendőben. A lakosság is nagy áldoza­tokat vátt­­lt annak érdeké­ben, hogy növeljék a fogor­vosi körzetek számát. (Laká­sok, várók, rendelők építé­sénél végzett társadalmi munka.) Ennek is nagy sze­repe volt abban, hogy éven­te 5—6 fogorvosi körzetet le­hetett létesíteni. A rendelőintézetek forgal­ma egyre növekvő tendenci­át mutat. 1968-ban egymillió nyolcszázezer beteg fordult meg itt. Az itteni zsúfoltság­ban szerepet játszik az is, hogy a körzeti orvosok ese­tenként túlságosan könnyen küldik a beteget szakrende­lésre. Meglehetősen rossz a hely­zet a veszprémi rendelőinté­zetben. E helyzet felszámo­lása érdekében most indult meg a megyei rendelőintézet átépítése. A harmadik ötéves terv-S­ió megyénk területén 1700-ra emelkedett a kórházi ágyak száma, ami előreláthatóan 1972-ben, az ajkai 550 ágyas kórház felépülésével fog bővülni, de még így is csak részben fedezi az igényeket. Me­gyénkben 12 kórház van, és sok gondot okoz, hogy ezek nagy része kis, gazdaságtala­nul működő intézmény, s egyik sem tudja biztosítani a megyei szintű ellátást Nagy nehézsége az egész­ségügyi ellátásnak, különö­sen a megyeszékhelyen, hogy nincs elegendő úgynevezett egészségügyi középkáder. Ennek egyik oka, hogy a szakképzett középkáderek fi­zetése mélyen alatta van az átlagos szakmunkás fizetés­nek. Az SZMT elnöksége ezután a dolgozók panaszügyeinek intézését vizsgálta meg, majd tájékoztató jelentést hallgatott meg az SZMT in­­formációs rendszeréről

Next