Napló, 1969. december (Veszprém, 25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

W *, tm, december S. Ajándékcsomag, megrendelésre Felkészült a kereskedelem az ünnepekre Felkészült a mikulási és karácsonyi forgalomra a me­gyei élelmiszer kereskedelmi vállalat. A boltok raktárai­ban mintegy 5­0 millió forint értékű csokoládé figura és szaloncukor várja a vásárló­kat. Sok külföldi italkülön­legesség is érkezett, többek között orosz vodka, skót whysky, német gabonapálin­ka, magyar, francia és más pezsgő, többfajta, jó minősé­gű bor, chinsano és likőr-kü­­lönlegességek. A közeli na­pokban várható nagymennyi­ségű déligyümölcs szállít­mány is: narancs, füge, kó­kuszdió, mandarin. A jelzé­sek szerint a déligyümölcs ellátás javul, jóval több lesz, mint tavaly. Az élelmiszer kereskedelmi vállalat újfajta szolgáltatást vezet be: vállal­ják, hogy az ország különbö­ző területeire, kívánságra a kijelölt boltok postán is kül­denek csomagot, többek kö­zött Veszprémben az 1-es és 27-es bolt, Várpalotán a 402- es és 103-as, Ajkán a 403-as és 408-as üzlet. A nagyobb mennyiségű közületi megren­delőknek 3 százalékos ked­vezménnyel adják a Mikulás­csomagokat, és díjmentesen kölcsönöznek Mikulás-masz­kot is. • Egy lépéssel a divat előtt Éles széllel küszködnek az útszéli fák. Felhajtom a kabátom gallérját, mint a többi járókelő. Hiába, tél van. Bent a gyárban meg­borzadok egy pillanatra, mi­kor megpillantom a munka­darabokat. Tarka fürdőruhá­kon szántanak villámsebesen a gépfűk. A Budai Háziipari Szövetkezet tapolcai részle­gében megszokták már, hogy egy lépéssel a divat előtt jár­nak: a tél elején a strandsze­zonra készülnek. A jövő nyá­ron a fémcsattal és érmével díszített bikini lesz a sláger. S akik viselik majd, bizonyá­ra egy percig sem gondolják, hogy az újszerű díszítés igen megnehezítette a varrónők munkáját. Varrónők. Talán hárman­­név''en készültek erre a pá­lyára. A többieket — zöm­mel katonafeleségek — az élet, a körülmények sodor­ták a szakmába. Dolgozni akartak. Mert mielőtt Tapol­cára kerültek, megszokták az üzem, vagy éppen az iroda kisebb-nagyobb közösségéhez való tartozást. A munkát. Az önálló keresetet. — Iduka esztergályos volt egy bútorgyárban, mielőtt Tapolcára jött — mutatják be az egyik szabászt, Szlatá­­rovicsnét, aki a pártszervezet titkára is. — Földi Jánosáé, a részleg vezetője előzőleg a KISZ- központ gazdasági instrukto­ra volt. — Varrónőnek jöttünk be — említi Földiné — És más­nap hozzákezdtünk falat bon­tani ... — Aztán megérkeztek a villanyvarrógépek. Éle­tünkben akkor láttunk elő­ször ilyen masinákat — me­sélik az öt évvel ezelőtti üzemalapítást az úttörők, akik lerakták a most már majdnem száz asszonyt fog­lalkoztató szövetkezeti rész­leg alapját. S aztán nagyon rö­­­­vid idő alatt megtanulták — s megtanították másoknak is — a varrás mesterségét. Ketten a szabás tudományát is elsajátították. — Felszolgáló voltam, presszóban. Az könnyebb volt, de ezt jobber, szeretem — vallja Lippainé. Úgy tűnik, az elektromos szabógép magától szalad a kacskari­ngós rajz vonalain. — Nagy erő kell, hogy a legalsó réteget is elvágja az „olló!” Most az „Aida” bébina­pozót szabják. Krisztina anyagból. Ebből száromszáz­­ötven sorosan „terítenek.” Erre nem is panaszkodnak. De ha flanellal dolgoznak — abból pedig csak száznyolc­van réteget raknak egymás­ra — megizzadnak a szabá­szok. — Nagyon kell vigyázni, mert ha itt elszab valamit az ember, száz méterek vesznek kárba. És az anyaghányadból csak megtakarítani lehet! — magyarázza Lippainé. — Nem kellene ennyit fel­deríteni egyszerre — közli a hivatalos álláspontot Földi­né. — Virtus is van a világon — vágnak szavába a szabász­nők. Nem akarunk elmaradni a központban dolgozó szak­képzett kollegáktól. Nem­ kaptak utasítást arra sem, hogy brigádokat szervezzenek. Maguk okos­­kodták ki, hogy jobban, gyor­sabban megy a munka, nő a termelékenység, ha szalag­­szerűen dolgoznak. Nem olyan fárasztó így a varrás egy-egy embernek, s a mun­kaerővel is ésszerűbben gaz­dálkodhatnak. A gyakorlot­tabb, ügyesebb varrónőkre a bonyolultabb, kényesebb munkát bízzák, a kezdőkre az egyszerűbbet. Szalainé szalagján most Tárczi Kati a kezdő. S an­nak, hogy ott dolgozik, külön története van. A nagyon szép kislány süketnéma. A váci intézetben tanulta a szak­mát, de nem merték brigád­ba osztani, attól tartottak, hogy a munkával kapcsolatos problémákat nem tudják megbeszélni vele. Kati egy napon cédulát tett Földiné elé. Csak eny­­nyit írt rá: „Megyek brigád­ba.” Nem teljesítették kérését. A kislány újabb papírlapot nyújtott át a főnökasszony­nak: Akarok menni brigád­ba. Kész.” S erre már igazán reagálni kellett Kati nagyon igyek­szik megszokni a szalagszerű munkát. Most is, negyed órá­val a műszakkezdés előtt már ott szorgoskodik a mun­kahelyén. S természetesen ugyanúgy, mint a többi kez­dő brigádtagnak, Katinak is segítenek a meósok, a kiadó, meg a vezetőnő is. Talán ki­csit többet, mint másoknak. Az emberség, a megér­tés egymással szemben, veze­tőkre és varrónőkre egyaránt jellemző. Azt mondják, ez az eredményes munkájuk alap­ja. Ez biztosítja, hogy a le­maradás, a határidő eltolódás náluk ismeretlen fogalom. Negyedévenként 30—35 ezer darab ruhát készítenek el úgy és akkorra, amint a szö­vetkezeti központ rendeli. Mike Tiborné NAPLÓ Nehéz, de hálás feladat... Ülést tartott a Hazafias Népfront Ajka városi bizottsága (Tudósítónktól) A Hazafias Népfront Ajka városi Bizottsága hétfőn ülést tartott. Az ülésen a bizottság idei munkájáról, rendezvényeik­ről , bel- és külföldi kapcsolataik alakulásáról dr. Tomjano­­vich Géza elnökségi tag számolt be. A városi pártbizottság képviselője, Heinrich Rezső hozzászólásában azokról a gon­dokról szólt, amelyek megoldásában való részvétel nehéz, de hálás feladat lenne az iskolák, óvodák zsúfoltságára, a szakmunkásképzés és a politechnikai oktatás jobb feltéte­leinek megteremtésére s nem utolsó sorban a leendő kórház működéséhez szükséges ápolók képzésével kapcsolatos gon­dok megoldására. A népfront-bizottság elfogadta Pacher Károly elnök lemondását, tekin­tettel arra, hogy új beosztása mellett ezt a tisztségét nem tudja ellátni, s helyére Kincs Istvánt válasz­tották meg. (G-1) Az építőipar mérlege: 32 230 lakás Naponta mintegy 1200 tonna cetfrent érkezik Romániából Hogy enyhítse a kötőanyag-hiányt az építkezéseken és az elemgyári munkahelyeken. Néhány héttel ezelőtt ugyanis a romániai ce­­mentipar soron kívül összesen 10 000 tonna cement szállítását vállalta. Eddig több mint 30 000 tonna román cement érkezett az országba. Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium legújabb fel­mérése szerint várható, hogy a tavalyinál 12 százalékkal több, vagyis 23 500 lakás átadásával zárják az 1960. évi programot. Az előzetes felipéréseknél tájé­kozódtak más tárcák, a tanácsok és a szövetkezetek építési mun­kájának várható eredményeiről is. Ezek szerint a szocialista épí­tőipar az idén összesen 32 230 új otthont ad át. A dörgicsei termelőszövetke­zet tovább fejleszti baromfi­­telepét. Ebben az évben 120 ezer, jövőre 145 ezer csirkét adnak közfogyasztásra, ki­lencven százalékban export­ra. Az idén a tiszta jövede­lem 800 ezer forint lesz, jö­vőre pedig eléri az egymillió forintot. Mivel jól jövedel­mez a baromfinevelés (52—54 nap alatt 1,3 kiló súlyúra ne­velik fel a csirkéket) tovább fejlesztik a telepet. Négymil­lió forintos költséggel építik a 21 ezres tojóházat a bor­júnevelő istálló felett. Ké­pünkön, a mencshelyi ter­melőszövetkezettel közös vál­lalkozásban épül a tojóház. Fotó: Borbás János Tervezésből elégtelen... Miért kénk a hűtőh­áz építése Balatonkenesén ? Sok boszúságot okozott a budapesti AGROTERV Vál­lalat a balatonkenesei Egyet­értés Termelőszövetkezetnek. Egy 32 vagon­os hűtőház ter­vezését vállalták 1967 de­cember 31-i határidővel, de a tervezéssel kereken egy évet késtek. A hűtőháznak már tavaly üzemelnie kel­lett volna de még ma sem üzemképes. Előreláthatóan csak 1970. január 1-én kezd­heti meg működését, több mint egyévi késéssel. A nagy kapacitású hűtő­ház elsősorban a csemege­­szőlő tartósítására hivatott Természetesen más mező­­gazdasági terméket is hűte­nek majd itt, hogy egész éven át kihasználhassák. A szőlőn kívül főként bogyó­sokat tárolnak: málnát, ri­­bizkét és meggyet. A szövet­kezet 50 hold bogyós telepí­tését tervezi a közeljövőben. A hűtőház két és fél millió forint beruházással épül melyből 688 ezer forint az állami támogatás a többit saját erőből fedezik. A hűtő­házat­­ a termelőszövetkezet házi építőbrigádja építi. Más vállalatok is érdekeltek a belső munkákban és a gépek beállításában. A lassú, körül­ményes tervezés miatt ter­mészetesen a kivitelezés is késik. A tervezők utólag számos tervmódosítást vé­geztek. Amikor a hűtőház alját lebetonozták, akkor jöttek rá, hogy aknára is szükség van. A szellőzőnyí­lásokat akkor vésették ki amikor az épület majdnem készen volt. Nagyobb kaput csináltattak, mint tokot. Szét kellett verni, hogy a kapu a helyére kerüljön. A termelőszövetkezetnek 135 hold csemegeszőlője van. A ter­vezők hibája miatt az idén hűtést nem mert ter­vezni a szövetkezet. Az ösz­­szes csemegeszőlőt — 28— 30 vagont — átadták a Zöld­­kernek, a Balatonboglári Ál­lami Gazdaságnak, a nagy­kereskedelmi vállalatoknak és az ABC-áruházaknak. Ha hűteni tudnák télen is ad­hattak volna szőlőt a fo­gyasztóknak. A 32 vagon szőlő hűtése mintegy másfél millió forint többletbevételt jelentett volna a termelőszö­vetkezetnek. De nemcsak a tsz. a fogyasztó is kárvallott: nem jut elegendő és olcsó gyümölcshöz. A hosszú huzavona után lassan üzemelni kezd a me­gye — s talán az ország — egyetlen szőlőtartósító hűtő­háza. Az AGROTERV és a termelőszövetkezet közötti hosszadalmas vita levelezés és aktagyártás végre meg­szűnik. Az AGROTERV azonban nem dicsekedhet bi­zonyítványával: a legfőbb „ tantárgyakból” — megbíz­hatóságból és tervezésből — húzták el” őket Balatonke­nesén. Potom 202 ezer forintot mégis felvett az AGROTERV — a tervezésért! Nemesbüki András ■ 3 — M­oszkvában ezekben a napokban folynak az 1970. évre szóló ma­­gyar—szovjet árucsereforgal­mi megállapodás tárgyalásai. Megkezdődött az 1971—1975. évi hosszúlejáratú egyezmény előkészítése is. Budapesten a műszaki-tudományos együtt­működés húszéves eredmé­nyeiről és fejlesztésének le­hetőségeiről tárgyaltak a két ország magasszintű gazdasági vezetői, s ugyanakkor fővá­rosunkban ültek tárgyalóasz­tal mellé a két ország belke­reskedelmi választékcseréjét megvitató szakemberek. Ezek az események külö­nösen felhívják a figyelmet arra, hogy a Szovjetunióval kialakult gazdasági kapcsola­taink milyen meghatározó szerepet játszanak egész nép­gazdaságunk fejlődésében. Az idén a Szovjetunió 37 száza­lékkal részesedik külkereske­delmünkből. Teljes nyers­anyagimportunknak több mint 50 százalékát a Szov­jetunióból szerezzük be, egyes termékeknek, például a kőolajnak 100 százaléka, a nyersvasércnek 94 százaléka, a nyersgyapotnak 59 száza­léka, a bányafának 97 száza­léka, az újságnyomópapírnak 65 százaléka, a személygép­kocsiknak pedig 30 százalé­ka a Szovjetunióból szárma­zik. A következő ötéves keres­kedelmi megállapodás előké­születeiről nyilvánosságra ho­zott tájékoztatók arra utal­nak, hogy legnagyobb keres­kedelmi partnerünk a jövő­ben is kielégíti népgazdasá­gunk nyers- és fűtőanyag igényeit. Csak egy példát említünk: olajimportunk a tervidőszak végére megkét­szereződik, vagyis 1975-ben már több mint 6 millió ton­na szovjet kőolajat dolgoz­nak fel finomítóink. A mostani ötéves tervpe­riódusban különösen szembe­tűnő volt a forgalom növe­kedése, s az 1966. évi mint­egy 12 milliárd devizaforint­tal szemben ez évben a két­oldalú szállítások értéke vár­hatóan megközelíti a 17 mil­liárd devizaforintot. A ko­rábbi három esztendőben évente átlagosan 13 százalék­kal nőtt a forgalom, idén 7 százalékos növekedést tervez­tünk, s körülbelül hasonló fejlődéssel számolhatunk a jövő esztendőre is. A két ország szakértői a következő években a tudo­mányos-műszaki együttmű­ködést még szélesebb alapok­ra kívánják helyezni. Erre utal az a tény, hogy a IV. ötéves tervben a Szovjet­unióból vásárolt komplett gyárberendezések volumene körülbelül 2 és félszeresére növekszik. Mindez része egy már megindult folyamatnak, amelyet jól illusztrál az a tény, hogy az utóbbi húsz esztendőben a két ország kö­zötti együttműködés kereté­ben a magyar intézmények 2 500, a szovjet partnerek pe­dig 3 500 műszaki dokumen­tációt bocsátottak egymás rendelkezésére. Az eddigi működő 15 ágazati munka­csoport, mellett a közelmúlt­ban újabbak létrehozását ha­tározták el, így például az elektronika, az útépítőipar, építőanyagipar és a belke­reskedelem területén. Budapesten a szovjet bel­kereskedelmi delegációval éppen ez utóbbi munkacso­port megalakításáról kezdőd­tek tárgyalások. A két, or­szág belkereskedelmi mi­nisztériuma között megala­kuló munkacsoport koordi­nálja majd az együttműkö­dést, különös hangsúllyal a belkereskedelmi választék­cserére. Külkereskedelmünk a szo­cialista országokkal a szoká­sos árucsereforgalom mellett mind jelentősebb export-im­portot bonyolít le, a belke­reskedelmi választékcsere keretében. Az idén összesen mintegy 60 millió rubel ér­tékű magyar árut cserél a belkereskedelem olyan kül­földi fogyasztási cikkekre, amelyek iránt nálunk kielé­gítetlen kereslet mutatkozik. Ebből a forgalomból több, mint 50 százalékkal a Szov­jetunió belkereskedelme ré­szesedik. Belkereskedelmünk olyan árukészleteket szállít a választékcsere keretében, amelyekből itthon nagy rak­tárkészletekkel rendelkezik, ezzel szemben olyan áruféle­ségeket szerez be, amelyek iránt viszont piacunkon na­gyok az igények. Mindkét fél számára előnyösek az együtt­működésnek ezek a formái, hiszen így a külkereskedelmi árulistákban meghatározott kontingenseken túl is hoz­zájuthatnak bizonyos kere­sett cikkekhez. S­zovjet partnerünktől mi például a többi között gömbfát, ce­mentet, tranzisztoros rádió­kat, hűtőszekrényeket, por­szívót és tejkonzervet ka­punk, ruházati cikkek, mosó­szerek, különféle italáruk és műanyagok ellenében. A köz­vetlenebb kapcsolatok kiépí­tése érdekében az orosz, az ukrán, a b­elorusz és a lett szocialista köztársaságokkal külön is megkötjük a belke­reskedelmi választékcserére vonatkozó megállapodásain­kat, elősegítve ezzel a válasz­tékcsere bővítését, a magyar és a szovjet kereskedelem ellátásának további javítását. N. L. Tanácskozás négy tárgyalóasztalnál

Next