Napló, 1969. december (Veszprém, 25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
W *, tm, december S. Ajándékcsomag, megrendelésre Felkészült a kereskedelem az ünnepekre Felkészült a mikulási és karácsonyi forgalomra a megyei élelmiszer kereskedelmi vállalat. A boltok raktáraiban mintegy 50 millió forint értékű csokoládé figura és szaloncukor várja a vásárlókat. Sok külföldi italkülönlegesség is érkezett, többek között orosz vodka, skót whysky, német gabonapálinka, magyar, francia és más pezsgő, többfajta, jó minőségű bor, chinsano és likőr-különlegességek. A közeli napokban várható nagymennyiségű déligyümölcs szállítmány is: narancs, füge, kókuszdió, mandarin. A jelzések szerint a déligyümölcs ellátás javul, jóval több lesz, mint tavaly. Az élelmiszer kereskedelmi vállalat újfajta szolgáltatást vezet be: vállalják, hogy az ország különböző területeire, kívánságra a kijelölt boltok postán is küldenek csomagot, többek között Veszprémben az 1-es és 27-es bolt, Várpalotán a 402- es és 103-as, Ajkán a 403-as és 408-as üzlet. A nagyobb mennyiségű közületi megrendelőknek 3 százalékos kedvezménnyel adják a Mikuláscsomagokat, és díjmentesen kölcsönöznek Mikulás-maszkot is. • Egy lépéssel a divat előtt Éles széllel küszködnek az útszéli fák. Felhajtom a kabátom gallérját, mint a többi járókelő. Hiába, tél van. Bent a gyárban megborzadok egy pillanatra, mikor megpillantom a munkadarabokat. Tarka fürdőruhákon szántanak villámsebesen a gépfűk. A Budai Háziipari Szövetkezet tapolcai részlegében megszokták már, hogy egy lépéssel a divat előtt járnak: a tél elején a strandszezonra készülnek. A jövő nyáron a fémcsattal és érmével díszített bikini lesz a sláger. S akik viselik majd, bizonyára egy percig sem gondolják, hogy az újszerű díszítés igen megnehezítette a varrónők munkáját. Varrónők. Talán hármannév''en készültek erre a pályára. A többieket — zömmel katonafeleségek — az élet, a körülmények sodorták a szakmába. Dolgozni akartak. Mert mielőtt Tapolcára kerültek, megszokták az üzem, vagy éppen az iroda kisebb-nagyobb közösségéhez való tartozást. A munkát. Az önálló keresetet. — Iduka esztergályos volt egy bútorgyárban, mielőtt Tapolcára jött — mutatják be az egyik szabászt, Szlatárovicsnét, aki a pártszervezet titkára is. — Földi Jánosáé, a részleg vezetője előzőleg a KISZ- központ gazdasági instruktora volt. — Varrónőnek jöttünk be — említi Földiné — És másnap hozzákezdtünk falat bontani ... — Aztán megérkeztek a villanyvarrógépek. Életünkben akkor láttunk először ilyen masinákat — mesélik az öt évvel ezelőtti üzemalapítást az úttörők, akik lerakták a most már majdnem száz asszonyt foglalkoztató szövetkezeti részleg alapját. S aztán nagyon rövid idő alatt megtanulták — s megtanították másoknak is — a varrás mesterségét. Ketten a szabás tudományát is elsajátították. — Felszolgáló voltam, presszóban. Az könnyebb volt, de ezt jobber, szeretem — vallja Lippainé. Úgy tűnik, az elektromos szabógép magától szalad a kacskaringós rajz vonalain. — Nagy erő kell, hogy a legalsó réteget is elvágja az „olló!” Most az „Aida” bébinapozót szabják. Krisztina anyagból. Ebből száromszázötven sorosan „terítenek.” Erre nem is panaszkodnak. De ha flanellal dolgoznak — abból pedig csak száznyolcvan réteget raknak egymásra — megizzadnak a szabászok. — Nagyon kell vigyázni, mert ha itt elszab valamit az ember, száz méterek vesznek kárba. És az anyaghányadból csak megtakarítani lehet! — magyarázza Lippainé. — Nem kellene ennyit felderíteni egyszerre — közli a hivatalos álláspontot Földiné. — Virtus is van a világon — vágnak szavába a szabásznők. Nem akarunk elmaradni a központban dolgozó szakképzett kollegáktól. Nem kaptak utasítást arra sem, hogy brigádokat szervezzenek. Maguk okoskodták ki, hogy jobban, gyorsabban megy a munka, nő a termelékenység, ha szalagszerűen dolgoznak. Nem olyan fárasztó így a varrás egy-egy embernek, s a munkaerővel is ésszerűbben gazdálkodhatnak. A gyakorlottabb, ügyesebb varrónőkre a bonyolultabb, kényesebb munkát bízzák, a kezdőkre az egyszerűbbet. Szalainé szalagján most Tárczi Kati a kezdő. S annak, hogy ott dolgozik, külön története van. A nagyon szép kislány süketnéma. A váci intézetben tanulta a szakmát, de nem merték brigádba osztani, attól tartottak, hogy a munkával kapcsolatos problémákat nem tudják megbeszélni vele. Kati egy napon cédulát tett Földiné elé. Csak enynyit írt rá: „Megyek brigádba.” Nem teljesítették kérését. A kislány újabb papírlapot nyújtott át a főnökasszonynak: Akarok menni brigádba. Kész.” S erre már igazán reagálni kellett Kati nagyon igyekszik megszokni a szalagszerű munkát. Most is, negyed órával a műszakkezdés előtt már ott szorgoskodik a munkahelyén. S természetesen ugyanúgy, mint a többi kezdő brigádtagnak, Katinak is segítenek a meósok, a kiadó, meg a vezetőnő is. Talán kicsit többet, mint másoknak. Az emberség, a megértés egymással szemben, vezetőkre és varrónőkre egyaránt jellemző. Azt mondják, ez az eredményes munkájuk alapja. Ez biztosítja, hogy a lemaradás, a határidő eltolódás náluk ismeretlen fogalom. Negyedévenként 30—35 ezer darab ruhát készítenek el úgy és akkorra, amint a szövetkezeti központ rendeli. Mike Tiborné NAPLÓ Nehéz, de hálás feladat... Ülést tartott a Hazafias Népfront Ajka városi bizottsága (Tudósítónktól) A Hazafias Népfront Ajka városi Bizottsága hétfőn ülést tartott. Az ülésen a bizottság idei munkájáról, rendezvényeikről , bel- és külföldi kapcsolataik alakulásáról dr. Tomjanovich Géza elnökségi tag számolt be. A városi pártbizottság képviselője, Heinrich Rezső hozzászólásában azokról a gondokról szólt, amelyek megoldásában való részvétel nehéz, de hálás feladat lenne az iskolák, óvodák zsúfoltságára, a szakmunkásképzés és a politechnikai oktatás jobb feltételeinek megteremtésére s nem utolsó sorban a leendő kórház működéséhez szükséges ápolók képzésével kapcsolatos gondok megoldására. A népfront-bizottság elfogadta Pacher Károly elnök lemondását, tekintettel arra, hogy új beosztása mellett ezt a tisztségét nem tudja ellátni, s helyére Kincs Istvánt választották meg. (G-1) Az építőipar mérlege: 32 230 lakás Naponta mintegy 1200 tonna cetfrent érkezik Romániából Hogy enyhítse a kötőanyag-hiányt az építkezéseken és az elemgyári munkahelyeken. Néhány héttel ezelőtt ugyanis a romániai cementipar soron kívül összesen 10 000 tonna cement szállítását vállalta. Eddig több mint 30 000 tonna román cement érkezett az országba. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium legújabb felmérése szerint várható, hogy a tavalyinál 12 százalékkal több, vagyis 23 500 lakás átadásával zárják az 1960. évi programot. Az előzetes felipéréseknél tájékozódtak más tárcák, a tanácsok és a szövetkezetek építési munkájának várható eredményeiről is. Ezek szerint a szocialista építőipar az idén összesen 32 230 új otthont ad át. A dörgicsei termelőszövetkezet tovább fejleszti baromfitelepét. Ebben az évben 120 ezer, jövőre 145 ezer csirkét adnak közfogyasztásra, kilencven százalékban exportra. Az idén a tiszta jövedelem 800 ezer forint lesz, jövőre pedig eléri az egymillió forintot. Mivel jól jövedelmez a baromfinevelés (52—54 nap alatt 1,3 kiló súlyúra nevelik fel a csirkéket) tovább fejlesztik a telepet. Négymillió forintos költséggel építik a 21 ezres tojóházat a borjúnevelő istálló felett. Képünkön, a mencshelyi termelőszövetkezettel közös vállalkozásban épül a tojóház. Fotó: Borbás János Tervezésből elégtelen... Miért kénk a hűtőház építése Balatonkenesén ? Sok boszúságot okozott a budapesti AGROTERV Vállalat a balatonkenesei Egyetértés Termelőszövetkezetnek. Egy 32 vagonos hűtőház tervezését vállalták 1967 december 31-i határidővel, de a tervezéssel kereken egy évet késtek. A hűtőháznak már tavaly üzemelnie kellett volna de még ma sem üzemképes. Előreláthatóan csak 1970. január 1-én kezdheti meg működését, több mint egyévi késéssel. A nagy kapacitású hűtőház elsősorban a csemegeszőlő tartósítására hivatott Természetesen más mezőgazdasági terméket is hűtenek majd itt, hogy egész éven át kihasználhassák. A szőlőn kívül főként bogyósokat tárolnak: málnát, ribizkét és meggyet. A szövetkezet 50 hold bogyós telepítését tervezi a közeljövőben. A hűtőház két és fél millió forint beruházással épül melyből 688 ezer forint az állami támogatás a többit saját erőből fedezik. A hűtőházat a termelőszövetkezet házi építőbrigádja építi. Más vállalatok is érdekeltek a belső munkákban és a gépek beállításában. A lassú, körülményes tervezés miatt természetesen a kivitelezés is késik. A tervezők utólag számos tervmódosítást végeztek. Amikor a hűtőház alját lebetonozták, akkor jöttek rá, hogy aknára is szükség van. A szellőzőnyílásokat akkor vésették ki amikor az épület majdnem készen volt. Nagyobb kaput csináltattak, mint tokot. Szét kellett verni, hogy a kapu a helyére kerüljön. A termelőszövetkezetnek 135 hold csemegeszőlője van. A tervezők hibája miatt az idén hűtést nem mert tervezni a szövetkezet. Az öszszes csemegeszőlőt — 28— 30 vagont — átadták a Zöldkernek, a Balatonboglári Állami Gazdaságnak, a nagykereskedelmi vállalatoknak és az ABC-áruházaknak. Ha hűteni tudnák télen is adhattak volna szőlőt a fogyasztóknak. A 32 vagon szőlő hűtése mintegy másfél millió forint többletbevételt jelentett volna a termelőszövetkezetnek. De nemcsak a tsz. a fogyasztó is kárvallott: nem jut elegendő és olcsó gyümölcshöz. A hosszú huzavona után lassan üzemelni kezd a megye — s talán az ország — egyetlen szőlőtartósító hűtőháza. Az AGROTERV és a termelőszövetkezet közötti hosszadalmas vita levelezés és aktagyártás végre megszűnik. Az AGROTERV azonban nem dicsekedhet bizonyítványával: a legfőbb „ tantárgyakból” — megbízhatóságból és tervezésből — húzták el” őket Balatonkenesén. Potom 202 ezer forintot mégis felvett az AGROTERV — a tervezésért! Nemesbüki András ■ 3 — Moszkvában ezekben a napokban folynak az 1970. évre szóló magyar—szovjet árucsereforgalmi megállapodás tárgyalásai. Megkezdődött az 1971—1975. évi hosszúlejáratú egyezmény előkészítése is. Budapesten a műszaki-tudományos együttműködés húszéves eredményeiről és fejlesztésének lehetőségeiről tárgyaltak a két ország magasszintű gazdasági vezetői, s ugyanakkor fővárosunkban ültek tárgyalóasztal mellé a két ország belkereskedelmi választékcseréjét megvitató szakemberek. Ezek az események különösen felhívják a figyelmet arra, hogy a Szovjetunióval kialakult gazdasági kapcsolataink milyen meghatározó szerepet játszanak egész népgazdaságunk fejlődésében. Az idén a Szovjetunió 37 százalékkal részesedik külkereskedelmünkből. Teljes nyersanyagimportunknak több mint 50 százalékát a Szovjetunióból szerezzük be, egyes termékeknek, például a kőolajnak 100 százaléka, a nyersvasércnek 94 százaléka, a nyersgyapotnak 59 százaléka, a bányafának 97 százaléka, az újságnyomópapírnak 65 százaléka, a személygépkocsiknak pedig 30 százaléka a Szovjetunióból származik. A következő ötéves kereskedelmi megállapodás előkészületeiről nyilvánosságra hozott tájékoztatók arra utalnak, hogy legnagyobb kereskedelmi partnerünk a jövőben is kielégíti népgazdaságunk nyers- és fűtőanyag igényeit. Csak egy példát említünk: olajimportunk a tervidőszak végére megkétszereződik, vagyis 1975-ben már több mint 6 millió tonna szovjet kőolajat dolgoznak fel finomítóink. A mostani ötéves tervperiódusban különösen szembetűnő volt a forgalom növekedése, s az 1966. évi mintegy 12 milliárd devizaforinttal szemben ez évben a kétoldalú szállítások értéke várhatóan megközelíti a 17 milliárd devizaforintot. A korábbi három esztendőben évente átlagosan 13 százalékkal nőtt a forgalom, idén 7 százalékos növekedést terveztünk, s körülbelül hasonló fejlődéssel számolhatunk a jövő esztendőre is. A két ország szakértői a következő években a tudományos-műszaki együttműködést még szélesebb alapokra kívánják helyezni. Erre utal az a tény, hogy a IV. ötéves tervben a Szovjetunióból vásárolt komplett gyárberendezések volumene körülbelül 2 és félszeresére növekszik. Mindez része egy már megindult folyamatnak, amelyet jól illusztrál az a tény, hogy az utóbbi húsz esztendőben a két ország közötti együttműködés keretében a magyar intézmények 2 500, a szovjet partnerek pedig 3 500 műszaki dokumentációt bocsátottak egymás rendelkezésére. Az eddigi működő 15 ágazati munkacsoport, mellett a közelmúltban újabbak létrehozását határozták el, így például az elektronika, az útépítőipar, építőanyagipar és a belkereskedelem területén. Budapesten a szovjet belkereskedelmi delegációval éppen ez utóbbi munkacsoport megalakításáról kezdődtek tárgyalások. A két, ország belkereskedelmi minisztériuma között megalakuló munkacsoport koordinálja majd az együttműködést, különös hangsúllyal a belkereskedelmi választékcserére. Külkereskedelmünk a szocialista országokkal a szokásos árucsereforgalom mellett mind jelentősebb export-importot bonyolít le, a belkereskedelmi választékcsere keretében. Az idén összesen mintegy 60 millió rubel értékű magyar árut cserél a belkereskedelem olyan külföldi fogyasztási cikkekre, amelyek iránt nálunk kielégítetlen kereslet mutatkozik. Ebből a forgalomból több, mint 50 százalékkal a Szovjetunió belkereskedelme részesedik. Belkereskedelmünk olyan árukészleteket szállít a választékcsere keretében, amelyekből itthon nagy raktárkészletekkel rendelkezik, ezzel szemben olyan áruféleségeket szerez be, amelyek iránt viszont piacunkon nagyok az igények. Mindkét fél számára előnyösek az együttműködésnek ezek a formái, hiszen így a külkereskedelmi árulistákban meghatározott kontingenseken túl is hozzájuthatnak bizonyos keresett cikkekhez. Szovjet partnerünktől mi például a többi között gömbfát, cementet, tranzisztoros rádiókat, hűtőszekrényeket, porszívót és tejkonzervet kapunk, ruházati cikkek, mosószerek, különféle italáruk és műanyagok ellenében. A közvetlenebb kapcsolatok kiépítése érdekében az orosz, az ukrán, a belorusz és a lett szocialista köztársaságokkal külön is megkötjük a belkereskedelmi választékcserére vonatkozó megállapodásainkat, elősegítve ezzel a választékcsere bővítését, a magyar és a szovjet kereskedelem ellátásának további javítását. N. L. Tanácskozás négy tárgyalóasztalnál