Napló, 1970. február (Veszprém, 26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

Tlyés-ösbemutató Veszprémben Malom a Séden Tegnap este mutatta be a Veszprémi Petőfi Színház Illyés Gyula Malom a Séden című három felvonásos színjátékát. (Képes beszámolónk az előadásról a 4. oldalon).­ ­* v . 1 (Foto: Péterfay Endre) Tanácsi vállalatok adják a helyi bevételek 38 százalékát Munkaértekezlet a megyeszékhelyen Tanácsi vállalatok, gazda­sági vezetők, politikai és szakszervezeti tisztségviselői tanácskoztak tegnap délelőtt a megyei pártbizottság szék­házában. A tanácskozáson megjelent Tóth István, a me­gyei pártbizottság titkára, dr. Bodogán János, a megyei­ ta­nács elnöke, Szabó Kálmán, az SZMT vezető titkára. A megbeszélést Vándor József, a megyei tanács vb elnök­­helyettese nyitotta meg, majd Rácz Béla, a megyei tanács vb. elnökhelyettese értékel­te a tanácsi vállalatok múlt évi munkáját. Többek között megállapította, hogy a har­madik ötéves terv gazdaság­­politikai céljait többségük­ben megvalósították a taná­csi vállalatok. Befizetéseik jelentős helyet foglalnak el a megyei tanács költségvetései­ben, a helyi bevételek 30 százaléka tőlük származik. A tervezettnél magasabb — 166 millió 896 ezer forintos — befizetésük fejlődésükről, gazdasági számításaik meg­alapozottságáról tanúskodik. A továbbiakban a megyei tanács vb elnökhelyettese szólt a tanácsi vállalatok ér­dekeltségi rendszerének erő­sítéséről, a termelés­ és ter­melékenység, a nyereség ala­kulásáról. Az ez évi felada­tok ismertetésekor elmondot­ta, hogy a negyedik ötéves tervre történő felkészülés többek között azt is megkö­veteli a vállalatok gazdasági vezetőitől, hogy nagyobb gondot fordítsanak a mun­kaerőgazdálkodásra. Fokoz­niuk kell az élőmunka haté­konyságát,­­ és igyekezniük kell meggátolni a nagyará­nyú munkaerővándorlást (a tanácsi vállalatoknál 1969- ben ez meghaladta a foglal­koztatottak számának 40 szá­zalékát), s maradéktalanul végre kell hajtaniuk azokat az intézkedéseket, amelyek a rövidített munkaidő beveze­tésekor már korábban is fel­tételként szerepeltek. Ellen­kező esetben a megyei ta­nács az irányítása alá tarto­zó vállalatoknál kénytelen­ lesz visszaállíttatni a régi munkaidő rendszert.­­A beszámolót követő vitá­ban a tanácsi vállalatok gaz­dasági vezetői azokról a gon­dokról szóltak, amelyekkel ez évben is meg kell küzdeniük, s amely megoldásához továb­bi segítséget kérnek részben a felettes szervektől, részben a Nemzeti és a Beruházási Banktól. A vitában felszólalt Tóth István, a megyei párt­­bizottság titkára is, aki a gaz­daságirányítási rendszer sza­bályozóiról beszélt, különös tekintettel az ez évben ér­vénybe lépő új ösztönzőkről. /Hág proletárjai egyesüljetek ! NAPLÓ Szombat, 1970. február 21. Ára­dD fillér XXVI. évfolyam — 44. szám Veszprém megye 1969. évi gazdasági, szociális és kulturális eredményeiről A Központi Statisztikai Hivatal Veszprém megyei Igazgatóságának jelentése A megye termelő ágazatai 1969. évben jelentős ered­ményeket értek el. Az ipar­ban a termelés a IV. negyed­év folyamán nagy mérték­ben nőtt, így az 1969 évi termelés emel­kedésének üteme megha­ladta az 1967 és 1968 évit. Az építőipar termelése — az iparénál jobban — az 1968 évivel azonos mértékben emelkedett. Kedvezőek — az állattenyésztés kivételével — a mezőgazdaság termelési eredményei is: javult a ve­tésszerkezet, a kalászosokból és a kapások többségéből több termést takarítottak be, mint 1968-ban. Az ipari termékek iránt kielégítő volt a kereslet, azonban az építőipar az egyre fokozódó igényeket 1969-ben sem tudta kielégí­teni, a mezőgazdaság — az állatállomány csökkenése miatt — nem biztosította a­­húsipar élőállat szükségle­tét. Az 1968 elején bevezetett gazdaságirányítási rendszer már az eddig eltelt viszony­lag rövid idő alatt is kedve­ző eredményeket hozott. 1969-ben fokozódott a keres­let hatása a termelésre, meg­kezdődött a gyártmányösz­­szetételnek a vásárlók igé­nyeihez igazodó módosítása. A termelő ágazatok értékesí­tése ugyanolyan, vagy na­gyobb mértékben nőtt, mint termelésük, aminek követ­keztében a készletfelhalmo­zódás 1969-ben a korábbi évekénél mérsékeltebb volt. Káros jelenség az iparban és az építőiparban a ter­melékenység romlása, va­lamint a nagy munkaerő­vándorlás. Az iparban emellett a szak­munkások aránya is csök­kent, és nagymértékben nőtt a túlórafelhasználás. Tovább nőtt a foglalkoz­tatottság, azonban a növe­kedés mérsékeltebb ütemű volt az 1968 évinél. Kisebb mértékben emelkedett a la­kosság pénzbevétele is. A főbb termelő ágazatok tevékenysége A szocialista ipar a III. ötéves tervidőszak első négy évében is tovább fejlődött, azonban a növekedés üteme nem érte el a korábbi idő­szakok ütemét. Addig, amíg az 1961—65 években a ter­melés évente átlagosan 6 százalékkal emelkedett, az utóbbi négy évben csak 4 százalékkal. A termelésemel­kedés mérséklődésében nagy része volt a szénbá­nyászat és a villamosener­giaipar tervszerű termelés csökkentésének, valamint annak, hogy a vál­lalatok — a közgazdasági szabályozók hatására — job­ban alkalmazkodtak a piaci igényekhez, és csak annyit termeltek, amennyit értéke­síteni is tudtak. 1969-ben már az 1968 évi­nél és az országosnál is jobban nőtt az ipari terme­lés. Az 1968 évihez hasonló­an az átlagosnál jóval na­gyobb mértékben (25 száza­lékkal) növelte termelését a szövetkezeti ipar. Az álla­mi iparon belül — az egy évvel ezelőttihez hasonlóan — 1969-ben is a dinamikus iparágak termelése emelke­dett a legnagyobb mérték­ben; a bauxitbányászaté (10), az alumíniumkohászaté és a vegyiparé (8*), valamint a gépiparé (6 százalékkal). Ez­zel szemben kevesebbet ter­melt az építőanyag, a köny­­nyű-, valamint az élelmiszer­­ipar. Nőtt a szolgáltatások aránya A III. ötéves tervidőszak első négy évében, de külö­nösen az új gazdaságirányí­tási rendszer bevezetése óta jelentős változások mutat­koznak az ipar ágazati szer­kezetében is. Nagymérték­ben csökkent a szénbányá­szat, viszont jelentős mér­tékben emelkedett a bauxit­bányászat, gép-, könnyű-, és élelmiszeripar részaránya. Változások történtek az ér­tékesítés átvevő ágazatok szerinti megoszlásában is: az utóbbi években csökkent a termelési és nőtt a fogyasz­tási célokra értékesített ter­mékek és szolgáltatások ará­nya. A jövedelmezőség fokozása érdekében az iparvállala­tok 1969-ben is igyekeztek az értékesítést növelni A megyei székhelyű ipar­vállalatok és szövetkezetek 1969-ben — 1968-hoz hason­lóan — befejezett termelésü­ket teljes egészében értéke­sítették. E kedvező realizá­lási helyzet összefügg a me­gye iparának alapanyag-ipari jellegével is,­­ ugyanis az alapanyagoknál a kereslet általában meghaladja a kínálatot. Az 1969-ben mu­tatkozó értékesítési nehézsé­gek — az 1968 évivel ellen­tétben — már csak időleges jellegűek voltak (zúzottkő, tégla). Több termékből (szén­ből, égetett mészből, stb.) nem tudták a keresletet ki­elégíteni, a gazdasági ösz­tönzők hatására 1969-ben az átlagosnál jobban nőtt az exportcélú értékesítés. Az iparvállalatok, mivel az ösz­tönzés arra irányult, első­, III. ötéves tervidőszak első négy évében, de különö­sen az új gazdaságirányítá­si rendszer eddig eltelt két évében a termelésnél és a realizálásnál kedvezőtleneb­bül alakult a termelés haté­konysága. Addig, amíg az 1961—65. években a terme­lésemelkedés 60 százaléka származott termelékenységnövekedés­ből, az utóbbi négy évben csak 15 százaléka. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta el­telt két évben pedig a ter­melésemelkedést teljes egé­szében létszámnöveléssel biz­tosították. 1969. II. felében a termelékenység tekinteté­ben már határozott javulás mutatkozott. Az egy foglalkoztatottra sorban a tőkés exportot fo­kozták.. Nagymértékben emelkedett a kivitel a fon­tosabb cikkek közül: tim­földből (27), padlókefélőgép­ből (17), pamutszövetből (13) és vajból (84 százalékkal). Az 1968 évinél kevesebbet adtak át exportra: bauxit­­ból, alumíniumból, csontos nyershúsból, valamint do­bozolt húskonzervből jutó ipari termelés 1968 és 1969 első felében még 3 szá­zalékkal csökkent, azonban 1969-ben már csak alig fél százalékos romlás volt. Az­ egy teljesített munkaórára jutó termelés pedig — az előző évivel ellentétben — már 4 százalékkal emelke­dett. A megyei székhelyű álla­mi építőipari vállalatok és szövetkezetek 1969-ben — folyó áron számítva — 9 százalékkal növelték termelésüket. A termelés jelentős emelke­dése ellenére az igényeket 1969-ben sem tudták kielé­gíteni : az építőipari vállala­tok kapacitáshiányra hivat­kozva a megrendelések 18 százalékát visszautasították. A termelés hatékonysága Megvitatták a költségvetést, értékelték a ktsz-ek munkáját Tanácsülés Pápán, vb-ülés Keszthelyen Első idei ülésén tegnap a Pápai Városi Tanács értékel­te a végrehajtó bizottság 1969. évi munkáját. Ennek során elemezték a tanács szakosztályainak tevékeny­ségét is. A tanácsi testület a vb és az apparátus munká­ját kielégítőnek találta. Kö­szönetét fejezte ki azért, hogy a tanácsüléseket mindig gon­dosan előkészítették, ezzel le­hetővé tették a testület haté­kony működését. Kovács Zoltán pénzügyi osztályvezető előterjesztése alapján megtárgyalták és el­fogadták Pápa 1970-es költ­ségvetését. A város ez évi ki­adásai a következőképpen alakultak: a gazdasági ága­zatban 12 millió forintot, szo­ciális és egészségügyi célok­ra 25 milliót, kulturális in­tézmények fenntartására szintén 25 millió forintot költhetnek. Épületek felújí­tására közel 3,5 millió forin­tot fordítanak a városban. Tatarozzák többek között a Türr István Gimnáziumot, a Zalka Máté Általános Isko­lát Befejezik a kórház szennyvíz elvezetőjének kor­szerűsítését. Pápa ez évi költ­ségvetése összesen 68 millió forint. A Keszthely ipara szinte tel­jes egészében a kisipari szö­vetkezetekre épül. Ezzel is magyarázható, hogy a városi tanács megkülönböztetett fi­gyelemmel kíséri a szövet­kezetek árutermelő és szol­gáltató tevékenységét. Ez a kérdéscsoport szerepelt a vég­rehajtó bizottság február 20-i ülésének napirendjén is. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a kis­ipari szövetkezetek a város évi 21 millió forintos ipari szolgáltatásából 13 millió fo­rintot vállalhatnak magukra. A felszólalók a lakosság meg­elégedését is tolmácsolták. A végrehajtó bizottság külön hangsúlyozta azt a szerepet, melyet a szövetkezetek a fog­lalkoztatási gondok csökken­tése érdekében magukra vál­laltak. Második napirendi pont­ként a végrehajtó bizottság három kisipari szövetkezet alapszabályát vitatta meg és hagyta jóvá. A mezőgazdasági termelésben csökkent az ingadozás A mezőgazdaság tevékeny­sége 1969-ben kedvezően alakult, az új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezeté­sével a gazdaságok termelé­si szerkezetüket a korábbi­nál kevesebb megkötött­séggel, természeti és gazdasá­gi adottságainak megfelelőb­ben alakíthatták ki. Főként ennek eredményeként nőtt a nagyobb nyereséget bizto­sító növényféleségek, pl. bú­za­ vetésterületének aránya. A növénytermesztésben az utóbbi két évben — a nagy­üzemi gazdálkodás megszi­lárdulása és az agr­otechnika fejlődése következtében — csökkent a termés ingadozá­sa. 1969-ben a legfontosabb szemes termények termés­­mennyisége jelentős mérték­ben nőtt: a búzáé és az ár­páé 13, a rozsé (triticaleval) 19, a kukoricáé 27 százalék­kal. A nagyobb termés elsősor­ban a magasabb termésátla­gok következménye volt. A fontosabb szántóföldi növé­nyek termésátlagának alakulása, 1969-ben jól fejlődtek a pillangósok, és a rétek is jó hozamot biztosítottak. Nem ilyen ked­vező a állattenyésztés hely­zete. A megye nagyüzemi gazdaságai 1969. december 31-én mintegy 68 ezer darab szarvasmarhát és 54 ezer da­rab sertést tartottak, 5, il­letve 23 százalékkal keveseb­bet, mint egy évvel koráb­ban. A sertésállomány.­ nagy­mértékű visszaesése elsősor­ban a termelőszövetkezetek­nél mutatkozott A sertés- és marhaállománnyal szemben a nagyüzemi gazdaságok 1969-ben tovább növelték baromfiállományukat Az állami gazdaságokban közel kétszer, a termelőszövetkeze­tekben pedig másfélszer több baromfit tartottak, mint 1968-ban. 1969-ben a jobb termésho­zamok következtében az 1968 évinél 48 százalékkal több kenyérgabonát vásároltak fel, azonban a vágómarha- és sertésfelvásárlás a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ben nem érte el az 1968. évi szintet Vágósertésből mint­egy 21 ezer mázsával (23 szá­zalékkal), vágómarhából pe­dig 9 500 mázsával (7 száza­lékkal) kevesebb került át­adásra. Akh az 1968. évi %-ában Búza 13,6 110 Rozs, triticale 11,2 123 Őszi árpa 11,1 112 Tavaszi árpa 11,1 109 Zab 9,6 181 Kukorica 10,8 129 Burgonya 63,6 122 Foglalkoztatottság, a lakosság életkörülményei A megye 1970. január 1-i népessége — a népszámlálás előzetes adatai szerint — 409 ezer fő volt. Tíz év alatt a lakosság 17 ezer fővel (4 szá­zalékkal) gyarapodott A nö­vekedés mértéke az országo­­s F­oly­tatás a 3. oldalon t

Next