Napló, 1970. május (Veszprém, 26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
Szombat, 1970 május 311.2 ---------------------------------------------------------------------------------------------NAPLÓ , IA Hasszer khartoumi beszéde az arab-izraeli válság megoldásáról Külpolitikai összefoglaló TIZENHATSZOR MONDOTT BESZÉDET a vietnami háborúról Nixon elnök, amióta átvette Johnsontól a Fehér Ház-beli hivatalt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy tizenhatszor ígérte meg az amerikai népnek a háború mielőbbi befejezését, a katonák mielőbbi hazahozatalát. S ha a sok fogadkozásból és ígéretből annyit valóra váltott is, hogy néhány tízezer katonát csakugyan hazarendelt már (a több mint félmillióból), árháború befejezése érdekében semmilyen igazán hathatós lépést nem tett. Lokalizálás helyett inkább kiterjesztette (Kambodzsa) azt. A május elsejei kambodzsai beavatkozás, illetve az ugyanakkor történt kanti egyetemi sortűz óta most először mert ismét diákközönség előtt beszélni Nixon. Nem csoda, hogy lelkesítőnek szánt, patetikus, az ifjúságnak udvarló beszédének hallgatósága nem dőlt be és sűrű füttykoncerttel kísérte az elnök szavait. Hiszen ezek a fiatalok is végighallgattak vagy olvastak már tizenhat Nixon beszédet a vietnami háborúról — szóbeszéd helyett most már tényleges tetteket, a háború valódi befejezését várják. FONTOS ESEMÉNYE VOLT MÉG a napnak Nasszer elnök khartoumi beszéde, amelyet a Szudán fővárosában rendezett kis arab csúcs (Egyiptom, Szudán, Líbia) értekezlet befejezése utáni nagygyűlésen mondott. Nasszer megköszönte a Szovjetunió katonai segítségét. Azokat a kifejezetten, mint mondta, védelmi fegyvereket, amelyeket az EAK és a többi arab ország minden politikai feltétel nélkül kapott, csak azért, hogy megfelelően védekezhessenek a további izraeli támadások és azok kiterjesztése ellen. Fontos része volt Nasszer beszédének az a két pont, amelyet a közelkeleti konfliktus rendezése feltételeiként jelölt meg. Izrael kivonulása az általa 1967 júniusában megszállt arab területekről — ez az egyik. Helyreállítani a Palesztinai arab nép törvényes jogait — ez a másik. Minthogy ezek a feltételek lényegében megegyeznek a Biztonsági Tanácsnak a közelkeleti viszály megoldására hozott — és voltaképpen az egész világ által helyesnek tartott — 1967. november 22-i határozatával, tehát nyilvánvaló, hogy a világközvélemény a most elhangzott Nasszer beszédet is helyeslően fogadja. Péter János június 2-án Norvégiába utazik A norvég kormány meghívására Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere hivatalos látogatást tesz Norvégiában június 25 között. Jai szerint az amerikaiak vesztesége eddig 227 halott és 847 sebesült a kambodzsai harcokban. A dél-vietnami kormánycsapatok vesztesége: 524 halott és 2300 sebesült. Befejeződött a Komszomol kongresszus A lenini Komszomol kongresszusa csütörtökön munkájának fontos állomásához érkezett: a delegátusok egyöntetűen jóváhagyták a Komszomol Központi Bizottságának tevékenységét, amely az ifjúság kommunista nevelésének a párt által kitűzött feladatai megvalósítására irányul. Szombaton ünnepélyes záróülés után a Komszomol Központi Bizottsága fogadást adott a delegátusok és a külföldi vendégek tiszteletére. Véget ért a khartoumi csúcs Egyiptom, Líbia és Szudán vezetői pénteken Khartoumban befejezték négynapos csúcsértekezletüket. Nasszer egyiptomi elnök, Kadhafi líbiai és Numeiri szudáni államfő megbeszéléseiről rövid hivatalos közleményt adtak ki, amely hangsúlyozza, hogy a tanácskozás eredményes volt. A három ország vezetői megerősítették egységüket a „világimperializmus, a cionizmus és a helyi reakció erőivel vívott harcban”. A közlemény szerint a három vezető arab államférfi „megvitatta a nemzetközi helyzetet, különös tekintettel a közel-keleti és az afrikai fejleményekre. Megvitatták továbbá a három ország közötti együttműködéssel összefüggő egyezmények terveit. Nasszer, Hadhafi és Nimeri elhatározta hogy legközelebb szeptember 1-én Tripoliban találkoznak. Nasszer elnök, közvetlenül a csúcskonferencia befejezése után, visszautazott Kairóba. Kadhafit ugyancsak péntekre Bagdadba várják Nimeri június 5-én. Bokassa elnök meghívására, a Közép- Afrikai Köztársaságba utazik. Magyar kitüntetés szovjet személyiségeknek A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa,a hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a magyar és a szovjet nép közötti örök barátság fejlesztése és erősítése terén szerzett érdemeik elismeréséül újabb szovjet közéleti és művészeti személyiségeknek adományozott kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács megbízásából Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete tegnap átnyújtotta a Munka Vörös Zászló érdemrendjét Vlagyimir Sztyepkovnak, az SZKP Központi Bizottsága tagjának és a Munka Érdemrend arany fokozatát Gagorij Csuhraj világhírű filmrendezőnek. Több kitüntetett kapott felszabadulási emlékérmet. Megkezdődtek a szovjet-etióp tárgyalások Pénteken a Kremlben megkezdődtek a szovjet-etióp tárgyalások. Szovjet részről Nyikolaj Podgornij, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, Kirill Mazurov, a minisztertanács első elnökhelyettese és más hivatalos személyiségek vesznek részt a tárgyalásokon. Etióp részről Hailé Szelasszié császár, Ketema Ifru külügyminiszter és más hivatalos személyiségek ülnek a tárgyalóasztalnál. Heves harcok a Saigont és Phnom Penht összekötő országútért Elkeseredett harcok folynak a Saigont és a kambodzsai fővárost, Phnom Penht összekötő országút birtoklásáért. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a szabadságharcosok ellenállása fokozódott, gyakorlatilag elvágták a dél-vietnami és amerikai csapatok útját Különösen feszült a helyzet Prey Veng tartományi fővárosban, ahol utcai harcok folynak. A szabadságharcosok által körülvett városba légiúton szállítanak dél-vietnami erősítéseket. Saigon katonai körök ada- Zavargások Párizsban A párizsi bíróság ítéletet hirdetett a La Cause du Peuple című anarchista lap két volt szerkesztőjének ügyében, Le Dantec egyévi, Le Bris pedig nyolc havi börtönbüntetést kapott. A lap szerkesztését már korábban Jean Paul Sartre világhírű francia író vette át. Az ítélet kihirdetése után újból tüntetések kezdődtek a párizsi egyetemek környékén és újabb összecsapásokra került sor a rendőrséggel. New Yorki levél. Erőszak nélkül? ... Jacksonban ragyogó tiszták az utcák. Emlékszem, a Missisippi helytörténeti múzeumban említés sincs a négerekről. Az impozáns városháza épületén csiszolt réztábla hirdeti: rabokkal építtették. Láttam rendőrt is. Kifogástalanul szabott zubbonyt, eltartósított nadrágot, kitűnő cipőt, príma, vastag bőrlábszárvédőt viselt. Sapkája tetejét német módra hátratörte, vékony bőrszíjon fütyülő fityegett mellén, övén pisztoly, tőr és kézbilincs függött, véreres orra és arca előrehaladott érelmeszesedésről árulkodott. A rendőr Európában harcolt és találkozott a mieinkkel az Elbánál. Amikor fényképezőgépemmel célbavettem, meg is jegyezte: „Aztán nehogy úgy kapjon le, hogy SS-nek látszani ...” Máig is korholom magam, hogy akkor nem mentem el Missisippi állam kollégiumába. De hát ki szette? * Most az épület homlokfala golyóverte. A golyók nyoma oly sűrű, hogy ha az ember bármilyen pózban oda állt volna, jó néhány golyó fúrta volna át testét. A hatóságok véleménye szerint váratlanul robbant ki a missisippi néger diákok (a jacksoni kollégiumban csak négerek tanulnak tiltakozása a kambodzsai háború, a kenti sortűz, a georgiai négergyilkosság ellen. A hatóságok véleménye szerint ez huligánkodás volt. A diákok ugyanis kivonultak a Lynch utcára, kiabáltak, kövekkel hajigálóztak, sőt néhány kirakatot is bevettek. A hatóságok természetesen jobb szerették volna, ha a diákok írásban tiltakoznak, ahogyan egy demokratikus ország polgáraihoz illik. De a diákok más formát választottak. A teret természetesen nyomban körülvette a rendőrség és a nemzeti gárda. Mikor pedig másnap este újra elkezdődött a tüntetés, már a katonaság is kivonult, teljes harci készenlétben. A katonák szuronyt szegezve, gránátokat hajigálva haladtak a diákok felé apró léptekkel, mint szurony rohamkor, testsúly a begörbített jobblábon, balláb fellépést előre, a jobb nyomban utána, ismét a bal, megint a jobb, mint egy szabályos gyakorlaton. Ekkor néhány méterre az első csatárlánctól földrepottyant és eltört egy colosüveg. Ezután pontosan az történt, ami néhány nappal előtte Kentben és nemrég Augustában. Harminc másodperc alatt 230 lövés dördült el. Figyelmeztető lövések nélkül. Pontosan, mint egy szabályos gyakorlaton. A sortűz után beállt dermedt csendben pedig az egyik URH-kocsiból megszólalt egy nyugodt hang a hangszóróban: „Remélem elég mentőkocsi lesz?” Ezt a kapitányságtól kérdezték. Nyomban felhangzott az egyik rendőr válasza a kocsiból: „No, igen, lesz néhány haldokló niggerünk.. Két halott volt. Nem a tüntetők közül. Két békés járókelő lelte halálát a lánykollégium falánál. Egy húsz éves joghallgató és egy 17 éves diáklány. A joghallgató alig egy éves fiúcskát hagyott árván, a lány pedig az egyetemi üzletből igyekezett haza, ahol esténként dolgozott. Kilencen megsebesültek. A katonák nem nyújtottak elsősegélyt. Felszedték a földről a kilőtt hüvelyeket és távoztak. Kenthez hasonlóan, a rendőrség nyomban kinyilatkoztatta, hogy a sortűz válasz volt egy orvlövész golyójára. A rendőrségnek azonban egyetlen sérültje sem volt. A tüntetést filmező TV-sek magnója sem rögzített egyetlen magányos lövést sem a sortűzig. — Minek is dobáltak köveket — hallom a komoly, hatóságtisztelő emberek hangját. — Nem kellett volna rakoncátlankodniok, akkor semmi sem történik. Hét évvel ezelőtt, 1963. június 13-án a fajüldözők Jacksonban meggyilkolták a néger Medgar Ewers-t, aki a fajgyűlölet elleni békés harcra szólított. Másnap 80 néger iskolásgyerek, akiket felháborított az ártatlan ember meggyilkolása, egy néger templomban gyülekezett, majd lassú gyászmenetben megindultak a Lynch utcán. A gyerekeknél nem volt kő, tolás üveg, bot, sem lőfegyver. Apró csillagos-sávos lobogókat vittek. Alig mentek 100 —150 métert, a rendőrség rajtuk ütött. A kéksisakos, díjbirkózó kinézetű legények összeterelték a gyerekeket és rabszállító kocsikba tuszkolták őket. Három évvel később — 1966 nyarán — egy másik néger polgárjogi harcos, James Meridith, békemenetre indult az 51-es műúton Jackson felé. Egymaga menetelt, és csak egy biblia volt nála. Be akarta bizonyítani a missisippi négereknek, hogy békésen és jószándékkal minden rosszat le lehet győzni. Nem jutott el Jacksonig. Vadászpuskából sebesítették meg. A sort Martin Luther King, az erőszakmentes polgárjogi harc apostola folytatta. Memphisből menetelt Jacksonba. Két évre rá a fajüldözők Memphisben meggyilkolták. A néger iskolásgyerekek között, akiket hét évvel ezelőtt a kéksisakosok úgy szórtak be a rabszállítókba, mint a macskakölyköket a vízbe, ott volt egy bizonyos Charles Bred nevű néger fiú. Bred, aki azóta erős, keménykötésű fiatalemberré lett, most ismét részt vesz a missisippi gyilkosság elleni tüntetéseken. Abban a kollégiumban tanul, ahol a tragédia történt. Charles New York-ból jött Jacksonba. Egyszer láttam őt a New York-i egyetemen, amint a diákoknak szónokolt. „Nincs mentség az újabb gyilkosságra!” — harsogta az emelvényről. — „Meg kell bosszulnunk halálukat!”. Emlékezett a hét évvel ezelőtti jacksoni gyermektüntetésre. — „Túlságosan kicsi voltam ahhoz, hogy mindent megértsek, ami akkor történt. Emlékszem, ahogy bedobtak a rabszállítóba, emlékszem a börtönre. Akkor többségünk az erőszakmentes harcban hitt. Ma már más a helyzet. A legutóbbi sortűzig talán akadtak diákok, akik azt mondták, hogy a békés út a legjobb út. Ma már nem merném megmondani, hogy hányan vannak még ilyenek”! Miközben e sorokat írom, Georgia székvárosa, Atlanta felé megindult a fájdalom és a harag menete. A menet élén ütött-kopott öszvérfogat halad. Pontosan ilyet láttam két éve Bostonban, ahonnan a szegények washingtoni békemenetelésének egyik ága elindult. Két hónappal korábban ugyanilyen taligán vitték az atlanti temetőbe King holttestét. A mostani öszvérfogat hat üres koporsót visz. Szimbolikus temetése ez annak a hat embernek, akiket Augustában gyilkoltak meg a múlt héten. És megint hallani a hatalomtisztelőket: „Csak békésen! Csak csendben! Csak erőszak nélkül!” Az ő szájukból ez a gúnyolódás. A jacksoni temetésen elhangzott a figyelmeztetés: tudják meg, akik a hatalmat gyakorolják, hogy mi itt ma ökölbe kulcsoljuk kezünket. Ezek az ökölbe szorított kezek megsemmisíthetik őket. Abernathy lelkész, King utóda, az Augustában meggyilkolt néger sírjánál így beszélt: nem csak azokért imádkozunk, akik az igazságért áldozták életüket, hanem ennek a gazdag országnak a lelki üdvéért is, amely törvényesíti az önkényt, amely agyonlövi saját büszke fiait.. ... - -v .- H. Borovik Hírek a világpolitikából (Bécs, UPI) A stratégiai fegyverzetek korlátozásáról Bécsben folyó szovjet-amerikai tárgyalások pénteki, sorrendben 12. munkaülése 40 percig tartott. ifc. (London, MI) Pénteken, húsz nappal az országos választások előtt megtartotta utolsó ülését az 1966-ban megválasztott angol alsóház. Az ülésen kihirdették több korábban elfogadott törvény királynői szentesítését, majd II. Erzsébet a Buckingham-palotában aláírta a ház feloszlatásról és az új választások kiírásáról intézkedő leiratát. (Colombo, TASZSZ) Pénteken letette az esküt Sirimavo Bandaranaike asszony, Ceylon új miniszterelnöke, akinek baloldali koalíciója fölényes győzelmet aratott a szerdai parlamenti választásokon. (Párizs, MTI) A párizsi Le Monde csütörtökön megkezdte annak a cikksorozatnak közlését, amelyben Nahum Goldmann, a zsidó világszervezet elnöke fejti ki nézeteit a közelkeleti válságról. Figyelmeztette a zsidó állam vezetőit: nem tudni, mikor érik utol az arabok műszaki fejlettség dolgában Izraelt, de eljön az idő, amikor az erőegyensúly az ő javukra változik meg. (Bécs, MTI) Az Osztrák KP XXI. kongresszusának megnyitó napján, csütörtökön Franz Munk pártelnök beszámolója után megkezdődött a vita. (Moszkva, TASZSZ) Pénteken a Kremlben tárgyalások kezdődtek Koszigin szovjet kormányfő és Ion Gheorghe Maurer román miniszterelnök között. ^ (Moszkva, TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára pénteken találkozott Todor Zsivkovval, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával. Khartoumi ős csúcs Szorosabb hármasszövetség Rabat előtt az arab világ erőfeszítései arra irányultak, hogy egységet alakítsanak ki a Tigris és az Eufrátesz vidékétől az Atlanti-óceánig húzódó hatalmas arab területen. Ezeket a törekvéseket a földrajzi távolságokon túlmenően az is gátolta, hogy a társadalmi és politikai fejlődés különböző fokán álló népek törekvéseit kellett volna összehangolni. Marokkóban az arab világ progresszív szárnya le is számolt az arab világ egésze egységének illúziójával. Rabat a politikai vízválasztó szerepét töltötte be. Azóta bebizonyosodott, hogy az arab egység illúziójával való leszámolás nem az Izraellel szembeni frontokat gyengítette, hanem éppen kiinduló pontjává vált a földrajzilag szomszédos, politikailag egymáshoz közelálló, a harcot tudatosan vállaló Szudán, Líbia és Egyiptom hármasszövetségének. Nem sok tény szivárgott ki azokról a tanácskozásokról, amelyeket e három ország államfői az év elején Tripoliban, majd februárban az egyiptomi fővárosban tartottak. De közismert, hogy a három államfő döntéseinek megfelelően azóta nemcsak külügyminisztereik hangolják össze elképzeléseiket, hanem lépések történtek a gazdasági élet, a mezőgazdaság, az oktatás és a tájékoztatás integrálására is. Több olyan feltételezés hangzott el, hogy a legfontosabb tennivalóik összehangolása egy későbbi államszövetség érdekében történt. Ennek lehetősége természetesen fennáll. A jelenlegi helyzetben azonban, amikor a politikai rendezés — Izrael makacs elutasítása és az izraeli álláspontot támogató amerikai politika következtében — távolinak tűnik, a hármasszövetségnek ennél sokkal döntőbb szerepe van: a líbiai olaj, a szudáni mezőgazdaság és az egyiptomi tapasztalat anyagi, politikai szövetsége szilárd frontot teremthet Izraellel szemben — az arab egység létrehozását célzó eddigi meddő kísérletek után. A most véget ért khartoumi csúcs is — mint a jelentésekből ismeretessé vált — ebben a vonatkozásban tevékenykedett. A három államfő megbeszéléseket folytatott az izraeliek által megszállt területek felszabadítását célzó katonai és politikai lépések egyeztetéséről, s tanulmányozták azoknak a fejleményeknek a kihatásait, amelyek abban az esetben következhetnek be, ha az USA felújítja fegyverszállítmányait Izraelnek. Egyidejűleg megvizsgálták azt a felhívást is, amelyet Nimeri szudáni elnök indítványára intéztek a világ népeihez a közelkeleti béke megteremtésének ügyében. És rendkívül jellemző, s ez tulajdonképpen arra utal, hogy a Khartoumban tanácskozó „hármak” nem akarnak valamiféle elszigetelt tömböt kialakítani, hogy e tanácskozásokat követően, az egységes akciók sürgetése érdekében a líbiai államfő körutat tervez az arab világban. Ö Gy.