Napló, 1970. május (Veszprém, 26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

Szombat, 1970 május 311.2 ---------------------------------------------------------------------------------------------NAPLÓ­­ , IA Hasszer khartoumi beszéde az arab-izraeli válság megoldásáról Külpolitikai összefoglaló TIZEN­HATSZOR MONDOTT BESZÉDET a vietnami háborúról Nixon elnök, amióta átvette Johnsontól a Fehér Ház-beli hivatalt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy tizenhat­­szor ígérte meg az amerikai népnek a háború mielőbbi be­fejezését, a katonák mielőbbi hazahozatalát. S ha a sok fo­gadkozásból és ígéretből annyit valóra váltott is, hogy né­hány tízezer katonát csakugyan hazarendelt már (a több mint félmillióból), árháború befejezése érdekében semmi­lyen igazán hathatós lépést nem tett. Lokalizálás helyett inkább kiterjesztette (Kambodzsa) azt. A május elsejei kambodzsai beavatkozás, illetve az ugyanakkor történt kanti egyetemi sortűz óta most először mert ismét diákközönség előtt beszélni Nixon. Nem csoda, hogy lelkesítőnek szánt, patetikus, az ifjúságnak udvarló beszédének hallgatósága nem dőlt be és sűrű füttykoncert­tel kísérte az elnök szavait. Hiszen ezek a fiatalok is vé­gighallgattak vagy olvastak már tizenhat Nixon beszédet a vietnami háborúról — szóbeszéd helyett most már tényle­ges tetteket, a háború valódi befejezését várják. FONTOS ESEMÉNYE VOLT MÉG a napnak Nasszer elnök khartoumi beszéde, amelyet a Szudán fővárosában rendezett kis arab csúcs (Egyiptom, Szudán, Líbia) értekez­let befejezése utáni nagygyűlésen mondott. Nasszer megköszönte a Szovjetunió katonai segítségét. Azokat a kifejezetten, mint mondta, védelmi fegyvereket, amelyeket az EAK és a többi arab ország minden politikai feltétel nélkül kapott, csak azért, hogy megfelelően véde­kezhessenek a további izraeli támadások és azok kiterjesz­tése ellen. Fontos része volt Nasszer beszédének az a két pont, amelyet a közelkeleti konfliktus rendezése feltételeiként jelölt meg. Izrael kivonulása az általa 1967 júniusában megszállt arab területekről — ez az egyik. Helyreállítani a Palesztinai arab nép törvényes jogait — ez a másik. Mint­hogy ezek a feltételek lényegében megegyeznek a Bizton­sági Tanácsnak a közelkeleti viszály megoldására hozott — és voltaképpen az egész világ által helyesnek tartott — 1967. november 22-i határozatával, tehát nyilvánvaló, hogy a világközvélemény a most elhangzott Nasszer beszédet is helyeslően fogadja. Péter János június 2-án Norvégiába utazik A norvég kormány meghí­vására Péter János, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere hivatalos látogatást tesz Norvégiában június 2­5 között. Jai szerint az amerikaiak vesztesége eddig 227 halott és 847 sebesült a kambodzsai harcokban. A dél-vietnami kormánycsapatok vesztesége: 524 halott és 2300 sebesült. Befejeződött a Komszomol kongresszus A lenini Komszomol kong­resszusa csütörtökön munká­jának fontos állomásához ér­kezett: a delegátusok egyön­tetűen jóváhagyták a Kom­szomol Központi Bizottságá­nak tevékenységét, amely az ifjúság kommunista nevelésé­nek a párt által kitűzött fel­adatai megvalósítására irá­nyul. Szombaton ünnepélyes zá­róülés után a Komszomol Központi Bizottsága fogadást adott a delegátusok és a kül­földi vendégek tiszteletére. Véget ért a khartoumi csúcs Egyiptom, Líbia és Szudán vezetői pénteken Khartoum­ban befejezték négynapos csúcsértekezletüket. Nasszer egyiptomi elnök, Kadhafi líbiai és Numeiri szudáni államfő megbeszélé­seiről rövid hivatalos közle­ményt adtak ki, amely hang­súlyozza, hogy a tanácskozás eredményes volt. A három ország vezetői megerősítették egységüket a „világimperia­lizmus, a cionizmus és a he­lyi reakció erőivel vívott harcban”. A közlemény szerint a há­rom vezető arab államférfi „megvitatta a nemzetközi helyzetet, különös tekintettel a közel-keleti és az afrikai fejleményekre. Megvitatták továbbá a három ország kö­zötti együttműködéssel össze­függő egyezmények terveit. Nasszer, Hadhafi és Nimeri elhatározta hogy legközelebb szeptember 1-én Tripoliban találkoznak. Nasszer elnök, közvetlenül a csúcskonferencia befejezé­se után, visszautazott Kairó­ba. Kadhafit ugyancsak pén­tekre Bagdadba várják Ni­meri június 5-én. Bokassa el­nök meghívására, a Közép- Afrikai Köztársaságba utazik. Magyar kitüntetés szovjet személyiségeknek A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa,a hazánk fel­­szabadulásának 25. évfordu­lója alkalmából a magyar és a szovjet nép közötti örök barátság fejlesztése és erősí­tése terén szerzett érdemeik elismeréséül újabb szovjet közéleti és művészeti szemé­lyiségeknek adományozott kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács megbí­zásából Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete tegnap átnyújtotta a Munka Vörös Zászló érdemrendjét Vlagyi­mir Sztyepkovnak, az SZKP Központi Bizottsága tagjá­nak és a Munka Érdemrend arany fokozatát Gagorij Csuhraj világhírű filmrende­zőnek. Több kitüntetett kapott felszabadulási emlékérmet. Megkezdődtek a szovjet-etióp tárgyalások Pénteken a Kremlben meg­kezdődtek a szovjet-etióp tárgyalások. Szovjet részről Nyikolaj Podgornij, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, Kirill Mazurov, a minisztertanács első elnökhelyettese és más hivatalos személyiségek vesz­nek részt a tárgyalásokon. Etióp részről Hailé Szelasszié császár, Ketema Ifru kül­ügyminiszter és más hivata­los személyiségek ülnek a tárgyalóasztalnál. Heves harcok a Saigont és Phnom Penht összekötő országútért Elkeseredett harcok foly­nak a Saigont és a kambod­zsai fővárost, Phnom Penht összekötő országút birtoklá­sáért. Nyugati hírügynöksé­gek jelentése szerint a sza­badságharcosok ellenállása fokozódott, gyakorlatilag el­vágták a dél-vietnami és amerikai csapatok útját Kü­lönösen feszült a helyzet Prey Veng tartományi fővá­rosban, ahol utcai harcok folynak. A szabadságharco­sok által körülvett városba légiúton szállítanak dél-viet­nami erősítéseket. Saigon­ katonai körök ada- Zavargások Párizsban A párizsi bíróság ítéletet hirdetett a La Cause du Pe­­uple című anarchista lap két volt szerkesztőjének ügyé­ben, Le Dantec egyévi, Le Bris pedig nyolc havi börtön­büntetést kapott. A lap szerkesztését már ko­rábban Jean Paul Sartre vi­lághírű francia író vette át. Az ítélet kihirdetése után újból tüntetések kezdődtek a párizsi egyetemek környé­kén és újabb összecsapásokra került sor a rendőrséggel. New Yorki levél. Erőszak nélkül? ... Jacksonban ragyogó tiszták az utcák. Emlékszem, a Missisippi hely­­történeti múzeumban említés sincs a négerekről. Az impozáns városháza épületén csiszolt réztábla hirdeti: ra­bokkal építtették. Láttam rendőrt is. Kifogástalanul szabott zubbonyt, el­tartósított nadrágot, kitűnő cipőt, prí­ma, vastag bőrlábszárvédőt viselt. Sapkája tetejét német módra hátra­törte, vékony bőrszíjon fütyülő fitye­gett mellén, övén pisztoly, tőr és kéz­bilincs függött, véreres orra és arca előrehaladott érelmeszesedésről árul­kodott. A rendőr Európában harcolt és találkozott a mieinkkel az Elbánál. Amikor fényképezőgépemmel célba­­vettem, meg is jegyezte: „Aztán ne­hogy úgy kapjon le, hogy SS-nek lát­szani ...” Máig is korholom magam, hogy ak­kor nem mentem el Missisippi állam kollégiumába. De hát ki szette? * Most az épület homlokfala golyó­verte. A golyók nyoma oly sűrű, hogy ha az ember bármilyen pózban oda állt volna, jó néhány golyó fúrta vol­na át testét. A hatóságok véleménye szerint vá­ratlanul robbant ki a missisippi né­ger diákok (a jacksoni kollégiumban csak négerek tanulnak­ tiltakozása a kambodzsai háború, a kenti sortűz, a georgiai négergyilkosság ellen­. A ha­tóságok véleménye szerint ez huligán­kodás volt. A diákok ugyanis kivo­nultak a Lynch utcára, kiabáltak, kö­vekkel hajigálóztak, sőt néhány kira­katot is bevettek. A hatóságok ter­mészetesen jobb szerették volna, ha a diákok írásban tiltakoznak, ahogyan egy demokratikus ország polgáraihoz illik. De a diákok más formát válasz­tottak. A teret természetesen nyom­ban körülvette a rendőrség és a nem­zeti gárda. Mikor pedig másnap este újra elkezdődött a tüntetés, már a ka­tonaság is kivonult, teljes harci ké­szenlétben. A katonák szuronyt sze­gezve, gránátokat hajigálva haladtak a diákok felé apró léptekkel, mint szurony rohamkor, testsúly a begörbí­tett jobblábon, balláb fellépést előre, a jobb nyomban utána, ismét a bal, megint a jobb, mint egy szabályos gyakorlaton. Ekkor néhány méterre az első csatárlánctól földrepottyant és eltört egy colos­üveg. Ezután ponto­san az történt, ami néhány nappal előtte Kentben és nemrég Augustá­­ban. Harminc másodperc alatt 230 lö­vés dördült el. Figyelmeztető lövések nélkül. Pontosan, mint egy szabályos gyakorlaton. A sortűz után beállt dermedt csendben pedig az egyik URH-kocsiból megszólalt egy nyu­godt hang a hangszóróban: „Remélem elég mentőkocsi lesz?” Ezt a kapi­tányságtól kérdezték. Nyomban fel­hangzott az egyik rendőr válasza a kocsiból: „No, igen, lesz néhány hal­dokló niggerünk.. Két halott volt. Nem a tüntetők kö­zül. Két békés járókelő lelte halálát a lánykollégium falánál. Egy húsz éves joghallgató és egy 17 éves diák­lány. A joghallgató alig egy éves fiúcskát hagyott árván, a lány pedig az egyetemi üzletből igyekezett haza, ahol esténként dolgozott. Kilencen megsebesültek. A katonák nem nyúj­tottak elsősegélyt. Felszedték a földről a kilőtt hüvelyeket és távoztak. Kenthez hasonlóan, a rendőrség nyomban kinyilatkoztatta, hogy a sortűz válasz volt egy orvlövész go­lyójára. A rendőrségnek azonban egyetlen sérültje sem volt. A tünte­tést filmező TV-sek magnója sem rög­zített egyetlen magányos lövést sem a sortűzig. — Minek is dobáltak köveket — hallom a komoly, hatóságtisztelő em­berek hangját. — Nem kellett volna rakoncátlankodniok, akkor semmi sem történik. Hét évvel ezelőtt, 1963. június 13-án a fajüldözők Jacksonban meggyilkol­ták a néger Medgar Ewers-t, aki a fajgyűlölet elleni békés harcra szólí­tott. Másnap 80 néger iskolásgyerek, akiket felháborított az ártatlan ember meggyilkolása, egy néger templomban gyülekezett, majd lassú gyászmenet­ben megindultak a Lynch utcán. A gyerekeknél nem volt kő, tolás­ üveg, bot, sem lőfegyver. Apró csillagos-sá­vos lobogókat vittek. Alig mentek 100 —150 métert, a rendőrség rajtuk ütött. A kéksisakos, díjbirkózó kinézetű le­gények összeterelték a gyerekeket és rabszállító kocsikba tuszkolták őket. Három évvel később — 1966 nya­rán — egy másik néger polgárjogi harcos, James Meridith, békemenetre indult az 51-es műúton Jackson felé. Egymaga menetelt, és csak egy biblia volt nála. Be akarta bizonyítani a mis­sisippi négereknek, hogy békésen és jószándékkal minden rosszat le lehet győzni. Nem jutott el Jacksonig. Va­dászpuskából sebesítették meg. A sort Martin Luther King, az erő­­szakmentes polgárjogi harc apostola folytatta. Memphisből menetelt Jack­­sonba. Két évre rá a fajüldözők Memphisben meggyilkolták. A néger iskolásgyerekek között, akiket hét év­vel ezelőtt a kéksisakosok úgy szórtak be a rabszállítókba, mint a macska­­kölyköket a vízbe, ott volt egy bizo­nyos Charles Bred nevű néger fiú. Bred, aki azóta erős, keménykötésű fiatalemberré lett, most ismét részt vesz a missisippi gyilkosság elleni tüntetéseken. Abban a kollégiumban tanul, ahol a tragédia történt. Charles New York-ból jött Jacksonba. Egy­szer láttam őt a New York-i egyete­men, amint a diákoknak szónokolt. „Nincs mentség az újabb gyilkosság­ra!” — harsogta az emelvényről. — „Meg kell bosszulnunk halálukat!”. Emlékezett a hét évvel ezelőtti jack­soni gyermektüntetésre. — „Túlságo­san kicsi voltam ahhoz, hogy mindent megértsek, ami akkor történt. Emlék­szem, ahogy bedobtak a rabszállítóba, emlékszem a börtönre. Akkor többsé­günk az erőszakmentes harcban hitt. Ma már más a helyzet. A legutóbbi sortűzig talán akadtak diákok, akik azt mondták, hogy a békés út a leg­jobb út. Ma már nem merném meg­mondani, hogy hányan vannak még ilyenek”! Miközben e sorokat írom, Georgia székvárosa, Atlanta felé megindult a fájdalom és a harag menete. A menet élén ütött-kopott öszvérfogat halad. Pontosan ilyet láttam két éve Boston­ban, ahonnan a szegények washingto­ni békemenetelésének egyik ága el­indult. Két hónappal korábban ugyan­ilyen taligán vitték az atlanti temető­be King holttestét. A mostani öszvér­fogat hat üres koporsót visz. Szimbo­likus temetése ez annak a hat ember­nek, akiket Augustában gyilkoltak meg a múlt héten. És megint hallani a hatalomtisztelőket: „Csak békésen! Csak csendben! Csak erőszak nélkül!” Az ő szájukból ez a gúnyolódás. A jacksoni temetésen elhangzott a fi­gyelmeztetés: tudják meg, akik a ha­talmat gyakorolják, hogy mi itt ma ökölbe kulcsoljuk kezünket. Ezek az ökölbe szorított kezek megsemmisíthe­tik őket. Abernathy lelkész, King utó­da, az Augustában meggyilkolt né­ger sírjánál így beszélt: nem csak azok­ért imádkozunk, akik az igazságért áldozták életüket, hanem ennek a gaz­dag országnak a lelki üdvéért is, amely törvényesíti az önkényt, amely agyon­lövi saját büszke fiait.. ... - -v .- H. Borovik Hírek a világpolitikából­ ­ (Bécs, UPI) A stratégiai fegy­verzetek korlátozásáról Bécs­­ben folyó szovjet-amerikai tárgyalások pénteki, sorrend­ben 12. munkaülése 40 percig tartott. ifc. (London, MI) Pénteken, húsz nappal az országos választások előtt megtartotta utolsó ülését az 1966-ban megválasztott an­gol alsóház. Az ülésen kihir­dették több korábban elfoga­dott törvény királynői szente­sítését, majd II. Erzsébet a Buckingham-palotában aláírta a ház feloszlatásról és az új választások kiírásáról intézke­dő leiratát.­­ (Colombo, TASZSZ) Pénte­ken letette az esküt Sirimavo Bandaranaike asszony, Ceylon új miniszterelnöke, akinek bal­oldali koalíciója fölényes győ­zelmet aratott a szerdai parla­menti választásokon. (Párizs, MTI) A párizsi Le Monde csütörtökön megkezdte annak a cikksorozatnak közlé­sét, amelyben Nahum Gold­mann, a zsidó világszervezet elnöke fejti ki nézeteit a közel­keleti válságról. Figyelmeztet­te a zsidó állam vezetőit: nem tudni, mikor érik utol az ara­bok műszaki fejlettség dolgá­ban Izraelt, de eljön az idő, amikor az erőegyensúly az ő javukra változik meg.­­ (Bécs, MTI) Az Osztrák KP XXI. kongresszusának megnyi­tó napján, csütörtökön Franz Munk­ pártelnök beszámolója után megkezdődött a vita. (Moszkva, TASZSZ) Pénte­ken a Kremlben tárgyalások kezdődtek Koszigin szovjet kormányfő és Ion Gheorghe Maurer román miniszterelnök között. ^ (Moszkva, TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára pén­teken találkozott Todor Zsiv­­kovval, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával. Khartoumi ős csúcs Szorosabb hármasszövetség R­abat előtt az arab világ erőfeszítései arra irányul­tak, hogy egységet alakítsanak ki a Tigris és az Eufrátesz vidékétől az Atlanti-óceánig húzódó ha­talmas arab területen. Ezeket a törekvéseket a földrajzi tá­volságokon túlmenően az is gátolta, hogy a társadalmi és politikai fejlődés különböző fokán álló népek törekvéseit kellett volna összehangolni. Marokkóban az arab világ progresszív szárnya le is szá­molt az arab világ egésze egységének illúziójával. Rabat a politikai vízválasztó szerepét töltötte be. Azóta bebizonyo­sodott, hogy az arab egység illúziójával való leszámolás nem az Izraellel szembeni frontokat gyengítette, hanem ép­pen kiinduló pontjává vált a földrajzilag szomszédos, poli­tikailag egymáshoz közelálló, a harcot tudatosan vállaló Szudán, Líbia és Egyiptom hármasszövetségének. N­em sok tény szivárgott ki azokról a tanácskozások­ról, amelyeket e három ország államfői az év ele­jén Tripoliban, majd februárban az egyiptomi fő­városban tartottak. De közismert, hogy a három államfő döntéseinek megfelelően azóta nemcsak külügyminisztereik hangolják össze elképzeléseiket, hanem lépések történtek a gazdasági élet, a mezőgazdaság, az oktatás és a tájékoztatás integrálására is. Több olyan feltételezés hangzott el, hogy a legfonto­­sabb tennivalóik összehangolása egy későbbi államszövet­ség érdekében történt. Ennek lehetősége természetesen fennáll. A jelenlegi helyzetben azonban, amikor a politikai rendezés — Izrael makacs elutasítása és az izraeli álláspon­tot támogató amerikai politika következtében — távolinak tűnik, a hármasszövetségnek ennél sokkal döntőbb szerepe van: a líbiai olaj, a szudáni mezőgazdaság és az egyiptomi tapasztalat anyagi, politikai szövetsége szilárd frontot teremt­het Izraellel szemben — az arab egység létrehozását célzó eddigi meddő kísérletek után. A most véget ért khartoumi csúcs is — mint a jelen­tésekből ismeretessé vált — ebben a vonatkozásban tevékenykedett. A három államfő megbeszéléseket folytatott az izraeliek által megszállt területek felszabadí­tását célzó katonai és politikai lépések egyeztetéséről, s ta­nulmányozták azoknak a fejleményeknek a kihatásait, ame­lyek abban az esetben következhetnek be, ha az USA fel­újítja fegyverszállítmányait Izraelnek. Egyidejűleg meg­vizsgálták azt a felhívást is, amelyet Nimeri szudáni elnök indítványára intéztek a világ népeihez a közelkeleti béke megteremtésének ügyében. És rendkívül jellemző, s ez tu­lajdonképpen arra utal, hogy a Khartoumban tanácskozó „hármak” nem akarnak valamiféle elszigetelt tömböt kiala­kítani, hogy e tanácskozásokat követően, az egységes akciók sürgetése érdekében a líbiai államfő körutat tervez az arab világban. Ö Gy.

Next