Napló, 1979. március (Veszprém, 35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-02 / 51. szám
4 — NAPLÓ — 1979. március 2. péntek ! as idn Indiahsi tudomány, technika, újdonságok Hogyan fejlődnek a növények? A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének feladatai közé tartozik az optimális műtrágya-felhasználás kutatása, a gazdaságos talajerő-utánpótlás lehetőségeinek vizsgálata. Értékelik a növényi tulajdonságokat, a talajtápanyag-ellátást, a talajba adott tápanyagok hatékonyságát. Ezekre a kutatásokra módszertant is kidolgoznak. Az eredményeket az intézet publikálja, illetve a gyakorló szakemberek rendelkezésére bocsátja. A képen: A növények fejlődését ellenőrzik. (MTI Fotó : Hadas János felvétele — KS) Az MKT megyei szervezeteinek hírei A mind szervezettebbé és hatékonyabbá váló szervezeti élet bizonyságaként a Magyar Közgazdasági Társaság Veszprém megyei szervezete igazolványokkal látja el tagjait, a megyei szervezetek közül az országban elsőként. Az MKT mintegy 300 megyei tagja a napokban kapja kézhez az új igazolványokat. Figyelemre méltó tapasztalatcsere jellegű foglalkozásra került sor az elmúlt héten a pápai csoportnál. Mintegy 30 igazgató, gazdasági igazgatóhelyettes és közgazdász a gazdasági szabályozókban történt változásokról cserélt véleményt, információt. * Népgazdaságunk munkaerőhelyzetéről, a foglalkoztatáspolitikáról és a munkaerőgazdálkodásról tartott előadást szerdán az Ajkai Művelődési Központban dr. Pongrácz László, a Munkaügyi Minisztérium közgazdasági főosztályának vezetője, a közgazdaságtudományok kandidátusa. Az ajkai csoport szervezésében sorra kerülő rendezvényen a helyi teendőket is megvitatják a hallottak alapján a résztvevők. Ismét munkába állt a fiatalok bizottsága, amely elsősorban a fiatal közgazdászok számára ígér változatos programot. Többek között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Számviteli Főiskolán „Veszprém megyei napot” szerveznek, hogy megismertessék az ott tanuló fiatalokkal megyénk gazdaságát, vállalataink életét. A C-vitamin hatása A C-vitaminnal kapcsolatos legfrissebb tanács az, hogy célszerű a napi adagot több alkalomra elosztva bevenni, és grape-fruit levet inni rá. A grape-fruit ezúttal nem mint vitaminkiegészítő, hanem mint citromsavas kísérő szerepel. A C-vitamin fontosságát ma már minden szakember vallja, gyógyszerként mégsem mindig hatásos. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok azt mutatták, hogy vegyileg közömbös, vagy akár csak gyengést lúgos környezetben a C-viitamin gyorsan elbomlik és emiatt hatástalanná válik. Ennek megakadályozására szolgál a savas jellegű grape-fruit kíséret. Algák a köd ellen Fagylaltok és jégkrémek készítéséhez régóta használják stabilizáló anyagként a barna algákból készült nátrium-algint, amely a vízzel viszkózus kolloidoldatot alkot, és ezáltal megakadályozza a nagy mértékű jégkristályok kialakulását. Ezt a tulajdonságát próbálják Franciaországban felhasználni a jégeső és köd ellen. A felhőbe juttatott Algin megakadályozza, hogy a vízcseppek megfagyjanak és nagyobb jégdarabokká álljanak össze. A ködben lévő vízpárával az algin nagyobb és súlyosabb cseppeké egyesül, és ezáltal elősegíti a ködnek a talajra való lecsapódását. Ily módon például repülőtereken viszonylag rövid idő alatt el lehet oszlatni a ködtakarót. A tudomány termelőerővé válik Energiatakarékos növénytermesztés Az egyre gyakrabban emlegetett energiagondokkal kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül a mezőgazdaság sajátos szerepe sem. Vitathatatlan, hogy a mezőgazdaság is közvetlenül termel energiát, és a számára sem nélkülözhető és felhasználásra kerülő energia hasznosítása tekintetében a különösen jól hasznosító ágazatok közé tartozik. A növénytermesztésiben például a hektáronként 4300 kilowattóra energia igénybevételével megtermelt növényi anyag 17 550 kilowattórát képvisel, tehát valamely növény termesztéséhez felhasznált energia általában jóval kevesebb, mint a termésben megtestesülő. Elfogadható megállapítás az is, hogy több energiát használnak fel üzemen kívül, mint magában a mezőgazdasági termelésben. Mindezek nem menthetik fel azonban a mezőgazdaságot sem az energiatakarékossággal kapcsolatban, mivel mégsem csak a nap szolgáltatja a mezőgazdasági termeléshez szükséges energiát, a napenergián kívül az elektromos energia, a kőolaj, a fa, a növényi olajak és a biogáz is kisebb-nagyobb mértékben energiaforrásai. Érthetőek tehát azok az újabban egyre nagyobb intenzitással folyó vizsgálatok, amelyek célja elsősorban az egyes növények optimális fény- és hőmérsékleti igényeinek a meghatározásai, mérve ehhez a gyökerek, hajtások és más részek nappali, illetve éjszakai hőmérsékletét. Rendelkezésre is áll ehhez már jónéhány olyan hőmérő, amelyekkel mind laboratóriumi, mind szántóföldi körülmények között mérhető a növények hőmérséklete. A hőmérsékletérzékelő és regisztráló műszer a szöveteknek, a környező levegőnek, a levelek felületi rétegének, vagy éppen a fás növények kéregfelületének, tetszés szerinti koronarészének különböző mélységben lévő szövetrétegeinek a hőmérsékletmérésére alkalmas. A mérési távolságnak megfelelő kábelmeghosszabbítással 20, vagy akár 500 méter távolságból lehet vizsgálatokat végezni. Mérési pontosságuk eléri a plusz—mínusz 0,25 Celsius fokot. Jelzőként félvezető mikrotermo-rezisztorok használatosak náluk. Említést érdemel ezeken kívül a levélhőmérséklet mérésére ugyancsak alkalmas infravörös sugárzást regisztráló műszer. Ez felveti annak a lehetőségét is, legalábbis a jövőben, hogy a levélhőmérséklet mért értékei függvényében lehessen szabályozni a levegő hőmérsékletét, azokban az esetekben, amikor erre szükség és lehetőség van a növénytermesztési folyamat során. Az éjjeli kevesebb fűtőenergia-felhasználás lehetőségét keresve foglalkoznak egyes növények hidegtűrésével. Még átfogóbbak azok a genetikai vizsgálatok, amelyek arra irányulnak, hogy kevesebb fényt, hőt igénylő és ugyanakkor jól termő fajtákat sikerüljön előállítani. Egy új fajta kialakításához, méginkább az elterjesztéséhez legalább egy évtized szükséges. A gazdálkodás körülményei azonban ennél gyorsabban változnak, és az általánossá vált törekvés, hogy minden lehetséges megoldást fel kell kutatni az állandóan növekvő energiahiány ellensúlyozására, szintén sürgeti a növénytermesztéssel foglalkozókat más, gyorsabban ható megoldások kidolgozására. Ennek, vagyis az energiatakarékosságnak a jegyében ajánlják újra szemügyre venni a többmenetes növényápolást, tehát az agrotechnikai műveletek számának csökkentését, munkaműveletek és gépek kapcsolásával, sőt a forgatás nélküli talajművelés és a vegyszeres kezelések kombinációját is. Ha kisebb mértékben is, de kétségtelenül energia takarítható meg, mégpedig minden különösebb feltétel, előzetes ráfordítás nélkül, az ésszerűbb trágyázással, növényvédelemmel, öntözéssel és ahol lehet, az időben, gondosan végzett szelektálással. Az pedig mindannyiunknak megszívlelendő, hogy a vásárlók gyakran több energiát fordítanak egyes növényi termékek, élelmiszerek hazaszállítására, mint a termesztők az előállítására. Ha valaki tíz kiló burgonyát (kb. 9000 kalória értékű) Zsigulival visz haza tíz kilométerről (hozzávetőleg 1 liter benzint, vagyis 10 000 kalóriát fogyaszt el), máris több energiát emésztett fel a hazavitele, mint amennyi benne van. K. L. Karakói - tenyésztés A Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságaiban él a híres karakói juh, amelynek fiatal bárányairól lenyúzott bundája szép rajzolatú, gyönyörű prémet ad. A bunda keresett cikk a nemzetközi prémpiacon. E tájakon hatalmas félsivatagi puszták váltakoznak sivatagokkal. A nyár tikkasztó forró, a tél dermesztő hideg, de az éjszakák és nappalok között is nagyok a hőingadozások. A vidék gyenge talajain gyér sótűrő növényzet nő, amely tavasszal gyorsan sarjad. Ilyenkor a több százas nyájakban őrzött karakul juhok kondíciója feljavul, így kibírják — tartalékaikból — a rekkenő nyarat, majd a kemény telet. A fajta értékét az újszülött — egynapos — korban levágott bárányok prémminősége határozza meg. A naposbárányok fényes fekete, ritkábban szürke vagy barna, vagy fehér felszőrökből álló szőrköntösében szabálytalan csigákban göndörödnek a szálak a bőr felé. Valamikor arra is sor került, hogy a báránymagzatot négyhónapos korban kivették az anyjából, amikor a fedőszőrök még csak selymes hullámokban rendeződtek; ezeket igen magas áron hozták forgalomba. A múlt században az emelkedő préímárak eredményeként karakül kosokkal kezdték a közép-ázsiai területekről távolabb tenyésztett juhnyájakat is keresztezni, s gyorsan terjedt a tenyésztése a Kaukázustól északra és nyugatra elterülő síkságokon, sőt Dél-Olaszországban, Ukrajnában és Moldáviában is. Ma a Szovjetunión kívül Iránban, Indiában, Pakisztánban, Afganisztánban, Romániában, Afrika északi partvidékén, az arab országokban és Dél-Afrikában tenyésztik nagyobb mennyiségben, de növekszik e juhok száma Mongóliában, Kínában, Angolában is. A leningrádi, New York-i, londoni, frankfurti és lipcsei árverésekre évente kb. 10 millió kifogástalan, fajtatiszta minőségű, egynapos korban nyúzott prém kerül. Egy női bundához 15—20 bárányprém szükséges, a kikészített prémek ára 15—30 dollár között változik. Ma világszerte gondot jelent, miként lehetne a karakültenyésztés jövedelmezőségét növelni. Elsősorban az elletések sűrítésével igyekeznek nagyobb bárányszaporulathoz jutni. Képünkön: a legújabb színű szőrméket válogatják Szamarkandban, a karakül juhokkal foglalkozó kutatóintézetben (MTI Külföldi Képszolgálat) Illllllllllllllllllfl Gymölcstennesztés -fa nélkül Az almatermesztéssel kapcsolatban néhány éve feltűnt és azóta is újdonságnak számító, de napjainkra már a körténél is kipróbált módszer a „meadon orchard”, vagyis a szántóföldi gyümölcstermesztés. Alapjaiban különbözik a hagyományos gyümölcstermesztéstől, élvezve magát a gyümölcsfát is, ami mindeddig a gyümölcstermesztés alapja volt. Az új módszer az eredetileg is gyenge növekedést, de korai, jó termőképességet biztosító alanyra oltott facsemeték igen sűrű, mindössze 30x45 cm-es térköz tartásával végzett telepítése, ami hektáronként körülbelül 70 ezer tőszámnak felel meg. A gyümölcstermelés kétéves ciklusban oldható meg. Az első évben a hajtások növekednek, amit növekedésgátló szer használatával korlátoznak; ez egyben serkenti a termőrügy-kialakulást is. A rákövetkező évben az éves vesszők termőrügyeiből virág, majd ezekből termés lesz annak hatására, hogy ebben az évben is alkalmaznak kémiai növekedésszabályozást, ami meggátolja az elsűrűsödést, de a hullást is. Szüretkor kaszálószerkezettel ellátott kombájnszerű betakarítógéppel az egész ültetvényen lekaszálják a vesszőket a rajtuk lévő termésekkel együtt, olyan magasságban, hogy mindössze két-három fejlett rügy maradjon vissza belőlük, a következő évi hajtásfejlődéshez. A terméseket is gép választja le a vesszőkről, vagyis emberi kéz beavatkozása nélkül egy menetben lezajlik a szüret és a metszés is, ami ennek a módszernek a legfőbb előnye és értelme. Két ültetvényrész kialakításával ellensúlyozható az, hogy a következő évben nincs termés a lekaszált ültetvényen, csak hajtásnövekedés és termőrügyképzés. A módszer előnye még az is, hogy az azonos kitettségben és megvilágítottságban lévő gyümölcsök egyöntetűen jó minőségűek, és mennyiségük az első tapasztalatok alapján tövenként 0,7—0,9 kg, azaz hektáronként 400— 500 mázsa kétévenként, ami hektáronként 200—250 mázsás évenkénti termésnek felel meg az alma esetében. Ez az egyáltalán nem lebecsülendő terméseredmény várhatóan még fokozható is, különösebb élőmunka-felhasználás nélkül és az ültetést követő második évben már lehet rá számítani. A vízellátás, tápanyagpótlás (ami természetesen fokozottabban fontos) tökéletesen automatizálható, az ültetvény felett elhelyezett, szórófejekkel ellátott csőhálózat segítségével, vagy szivárogtató, illetve csepegtető öntözési rendszer kiépítésével. A növényvédelmi munkák és a kémiai növekedésszabályozók kijuttatása sem okozhat gondot, csak az alkalmazásuk helyes időpontját kell tisztázni. Megoldásra vár még az ilyen típusú ültetvényeknél a földalatti és földfeletti részek évente is változó arányának megfelelő tápanyagellátási technológia kidolgozása, az időpontok és adagok tekintetében. Elterjedésének előfeltétele az is, hogy sikerüljön az eddigieknél olcsóbb csemeteelőállítási módszert meghonosítani, ami a módszer fő hátrányát, a sok csemetefelhasználásból eredő nagy beruházási költséget csökkentheti. Az ugyancsak nemrég kidolgozott fúros ültetési mód hasznosításával pedig majd az ültetési munkálatokat lehet megkönnyíteni. M. L. Szántóföldi művelésmódú almás teljes virágzásban