Napló, 1979. március (Veszprém, 35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-02 / 51. szám

4 — NAPLÓ — 1979. március 2. péntek ! as idn Indiahsi tudomány, technika, újdonságok Hogyan fejlődnek a növények? A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének feladatai közé tartozik az optimális mű­trágya-felhasználás kutatása, a gazdaságos talajerő-utánpót­lás lehetőségeinek vizsgálata. Értékelik a növényi tulajdonsá­gokat, a talajtápanyag-ellátást, a talajba adott tápanyagok hatékonyságát. Ezekre a kutatásokra módszertant is kidolgoz­nak. Az eredményeket az intézet publikálja, illetve a gyakorló szakemberek rendelkezésére bocsátja. A képen: A növények fejlődését ellenőrzik. (MTI Fotó : Hadas János felvétele — KS) Az MKT megyei szervezeteinek hírei A mind szervezettebbé és hatékonyabbá váló szervezeti élet bizonyságaként a Ma­gyar Közgazdasági Társaság Veszprém megyei szervezete igazolványokkal látja el tag­jait, a megyei szervezetek kö­zül az országban elsőként. Az MKT mintegy 300 megyei tagja a napokban kapja kéz­hez az új igazolványokat.­­ Figyelemre méltó tapaszta­latcsere jellegű foglalkozásra került sor az elmúlt héten a pápai csoportnál. Mintegy 30 igazgató, gazdasági igazgató­­helyettes és közgazdász a gaz­dasági szabályozókban tör­tént változásokról cserélt vé­leményt, információt. * Népgazdaságunk munka­erőhelyzetéről, a foglalkozta­táspolitikáról és a munkaerő­gazdálkodásról tartott elő­adást szerdán az Ajkai Mű­velődési Központban dr. Pongrácz László, a Munka­ügyi Minisztérium közgazda­­sági főosztályának vezetője, a közgazdaságtudományok kandidátusa. Az ajkai csoport szervezésében sorra kerülő rendezvényen a helyi teendő­ket is megvitatják a hallot­tak alapján a résztvevők. Ismét munkába állt a fiata­lok bizottsága, amely elsősor­ban a fiatal közgazdászok számára ígér változatos prog­ramot. Többek között a Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemen, a Számviteli Főiskolán „Veszprém megyei napot” szerveznek, hogy meg­ismertessék az ott tanuló fia­talokkal megyénk gazdaságát, vállalataink életét. A C-vitamin hatása A C-vitaminnal kapcsolatos legfrissebb tanács az, hogy célszerű a napi adagot több alkalomra elosztva bevenni, és grape-fruit levet inni rá. A grape-fruit ezúttal nem mint vitaminkiegészítő, ha­nem mint citromsavas kísérő szerepel. A C-vitamin fontosságát ma már minden szakember vall­ja, gyógyszerként mégsem mindig hatásos. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok azt­ mutatták, hogy vegyileg kö­zömbös, vagy akár csak gyengést lúgos környezetben a C-viitam­in gyorsan elbom­lik és emiatt hatástalanná válik. Ennek megakadályozá­sára szolgál a savas jellegű grape-fruit kíséret. Algák a köd ellen Fagylaltok és jégkrémek készí­téséhez régóta használják stabi­lizáló anyagként a barna algák­ból készült nátrium-algint, amely a vízzel viszkózus kolloidoldatot alkot, és ezáltal megakadályozza a nagy mértékű jégkristályok kialakulását. Ezt a tulajdonságát próbálják Franciaországban fel­használni a jégeső és köd ellen. A felhőbe juttatott Algin meg­akadályozza, hogy a vízcseppek megfagyjanak és nagyobb jég­darabokká álljanak össze. A ködben lévő vízpárával az al­­gin nagyobb és súlyosabb csep­­peké egyesül, és ezáltal elősegíti a ködnek a talajra való lecsa­pódását. Ily módon például re­pülőtereken viszonylag rövid idő alatt el lehet oszlatni a köd­takarót. A tudomány termelőerővé válik Energiatakarékos növénytermesztés Az egyre gyakrabban emlegetett energiagondokkal kap­csolatban nem hagyható figyelmen kívül a mezőgazdaság sa­játos szerepe sem. Vitathatatlan, hogy a mezőgazdaság is közvetlenül termel energiát, és a számára sem nélkülözhető és felhasználásra kerülő energia hasznosítása tekintetében a különösen jól hasznosító ágazatok közé tartozik. A növény­termesztésiben például a hektáronként 4300 kilowattóra ener­gia igénybevételével megtermelt növényi anyag 17 550 kilo­wattórát képvisel, tehát valamely növény termesztéséhez felhasznált energia általában jóval kevesebb, mint a ter­mésben megtestesülő. Elfogadható megállapítás az is, hogy több energiát használnak fel üzemen kívül, mint magában a mezőgazdasági termelésben. Mindezek nem menthetik fel azonban a mezőgazdaságot sem az energiatakarékossággal kapcsolatban, mivel mégsem csak a nap szolgáltatja a me­zőgazdasági termeléshez szükséges energiát, a napenergián kívül az elektromos energia, a kőolaj, a fa, a növényi ola­jak és a biogáz is kiseb­b-nagyobb mértékben energiaforrá­sai. Érthetőek tehát azok az újabban egyre nagyobb intenzi­tással folyó vizsgálatok, amelyek célja elsősorban az egyes növények optimális fény- és hőmérsékleti igényeinek a meg­határozásai, mérve ehhez a gyökerek, hajtások és más ré­szek nappali, illetve éjszakai hőmérsékletét. Rendelkezésre is áll ehhez már jónéhány olyan hőmérő, amelyekkel mind la­boratóriumi, mind szántóföldi körülmények között mérhető a növények hőmérséklete. A hőmérsékletérzékelő és regiszt­ráló műszer a szöveteknek, a környező levegőnek, a levelek felületi rétegének, vagy éppen a fás növények kéregfelületé­nek, tetszés szerinti koronarészének különböző mélységben lévő szövetrétegeinek a hőmérsékletmérésére alkalmas. A mérési távolságnak megfelelő kábelmeghossza­bbítással 20, vagy akár 500 méter távolságból lehet vizsgálatokat végezni. Mérési pontosságuk eléri a plusz—mínusz 0,25 Celsius fokot. Jelzőként félvezető mikrotermo-rezisztorok használatosak ná­luk. Említést érdemel ezeken kívül a levélhőmérséklet mé­résére ugyancsak alkalmas infravörös sugárzást regisztráló műszer. Ez felveti annak a lehetőségét is, legalábbis a jövő­ben, hogy a levélhőmérséklet mért értékei függvényében le­hessen szabályozni a levegő hőmérsékletét, azokban az ese­tekben, amikor erre szükség és lehetőség van a növényter­mesztési folyamat során. Az éjjeli kevesebb fűtőenergia-felhasználás lehetőségét keresve foglalkoznak egyes növények hidegtűrésével. Még át­­fogóbbak azok a genetikai vizsgálatok, amelyek arra irányul­nak, hogy kevesebb fényt, hőt igénylő és ugyanakkor jól ter­mő fajtákat sikerüljön előállítani. Egy új fajta kialakításához, méginkább az elterjeszté­séhez legalább egy évtized szükséges. A gazdálkodás körül­ményei azonban ennél gyorsabban változnak, és az általános­sá vált törekvés, hogy minden lehetséges megoldást fel kell kutatni az állandóan növekvő energiahiány ellensúlyozására, szintén sürgeti a növénytermesztéssel foglalkozókat más, gyorsabban ható megoldások kidolgozására. Ennek, vagyis az energiatakarékosságnak a jegyében ajánlják újra szemügyre venni a többmenetes növényápolást, tehát az agrotechnikai műveletek számának csökkentését, munkaműveletek és gépek kapcsolásával, sőt a forgatás nélküli talajművelés és a vegy­szeres kezelések kombinációját is. Ha kisebb mértékben is, de kétségtelenül energia takarítható meg, mégpedig minden különösebb feltétel, előzetes ráfordítás nélkül, az ésszerűbb trágyázással, növényvédelemmel, öntözéssel és ahol lehet, az időben, gondosan végzett szelektálással. Az pedig mindannyiunknak megszívlelendő, hogy a vásár­lók gyakran több energiát fordítanak egyes növényi termé­kek, élelmiszerek hazaszállítására, mint a termesztők az előál­lítására. Ha valaki tíz kiló burgonyát (kb. 9000 kalória érté­kű) Zsigulival visz haza tíz kilométerről (hozzávetőleg 1 li­ter benzint, vagyis 10 000 kalóriát fogyaszt el), máris több energiát emésztett fel a hazavitele, mint amennyi benne van. K. L. Karakói - tenyésztés A Szovjetunió közép-ázsiai köztársa­ságaiban él a híres karakói juh, amely­nek fiatal bárányairól lenyúzott bundá­ja szép rajzolatú, gyönyörű prémet ad. A bunda keresett cikk a nemzetközi prémpiacon. E tájakon hatalmas félsi­vatagi puszták váltakoznak sivatagok­kal. A nyár tikkasztó forró, a tél der­mesztő hideg, de az éjszakák és nappa­lok között is nagyok a hőingadozások. A vidék gyenge talajain gyér sótűrő nö­vényzet nő, amely tavasszal gyorsan sar­jad. Ilyenkor a több százas nyájakban őrzött karakul juhok kondíciója felja­vul, így kibírják — tartalékaikból — a rekkenő nyarat, majd a kemény telet. A fajta értékét az újszülött — egyna­pos — korban­ levágott bárányok prém­minősége határozza meg. A naposbárá­nyok fényes fekete, ritkábban szürke vagy barna, vagy fehér felszőrökből ál­ló szőrköntösében szabálytalan csigák­ban göndörödnek a szálak a bőr felé. Valamikor arra is sor került, hogy a bá­ránymagzatot négyhónapos korban ki­vették az anyjából, amikor a fedőszőrök még csak selymes hullámokban rende­ződtek; ezeket igen magas áron hozták forgalomba. A múlt században az emelkedő préím­­árak eredményeként karakül kosokkal kezdték a közép-ázsiai területekről tá­volabb tenyésztett juhnyájakat is ke­resztezni, s gyorsan terjedt a tenyészté­se a Kaukázustól északra és nyugatra el­terülő síkságokon, sőt Dél-Olaszország­­ban, Ukrajnában és Moldáviában is. Ma a Szovjetunión kívül Iránban, Indiában, Pakisztánban, Afganisztánban, Románi­ában, Afrika északi partvidékén, az arab országokban és Dél-Afrikában tenyész­tik nagyobb mennyiségben, de növekszik e juhok száma Mongóliában, Kínában, Angolában is. A leningrádi, New York-i, londoni, frankfurti és lipcsei árverésekre évente kb. 10 millió kifogástalan, fajtatiszta minőségű, egynapos korban nyúzott prém kerül. Egy női bundához 15—20 bárányprém szükséges, a kikészített pré­mek ára 15—30 dollár között változik. Ma világszerte gondot jelent, miként lehetne a karakültenyésztés jövedelme­zőségét növelni. Elsősorban az elletések sűrítésével igyekeznek nagyobb bárány­szaporulathoz jutni. Képünkön: a legújabb színű szőrméket válogatják Szamarkandban, a karakül juhokkal foglalkozó kutatóintézetben (MTI Külföldi Képszolgálat) Illllllllllllllllllfl Gym­ölcstennesztés -fa nélkül Az alma­termesztéssel kap­csolatban néhány éve feltűnt és azóta is újdonságnak szá­mító, de napjainkra már a körténél is kipróbált módszer a „meadon orchard”, vagyis a szántóföldi gyümölcster­mesztés. Alapjaiban külön­bözik a hagyományos gyü­mölcstermesztéstől, élvezve magát a gyümölcsfát is, ami mindeddig a gyümölcster­mesztés alapja volt. Az új módszer az eredeti­leg is gyenge növekedést, de korai, jó termőképességet biztosító alanyra oltott facse­meték igen sűrű, mindössze 30x45 cm-es térköz tartásával végzett telepítése, ami hek­táronként körülbelül 70 ezer tőszámnak felel meg. A gyü­mölcstermelés kétéves cik­lusban oldható meg. Az első évben a hajtások növeked­nek, amit növekedésgátló szer használatával korlátoz­nak; ez egyben serkenti a termőrügy-kialakulást is. A rákövetkező évben az éves vesszők termőrügyeiből virág, majd ezekből termés lesz annak hatására, hogy ebben az évben is alkalmaznak ké­miai­ növekedésszabályozást, ami meggátolja az elsűrűsö­­dést, de a hullást is. Szüret­kor kaszálószerkezettel ellá­tott kombájnszerű betakarí­tógéppel az egész ültetvényen lekaszálják a vesszőket a rajtuk lévő termésekkel együtt, olyan magasságban, hogy mindössze két-három fejlett rügy maradjon vissza belőlük, a következő évi haj­tásfejlődéshez. A terméseket is gép választja le a vesszők­ről, vagyis emberi kéz be­avatkozása nélkül egy menet­­ben lezajlik a szüret és a metszés is, ami ennek a módszernek a legfőbb előnye és értelme. Két ültetvény­rész kialakításával ellensú­lyozható az, hogy a követ­kező évben nincs termés a lekaszált ültetvényen, csak hajtásnövekedés és termő­­rügyképzés. A módszer előnye még az is, hogy az azonos kitettség­ben és megvilágítottságban lévő gyümölcsök egyöntetűen jó minőségűek, és mennyisé­gük az első tapasztalatok alapján tövenként 0,7—0,9 kg, azaz hektáronként 400— 500 mázsa kétévenként, ami hektáronként 200—250 má­zsás évenkénti termésnek fe­lel meg az alma esetében. Ez az egyáltalán nem lebe­csülendő terméseredmény várhatóan még fokozható is, különösebb élőmunka-fel­használás nélkül és az ülte­tést követő második évben már lehet rá számítani. A vízellátás, tápanyagpótlás (ami természetesen fokozot­tabban fontos) tökéletesen automatizálható, az ültetvény felett elhelyezett, szórófejek­kel ellátott csőhálózat segít­ségével, vagy szivárogtató, illetve csepegtető öntözési rendszer kiépítésével. A nö­vényvédelmi munkák és a kémiai növekedésszabályozók kijuttatása sem okozhat gondot, csak az alkalmazá­suk helyes időpontját kell tisztázni. Megoldásra vár még az ilyen típusú ültetvé­nyeknél a földalatti és föld­feletti részek évente is vál­tozó arányának megfelelő tápanyagellátási technológia kidolgozása, az időpontok és adagok tekintetében. Elterje­désének előfeltétele az is, hogy sikerüljön az eddigiek­nél olcsóbb csemeteelőállítá­si módszert meghonosítani, ami a módszer fő hátrányát, a sok csemetefelhasználás­ból eredő nagy beruházási költséget csökkentheti. Az ugyancsak nemrég kidolgo­zott fúros ültetési mód hasz­nosításával pedig majd az ültetési munkálatokat lehet megkönnyíteni. M. L. Szántóföldi művelésmódú almás teljes virágzásban

Next