Napló, 1993. október ( 49. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-22 / 247. szám

1­0 -NAPLÓ Dicsőség a legyőzötteknek A világ írói a magyar forradalomról és szabadságharcról HaiJaa Rasmussen (Dá?Ja) A hang A? mágnar­ M/iám tengeren, ,S a /ármás táncáo/on Afeg,szó/fiaHai Eir/eien Egy My'na/on. Egy Lang,­­a rí'finMWMyé/ü/ Eme/ieáo Eay'á - 5'öfésen iímerei/enü/ Zengefi­a ,szó. 5 Mr érineiei/en vo/i a nye/v, 3e/éá iato/i a Lang, Zúgón niá/tou, e.sáeie/t Vaá vés zszarang. És fégeá ízó/íioE a vai Acél-remény zene: őegé/yn­á/tó y'ay'-ízavai Eorgó-íze/e. 5 /náca vo/i a tánc/emez: Eáá töri az ász, sze/. Ame/y ^üvö/fve­res/ áere­s Eomyán zené/. Afa/'á y'ön­ a vérce-lángoló C^öná, -ianioi /níziai ár, Tü/zágva war a paszta/ó 5'zaöaá,ság y'e/szavát. Fordította: Kocsis Gábor Fercinnado Daraai (Olaszország) Ó halottak... G Ea/on­ Magyarod, s ti­­rco/ói, Már véröen, áe ia/pon még, s vi/ággá­­ Ráírva végre/en, megtipori igazMgioiai, féráei Myiani nen­ei. f/o­,söi vagyioi; Mi törpéi. A telivéreim­ vagyioi, ás tenni a szívünk­öz iöze/eöö. FártanaságfaA' megvá/i/a a vil ágot s leragyogva g'öven­ a/ényeret. Olaszból fordította: Horváth Elemér ÜNNEPI MELLÉKLET, 1993. október 22., péntek Oscar Floroscára (Rasz JYo) E En­antáe Reta­éem 1956 Kokoschka sohasem nélkülözte a humánus vonásokat. Tehetségét és tudását készséggel állította emberbaráti ak­ciók szolgálatába. Ez a litográfia az 1956-os magyar szabadságharc hatására készült. John Russell Albero Camas (FranÉCIaország) A magyarok vére Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a ma­gyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe,­­a nyugati vi­lág szeme láttára, amely nem ta­karékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, ha­nem hazamenne, felvenné há­zipapucsát, mint a futballszur­­kolók a vasárnapi kupamérkő­zés után. Túl sok a halott már a sta­dionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Eu­rópának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának ne­vezi magát, nem több jogon, mint ahogyan az inkvizíció hó­hérai keresztényeknek mond­ták magukat. A szabadság mai évforduló­ján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltá­saink visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egy­hangú bojkottját az elnyomókkal szemben. És ha ez a közvélemény na­gyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanúnépnek, ha a mi han­gunk túlságosan gyenge, kívá­nom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik el­lentmondásainak és hazugságai­nak súlya alatt. A legázolt, bilincsbe vert Ma­gyarország többet tett a szabad­ságért és igazságért, mint bárme­lyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fü­lét betömő, szemét eltakaró nyu­gati társadalom, sok magyar vér­nek kellett elhullnia-s ez a vérfo­lyam most már alvad az emléke­zetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és se­hol el nem áruljuk amiért a ma­gyar harcosok életüket adták, és soha, sehol,­­még közvetve sem­­ igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitá­inkat, revideálva tévedésein­ket, megsokszorozva erőfeszí­téseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontako­zik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erői­vel, amelyek elhomályosítják a történelmet,­­ bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az em­beri felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad al­kotás és szabad munka ter­méke. A magyar munkások és ér­telmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoz­tunk,­­miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére kirá­lyi örökséget hagytak ránk, me­lyet ki kell érdemelnünk: a sza­badságot, amelyet ők nem ny­ertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk! Francisco de Moreira das Neues (Portagolda) Magyar katona monológja (Részlet) Uram, én sok nem szóltam /hozzáá. De ma /óM­sszá értei a szavai. /Véiii /n'ttem, iii tagaátai Tégeá, 5 Mgytam, egy Tó/eá elszarítsanai. 5 má/t é/ye/ egy gránát tazrsóvág'a Ee/vi//antotta a ti/tott eget/­­Af e/femöen csainem megia.saát szívem Áfa értem már. Afíattal szenvedett. ci/ány papír az e/áru/t törvény, Benn véres fáz.szárnyaL.' őaáapest ég. Ace/ Kám­ra iész eme/ á/ra, Váóósnal egy Krisztus nem vo/t e/ég. Eááóít i.s­zo/íyato/­ romja a/att Vérzik A Magyaror­szág. Gyi/ios ára. Uram, a sayna/ra te­ szer vntet, Boráítsá szemeit a M­ anóóra... Lénáéi úr oro­sz/án.szívá /tői ma/ fi/temet aáván gyű/ő/et Ee/vett, Fegyveremre a keresztet vésném, ,S* gyeze/em­ye/én/ a Te neveá. Fordították: Rónai Zoltán és Vári Ildikó Jean Cocteau (Franciaország) Drága Magyarod­ni csilla­­goi az égitestei között -s mindannyian söjtöl a tett tragi­as /írá/a á/ta/ -Jean Cocteau rajzon a Seg­­hers kiadó (Párizs) gondo­zásában megjelent „Hom­mage des poétes francais aux poétes hongrois" c. kö­tetből. C7aes Gd/ (WoruógiaJ Gloria Victis! G/ar/a Victi.s/ Em/érezzetei az elesettedre, iii fii/t ayan­a/ ma A /m­áetii. a győze/emnei végső perceiig őrzött reménye é/etüinéi mégis fööö neiii. Gloria Victi.s/ Em/érezzetei, fii éini megmaradtai, a Mfáisal is áncolva, mive/ a gyermetüinei /tolnap enni­­e// s .szívüi M/i koccaná­sán kívü/ semmi, semmije/. Fordította: Tollas Tibor Zórgfiedi Néróért (Lengye/ország) A magyaroknak kezültet Linyujtva á/iani a /tatáron s a /evegoMz roppant zsinórt /onani neitei testvérei az e/ftt/ó ná/tás s a gö­rcsöeránáa/t­ői/öi Mranggá ga/átt/nai s a szív nem ver/tet m­agát a véres tövei iérnei M/áolló vizei iérnei s mi ái/ani a /tatáron csai ái/tini a /tatáron ái/ani a gázon ész jó/ponto/t /tatáron innen nézzük a tűzvészt M/á/M Mma/ani 1956. Lengyelből fordította: Gömöri György SzolzsenyiCffT fOroszország) Politikai pályafutásom legkeservesebb tapasztalata, hogy a szabad világ 1956-ban a magyar felkelést cserbenhagyta és ezzel ostobán és gyáván elmulasztotta kijátszani legjobb kártyáját... A csehszlovák mintaképnek nincs jövője, mert csak a kommuniz­must akarta „emberarcúvá" alakítani, ami lehetetlenség. A ma­gyar mintakép viszont tele van reménnyel és kilátással, mert ben­ne az önvédelem mellett a nemzeti érzés újjászületése nyilatko­zott meg. VdtogcádsMM& a Toras Thor szerkesztésében Átadod GZoria Vtcfts ctwtM gyt%/fe77teyry&67 pcdó.

Next