Napló, 1996. július ( 52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-02 / 153. szám

1996. július 2., KEDD Országunk szervokormánya Az oroszlán jegyében születtem, de nem szeretem az orosz­lánszagot. Az állatok királya büdös. Lehet, hogy csak fogság­ban az. Rabságban talán minden király megbüdösödik, meg nem érdemelt fogságban minden ember megbántott király. Rabságon nem csak börtönrácsot kell érteni. Tévítéletek rá­csait is rázzuk, s beleőrülünk. G.-nek például volt néhány kínos koccanása a kocsijával. Ebből arra következtetett, hogy a kormánykerék nincs igazán kitalálva. Kísérletezett hát négyszögletes meg botkormánnyal. Trabantjába vén motorbicikli-kormányt szerelt, mert tudat­alattijában a Trabant még motorkerékpár, úgy emlékszik rá, mint béka a porontyságra. G. ma gépkocsi-pszichológus. A koccanások nyomaiból az autó elfojtott ösztöneire következ­tet. Aki használt járgányt vesz, előbb hozzá viszi, s a kocsi gát­lásairól, szexuális zavarairól, rejtett hibáiról ő ad látleletet. Nem jósol az autó tenyeréből, de remek műszaki becsüs. Meg­mondja, hány éve van hátra a kocsinak, bármilyen jól fest kü­lönben. Tudja, hogyan lehet következtetni valaki jellemére a vágyott autó márkájából, s kire hogyan hat vissza a kocsija, mint a jó vagy rossz házasság. S minő trauma, hogy valaki lel­ke szerint BMW-be való, de Ladába ül. G. regényeket ír autókról, jellemükről, szerencséjükről, pechjükről. A vén FIAT például minden kanyarban keresztet vet, a másik bújja az újságot - politikai kukkoló, Maffiavelli­­nek becézi gazdáját. Az autók szerelmesek és féltékenyek, és úgy mennek egymásnak, mint szarvasok bőgéskor. (Illusztrá­ció: két bogárhátú egymáson.) Titokban azonban G.-t, az autók oroszlánját csak a kor­mány izgatja. Vajon milyen kormány lenne eszményi e tragi­kus közlekedésben? Lehet-e katalizátort szerelni a telkekre? Hiszen azok szennyezik igazán a világot. Milyen kocsihoz illik koalíciós kormány? S mikor lesz Magyarországnak szervo­kormánya? Aztán még öt forinttal megdrágult a benzin, s totálkáros lett­­. minden elmélete: biciklire ült. Bodor Pál A diétás italporok hatása Az étkezések helyett fo­gyasztandó diétás, fogyókú­rás italporok csak rövid távú eredményt hoznak, és aggá­lyosak lehetnek egészségügyi szempontból is. Erre a megállapításra jutott a Stiftung Warentest, azaz a te­kintélyes német fogyasztóvé­delmi alapítvány. A Stiftung 14 ilyen diétás porkészítményt vizsgált meg, s az eredményt a német fogyasztóvédelmi lap jú­liusi számában teszi közzé. A cikket a dpa hírügynökség is­mertette. Eszerint aki szigorúam tartja magát az előíráshoz, na­ponta ezer kalóriánál keveseb­bet fogyaszt, és ezzel gyors ha­tású diétát folytat. A szervezet azonban hamar átáll a vélt éhe­zésre, csökkenti az anyagcserét akár fél gőzre is, és így jóval ke­vesebb tápanyagból is kijön. Amikor azonban a fogyókúrázó újra elkezd rendesen enni, na­gyon gyorsan visszatérnek az el­veszett kilók. Ráadásul az örökös hízás és fogyás nem teljesen veszélyte­len. Károsíthatja az anyagcse­rét, megterheli a keringési rend­szert és az étkezési szokásokban zavarokat idézhet elő. Mi több, bizonyos megbetegedések ese­tén ezekhez a diétákhoz nem is lenne szabad hozzáfogni. Ám a dobozokban fellelhető útmuta­tókon erről nem esik szó, s nem utalnak az esetleges mellékhatá­sok lehetőségére sem. Végül, de nem utolsósorban a diétás italporok rossz étkezési szokások kialakulását segíthetik elő. Egyik ilyen laboratóriumi termék sem tartalmazza ugyanis a valóban szükséges összes táp­anyagot. A Stiftung Warentest szerint sokkalta jobban jár, és hosszabb távon is ható fogyásra számíthat az, aki étrendjéből a lehető leg­nagyobb mértékben száműzi a zsiradékokat, és minél több zöldséget és gabonafélét vagy teljes őrlésű gabonából készült élelmiszert fogyaszt. N­em tudom, mi van velem, miért pont most gyötör a lelkiisme­ret, miért most törnek rám a sötét gondolatok, túl az ötvenen. Talán mert kirepültek a gyerekeim és egyedül vagyok, talán nagyon vágyódom már unoka után, talán így túl az életem nagyobbik felén, gyakrabban foglal­koztat a lét és a nemlét kérdése. Euta­názia, abortusz, mind-mind nehéz, er­kölcsileg talán soha meg nem oldható problémák. Úton-útfélen mindenki be­szél róla, mindenkinek van véleménye ezekről, de ha személyesen érinti bár­melyik az embert, lehet, a legjobbat akarja, nem biztos, hogy a jó megoldást választja. Egy felnőtt gyermekem van, egy lá­nyom a második házasságomból. Még egy másikat is szerettünk volna, de több gyermekkel sajnos nem áldott meg minket az ég. Nem volt problé­mám sem a lányommal, sem a férjem­mel, rendes, becsületes, jóravaló em­bert kaptam. Mégis gyakran jut eszem­be mostanában az első házasságom, az első kapcsolatom, s furdal a lelkiisme­ret. Talán megkönnyebbülnék, ha be­szélnék erről a férjemnek meg a lá­nyomnak, nehogy abba a hibába essen, amibe én, de nem merem elmondani nekik, nehogy azután emiatt elhidegül­­jenek tőlem. Hogyan mondjam el a lányomnak, hogy volt egy testvére, de én megöltem őt? Nem akarok nagy szavakat használni, de valóban úgy érzem, gyilkos vagyok. Persze, annak idején, alig húszévesen, nem így gondoltam. Amikor többeszten­dei kapcsolat után terhes lettem, nagyon megijedtem. A vőlegényem, aki néhány év múlva a férjem lett, hallani sem akart a gyerekről, megjegyzem, soha, később sem volt oda a gyerekekért. Én otthon laktam a szüleimnél, a vőlegényem egyetemista volt, pénz, lakás, egzisztencia nélkül vol­tunk, fel sem merült bennem sem, hogy a babát meg is lehetne tartani. A kétségbe­esésen kívül csak arra tudtam gondolni, hogyan tudnék tőle megszabadulni minél előbb, és lehetőleg úgy, hogy senki ne tudja meg. A szüleim meglehetősen prűd, a látszatra sokat adó emberek voltak, nem fordulhattam hozzájuk a bajommal. Egy barátnőmmel mentünk el az egyik vidéki kórházba küretre, ahol az egyik or­vos megfelelő anyagi szolgáltatás ellené­ben hajlandó volt segíteni rajtam, így megúsztam a bizottságot, a vizsgálatokat, s főleg azt, hogy a dolognak híre menjen. Nem sok mindenre emlékszem, csak a tompa fájdalomra, a fémes csörgésre, s a rosszullétre, ami utána következett. Az orvos, látva elesettségemet, a saját kocsi­jával hozott haza. Otthon aztán lefeküd­tem, s csak aludtam, aludtam. Elég hamar összeszedtem magamat, s a történtekkel kapcsolatban nem is volt lel­­kiismeret-furdalásom, elaltattam szépen azzal, hogy nem volt más választásom. Pedig az mindig van az embernek... Az bántott persze a legjobban, hogy a vőlegé­nyem úgy viselkedett az üggyel kapcso­latban, mint egy előkelő idegen. Még csak el sem kísért a kórházba. Voltam olyan el­vakult, hogy nem vettem észre a sors fi­gyelmeztetését, hogy ezzel az emberrel nem szabadna összekötnöm az életemet. Nem is volt a házasságunkban sok köszö­net, és nemcsak azért mert később nem született gyermekünk, tulajdonképpen nem is azért váltunk el, de ez már egy má­sik történet. Hittel, vallással, Istennel sem sokat tö­rődtem akkortájt, pedig vallásos környe­zetben nőttem fel. Sokkal később, már a második házasságom idején hallottam egy atyától, hogy az abortusz mekkora bűn az élet ellen. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire hibás az a szemlélet, hogy a néhány hetes embrió még nem ember. Ha azt vesszük, hogy a fogamzás pillanatában eldől minden, s hogy alap­vetően minden ember más éntudattal rendelkezik, ez azt jelenti, hogy akkor, huszon-egynehány évvel ezelőtt nem en­gedtem egy embert a világra jönni, meg­semmisítettem, hideg fejjel eltapostam, mint egy hangyát, beleavatkoztam a te­remtés rendjébe, és ez az ember, az én gyermekem, soha nem fog megszületni, és lehetett volna akármennyi gyerme­kem, az egy sem ő lett volna. Semmivel sem vagyok különb az újságokban sze­replő csecsemőgyilkos anyáknál, akik a kukába rejtik vagy a WC-ben húzzák le újszülöttjeiket. És akármennyi idő is te­lik el, még ha a férjem és a lányom meg is értene, én soha nem tudok magamnak megbocsátani, és nem tudom, a végső igazságszolgáltatásnál lesz-e a magam­fajtának izgalom... Lejegyezte: E. Hargitai Márta És ha nem lesz irgalom? FÓKUSZ NAPLÓ 5 Győriek nyerték a pályázatot Mazák György veszprémi alpolgármester a városfejlesztés elveiről A közelmúltban lezárult a Veszprém város fejlesztése stra­tégiai tervének elkészítésére kiírt önkormányzati pályázat, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia győri intézete nyert el. Mazák György veszprémi al­polgármestert kérdeztük meg, mi volt a célja a pályázati kiírás­nak, mire keres és mire kap majd választ az önkormányzat, mi­lyen szempontok szerint bírálta el a bizottság a pályázatokat és milyen elvek szerint alakult mindeddig a város fejlesztése?­­ A fejlesztési terv „klasszi­kus” elődje az általános rende­zési terv, amely négy-öt éve ké­szült és két részből áll: a telepü­lésfejlesztési koncepció megfo­galmazta az irányelveket, majd az általános rendezési terv teret adott a megfogalmazott elkép­zeléseknek. - Miért volt szükség az újra­­terveztetésre? - Ennek oka magában a rend­szerváltásban rejlik. A korábbi korszak jellemzői rányomták ugyanis bélyegüket a tervezés­re. Alapvetően a közpénzek (mindegy, hogy tanácsi vagy ál­lami) fogyasztásán alapultak az elképzelések, s a fejlesztések ja­va része is közpénzekből való­sult meg. Előre kijelölt és jól kiszámítható fejlesztési irányel­vek révén a tervezői akarat is be­folyásolható volt. Most az okta­tás, az egészségügy, a kultúra és a kommunális szféra nagyobbá­­ra maradt az állami, illetve ön­­kormányzati pénzelésen, min­den egyéb a befektetőkre vár. A fejlesztési stratégia célja első­sorban vonzóvá tenni a várost, jó hírünket kelteni, másodsor­ban befektetők számára színvo­nalas lehetőségeket nyújtani, s nem utolsósorban egyes alrend­szereket úgy kell összekapcsol­ni és összekötni, hogy egymást erősítsék és kiegészítsék. - Mi értelmezhető az alrend­szerek fogalma alatt? - A stratégiai terv a gazdasá­gi, társadalmi, idegenforgalmi, kulturális és oktatási rendszerek összefonódásának szükségessé­gét és lehetőségeit taglalja. Ve­gyük például Veszprémet, mint idegenforgalmi várost. A terv rámutat a turizmus, a kereskede­lem, a bankrendszer egymásra­utaltságára, a város kulturális életének és az idegenforgalom fejlesztésének, az ipar telepíté­sének és a turizmus létének ösz­­szefüggéseire. Ha már ipart tele­pítünk, hogyan és egyáltalán te­lepíthetünk-e, ehhez milyen ok­tatási intézmények és infra­struktúra szükséges stb. - Milyen segítségre számíta­nak és­ kitől? - A saját ismereteinket sze­retnénk idegen szaktudással ki­egészíteni és gazdagítani, még­hozzá azok segítségével, akik ilyen stratégiai tervet már a pi­acgazdálkodás körülményei kö­zött is készítettek. Öt pályázótól érkezett ajánlat: a MTA győri intézetétől, a budapesti Habitat Hungária Rt.-től, a veszpérmi Multiform Kft.-től, a győri fő­építésztől és a Buvátitól. - Miért esett a választás a győriekre? - Elsősorban azért, mert ugyanezek a szakemberek ké­szítik a megyei koncepciót, és már rendelkeznek bizonyos ismeretekkel a városról. Más részről a döntéshozók addigra megkapták a megyei anyago­kat, amelyek meggyőzőek, ar­ról tanúskodnak, hogy a győri szakemberek jó munkát végez­tek.­­ Miután a megye és a város fejlesztési érdekei eltérőek le­hetnek, általában az a gyakor­lat, hogy éppen az érdekütközte­tés miatt a két koncepció kidol­gozását nem bízzák egyugyan­azon intézményre. Ezenkívül a helyi viszonyokat, érdekeket, az emberek életét és céljait, még a tőke mozgását jobban ismerik a helybeliek. Miért bízta a munkát a bizottság mégis „ idegenekre” ?­­ Számos érdeket kellett mér­legelnünk és érvényesítenünk a pályázó kiválasztásánál, az egyik valóban az, hogy lehető­leg helybeli legyen, mert jobban ismeri a helyi viszonyokat. De voltak más szempontok is. Sok előnye van annak is, ha ugyan­azok a szakemberek készítik a városi és a megyei fejlesztési tervet, például nem kell megis­mételni egy sor munkafolyama­tot. Másrészt azt is mérlegeltük, kinek a szakértelme nyom a lat­ban. Utólag nem kommentál­nám a pályázat eredményét, a győriek mellett döntöttünk. Ez a döntés a mi magatartásunkat is módosítja, hiszen ha helyi nyeri el, kevésbé kellett volna odafi­gyelnünk arra, hogy a helyi ér­dekeket tárja fel, míg ebben az esetben erre jobban rá vagyunk kényszerülve valamennyien. A veszprémi szakembereknek az a dolga, hogy megfogalmazzák ezeket az érdekeket. - Ki végzi majd ezt a munkát? - Nem tudnám felsorolni a szakmai csoport névsorát, mert még nem állt össze. A pályáza­tot nyert cégnek az a dolga, hogy tömörítse Veszprém szellemi kapacitását a város minden al­rendszeréből. - A pályázatot most másod­szor írták ki. A korábban meg­hirdetett majd érvénytelenné nyilvánított pályázattal kapcso­latos eljárást a veszprémi Multi­form Kft. etikailag kifogásolta? - Egy sima árajánlati kérés­sel gondoltuk megoldani a pá­lyáztatást, de hatályba lépett a közbeszerzési törvény, s ez már nem volt elegend, formálisan is szabályos pályázatot kellett le­bonyolítani. - Megfelelt-e a veszprémi Multiform ajánlata a pályázati követelményeknek? - Természetesen. A Multi­form pályázata is rendkívül színvonalas volt, de sajnos csak egy győztest lehetett kihirdetni. gombás A fejlesztési stratégia célja elsősorban vonzóvá tenni a várost, jó hírét kelteni a megyeszékhelynek Andrányi András felvétele A férjről mondják Bokros Lajosról Negyvenedik születésnapjá­ra egy Opel Corsával lepett meg, amit előszeretettel vezet. Bokros Edit közgazdász és filozófiatanár Kuncze Gáborról Száz kilót mutatott a mérleg, a férjem kicsit megijedt. Képvi­selőtársnői segítségével sikerült szigorú fogyókúrára fognom. Fellegi Katalin matematika-fizika tanárnő Nemes Lászlóról Más a tempónk is: ha érdekes dolgot látok, rögtön megírom, Laci pedig húsz-harminc évig töpreng rajta. Fehér Klára írónő Von Boeselager báróról Különleges képessége, hogy negyvenkét különböző madarat felismer a füttyéről. Pitti Katalin primadonna

Next