Napló, 1997. augusztus ( 53. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-11 / 186. szám

4 NAPLÓ A basszuskirály Vászolyban Amerre jár, arra megy a közönség is. Híre nem csak tu­dásának, de vidám, vonzóan önironikus személyiségének is köszönhető. Pénteken Aszófő, szombaton Vászoly templo­maiban kellett erősen helyet keresni annak a bizonyos gombostűnek, ha valaki le akarta volna ejteni. Mi a Vá­­szolyi nyár sorozaton értük utol Gregor Józsefet. Egyházi színhelyhez illő mű­sort állított össze, így Ozminról, Basilio doktorról eleve le kellett mondania a publikumnak. Be­melegítésül Bach-áriával indí­tott a János passióból, majd a másik barokk óriásnál, Hän­­delnél időzött. Simon áriáját énekelte a Júdás Maccabeus­­ból, majd a híres Xerxes-basz­­szus következett. Körülbelül ennyi kellett ah­hoz, hogy a két híres Mozart­­csodára rákészüljön, a Varázs­fuvola­­, Ízisz és Ozirisz, illetve Itt megtisztul a lélek kezdetű részletei alatt és után tetőfokára hágott a hangulat. Pihenésül (az énekest roppant igénybe vevő áriák ám ezek!) csupán egy rö­vid Mozart-anekdotát mesélt el, majd azonnal hozzátette az Én elhagylak, kedves... című kon­certdarabot és csak ezután vo­nult vissza a sekrestyébe. Hiányát ha nem is pótolta, de nagyon jól feledtette Oberfrank Péter, aki Gregort itt jól hangolt pianínón kísérte eddig, ugyanis Liszt II. Petrarca-szonettjének interpretálásával bebizonyítot­ta, hogy kicsi hangszeren is le­het pompásan muzsikálni, felté­ve, ha azon avatott művész mun­kálkodik, márpedig - ifjú életkora ellenére - a híres kar­mester unokaöccse ilyen. Amikor a Scala, a Metropoli­tan, s persze a szegedi, buda­pesti opera ünnepelt sztárja visszatért a vászolyi katolikus templom oltára elé és bejelen­tette, hogy most Verdit fog éne­kelni, a közönség máris hallani vélte a Don Carlosból Fülöp király Majd alszom én... kez­detű áriájának indító hangjait, gondolván, már csak ez hiány­zik a műsorból. Helyette a Si­mone Boccanegra ismert dal­lama csendült fel, aminek bár éppen úgy örültünk, ám ennek végeztével mégis csalódás lett az úr a csehsüveg boltozatokkal fedett térben. Gregor József ugyanis már csak egy Beetho­­ven-féle Istendicsőítésre vállal­kozott, s ugyan a hosszú taps még egy félig megismételt Xerxes-áriát „kipréselt” belőle, jelezte, hogy neki mára ennyi elég volt. Hogy ez kevés lett volna? A közönségnek természetesen mindenképpen. Igaz, időközben egy jelentősebb zivatar verte vé­gig a Balaton-felvidéket, amiből odabenn csak annyit lehetett ér­zékelni, hogy néha pislantottak a lámpák, de azt, hogy az egy óra elrepült, szinte mindenki hihe­tetlennek találta. (vs.) Gregor József és ifjú kísérője, Oberfrank Péter Vászolyban Fotó: Gáspár Magángaléria Akasiban A tóparti település első ma­gángalériája nyílt meg szom­baton délután a Kossuth és a Pacsirta utca sarkán álló régi épületben, ahol ezentúl Pauli­­kovics Pál szobrászművész mutatja be alkotásait. A pincében és a kis kamrában rendezett kiállítást Ordódy Jó­­zsefné polgármester nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy újabb színfolttal gazdagodott Balaton­­akali. A külföldi tanulmányuta­kon is részt vett művész álmait formálta meg alkotásaiban, így üvegfiguráit szemlélve vele együtt szárnyalhatunk. Pauliko­­vics Pál a nyarakat tizenhét éve tölti Akasiban, és öt éve végleg a községben telepedett le. Képző­­művészeti főiskolát végzett, és az iparművészeti főiskola taná­raként ment nyugdíjba. Miniga­lériájában fújt és olvasztott üve­gekből készült kisplasztikák, fa- és terakottaszobrok láthatók. K. Gy. XV. rész A hajó megremegett, a pilóta­fülke ablakából látni lehetett, hogy a csillagos ég megint tele lett csillaggal. Újra itt voltak eb­ben a világban. A pilóta és első tisztje hosszas diskurzust foly­tattak, amely percekig tartott. - Nem értem, mi történt. Itt vagyunk Valahol, de a bolygó nincs Sehol. Se égen, se földön. Hová tűnhetett? - Valahol itt kell lennie - csodálkozott el az öreg. - Nem tűnhetett el csak úgy. Kan nyomogatta a műszere­ket, még kedvenc Nintendo-já­­tékát is végigfuttatta a monito­rokon, de a bolygót nem találta. Nem volt Sehol. - Hová tűnhetett? - kérdezte Luke is, és valami nagyon rossz érzés kerítette hatalmába. - A Birodalom keze tapos­hatta el - jelentette ki Ken-Ubi határozottan. - Érzem az ERŐ rezdüléseiből. Valami nagy disznóság történt itt.­­ Halkan szimatolt és csendesen mozgat­ta a füleit. - A Birodalom nem - suttog­ta Kan. - Miért tették volna?... A műszerfalon felvillogott egy piros fény, és sipító hang je­lezte a riadókészültséget. - Mi az a piros ott a műszerfa­lon? - kérdezte Luke. - Ne kapadozz öcsi, mert ki­hajítalak az űrbe! - ütött a kezé­re Kan egy légycsapóval. A hajó tatjánál feltűnt egy Táj-Fun vadász, és egy távoli objektum felé röppent tova. - Talán elszámoltátok maga­tokat, már ami az égi koordiná­tákat illeti - vetette fel Luke a kérdést. - Lehetetlen - morogta­lan - mi nem szoktunk tévedni. Ha mégis, sosem valljuk be. Az objektum kezdett köze­ledni, vagy az is lehet, hogy ők közeledtek hozzá. Ez teljes mér­tékben nézőpont kérdése volt. Amikor már az egész kép­ernyőt betöltötte, Kan meg­döbbent. - Mit keres itt ez a gabonasi­ló? Nincsen rajta egyetlen térké­pen sem, egyetlen főútvonal sem jelzi. Nem értem. Nem ga­bonasiló ez, hanem egy bányató - morfondírozott Kan - csak azt nem értem, hogy került ide. - Nem bányató ez, hanem egy... - sosem derült ki, hogy Lüke mit akart mondani, mert az öreg közbevágott egy ollóval. - Ez egy mesterséges bolygó. Még sosem láttam ilyet, de gya­nítom, ez tüntette el a célboly­gónkat. - Húzzunk innen a fenébe - morogta Kan, és intett Csitának, hogy fordítsa meg a hajót. A Maki valamit félreértett, mert hirtelen megfordult a világ, és fejjel lefelé lógtak. - Ne így, hanem úgy! - kiál­totta dühösen Kan. Csita visszarakkantott, de engedelmeskedett. Most meg 45 fokos szögben, kitekert testtar­tásban függtek egy láthatatlan energiaszálon. - Csita azt mondja, befogtak minket. Tilosban parkoltunk, és most bevontatnak minket a rendőrségi tárolóba - szinkron­tolmácsolt a szicíliai. A hajótest iszonyatosan re­megett, amikor ráadtak minden energiát a hajtóműre. De teljesen hiába. Semmi sem történt. Foglyok voltak, tehetetlenül sodródtak a Haláli Csillag felé. # Dark Fater, a Fekete Paraszt idegesen dübörgött fel-alá a Haláli Csillag egyik előadóter­mében. Az imént hallgatott meg két birodalmi felderítőt, akik a leg­frissebb hírekkel, közlekedési információkkal, időjárás-jelen­téssel látták el a Cézár tejhatal­mú megbízottját. Az egyik kive­títőn a Birodalom által ellenőr­zött állami tévécsatorna, a CNN ment éjjel-nappal. Az egyik be­mondó éppen arról tájékozta­tott, hogy a Tetűről eltűnt robo­tokat még mindig keresi a rend­őrség, a csendőrség, a francia idegenlégió és a helyi robot­kamara. A kémek sem tudtak újdonsá­gokkal szolgálni. Dark Fater éppen ezért na­gyon ideges volt. Tárkony Nagy Paff-fal foly­tatott beszélgetése sem hozott olyan eredményt, amelyre szá­mított. Nem találták sehol a ro­botokat, amelyek pedig veszé­lyes információt hordoztak a ha­talmas objektumról. A Haláli Csillag ugyan legyőzhetetlen­­nek épült, de bizonyosan hordoz magában valamit, ami még nem tökéletes. Nem valószínű, de a gondos elemzés esetleg találhat benne konstrukciós hibát. Fater művelt volt, mint én, és tudta, a Titanic pusztulása is megrázta az akkori világ közvéleményét. Dark Fater okos volt, mint Einstein, körültekintő volt, mint Jószemű Télemakhosz, ügyes volt, mint Tarzan, agyafúrt volt, mint a Róka koma, ám gonosz volt, mint az Ördög. Ez utóbbiért nem vihette semmire, mint JETI. A Rossz Oldalra állt, azok kö­zé, akik mindig szembe halad­nak a forgalommal. Sokan gyűlölték, sokan ret­tegték, de senki sem árthatott neki. Hatalmával egyedül csak a Cézár versenyezhetett, aki azonban ebben a történetben nem kap jelentősebb szerepet, szinte teljes mértékben háttér­ben marad. Fater fel-alá járkált. Tárkony vezérigazgató és Nyavalya tá­bornok szótlanul piszkálták az orrukat. - Zavart érzek az ERC-ben - mondta olyan hirtelen a Fekete Sisakos, hogy a másik kettő ösz­­szerezzent. Egy rugós erőmérőt vett elő, empirikus méréseket végzett, bólogatott, majd foly­tatta. (Folytatjuk.) KÖRKÉP Több közlekedési baleset idén júliusban, mint tavaly Ha kis mértékben is, de emelkedett a közúti közleke­dési balesetek száma július­ban megyénkben. Amíg tavaly 84, addig az idén egy hónap alatt 86 balesetet jegyzőkönyveztek. A halálos esetek száma is ötről hétre nőtt, a súlyosaké 32 volt a múlt év jú­liusában, az idén pedig 34. Csökkenés csak a könnyű sérü­léssel járó baleseteknél volt: ta­valy 47, ebben az évben 45 ke­rült a júliusi statisztikába. Jelentősen több a sérült is. Az elhaltak száma ötről nyolcra emelkedett, a súlyosaké 37-ről 45-re nőtt. Könnyű sérülés ket­tővel volt kevesebb. Összesen 140-en hunytak el, sérültek meg júliusban, kilenccel többen, mint tavaly. Ittasan a múlt évben 12 gépjárművezetőt találtak a rendőrök a volán mögött, az idén júliusban csak nyolcat. Mint minden időszakban, most is vezetett a gyorshajtás. Júliusban 31 gépjárművezető hajtott a megengedettnél gyor­sabban, kanyarodásnál tizenha­tan megszegték a szabályt, öt gyalogos okozott balesetet. Ki­lenc külföldi állampolgár vétett a magyar közlekedési szabályok ellen. Kovács Gyula százados autójában műszer jelzi a közlekedő gépkocsik sebességét Fotó: Andrányi 1997. augusztus 11., HÉTFŐ Csizmadia Zoltán képei a Csopak Galériában Az idei nyári évad utolsó ki­állításaként Csizmadia Zoltán festőművész képeit mutatták be szombaton a Csopak Galé­riában. A kiállítást dr. Balogh Emil csopaki polgármester nyitotta meg. A művész immár második alkalommal mutatkozik be a Balaton-parti községben. Ké­pei most is megejtően szépek, magukkal ragadják a nézőt - mondta a polgármester. Az al­földi festészet szellemiségét, Tornyai, Rudnay és Medgyessy hagyományait hozták el a Ba­­laton-partra, képein megjelenít­ve a népi, nemzeti paraszti kul­túrát. Csizmadia Zoltán állandó mozgásban, változásban levő életünket ábrázolja, képeinek részletei tökéletességet, har­móniát varázsolnak elénk, kék színei muzsikálnak, zenéjük van - hangsúlyozta dr. Balogh Emil a megnyitón. Hideg színei is derűt sugároznak, megnyugtat­ják az ember lelkét. A művész alkotás közben soha nem köve­tett divatos áramlatokat, sem iz­musokat. Erre a magatartására saját sorai adnak magyarázatot a meghívóban: „Korunk nagy hi­bája az újszerűség túlbecsülése, túlhajszolása; az, hogy a bizarr­­nak, sőt együgyűnek is rangot ad, ha az újnak tekinthető. A mindenáron való újat akarás vezetett a művészet kiüresedé­séhez.” A megnyitón közreműködő Nemessányi Éva egy Handel­­áriát énekelt, zongorán kísérte Nagy Árpád zeneszerző. Stein­­hausz György pedig Tollas Ti­bor költő Varázskor című versét mondta el. A kiállítás augusztus végéig tekinthető meg a Csopak Galériában. - keller - Sikeres táborzáró kiállítás a nemesvámosi galériában A Szabad Képző- és Ipar­művészek Országos Szövetsé­ge Balaton-felvidéki tíznapos alkotótábora szombaton dél­előtt közös tárlattal fejeződött be a nemesvámosi Huszár Ga­lériában. A tizenhárom auto­didakta művésztől, akik két­­három alkotásukat állították ki, Abonyi Gábor házigazda köszönt el. A félig elkészült, ám a termé­szeti környezetbe illeszkedő ha­gyományőrző tábor a lelki fi­nomságok megmutatására kész­tette a művészeket - hangsú­lyozta a házigazda. Mindenki várta azt az alkotói „durranást”, amelyre képességéből, felké­szültségéből tellett. Abonyi Gá­bor kiemelte Sáska Tibor kera­mikus, festőművész tevékeny­ségét, aki művészeti vezetőként alapvetően meghatározta a tíz­napos tábor jó hangulatát. A közös tárlatot Dulity Tibor festőművész nyitotta meg. A vi­lág mindig ott van, ahol va­gyunk, ahol élünk - mondta a művész. Ezért ezeken a helye­ken kell otthont teremteni. A ki­állított műveken ez a törekvés érhető tetten. Az alkotótábor­nak a környező településeken, Veszprémben, Nemesvámoson, Veszprémfajszon kedvező visszhangja lett, az önkormány­zatok támogatták a hasznos kez­deményezést. A tábor ideje alatt változatos alkotások születtek, a művészek olaj-, akvarell- és pasztellképei­ken örökítették meg élményei­ket és fogalmazták meg a ta­pasztalatokat, a Balaton környé­kén élő emberek vágyait. Min­denki készített egy-egy olyan művet, amellyel rangos kiállítá­son is szerepelhetne - jelentette ki Dulity Tibor, értékelve a lá­tottakat. A művek formanyelve nem kapcsolható semmiféle korsze­rű izmushoz, az ízléshatáron belül születtek, színeik és rea­lisztikus ábrázolásmódjuk tiszta forrásból táplálkoztak. Az esti beszélgetések és a közös elem­zések jelentősen hozzájárultak a művészi felfogás és tartalom megformálódásához, kialakítá­sához. Az alkotó­tábor jövőre folyta­tódik, a házigazdák és szerve­zők várják a régi és új művé­szeket. - kgy-

Next