Napló, 1997. augusztus ( 53. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-11 / 186. szám
4 NAPLÓ A basszuskirály Vászolyban Amerre jár, arra megy a közönség is. Híre nem csak tudásának, de vidám, vonzóan önironikus személyiségének is köszönhető. Pénteken Aszófő, szombaton Vászoly templomaiban kellett erősen helyet keresni annak a bizonyos gombostűnek, ha valaki le akarta volna ejteni. Mi a Vászolyi nyár sorozaton értük utol Gregor Józsefet. Egyházi színhelyhez illő műsort állított össze, így Ozminról, Basilio doktorról eleve le kellett mondania a publikumnak. Bemelegítésül Bach-áriával indított a János passióból, majd a másik barokk óriásnál, Händelnél időzött. Simon áriáját énekelte a Júdás Maccabeusból, majd a híres Xerxes-baszszus következett. Körülbelül ennyi kellett ahhoz, hogy a két híres Mozartcsodára rákészüljön, a Varázsfuvola, Ízisz és Ozirisz, illetve Itt megtisztul a lélek kezdetű részletei alatt és után tetőfokára hágott a hangulat. Pihenésül (az énekest roppant igénybe vevő áriák ám ezek!) csupán egy rövid Mozart-anekdotát mesélt el, majd azonnal hozzátette az Én elhagylak, kedves... című koncertdarabot és csak ezután vonult vissza a sekrestyébe. Hiányát ha nem is pótolta, de nagyon jól feledtette Oberfrank Péter, aki Gregort itt jól hangolt pianínón kísérte eddig, ugyanis Liszt II. Petrarca-szonettjének interpretálásával bebizonyította, hogy kicsi hangszeren is lehet pompásan muzsikálni, feltéve, ha azon avatott művész munkálkodik, márpedig - ifjú életkora ellenére - a híres karmester unokaöccse ilyen. Amikor a Scala, a Metropolitan, s persze a szegedi, budapesti opera ünnepelt sztárja visszatért a vászolyi katolikus templom oltára elé és bejelentette, hogy most Verdit fog énekelni, a közönség máris hallani vélte a Don Carlosból Fülöp király Majd alszom én... kezdetű áriájának indító hangjait, gondolván, már csak ez hiányzik a műsorból. Helyette a Simone Boccanegra ismert dallama csendült fel, aminek bár éppen úgy örültünk, ám ennek végeztével mégis csalódás lett az úr a csehsüveg boltozatokkal fedett térben. Gregor József ugyanis már csak egy Beethoven-féle Istendicsőítésre vállalkozott, s ugyan a hosszú taps még egy félig megismételt Xerxes-áriát „kipréselt” belőle, jelezte, hogy neki mára ennyi elég volt. Hogy ez kevés lett volna? A közönségnek természetesen mindenképpen. Igaz, időközben egy jelentősebb zivatar verte végig a Balaton-felvidéket, amiből odabenn csak annyit lehetett érzékelni, hogy néha pislantottak a lámpák, de azt, hogy az egy óra elrepült, szinte mindenki hihetetlennek találta. (vs.) Gregor József és ifjú kísérője, Oberfrank Péter Vászolyban Fotó: Gáspár Magángaléria Akasiban A tóparti település első magángalériája nyílt meg szombaton délután a Kossuth és a Pacsirta utca sarkán álló régi épületben, ahol ezentúl Paulikovics Pál szobrászművész mutatja be alkotásait. A pincében és a kis kamrában rendezett kiállítást Ordódy Józsefné polgármester nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy újabb színfolttal gazdagodott Balatonakali. A külföldi tanulmányutakon is részt vett művész álmait formálta meg alkotásaiban, így üvegfiguráit szemlélve vele együtt szárnyalhatunk. Paulikovics Pál a nyarakat tizenhét éve tölti Akasiban, és öt éve végleg a községben telepedett le. Képzőművészeti főiskolát végzett, és az iparművészeti főiskola tanáraként ment nyugdíjba. Minigalériájában fújt és olvasztott üvegekből készült kisplasztikák, fa- és terakottaszobrok láthatók. K. Gy. XV. rész A hajó megremegett, a pilótafülke ablakából látni lehetett, hogy a csillagos ég megint tele lett csillaggal. Újra itt voltak ebben a világban. A pilóta és első tisztje hosszas diskurzust folytattak, amely percekig tartott. - Nem értem, mi történt. Itt vagyunk Valahol, de a bolygó nincs Sehol. Se égen, se földön. Hová tűnhetett? - Valahol itt kell lennie - csodálkozott el az öreg. - Nem tűnhetett el csak úgy. Kan nyomogatta a műszereket, még kedvenc Nintendo-játékát is végigfuttatta a monitorokon, de a bolygót nem találta. Nem volt Sehol. - Hová tűnhetett? - kérdezte Luke is, és valami nagyon rossz érzés kerítette hatalmába. - A Birodalom keze taposhatta el - jelentette ki Ken-Ubi határozottan. - Érzem az ERŐ rezdüléseiből. Valami nagy disznóság történt itt. Halkan szimatolt és csendesen mozgatta a füleit. - A Birodalom nem - suttogta Kan. - Miért tették volna?... A műszerfalon felvillogott egy piros fény, és sipító hang jelezte a riadókészültséget. - Mi az a piros ott a műszerfalon? - kérdezte Luke. - Ne kapadozz öcsi, mert kihajítalak az űrbe! - ütött a kezére Kan egy légycsapóval. A hajó tatjánál feltűnt egy Táj-Fun vadász, és egy távoli objektum felé röppent tova. - Talán elszámoltátok magatokat, már ami az égi koordinátákat illeti - vetette fel Luke a kérdést. - Lehetetlen - morogtalan - mi nem szoktunk tévedni. Ha mégis, sosem valljuk be. Az objektum kezdett közeledni, vagy az is lehet, hogy ők közeledtek hozzá. Ez teljes mértékben nézőpont kérdése volt. Amikor már az egész képernyőt betöltötte, Kan megdöbbent. - Mit keres itt ez a gabonasiló? Nincsen rajta egyetlen térképen sem, egyetlen főútvonal sem jelzi. Nem értem. Nem gabonasiló ez, hanem egy bányató - morfondírozott Kan - csak azt nem értem, hogy került ide. - Nem bányató ez, hanem egy... - sosem derült ki, hogy Lüke mit akart mondani, mert az öreg közbevágott egy ollóval. - Ez egy mesterséges bolygó. Még sosem láttam ilyet, de gyanítom, ez tüntette el a célbolygónkat. - Húzzunk innen a fenébe - morogta Kan, és intett Csitának, hogy fordítsa meg a hajót. A Maki valamit félreértett, mert hirtelen megfordult a világ, és fejjel lefelé lógtak. - Ne így, hanem úgy! - kiáltotta dühösen Kan. Csita visszarakkantott, de engedelmeskedett. Most meg 45 fokos szögben, kitekert testtartásban függtek egy láthatatlan energiaszálon. - Csita azt mondja, befogtak minket. Tilosban parkoltunk, és most bevontatnak minket a rendőrségi tárolóba - szinkrontolmácsolt a szicíliai. A hajótest iszonyatosan remegett, amikor ráadtak minden energiát a hajtóműre. De teljesen hiába. Semmi sem történt. Foglyok voltak, tehetetlenül sodródtak a Haláli Csillag felé. # Dark Fater, a Fekete Paraszt idegesen dübörgött fel-alá a Haláli Csillag egyik előadótermében. Az imént hallgatott meg két birodalmi felderítőt, akik a legfrissebb hírekkel, közlekedési információkkal, időjárás-jelentéssel látták el a Cézár tejhatalmú megbízottját. Az egyik kivetítőn a Birodalom által ellenőrzött állami tévécsatorna, a CNN ment éjjel-nappal. Az egyik bemondó éppen arról tájékoztatott, hogy a Tetűről eltűnt robotokat még mindig keresi a rendőrség, a csendőrség, a francia idegenlégió és a helyi robotkamara. A kémek sem tudtak újdonságokkal szolgálni. Dark Fater éppen ezért nagyon ideges volt. Tárkony Nagy Paff-fal folytatott beszélgetése sem hozott olyan eredményt, amelyre számított. Nem találták sehol a robotokat, amelyek pedig veszélyes információt hordoztak a hatalmas objektumról. A Haláli Csillag ugyan legyőzhetetlennek épült, de bizonyosan hordoz magában valamit, ami még nem tökéletes. Nem valószínű, de a gondos elemzés esetleg találhat benne konstrukciós hibát. Fater művelt volt, mint én, és tudta, a Titanic pusztulása is megrázta az akkori világ közvéleményét. Dark Fater okos volt, mint Einstein, körültekintő volt, mint Jószemű Télemakhosz, ügyes volt, mint Tarzan, agyafúrt volt, mint a Róka koma, ám gonosz volt, mint az Ördög. Ez utóbbiért nem vihette semmire, mint JETI. A Rossz Oldalra állt, azok közé, akik mindig szembe haladnak a forgalommal. Sokan gyűlölték, sokan rettegték, de senki sem árthatott neki. Hatalmával egyedül csak a Cézár versenyezhetett, aki azonban ebben a történetben nem kap jelentősebb szerepet, szinte teljes mértékben háttérben marad. Fater fel-alá járkált. Tárkony vezérigazgató és Nyavalya tábornok szótlanul piszkálták az orrukat. - Zavart érzek az ERC-ben - mondta olyan hirtelen a Fekete Sisakos, hogy a másik kettő öszszerezzent. Egy rugós erőmérőt vett elő, empirikus méréseket végzett, bólogatott, majd folytatta. (Folytatjuk.) KÖRKÉP Több közlekedési baleset idén júliusban, mint tavaly Ha kis mértékben is, de emelkedett a közúti közlekedési balesetek száma júliusban megyénkben. Amíg tavaly 84, addig az idén egy hónap alatt 86 balesetet jegyzőkönyveztek. A halálos esetek száma is ötről hétre nőtt, a súlyosaké 32 volt a múlt év júliusában, az idén pedig 34. Csökkenés csak a könnyű sérüléssel járó baleseteknél volt: tavaly 47, ebben az évben 45 került a júliusi statisztikába. Jelentősen több a sérült is. Az elhaltak száma ötről nyolcra emelkedett, a súlyosaké 37-ről 45-re nőtt. Könnyű sérülés kettővel volt kevesebb. Összesen 140-en hunytak el, sérültek meg júliusban, kilenccel többen, mint tavaly. Ittasan a múlt évben 12 gépjárművezetőt találtak a rendőrök a volán mögött, az idén júliusban csak nyolcat. Mint minden időszakban, most is vezetett a gyorshajtás. Júliusban 31 gépjárművezető hajtott a megengedettnél gyorsabban, kanyarodásnál tizenhatan megszegték a szabályt, öt gyalogos okozott balesetet. Kilenc külföldi állampolgár vétett a magyar közlekedési szabályok ellen. Kovács Gyula százados autójában műszer jelzi a közlekedő gépkocsik sebességét Fotó: Andrányi 1997. augusztus 11., HÉTFŐ Csizmadia Zoltán képei a Csopak Galériában Az idei nyári évad utolsó kiállításaként Csizmadia Zoltán festőművész képeit mutatták be szombaton a Csopak Galériában. A kiállítást dr. Balogh Emil csopaki polgármester nyitotta meg. A művész immár második alkalommal mutatkozik be a Balaton-parti községben. Képei most is megejtően szépek, magukkal ragadják a nézőt - mondta a polgármester. Az alföldi festészet szellemiségét, Tornyai, Rudnay és Medgyessy hagyományait hozták el a Balaton-partra, képein megjelenítve a népi, nemzeti paraszti kultúrát. Csizmadia Zoltán állandó mozgásban, változásban levő életünket ábrázolja, képeinek részletei tökéletességet, harmóniát varázsolnak elénk, kék színei muzsikálnak, zenéjük van - hangsúlyozta dr. Balogh Emil a megnyitón. Hideg színei is derűt sugároznak, megnyugtatják az ember lelkét. A művész alkotás közben soha nem követett divatos áramlatokat, sem izmusokat. Erre a magatartására saját sorai adnak magyarázatot a meghívóban: „Korunk nagy hibája az újszerűség túlbecsülése, túlhajszolása; az, hogy a bizarrnak, sőt együgyűnek is rangot ad, ha az újnak tekinthető. A mindenáron való újat akarás vezetett a művészet kiüresedéséhez.” A megnyitón közreműködő Nemessányi Éva egy Handeláriát énekelt, zongorán kísérte Nagy Árpád zeneszerző. Steinhausz György pedig Tollas Tibor költő Varázskor című versét mondta el. A kiállítás augusztus végéig tekinthető meg a Csopak Galériában. - keller - Sikeres táborzáró kiállítás a nemesvámosi galériában A Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetsége Balaton-felvidéki tíznapos alkotótábora szombaton délelőtt közös tárlattal fejeződött be a nemesvámosi Huszár Galériában. A tizenhárom autodidakta művésztől, akik kéthárom alkotásukat állították ki, Abonyi Gábor házigazda köszönt el. A félig elkészült, ám a természeti környezetbe illeszkedő hagyományőrző tábor a lelki finomságok megmutatására késztette a művészeket - hangsúlyozta a házigazda. Mindenki várta azt az alkotói „durranást”, amelyre képességéből, felkészültségéből tellett. Abonyi Gábor kiemelte Sáska Tibor keramikus, festőművész tevékenységét, aki művészeti vezetőként alapvetően meghatározta a tíznapos tábor jó hangulatát. A közös tárlatot Dulity Tibor festőművész nyitotta meg. A világ mindig ott van, ahol vagyunk, ahol élünk - mondta a művész. Ezért ezeken a helyeken kell otthont teremteni. A kiállított műveken ez a törekvés érhető tetten. Az alkotótábornak a környező településeken, Veszprémben, Nemesvámoson, Veszprémfajszon kedvező visszhangja lett, az önkormányzatok támogatták a hasznos kezdeményezést. A tábor ideje alatt változatos alkotások születtek, a művészek olaj-, akvarell- és pasztellképeiken örökítették meg élményeiket és fogalmazták meg a tapasztalatokat, a Balaton környékén élő emberek vágyait. Mindenki készített egy-egy olyan művet, amellyel rangos kiállításon is szerepelhetne - jelentette ki Dulity Tibor, értékelve a látottakat. A művek formanyelve nem kapcsolható semmiféle korszerű izmushoz, az ízléshatáron belül születtek, színeik és realisztikus ábrázolásmódjuk tiszta forrásból táplálkoztak. Az esti beszélgetések és a közös elemzések jelentősen hozzájárultak a művészi felfogás és tartalom megformálódásához, kialakításához. Az alkotótábor jövőre folytatódik, a házigazdák és szervezők várják a régi és új művészeket. - kgy-