Napló, 1997. október ( 53. évfolyam, 228-254. szám)

1997-10-04 / 232. szám

8 NAPLÓ MAGAZIN 1997. október 4., SZOMBAT Londont, a tizennégymilliós metropolist évente turisták milliói keresik fel. A szigetor­szág legfőbb vonzereje talán a világ legismertebb monar­chiájának otthona, érintetle­nek évezredes történelmi és kulturális értékei. Egyre több magyar szót hallani a londo­ni utcán, honfitársaink közül mind többen tehetik meg, hogy egyéni utazóként vagy csoporttal induljanak Anglia felfedezésére. Autóval ne induljunk! Főidényben hetente kétszer indul Budapestről menetrend szerinti buszjárat Londonba, a menetidő 24 óra. A jegy ára ma­gában foglalja a La Manche csa­tornán való átkelés díját, ezzel együtt oda-vissza 28 ezer forint. Gépkocsival nem érdemes neki­vágni, ugyanis a személyautót 35 ezer forintért viszi át a komp, ehhez jön a benzinköltség. Emellett a bal oldali közlekedé­si rend a zsúfolt nagyvárosban gondot okozhat, egyébként is csak nemzetközi jogosítvánnyal rendelkezők vezethetnek a szi­getországban. Az első meglepe­tés az útlevélvizsgálatnál éri az Európai Unión kívüli országok állampolgárait. Míg az „euró­pai” polgárok folyamatosan, szinte útlevélvizsgálat nélkül mehetnek át a zöld folyosón, másokat egyenként a pulpituson helyet foglaló hivatalnokokhoz vezényelnek, ahol mindenkit alaposan kikérdeznek a látoga­tás céljáról, tartózkodási időtar­tamról, szálláshelyről, az esetle­ges vendéglátókról. Nem lehet kibúvó a nyelvismeret hiánya, a tolmácsok azonnal segítenek. Az útlevélvizsgálat mellett a ha­zafelé szóló buszjegyet is meg kell mutatni, de még ekkor is megtörténhet, hogy nem enge­dik be az utazni vágyót, látszó­lag ok nélkül leszállítják az au­tóbuszról. Erre a méltánytalan­nak tűnő bánásmódra angol házigazdám szerint azért kerül sor, mert az eredeti londoniakat két tele busszal ki lehetne vinni a városból. Rengeteg a színes bőrű, a metró kiszolgálósze­mélyzete, a buszvezető mind idegen náció. Míg a világon mindenhol „M” a metrólejárók jele, ez a szi­getországban „Underground”, közismertebb nevén Touch (cső), amit piros körrel, középen víz­szintesen keresztbe futó kék sávval jelölnek. Egyébként a tömegközlekedést a hat zóná­ra osztott metróhálózattal és a Londonra oly jellemző piros bu­szokkal kitűnően megoldották. A föld alatt a város bármely pontjára eljuthatunk, a tizen­négy különböző színnel jelölt hálózat több száz kilométer hosszú. A város egyik végpont­jától a másikig 1,5-2 óránál is több lehet az utazás. Egy vonal­jegy a Victoria-pályaudvartól az észak-londoni végállomásig nyolc fontba (2500 forintba) kerül. Blicceléssel próbálkozni nem érdemes, beszállásnál az automata forgótárcsája csak az érvényes jegy behelyezésére nyílik. Kikerülni, átugrani a kor­látokat képtelenség. Ha valaki mégis megkísérelné, a vonal el­hagyásakor feltétlenül fennakad az ellenőrzésen. Itt ugyanis újra be kell adni a gépnek a menetje­gyet, különben az automata fog­va tartja. Emellett mindig ott áll az elegáns, sötétkékbe öltözött, nagyon udvarias, de nagyon szi­gorú metrórendőrség. Leggaz­daságosabb napijegyet venni, amely valamennyi metró- és au­tóbuszvonalra érvényes. Villa­mos, trolibusz nincs. Másik megoldás a hetijegy, ami né­hány fonttal drágább, 30 font (10 ezer forint), ehhez azonban igazolványképet kell csináltat­ni. Fényképautomatát bárme­lyik pályaudvaron, metróvégál­lomáson találunk. Amit képtelenség néhány nap, esetleg hét alatt megszokni, az a bal oldali közlekedés. Né­hány pillanatnyi tanakodás a jár­daszigeten - merre is nézzünk, mielőtt az úttestre lépünk? - az­tán az aszfaltra festett „look left” (nézz balra) felirat útbaiga­zítása után nyugodtan célba ve­hetjük a túloldalt. A gyalogosok számára nincs felfestett zebra. Az átkelőhelyeket az útburko­latba süllyesztett, legtöbbször sárga, érdes kiképzésű kövezet jelzi. A buszozás az óriási for­galom miatt rendkívül lassú, de látványos. A megállóban az ér­kező járművet le kell inteni, kü­lönben nem biztos, hogy meg­áll. A nálunk rég eltűnt kalauz járja végig a kocsit, a hátsó nyitott peron alig tíz centiméter­rel van az úttest fölött, így a fel- és leszállás egy-egy jól sikerült ugrással a piros lámpánál is megoldható. Udvarias rendőrök A főidényben turisták ezrei tolonganak a Buckingham-pa­­lota előtt, hogy láthassák a pa­rádés őrségváltást. Naponta fél 12-től fél egyig lezárják a for­galmat a hatalmas téren. Ajánla­tos egy órával előtte a helyszínre érkezni, hogy megfelelő helyet kapjunk. Nyáron legalább 15 ezer turista tolong a jó kilátást ígérő magaslatokért. Elsőként a királynő fehér sapkás tengeré­szei érkeznek a piros aszfalt su­gárúton, furulyaszóra lépkedve. Őket egy másik irányból a híres medvekucsmás skót gárdisták követik, az ütemet a dobok, réz­fúvósok szolgáltatják. Egymás után felsorakoznak a kovácsolt­vas kerítés mögött, majd a ze­nekar is elfoglalja a helyét kö­zépen. Zenére és sajátos kore­ográfiára zajlik a ceremónia, díszlépésben vonulnak a gár­disták, hol párosával, hol né­gyen - ők biztosan tudják, hogy miért éppen arra, amerre... A nagy felhajtásban, csinnadrattá­ban és jövés-menésben előfor­dul, hogy éppen azt a pillanatot szalasztjuk el, amikor az őrbódé előtt sóbálvánnyá merevedett két medvekucsmást lecserélik... A palota tetején felhúzott zászló jelzi, ha a királynő az épületben tartózkodik. Kívül a legendás bobbyk szigorúan terelik a tö­meget a szemlélődésre kijelölt helyekre. A rendőrök egyébként rendkívül udvariasak és szolgá­latkészek, nyugodtan fordulha­tunk hozzájuk útbaigazításért. Türelmesen addig magyaráz­nak, amíg az érdeklődő ponto­san meg nem ért mindent - ha szükséges, akár fél óráig. Az Angliában közkedvelt Fish end chips (rántott tőkehal sült krumplival) mindenhol kapható. Mellesleg isteni, és ha­talmas adagot adnak 2,50-ért (800 forint). Egyébként az étter­mek árait sem a magyar átlag­­keresethez alakították, viszont rengeteg a Mc Donalds, ahol megfizethető áron fogyasztható az itthonról is jól ismert kínálat. Egy kávé például egy fontba ke­rül (300 forint), egy gépfagyi szintén. A londoni utca leg­szebb épületei talán a minden sarkon megtalálható pubok. Ezek a „kocsmák” egyben a tár­sasélet színterei, ahonnan a fér­fi nélkül érkező hölgyeket sem nézik ki. A hangulatos, díszes tükörkeretekkel, fából készült bútorokkal berendezett vendég­látóhelyek, ahol meghitt sar­kokban, kandalló mellett fog­lalhat helyet a vendég és kor­tyolhatja a könnyű angol sört, egyáltalán nem a magyarorszá­gi kocsmaszínvonalat jelentik. Cigarettafüst, ételszag itt elkép­zelhetetlen. Az egész rendkívül igényes, és legtöbbjük száz év­n­él idősebb! Ezt az élményt semmiképpen sem szabad ki­hagyni, a sörárak sem megfizet­hetetlenek. Ingyenes belépők A látványosságok megtekin­téséért borsos árat kérnek. A Towerba 8,50 (2600 forint) a be­lépő, ami érvényes az erődít­ményben lévő összes kiállítás és a királyi család kincstárá­nak megtekintésére. Főidény­ben már a pénztárnál minimum fél órát kell sorban állni, a kincs­tárnál is több mint egy óra a várakozás, ezért legkésőbb ko­ra délután érdemes odamenni, különben nem jut elég idő min­dent megnézni az ötórás zárásig. Madame Toussaud viaszmú­zeumába a belépő 9,50 (csak­nem 3 ezer forint), a kirándulás Greenwichbe belépővel együtt több mint 10 font személyen­ként. Ami viszont rendkívül szimpatikus, hogy a londoni Nemzeti Galéria és a British Múzeum gyűjteményének meg­tekintése ingyenes. G. Takács Mária UTAZÁSI AJÁNLAT ' ' ■■■■■■■■■| | ■■■■■I. ■ .1 ■■ mi A „bal oldali” város A legendás Tower Bridge, a Temze partján pedig Lány delfinnel című szoborkompozíció Jellegzetes londoni utcakép. A piros buszokkal és a jól kiépített metróhálózattal kitűnően megoldották a városi közlekedést HÁZUNK, KERTÜNK Ősszel jobb fát ültetni A gyümölcsfákat, díszfákat, cserjéket, szőlőoltványokat ős­­szel vagy tavasszal szokás elül­tetni. Takács Ferenc kertész­mérnök-tanár, a zánkai kertba­rát kor elnökének véleménye szerint, ha fát akarunk ültetni vagy szőlőtelepítésre adjuk a fejünket, akkor jobb ezt ősszel tenni. Ilyenkor nagyobb a való­színűsége, hogy megered, amit elültetünk. Előfordulhat, hogy mire beszerezzük az oltványt, befagy a föld, és mégis tavas­­­szal kényszerülünk a kiültetés­re. Ilyenkor fagymentes helyen kell átteleltetni a vesszőket. A gyökereket célszerű olyan anyaggal betekerni, ami meg­véd a kiszáradástól. A csemete kiválasztásakor nézzük meg a koronát és a gyö­kérzetet, győződjünk meg arról, hogy épek és egészségesek. A kertészetekben csak olyan sza­porítóanyagot vegyünk, mely­hez minőségi tanúsítványt is ad­nak. Ez tartalmazza a fajtát és a legfontosabb adatokat. A facsemetének meglehető­sen nagy gödröt kell ásni, leg­alább hatvanszor hatvanszor hatvan centiméterest. A földet kétfelé dobjuk. Az egyik oldalra a felső réteget, a másikra az­ al­­sót. Betemetéskor a fölső réte­get dobjuk be először. A gödör aljára szórunk néhány lapátnyi érett istállótrágyát, melyre föl­det szórunk, hogy a gyökér köz­vetlenül ne érintkezzék vele. A gazdaboltokban már kaphatók olyan műtrágyatabletták, ame­lyeket a gyökér közelébe is dob­hatunk. A gyökér végeit le kell met­szeni és ki kell vágni az elhalt vagy sérült darabokat. Ugyan­csak meg kell metszeni a facse­metéket akkor is, ha ősszel ül­tetjük el. Három-négy rügyes­­re kurtítjuk a vesszőket. Ezzel csökkentjük a párologtatást. A suhányokat nem kell megmet­szeni. Azt, hogy milyen mélyre ültetjük a csemetét, a csemete­­kerti mélysége határozza meg. Általában az oltás alatt négy-öt centivel kell lennie a föld szí­nének. A gödörbe nem elegendő visszalapátolni a földet, meg is kell taposni a fa töve körül. Azért, hogy a szél ki ne törje a kis fánkat, karót kell kötni mel­lé. Ha egyet használunk, azt cél­szerű északra tenni a fa közelé­be, de jobb, ha a déli irányban is leszúrunk egy karót. A gyökeret az ültetés után alaposan be kell öntözni. Az ősszel elültetett fá­kat aztán­­ már nem kell öntözni, de a tavasziak igénylik a rend­szeres locsolást. V. I. F­él éve már, hogy van egy barátom, akit nagyon szeretek. Igaz, régóta is­merjük egymást, de féltem, hogy egy jó baráti kapcsolat megszakadhat egy rövid ro­mánc miatt. Most viszont úgy érzem, hogy le tudnám vele él­ni életem hátralevő részét. - If­jú olvasónk azt kérdezi, vajon helyesen döntene-e, s arra is kíváncsi, hogy jól ismeri-e ön­magát és barátját. Kedves „Lottó 5-ös”! Az önismeret útja nagyon rögös, fáradságos és hosszú, egész éle­tünkre szól. Remélem, sikerül egy igaz tükröt tartanom eléd. Barátod a Kos havában és a Tigris évében született. Na­gyon meglepődnék, ha nyugodt, csendes és megfontolt ember­ként ismernéd, hiszen mindkét születési jegye a szenvedélyt, a tettvágyat és a bátorságot szim­bolizálja. A tipikus Kos kivéte­lesen élénk, gyors személyiség, aki szereti a szabadságot, a kö­tetlenséget. Személyében a ta­vasz kirobbanó ereje, a megúju­lás akarata és ígérete ölt testet. Jelenti ez egyben az új dolgokra való rácsodálkozást és a birtok­bavétel örömét is. A kos­szülöt­tek vezető szerepre törnek, vál­lalkozó szelleműek, energiku­sak, de hiányzik belőlük az igazi kitartás. Amint elérnek valamit, máris új cél felé igyekeznek. Jól feltalálják magukat minden helyzetben, a legtöbb bajt türel­metlenségük okozza. Nagyobb önuralomra lenne szükségük, hogy ne rohanjanak fejjel a fal­nak. Ha barátod másik születési jegyét is figyelembe vesszük - a Tigrist kiderül, hogy az meg­erősíti az eddig elmondottakat, sőt, még „rátesz egy lapáttal”. A Tigris-személyiség szintén nyugtalan természetű, s teljes energiabevetéssel fog hozzá mindenhez. Kezdeti lelkesedése azonban gyorsan elpárolog, ha valami érdekesebb ragadja meg a figyelmét. Hajlamos kockáz­tatni s nem viseli el a megkötött­séget, legyen az hagyomány vagy akár mások utasításai. Kedves „Lottó 5-ös”, te a Mérleg jegyében és a Macska (egyes kiadványokban Nyúl) évében születtél. Nos, a Mérleg legjellemzőbb tulajdonsága a harmóniára való törekvés az élet minden területén. Számára úgy tűnik, az élet sima, zökkenő­­mentes, nincs meg benne a kap­kodás, a sietség. Az egyensúlyt, a békés életet azonban sokszor csak nagy kilengések árán tudja megteremteni, amely kilengé­sek nem látványosak, a felszín­­ alatt történnek meg. Született diplomata, akárcsak a Macska. A Macska sokszor képes úgy tenni, mintha nem venne észre egy-egy kínos dolgot, pusztán a béke kedvéért. Mérleg­vonásod azonban gondoskodik arról, hogy diszkréten és diplomatiku­san, de mindig törekedj az erők közti egyensúly helyreállításá­ra. A házasság létfontosságú a Mérleg számára. Kissé kénye­lemre hajló, s a döntéshozatala lassú, nem látványos. Megpró­bál szép, harmonikus környe­zetet teremteni, szereti a gyer­mekeket. Most pedig meg kellene ad­nom a választ arra a kérdésedre, hogy jól döntenél-e, ha ezt a fiút választanád férjül. Nos, az a jó döntés, amelyet nem követ ké­sőbb megbánás. Jól kiegészíti­tek egymást, de ez nem jelenti azt, hogy mindenben teljes lesz köztetek az egyetértés. Ha azon­ban nem hátrálsz meg a kihívá­sok elől, és már tudod, mit akarsz, megéri belevágni... Olvasói bizalmát köszöni, le­veleiket pedig továbbra is várja: Minodóra

Next