Napló, 1999. május (Veszprém, 55. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-15 / 112. szám

III­ VIIII ül­ SZIA MAGAZIN 8. oldal A cirkuszi élet a vérükben van 5. oldal Két nap Európa szívügyeiről Tegnap és ma zajlik Ba­­latonfüreden az Európai Kardiológus Társaság re­habilitációs munkacso­portjának ez évi tudomá­nyos ülése. 9. oldal R Jl IWI­­ Aprított krumplibogár A bakonyszentlászlói tör­ténet arról szól, hogyan keseríthetik meg egymás életét a végsőkig a szom­szédok, akik egyébként igazán élhetnének békes­ségben is. 12. oldal Fesztiváli hangulat Pápa, a somlói bor városa háromnapos ünnepet rendez Igazi fesztiválhangulatban nyitották meg teg­nap délután a Pápa, a somlói bor városa elnevezé­sű háromnapos borfesztivált, melyet az idén a bor és a gasztronómia évének szenteltek a rendezők. A harmadik alkalommal megrendezett holna­­pok nyitóünnepségén elsőként Harangozó Zsig­mond, a megyei közgyűlés alelnöke köszöntötte a jelen lévő gazdákat, a belvárosok képviselőit, Sopron polgármesterét és a Belügyminisztérium, valamint az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkárait. (Folytatás A somlói bor dicsérete címmel a 3. oldalon.) A megnyitó résztvevőinek hangulatát a Vadvirág együttes műsora is fokozta Fotó: Áfrány Gábor Elindult az első bauxitvonat Ajkára Négyszáz tonna bauxittal indult el tegnap a dudari vasútállo­másról az az első vonat, amely a tapolcai Bakonyi Bauxitbánya Kft. új, Dudar és Bakonyoszlop között megnyitott bányájából szállítja az ércet az ajkai Timföld Kft.-hez. Az ünnepélyes vo­natindításon azt is megtudtuk, hogy a társaság kutatói a fenyő­fői bányától északra nemrég újabb, legkevesebb kétmillió ton­nás bauxitlencsére bukkantak. A hat vagonból álló szerel­vényt dr. Fazekas János, a Ba­konyi Bauxitbánya Kft. vezér­­igazgatója, és Szabó Imre, a MÁV Rt. szombathelyi területi igazgatója indította el Ajkára. A Dudar és Bakonyoszlop között feltárt bányából 650 ezer tonna ércet külfejtéssel, 3,8 mil­lió tonnát pedig mélyművelés­sel hoznak felszínre, legkeve­sebb tíz év alatt. Évente 150 ezer tonna bauxit szállítását tervezik. A bányából a kitermelt ércet a dudari vasút­állomásig ponyvás tehergép­kocsikkal szállítják, és onnan vasúton viszik tovább az ajkai timföldgyárig. Később a mo­sonmagyaróvári timföldgyárba is szállítanak. (További részletek Bauxitbá­nya jelentős fejlődés előtt cím­mel a 3. oldalon.) Négyszáz tonna bauxittal indult el tegnap az első vonat Fotó: Andrányi A. Ma téged ünnepellek, ballagó diák Meghatódva ülsz az osztályteremben, míg az osztályfőnök könnyekbe fúló szavait hallgatod. Nem tudod, mi riaszt jobban: a közelgő érettsé­gi dolgozat írása vagy a tudat, hogy utoljára vagy együtt azokkal, akikkel négy év alatt ösz­­szenőttél, közösséggé kovácsolódtál. Néha ta­lán érezted, hogy jó lesz innen elmenni, új életet kezdeni, most mégis fáj egy kicsit, hogy nincs tovább. Mert bár gyötrődtél eleget, reszkettél órák előtt, ha éppen nem készültél, azért sok kö­zös élményt őrzel a szívedben: az osztálykirán­dulásokat, a házibulikat, a versenyeket, a véget nem érő beszélgetéseket. Még alig vagy túl az egészen, de már hiányzik. Eszedbe jut a szere­nádozás, ahogy a sötétben összekapaszkodva énekelted, hogy hosszú útra mész, s most kicsit megriadsz, mert nem látod az út végét. Végigballagsz az iskolán, a fényképezőgé­pek lencséibe mosolyogva, mert a barátokkal megbeszélted, hogy nem érzékenyültök el. Mi­nek érzelgősködni? Az olyan gyerekes. Boldog vagy és büszke, mert a mai nap a tied, rólad szól. Rólad, aki itt állsz az élet kapujában, ter­vekkel, célokkal, vágyakkal, és úgy érzed, még minden lehetséges. Megvalósíthatod álmaidat, bejuthatsz az egyetemre, főiskolára, felvesznek a munkahelyre. Ma minden a tiéd. Téged ünne­pel a család, barátok, a rokonság­­ én is, e so­rokon keresztül. A mikrofon utoljára recsegi, hogy „bár zord a harc, megéri a világ, ha az ember az marad, ami volt: nemes, küzdő, sza­badlelkű diák”, aztán magadhoz öleled a csok­rokat, boldogan fogadod a gratulációkat. Vége. Lezárult egy korszak. Hiába szeret­néd, nem jön vissza, a középiskolás évek nem megismételhetők. Most jó lesz kicsit előrenézni, az érettségiig és tovább, aztán elindulni. Te is érzed, formálisak a köszöntések. Azért sok si­kert az érettségihez és a nagybetűs Élethez. Összeszorult szívvel szurkolok majd neked a jövő héten. Balla Emőke A finn államfő Belgrádba készül Viktor Csernomirgyin, az orosz elnök jugoszláviai különmeg­­bízottja és Martti Ahtisaari finn államfő azt tervezik, hogy együtt utaznak Belgrádba. Erről született megállapodás a két politikus közötti helsinki tárgyalásokon. Csernomirgyin elmondta, hogy az utazás időpontját ké­sőbb, várhatóan a jövő héten, valószínűleg kedd után határoz­zák meg. Ez előtt még hármas találkozót tartanak Strobe Tal­bott amerikai külügyminiszter­helyettessel. Talbott, aki szer­dán Helsinkiben járt és tárgyalt Ahtisaarival, még szeretne né­hány nyitott kérdést megvitatni. A közös belgrádi utazás másik előfeltétele - mondta Cserno­­mirgyin -, hogy Ahtisaari meg­kapja kinevezését, mint az ENSZ jugoszláviai képviselője. (Egyebek a 2. oldalon,Erősböd­­tek a légicsapások címmel.) Fölényben a NATO Végh: nem fenyeget jugoszláv támadás Hazánkat nem fenyegeti ju­goszláv katonai támadás veszé­lye, ezt többször is megerősítet­ték belgrádi politikai és katonai körökből egyaránt - jelentette ki Végh Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsno­ka tegnap a Magyar Rádióban. - Teljes a NATO légi fölénye, és ez vonatkozik a magyar légtérre is, ahol szárnybiztosítást lát el a NATO - mondta Végh. Hozzá­tette: rakétatámadás sem érheti az országot, a jelenlegi ismere­tek szerint Jugoszlávia nem is rendelkezik olyan hatótávolsá­gú fegyverrel, ami erre képes lenne. Az üzembe helyezés egyébként is órákig tartana, amit a NATO felderítő gépei nyomban észlelnének, és meg­tennék az ellenlépéseket. (MTI) Milliárdok nélkül Azt, hogy hamarosan beköszönt a kétezredik év, mindenki tud­ja, aki ismeri a Gergely-naptárt. A hozzáértők ugyan vitatják, hogy akkor lépjük-e át a század-, sőt ezredfordulót, vagy egy év­vel később tesszük ezt meg, de ez nem lényeges. A közvélemény számára 1999. december 31-én fordul nagyot a világ. Mi, magyarok, duplán ünne­pelünk. A misztikus naptári dá­tumot és a magyar államiság ed­dig eltelt ezer esztendejét. Milliárdok röpködtek a leve­gőben és a hírekben, súlyos tíz­­milliárdok, mint ünneplésre költhető összegek. Nemeskürty István, a magyar millennium kormánybiztosa szerint az ösz­­szegek légből kapottak, illetve a miniszterelnök beiktatási beszé­de volt félrehallható ebből a szempontból. Egymilliárd-hét­­százmilió forint az ünnepsé­gekre fordítható összeg, és eb­ből nem lehet számlálatlanul osztogtani. A kormánybiztosi hivatal munkatársai a hozzájuk kéréssel fordulók egy részét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához irányítják. Nemeskürty István szerint nem akarják követni a több mint negyven év alatt meghonoso­dott gyakorlatot, miszerint a nagy állami ünnepeken kapták meg a helységek, közösségek az amúgy is elengedhetetlen be­ruházásokat. (Folytatás a 2. ol­dalon, Elkészült az ünnep véd­jegye címmel.) Még lehetett bolondozni Ma öltönybe, kosztümbe öltöznek, de tegnap még lehetett maskarába bújni, harsányan nevetni és nevettetni. Hiszen az utolsó nap volt, először könnyű az iskolában, aminek padjait négy évig koptatták. Képünk a veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola 12. B. osztályának bolondballagását örökítette meg Fotó: Áfrány

Next