Napló, 2001. július (Veszprém, 57. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-21 / 169. szám
2001. július 21., SZOMBAT Szüni újságjuli V. Művészi legek Ki az a magyar író, aki pontosan 100 regényt írt? 1. Jókai Mór 2. Juhász Gyula 3. Petőfi Sándor Melyik a legnagyobb méretű magyar festmény? 1. Feszty Árpád - Magyarok bejövetele 2. Munkácsy Mihály - Siralomház 3. Csontváry Kosztka Tivadar - Zarándoklás a cédrusfához Melyik nagy muzsikuscsalád ad át az emberiségnek 57 kiváló zenészt? 1. Bach 2. Liszt 3. Mozart Találjátok ki, hogy melyik városba küldik a levelet! Hat égő gyertyából négyet eloltunk. Hány gyertyánk marad így meg? Tjuljátok ki, Hogy melyik városba küldik a leveleit : n Bm tmenim........•“! Millenniumi regöscserkésztábor A zirci Regös cserkésztáborba az utazás nem jelentett gondot, mivel a közelben lakom. Hatodik osztályos leszek, ezért én az I. számú, vagyis a Süsü altáborban voltam. A mi helyünk a Békefi általános iskolában volt. Ez az altábor azért volt más, mint a többi, mert - ahogy azt a neve is mutatja -, itt Süsüvel kapcsolatos programok voltak. „Süsüvel” és a „Királyi udvar” többi tagjával mindennap találkozhattunk. Igaz ugyan, hogy napközben csak „civil” ruhában voltak, de a zászlófelvonásnál már „feltárták” mesebeli alakjukat is. Az első nap forgószínpadszerűen mentünk állomásról állomásra. Az állomásokon más és más feladatokat kellett teljesíteni. Szinte mindennap délelőtt volt kézműves program a Reguly Antal Múzeum udvarában, kovácsolás, gyertyamártás, öntéstekerés, agyagozás, korongozás, lószőrékszer-készítés, mézeskalácsozás, kosárfonás, szövés, gyöngyözés stb... Mindennapos programunk volt az esti táncház is. Ugyan a felkelés és a reggeli torna kicsit nehézkesen ment, de a nap folyamán felélénkültünk, kirándultunk, vonattal voltunk a cseszneki várban. Szombaton lovasbemutatót láthattunk, ahol volt lovaglási lehetőség is. Vasárnap az apátságban közös misén vettünk részt. Nekem legjobban az utolsó napra eső „vásár” tetszett. Volt itt „kocsma”, ahol bor helyett teával ,„úgtunk be”, jósda, fényképezés, szerencsejáték. A táborban sok új barátot szereztem, és hasznos dolgokat tanultam. Ráczkó Anna, Nagyesztergár Zászlófelvonás a Kárpátmedencei regöscserkészek táborában Szárnypróbálgatásaim Horgászom Hej, halacska, halacska! Rákaptál a horogra? Nem volt annyi eszed neked, Hogy a horgot meg nem eszed? Fazékba vitt falánkságot, így leled meg a halálod. Sírhatsz, ríhatsz, könyöröghetsz, Innen többé el nem mehetsz. Szeretjük a rántott halat, Mert az bizony finom falat. Ráczkó Dóra, Zirc Zöldségből üdítőitalt A mi képtárunk: A tarka kiselefánt Szálkai Éva (6 éves) veszprémi kislány rajza Kedves olvasóink, sziasztok, idesüssetek! Várjuk írásaitokat, rajzaitokat, fényképeiteket, saját készítésű rejtvényeiteket erre az oldalra. Ezt az emblémát mindig ragasszátok fel a borítékra, és ha már Szia-klubtagok vagytok, a kártyátok számát is írjátok rá! Címünk: Napló-szerkesztőség, Szia magazin, 8201 Veszprém, Házgyári út 12. Pf. 161. Az oldalt összeállította: Zeitler Gabriella HÉTVÉGE HA-HA-HA Két ember sétál a vízparton. Kérdezi az egyik a másiktól: - Honnan van ez a sok kő? - A víz hordta ide - mondja a másik. - És most hol a víz? - Elment kőért. - Mi kell a babázáshoz? - Bab és víz. - Hogy hívják a világ legbizonytalanabb lényeit? - Mitévő legyek. NAPLÓ 11 Egy kicsi labda nagy kalandja Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy citromsárga, fehér pöttyös kicsi labda. Ez a labda egyszer megszökött otthonról, mert unta már nagyon, hogy a társai folyton-folyvást piszkálták és bosszantották. Madártejnek csúfolták. Csúf, esős, borús, hideg idő volt, amikor útnak indult. Magára szórt pár darab ruhát, majd nekivágott az útnak. Hogy hová megy, azt nem tudta, de hogy messze, az már biztos volt. Amikor kigurult a kapun, könnybe lábadt a szeme. Visszafordulni nem akart, mert úgy gondolta, hogy a többiek továbbra sem hagynák békén. Alig haladt pár utcányit, kipattant az úttestre, pont egy autó elé. A kocsi még messze volt, de a labdának ijedtében földbe gyökereztek a pöttyei. Elkezdtek járni a gondolatai. Mi lesz, ha elér? És ha eldurranok, akkor... Aztán: Bumm! - odaért a hatalmas jármű. Eltelt pár másodperc, és a labda látta, hogy nincs baj, nem lapult szét. De hogyan? — csodálkozott. Hiába törte azt a parányi agyacskáját, nem jött rá. Aztán hirtelen megszólalt benne valami. Megvan! Az autó átment fölöttem! Ahogy ott ugrált örömében, belepattant egy nagy gödörbe. Na, most mi lesz? - kezdett újra bömbölni. Beesteledett, és már reszketett a félelemtől. Aztán nagy szélvihar kerekedett, és kifújta a lyukból, bele egyenesen egy tüskés bokorba. Az egyik tüske belefúródott a labda oldalába. A levegő sziszegve szökött ki belőle. Már alig vánszorgott, amikor egy hullócsillagot pillantott meg az égen. Már-már földet ért a tündöklő csillag, amikor hirtelen azt kívánta, hogy újra olyan kemény és pattogós legyen, mint korábban volt. Már négy napja feküdt ott, miközben a társai utánaindultak, hogy megkeressék a szökevényt, mert mégiscsak hiányzott nekik, és bűntudatot is éreztek a viselkedésük miatt. Nagyon szégyellték magukat. Sok-sok bolyongás után végre megtalálták a sapkáját, de semmi egyebet nem leltek, ami elárulta volna a társuk hollétét. A kis sárga labda meg csak feküdt a bokor alatt. Egy ember ment arra, és meglátta. Felvette, és arra gondolt, hogy rendbe hozza. Megragasztotta, és egy kis levegőt is pumpált bele. Alighogy végzett, egy mérges kutya ugrott ki az egyik kerítés mögül. Erre az ember elkezdett szaladni a következő út felé, ami tele volt zsákutcákkal. A labda gyorsan magára nyomkodta a ragasztót, majd elkezdett loholni a kutya felé. Éppen időben érkezett, mert a jótevő csapdába futott, így a kutya könynyedén szét tudta volna marcangolni. A labda ekkor gondolt arra, hogy cselekedni kellene valamit. Hirtelen ráugrott az eb hátára, és pattogni kezdett rajta. Az ember gyorsan lekapta a labdát a kutya hátáról, és futásnak eredt. Most már mindketten üldözöttek voltak. Ekkor a labda egy titkos átjárót mutatott az embernek, ahová elbújtak. A kutya nem tudta követni őket, így visszaugrott a kerítés mögé. Mindketten megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Az ember haza akarta vinni a labdát, de az így könyörgött: Ne vigyél el magaddal! Nekem van családom. Akkor hogyan háláljam meg, hogy megmentettél a kutyától? - kérdezte az ember. Vigyél haza! - kiáltotta a labda, ugyanis nagyon vágyott már az otthona után. Az ember teljesítette a kérését. Otthon a sok tarka labda nagy hejehujázást tartott társuk tiszteletére. Ráczkó Dóra (5. o.)