Napló, 2004. február (Veszprém, 60. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-21 / 44. szám

8 NAPLÓ A kis sánta Pirandello ■ Keller György Hihető és valószerűtlen mesék ke­ringenek az állatok gyógyító ha­tásáról. Egy nemrégiben készült német felmérés szerint a háziálla­tok közelsége előnyösen befolyá­solja egészségünket. Ideális lesz a vérnyomásunk és a koleszterin­szintünk, ritkábban íratunk fel gyógyszert, nő az önbizalmunk, az önbecsülésünk, miközben ke­vésbé gurulunk méregbe, s köny­­nyebben leküzdjük a stresszt, a depressziót. A kialakuló gondos­kodás erősíti kommunikációs ké­pességünket is, egyre több isme­rősünk akad, akikkel kicserélhet­jük tapasztalatainkat. Egyszóval ne uralkodjunk kedvenceink fe­lett, inkább legyünk megértő tár­sak, s hálájuk nem marad el. Régóta foglalkoztat az a külö­nös történet, amely immár másfél évtizede szinte a közelemben zaj­lik. Az ötvenéves asszony, miután megrendítő hirtelenséggel el­vesztette halálos beteg férjét, be­fogadott egy egyszerű kis cirmos macskát. Pirandellónak nevezte el a kandúrt, mert akkoriban ép­pen a Nobel-díjas olasz író, Luigi Pirandello egyik művét olvasta. Amikor a barátnői megkérdezték tőle, hogy hogyan lehetett ilyen képtelen nevet adni egy macská­nak, az asszony nem tudott elfo­gadható magyarázattal szolgál­ni, Pirandello csak úgy a szájára jött, megragadt benne. A macskát aztán ivartalaníttatta, és tizenkét évet éltek együtt. Pirandello egyik pillanatról a másikra pusztult el szívroham­ban. Az asszony ettől kezdve elke­seredésében eszeveszetten gyű­lölni kezdte a macskákat, kutyá­kat, egyre ellenszenvesebbé vál­tak neki, minden ajánlatot elhárí­tott, pedig szebbnél szebb cicák­kal és kutyusokkal akarták meg­ajándékozni. Annyira imádta a felejthetetlen Pirandellót, hogy képtelen volt egy másik macska társaságát elviselni. Másfél év telhetett el Pirandello halála óta, amikor az asszonyt szívroham ér­te, kórházba került, pacemakert kapott, hogy normális legyen a szívritmusa. Vártam, hogy kissé megerősödjön és visszatérjen az életkedve. Akkor aztán megláto­gattam. Felújított, patinás dívá­nyán Pirandello hasonmása he­­verészett. Ő az én kis sánta Pi­­randellóm, mondta az asszony, és a régi tüzet, szeretetet láttam a szemében. Amikor a mentő haza­hozta a kórházból, a féléves kisci­­ca a ház bejárata előtt futkáro­­zott, szakasztott olyan volt, mint Pirandello. Az asszony nem hívta be, de mindennap megetette, s az állat nem tágított mellőle, hízel­kedve dörgölőzött hozzá, hem­­pergett a papucsán. Észre sem vette, hogy Pirandellónak szólít­ja. Aztán egy nap valamitől meg­­sántult a cica, jobb mellső lábá­ra bicegett. A lába csak nem javult, az asszony or­voshoz vitte, s a macska fájda­lomcsillapító injekciót kapott. Otthon már nem hagyta kint az ud­varon, a kis sánta Pirandellót az ölé­ben tartva bevitte a lakásába. Azóta két bol­dog lénnyel talál­kozom a látogatá­saimkor. " f.......1 I J m ^ Franciaországban fejik a méheket - tudtuk meg Illés Ferenctől, a zirci Re­­guly Antal Múzeum és Népi Alkotóház igazgatójától, aki maga is aktív mé­hész, a Magas-Bakonyi Méhész Egye­sület alapító elnöke. Fiával megpró­bálta begyűjteni a méhmérget. Eh­hez egy fémből készült rácsot hasz­náltak, melyet puha anyaggal vontak be és az aljára fóliát szerel­tek. Az állatok természetes körül­mények között belepusztulnak a mérgük leadásába, mert fullánkjuk recézett és potro- Méhcsípéssel a fájdalom ellen hűlt végével együtt kiszakad, ha meg­szórnak egy másik élőlényt. A ravasz méhészek gyenge áramot vezetnek a dróthálóba, ami, ha rövidre zárják, a méreg leadására serkenti a rovarokat. A kísérlet nem volt sikertelen, de igen kis mennyiségű anyagot nyertek. Külföldön lehet kapni olyan gyógy­szereket, melyeken feltüntetik, hogy méhek mérge az alapanyaguk. Főként ízületi és izomgyulladásokra, csontfáj­dalmakra használják tablettában vagy oldatban, szájon át szedve. A méhcsípés gyógyító hatását a ma­gyar népi gyógyászatban is régen felis­merték. Illés Ferenc apósa szintén mé­hész volt. Az ő idős szomszédja gerinc­fájdalomtól szenvedett, s megkérte, csíptesse meg a fájdalmas részt a mé­hekkel. A beavatkozást hetente megis­mételték és nem túl hosszú idő után a szomszéd meggyógyult. A veje nem használja ezt a módszert. Nemcsak azért, mert nem akarja elpusztítani az állatkárt, hanem óvatosságból. A méh­csípés sok emberből allergiás tüneteket válthat ki és a gyógyítás éppen ezért kockázatos. A méhméreg szintetikusan egyelőre nem előállítható. Az biztos, hogy hangyasav van benne, de ez az összetevőknek csak csekély hányada. A többi méhészeti termék alkalma­zása előtt is meg kell győződni arról, hogy nem okoznak-e allergiás tünete­ket. A propolisz vagy más néven méh­­szurok gyógyító hatása is ismert. Ezt az anyagot a méhek a keretek rögzítésére, a nyílások lezárására használják. A mé­hészek tiszta, 96 százalékos alkoholban oldják fel és cseppenként, például koc­kacukorral veszik be. Gyulladásokra használják. Nyilvánvaló, hogy a száj­üregben és az emésztőcsatornában ki­fejti a hatását, de ezenkívül az ízületi gyulladásokra is jó, sőt, bizonyos fizi­kai elváltozásokat és egyes daganato­kat is képes kordában tartani. A méz gyógyhatású. Hajdan az or­vosok ajánlották azoknak, akik nagyon sápadtak voltak, hogy naponta egyenek belőle egy evőkanálnyit, fél éven belül normális lett az arcszínük. Bármi fur­csa, a méz karcsúsít is, ha ezzel édesítik az ételeiket, akkor nem visznek be a szervezetükbe felesleges energiát. Mértékkel a cukorbetegek is ehetik. ■ Varga Ibolya HÉTVÉGE 2004. február 21., SZOMBAT Mire is kell az állat? Hasznos lenne, ha a család még a döntés előtt szakemberhez fordulna ■ Ármás János A Ji Mindenki gondolja meg, hogy mi az igénye,­ milyen kedvencet szeretne, s tegye ezt elsősorban a lakásba, házba fogadandó cica vagy kutya érdekében - vélekedik dr. Petneházy Szabolcs pa­lotai főállatorvos, akivel a jogi és társa­dalmi háttérről is szót váltottunk. - Jönnek-e tanácsért, ajánlásért, hogy az állatorvos szerint mire kell, mi­re érdemes figyelni, ha egy család kis­kutyát, kiscicát kíván befogadni? - Az állatorvosi praxis egy része ta­nácsadásból áll a szigorúan vett meg­előző munkán túl is. A leendő tulajdo­nosok egy része nem tudja, valójában milyen hobbiállatot, kedvencet szeret­ne tartani, illetve mi volna számára praktikus. Ilyenkor az állatorvos is ak­kor tesz jót, ha visszakérdez: mire is kell az az állat? Mert más az igénye egy olyan ebtartónak, aki a telephelye biz­tonságát kívánja garantálni, s megint más, aki egy emeletes házba tényleg a család kedvencét gondolja hozni. - Mennyire tudják a leendő állattar­tók, hogy mire vállalkoznak? - A döntő többség változatlanul ma­gára hagyatkozva dönt. Ez vagy jól, vagy rosszul sikerül. Példaként mond­hatom, nem minden kutya megfelelő a gondolt feladatra, célra, nem mindegy, hogy haszonállatként vagy kedvenc­ként kívánjuk tartani, mert az időjárás­tűrő képességére, de a testméretére is figyelni kell. Lakásban viszont prakti­kus okok alapján nem javasolt a nagy testű, hosszú szőrű állat. Ezzel a lakó­társakra is figyelemmel lehetünk, őket sem illik a házi kedvenccel zavarni. - A jó döntés nyilván a család bol­dogsága. A rossz döntés mikor jelenik meg az állatorvosnál? - A problémákkal. Azoknak a több­sége, akiknek korábban nem volt ku­tyája, nincs is tisztában azokkal az elő­írásokkal, igényekkel, amelyeket ilyenkor a jog, illetve az emberekkel szembeni elvárások megfogalmaznak. A lényeg: minden állat tartása, házi kedvencé, kutyáé, macskáé, nemcsak kellemes, baráti viszonyt feltételez, ha­nem ennek léteznek technikai, de anya­gi vetületei és jogi szabályai. Említhet­ném a települési önkormányzat által rendeletben fogalmazott ebtartási köte­lezettségeket. Jó lenne, ha ezeket előre ismerné a leendő ebtulajdonos.­­ Ebben a „jogtudatlan” helyzetben miként segíthet az állatorvos? - Ha már otthon van a kiskutya, ak­kor az már kicsit késő, de ha valóban komoly az állattartás igénye - ha ez nem tényleg egy alkalmi fellángolás -, akkor természetesen el kell mondani a kötelezettségeket, amelyek ugyanúgy vonatkoznak a tartásra, mint a védőol­tásokra, valamint mindig lehet jó taná­csot adni az elhelyezésre, etetésre is.­­ Ha valaki kutyát tart, az elvileg kö­telezően találkozik az állatorvossal az eboltáson, féregtelenítésen, amint a blöki elmúlt három hónapos, aztán to­vább, a jogszabályok szerint. A gyerek kéri, könyörög, sír, így a szülő idővel úgyis enged. De ott vannak azok a zord, rideg paragrafusok, no meg a társadal­mi együttélés íratlan normái is.­­ Meg kell oldani az együtt alvás, a túlságosan közeli kontaktus kerülését: archoz, nyakhoz ne férjen az állat. Nem azért, mert beteg lenne, de a fertőzések soha nem zárhatók ki. Utalnék ismét a féregmentesítésre, ezt mi elvégezzük, de az újabb lehetőség akkor is adott. A kisgyereket is meg kell tanítani, hogy kutyával és cicával való játék után fon­tos a kézmosás, a fertőtlenítés. Ez a mi­nimumfeltétel, hozzátartozik az állat érdeke, annak elhelyezési, táplálási fel­tételeinek biztosítása. - Az állatorvos milyen állatot tart? - Nagy sajnálattal mondom, hogy a kutyánk, egy tizenhat éves vizsla az el­múlt ősszel eltávozott közülünk. Ne­kem kellett elaltatni. Nehezen éltem, nehezen éltük meg lelkileg. Nem szíve­sen tettem, de meg kellett tenni. A bánat az én gondom. Feleségemre is való te­kintettel még nincs új kutyus, de szeret­ném, ha a közejövőben egy új házőrző kerülhetne hozzánk. Én egy keverék kutyára gondoltam. Talán lelkileg nem kerül hozzánk olyan közel, mint az elő­ző, de szeretjük majd, az biztos. A kutyák rendszeres sétálta­tása több mozgást jelent a gazdának, de alkalmul szolgálhat ismeretségek kötésére is A leendő tulajdonosok egy része nem tudja, valójában milyen hobbiállatot, kedvencet szeretne tartani, illetve mi volna számára praktikus - vélekedik dr. Petneházy Szabolcs Gáspár Gábor felvétele

Next