Napló, 2015. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-28 / 50. szám

Égi ujjlenyomat Tóth Viktor: a műholdas megfigyelés előnye, hogy a kutatók nagyobb területet tudnak tanulmányozni. 10. oldal Szétbomló tárgyak Gáspár György üvegművész formabon­tó, interaktív műalkotásával a jelen kér­déseire keresi a választ. 11. oldal Kicsi, a speciálisan kiképzett, hároméves német juhászkutya feszülten figyel, látszik rajta, várja gazdája, Marosi Zsolt törzsőrmester parancsait. (10. oldal) Mamahotel és társai Vekerdy Tamás pszichológus szociális pubertásról, az oktatási rendszer hibáiról Németh F. Bernadett nemeth.bernadett@naplo.pl­.hu A mostani fiatal felnőttek szociális pubertásban élnek, mamahotel gondoskodik róluk, nem vállalnak önálló egzisztenciát, későn lesz­nek szülők. Erről s az oktatási rendszer hibáiról is beszélt Ve­kerdy Tamás pszichológus a Nap­lónak a vele készült interjúban. - Régóta figyelmeztet arra, hogy a magyar oktatási rend­szer rossz, mert nem az egyé­ni fejlődésen alapul. Sokan ezért választanak alternatív is­kolát.­­ Mert a gyerekek ott nem szorongva sok dolgot elsajátí­tanak, míg a másikban szo­rongva rengeteget megtanul­nak és rengeteget elfelejte­nek. Ismerjük ezt jól: vizsga előtt benyal a diák hatszáz ol­dalt, jól levizsgázik, szeren­csére elfelejti, mert két nap múlva jön a következő tárgy, a következő hatszáz oldal. Felmérések szerint a 20-30 éves felnőttek a gimnázium­ban tanultak kilenc százaléká­ra emlékeznek úgy, hogy azt alkalmazni is tudják. Rettene­tes pazarlás, ilyen sokat ta­nulni és ilyen kevésre emlé­kezni! Szoktuk mondani: a nyolcvanéves bácsi bezzeg mi mindenre emlékszik. Igen, mert keveset tanult! Kevés, jól rendezett információ ori­entál és maradandó, nagy mennyiségű, óhatatlanul ren­dezetlen információ dezorien­­tál és elvész - ez törvénysze­rű. Pokorni Zoltántól kaptam egyszer egy általános iskolai fizikakönyvet, az első leckét mutatta. Azt kérdezte: te ér­ted? Nem, válaszoltam. Akkor jó, mert én sem, mondta. A múltkor egy szakmai vita során feli­déztem ezt, mire hoz­zátette: s azt nem is tu­dod, hogy azt a könyvet a Pálinkás hozta - aki fizikus és államtitkár volt akkor - azzal, hogy néz­zem meg, borzalmas... Hát ki­nek jut eszébe, hogy fizikát, kémiát atomokkal, vegyüle­­tekkel kezdeni, ahelyett, hogy arról beszélne, miért lesz vi­lágos a tea, ha citromot teszek Öröm és élmény nélkül nincs hatékony tanulás. A porosz módszer zsákutca bele? Nyugaton csak termé­szettudomány tantárgy van és tapasztalati alapon tanítják. A gyerekek imádják, mert érde­kes! Mert a világ érdekes! Ahonnan untatnak, onnan menekült, mert a világ nem unalmas, az ember nem unal­mas! Freund Tamás, a híres agykutató szokta mondani, hogy az 1990-es évek közepe óta tudjuk: öröm nélkül nincs hatékony tanulás. Hol van ma már az öröm és élmény a ma­gyar oktatási rendszerben? Az ilyen anomáliák bűnt jelente­nek a gyerek és a nemzet jö­vője ellen. - Mit gondol, meddig lehet nem tudomást venni arról, hogy a poroszos módszer zsákutca? - Optimista vagyok, idővel ezek a dolgok változnak, vál­tozniuk kell, mert az oktatási rendszer reformjának sokszor nekiálltak, párttól és kor­mányzástól függetlenül. Ha úgy tetszik, a Fideszben is so­kan úgy gondolják, hogy más irányba kellene menni. A je­lenlegi rendszer hihetetlen centralizálása, az egyházi is­kolák ilyen mértékű kiemelé­se elhibázott lépés. Magam is lelkes híve vagyok az akkori református gimnáziumnak, ahol annak idején tanultam, és ismertem a többi egyházi iskola erényeit is. A közneve­lési tanács tagjaként például hallottam egy idős urat, aki egy ülésen pontosan elmond­ta, mire van szüksége egy kis­iskolásnak, s hogy rendszere­sen leül egy karosszékbe és mesél nekik. Ez az úr Pan­nonhalmáról érkezett, az egy­házi iskolából. Találkoztam kitűnő apácákkal, akik zseni­álisan jól szerveztek iskolát Debrecenben és Szegeden. Nincs előítéletem tehát az egyházi iskolákkal szemben, de a privilegizálása a minden­féle egyházi iskolának - te­kintet nélkül arra, hogy az jó vagy nem - súlyos hiba, téve­dés! Ideológia, aminek semmi helye nincs az oktatási rend­szerben, ha szakszerűen köze­ledünk a problémához. - A szülők ma már nem is­kolát, hanem pedagógust vá­lasztanak, de nehéz igazán jó szakembert találni. - A pedagógustömeg - mert nem szabad egyes peda­gógusokról beszélni - háromszorosan kont­­raszelektív: a bölcsész szakra a legkönnyebb bejutni, ide tehát a to­vábbtanulók alsó har­mada kerül be, akik el is végzik a szakot, azok jelentős része a diplomájával más területen helyezkedik el, a végzettek alsó harmada marad tartósan a pályán. A McKinsey­­jelentés óta tudjuk, hogy a si­ker három tényezőn alapszik: az arra legalkalmasabb embe­rek váljanak tanárrá, eredmé­nyes tanárrá képezzék őket, minden gyermek a lehető leg­jobb szintű oktatást kapja. Az oktatás terén olyan sikeres or­szágok, mint Finnország ese­tében csak minden 10. jelent­kező jut be a tanárképzésbe, nagy a verseny, így a legjob­bak kerülnek be. A legjobban teljesítő iskolarendszerek minden esetben elértek két dolgot: hatékony módszereket dolgoztak ki a tanárok kivá­lasztására és képzésére (nagy hangsúllyal az osztálytermi gyakorlaton), és jó kezdő fi­zetést kínálnak. Ez a két té­nyező egyértelműen és kimu­tathatóan hat a tanári pályára lépők színvonalára. - A pannonhalmi iskolát említette, ahonnan havonta egyszer mehetnek haza a diákok. Előadásában viszont hangsúlyozta: a kisgyerek szá­mára létfontosságú az érzelmi biztonság, a család. Nincs itt ellentmondás? - A tizenegy éves gyerekek gyakran mentek a múltban is kollégiumba, egész Angliá­ban, de idehaza is dívott ez a szokás. Nem tartom annyira elképesztőnek, elképzelhetet­lennek, hogy egy kamasz gyerek kollégiumba menjen és bekerüljön egy ilyen kö­zösségbe. Biztosan nem való mindenkinek, de aki bírja, hasznára válik. Ha nem bírja, vigyék haza! - Egyre jobban kitolódik a kamaszkor. - A testi érés valóban ko­rábban következik be, de nem követi mentális, érzelmi érés. Mar az első gyerek születése elkezdett felfelé tolódni, har­minc év feletti időpontra. Ez egyre gyakoribb, és sokan vannak, akik negyvenen felül szülnek. A fiúk még később élnek. Ez a szociális puber­tás, az önálló egzisztencia ké­sőn jön létre. A fiatal mama­hotelben él, vagyis külön la­kik, de a mama főz, mos rá. - Megfelelő neveléssel or­vosolni lehet a problémát? - Nem, feltartóztathatatlan jelenség, a második világhá­ború után általánossá vált. De míg akkor úgy érezték, a fel­nőttkor, az önállósodás módot ad a személyiség fejlődésére, addig ma a gyerek ki akarja tolni a munka, foglalkoztatás időpontját, mert úgy érzi, az egy maszk, amivel be lehet lépni a társadalom maszka­báljába. De az arcomra forr, mint a japán legendában, örökre olyan maradok, nem lehetek azzá, aki vagyok. Tel­jesen ellentétes benyomásuk van, mint még a huszadik szá­zad elején. Korjelenség ez, er­ről nem a szülők tehetnek, további képek, információk veolty Napló Online Vekerdy Tamás: Nincs semmiféle előítéletem az egyházi iskolákkal szemben, de a privilegizálása mindenféle egyházi iskolának súlyos hiba, tévedés Fotó: Nagy Lajos Breki gyerekmagazin Legújabb számunkban is meglepetéssel, ajándék bohócálarccal és bohócsipkával lepjük meg kis olvasóinkat. 11. oldal Miért nehéz közbelépni? Áldozatokra emlékeztek a héten, 22-én a bűncse­lekmények, 25-én a kom­munista diktatúra áldozata­inak emlékét idézték meg. A fogalom egészen mást takar napjainkban, mint őseink idején. Az áldozat eredeti jelentésében az áld­ás az áldoz szóhoz kapcso­lódik. Az áldozat lehetett valamilyen jószág, amelyet isteneknek ajánlottak fel há­lából, tiszteletből vagy en­­gesztelésül. Az adományo­zás, az ajándék is áldozat. Áldozatot hozhatunk a ha­záért, társunkért, gyerme­keinkért. Okozhat szenve­dést, ahogyan másokért ki­állunk, de olyan élvezet is lehet, amelyről lemondunk. Számos módon hozhatunk áldozatot, egy azonban biz­tos és mindenféle áldozat­fajtára jellemző, hogy áldo­zatot nem szóval, hanem tettel kell hozni. Áldozatot azonban nem csak hozni lehet, hanem elszenvedni is. Például, amikor egy erősebb hata­lom a gyengébb megsem­misítésére törekszik, így van ez az emberáldozatoknál is, s nem kell hozzá kanni­balizmussal élő társadalmat keresni. Politikai áldozatok­ról beszél a történelem, ami szervezett formája a mások feletti uralomnak. Munkahelyeken, oktatási intézményekben zajló, má­sok életét megnyomorító események is előfordulnak, végül a családon belüli ál­dozattá válás sem marad­hat szó nélkül. Nincs azon­ban áldozat erőszak és erő­szaktevő nélkül! Idővel hő­sökké válnak az áldozatok, de ez rajtuk már nem segít. Miért olyan nehéz időben felismerni az erőszakot? Mi­ért olyan nehéz tisztán látni egy konfliktusban az erővi­szonyokat? Miért olyan ne­héz még időben közbelép­ni és megmenteni a poten­ciális áldozatot? Miért for­dulhat elő, hogy aki bea­vatkozhatna, az is inkább az áldozatba rúg bele? Penk Tímea penk.timea@naplo.plt.hu

Next