Napló, 2015. február (71. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-28 / 50. szám
Égi ujjlenyomat Tóth Viktor: a műholdas megfigyelés előnye, hogy a kutatók nagyobb területet tudnak tanulmányozni. 10. oldal Szétbomló tárgyak Gáspár György üvegművész formabontó, interaktív műalkotásával a jelen kérdéseire keresi a választ. 11. oldal Kicsi, a speciálisan kiképzett, hároméves német juhászkutya feszülten figyel, látszik rajta, várja gazdája, Marosi Zsolt törzsőrmester parancsait. (10. oldal) Mamahotel és társai Vekerdy Tamás pszichológus szociális pubertásról, az oktatási rendszer hibáiról Németh F. Bernadett nemeth.bernadett@naplo.pl.hu A mostani fiatal felnőttek szociális pubertásban élnek, mamahotel gondoskodik róluk, nem vállalnak önálló egzisztenciát, későn lesznek szülők. Erről s az oktatási rendszer hibáiról is beszélt Vekerdy Tamás pszichológus a Naplónak a vele készült interjúban. - Régóta figyelmeztet arra, hogy a magyar oktatási rendszer rossz, mert nem az egyéni fejlődésen alapul. Sokan ezért választanak alternatív iskolát. Mert a gyerekek ott nem szorongva sok dolgot elsajátítanak, míg a másikban szorongva rengeteget megtanulnak és rengeteget elfelejtenek. Ismerjük ezt jól: vizsga előtt benyal a diák hatszáz oldalt, jól levizsgázik, szerencsére elfelejti, mert két nap múlva jön a következő tárgy, a következő hatszáz oldal. Felmérések szerint a 20-30 éves felnőttek a gimnáziumban tanultak kilenc százalékára emlékeznek úgy, hogy azt alkalmazni is tudják. Rettenetes pazarlás, ilyen sokat tanulni és ilyen kevésre emlékezni! Szoktuk mondani: a nyolcvanéves bácsi bezzeg mi mindenre emlékszik. Igen, mert keveset tanult! Kevés, jól rendezett információ orientál és maradandó, nagy mennyiségű, óhatatlanul rendezetlen információ dezorientál és elvész - ez törvényszerű. Pokorni Zoltántól kaptam egyszer egy általános iskolai fizikakönyvet, az első leckét mutatta. Azt kérdezte: te érted? Nem, válaszoltam. Akkor jó, mert én sem, mondta. A múltkor egy szakmai vita során felidéztem ezt, mire hozzátette: s azt nem is tudod, hogy azt a könyvet a Pálinkás hozta - aki fizikus és államtitkár volt akkor - azzal, hogy nézzem meg, borzalmas... Hát kinek jut eszébe, hogy fizikát, kémiát atomokkal, vegyületekkel kezdeni, ahelyett, hogy arról beszélne, miért lesz világos a tea, ha citromot teszek Öröm és élmény nélkül nincs hatékony tanulás. A porosz módszer zsákutca bele? Nyugaton csak természettudomány tantárgy van és tapasztalati alapon tanítják. A gyerekek imádják, mert érdekes! Mert a világ érdekes! Ahonnan untatnak, onnan menekült, mert a világ nem unalmas, az ember nem unalmas! Freund Tamás, a híres agykutató szokta mondani, hogy az 1990-es évek közepe óta tudjuk: öröm nélkül nincs hatékony tanulás. Hol van ma már az öröm és élmény a magyar oktatási rendszerben? Az ilyen anomáliák bűnt jelentenek a gyerek és a nemzet jövője ellen. - Mit gondol, meddig lehet nem tudomást venni arról, hogy a poroszos módszer zsákutca? - Optimista vagyok, idővel ezek a dolgok változnak, változniuk kell, mert az oktatási rendszer reformjának sokszor nekiálltak, párttól és kormányzástól függetlenül. Ha úgy tetszik, a Fideszben is sokan úgy gondolják, hogy más irányba kellene menni. A jelenlegi rendszer hihetetlen centralizálása, az egyházi iskolák ilyen mértékű kiemelése elhibázott lépés. Magam is lelkes híve vagyok az akkori református gimnáziumnak, ahol annak idején tanultam, és ismertem a többi egyházi iskola erényeit is. A köznevelési tanács tagjaként például hallottam egy idős urat, aki egy ülésen pontosan elmondta, mire van szüksége egy kisiskolásnak, s hogy rendszeresen leül egy karosszékbe és mesél nekik. Ez az úr Pannonhalmáról érkezett, az egyházi iskolából. Találkoztam kitűnő apácákkal, akik zseniálisan jól szerveztek iskolát Debrecenben és Szegeden. Nincs előítéletem tehát az egyházi iskolákkal szemben, de a privilegizálása a mindenféle egyházi iskolának - tekintet nélkül arra, hogy az jó vagy nem - súlyos hiba, tévedés! Ideológia, aminek semmi helye nincs az oktatási rendszerben, ha szakszerűen közeledünk a problémához. - A szülők ma már nem iskolát, hanem pedagógust választanak, de nehéz igazán jó szakembert találni. - A pedagógustömeg - mert nem szabad egyes pedagógusokról beszélni - háromszorosan kontraszelektív: a bölcsész szakra a legkönnyebb bejutni, ide tehát a továbbtanulók alsó harmada kerül be, akik el is végzik a szakot, azok jelentős része a diplomájával más területen helyezkedik el, a végzettek alsó harmada marad tartósan a pályán. A McKinseyjelentés óta tudjuk, hogy a siker három tényezőn alapszik: az arra legalkalmasabb emberek váljanak tanárrá, eredményes tanárrá képezzék őket, minden gyermek a lehető legjobb szintű oktatást kapja. Az oktatás terén olyan sikeres országok, mint Finnország esetében csak minden 10. jelentkező jut be a tanárképzésbe, nagy a verseny, így a legjobbak kerülnek be. A legjobban teljesítő iskolarendszerek minden esetben elértek két dolgot: hatékony módszereket dolgoztak ki a tanárok kiválasztására és képzésére (nagy hangsúllyal az osztálytermi gyakorlaton), és jó kezdő fizetést kínálnak. Ez a két tényező egyértelműen és kimutathatóan hat a tanári pályára lépők színvonalára. - A pannonhalmi iskolát említette, ahonnan havonta egyszer mehetnek haza a diákok. Előadásában viszont hangsúlyozta: a kisgyerek számára létfontosságú az érzelmi biztonság, a család. Nincs itt ellentmondás? - A tizenegy éves gyerekek gyakran mentek a múltban is kollégiumba, egész Angliában, de idehaza is dívott ez a szokás. Nem tartom annyira elképesztőnek, elképzelhetetlennek, hogy egy kamasz gyerek kollégiumba menjen és bekerüljön egy ilyen közösségbe. Biztosan nem való mindenkinek, de aki bírja, hasznára válik. Ha nem bírja, vigyék haza! - Egyre jobban kitolódik a kamaszkor. - A testi érés valóban korábban következik be, de nem követi mentális, érzelmi érés. Mar az első gyerek születése elkezdett felfelé tolódni, harminc év feletti időpontra. Ez egyre gyakoribb, és sokan vannak, akik negyvenen felül szülnek. A fiúk még később élnek. Ez a szociális pubertás, az önálló egzisztencia későn jön létre. A fiatal mamahotelben él, vagyis külön lakik, de a mama főz, mos rá. - Megfelelő neveléssel orvosolni lehet a problémát? - Nem, feltartóztathatatlan jelenség, a második világháború után általánossá vált. De míg akkor úgy érezték, a felnőttkor, az önállósodás módot ad a személyiség fejlődésére, addig ma a gyerek ki akarja tolni a munka, foglalkoztatás időpontját, mert úgy érzi, az egy maszk, amivel be lehet lépni a társadalom maszkabáljába. De az arcomra forr, mint a japán legendában, örökre olyan maradok, nem lehetek azzá, aki vagyok. Teljesen ellentétes benyomásuk van, mint még a huszadik század elején. Korjelenség ez, erről nem a szülők tehetnek, további képek, információk veolty Napló Online Vekerdy Tamás: Nincs semmiféle előítéletem az egyházi iskolákkal szemben, de a privilegizálása mindenféle egyházi iskolának súlyos hiba, tévedés Fotó: Nagy Lajos Breki gyerekmagazin Legújabb számunkban is meglepetéssel, ajándék bohócálarccal és bohócsipkával lepjük meg kis olvasóinkat. 11. oldal Miért nehéz közbelépni? Áldozatokra emlékeztek a héten, 22-én a bűncselekmények, 25-én a kommunista diktatúra áldozatainak emlékét idézték meg. A fogalom egészen mást takar napjainkban, mint őseink idején. Az áldozat eredeti jelentésében az áldás az áldoz szóhoz kapcsolódik. Az áldozat lehetett valamilyen jószág, amelyet isteneknek ajánlottak fel hálából, tiszteletből vagy engesztelésül. Az adományozás, az ajándék is áldozat. Áldozatot hozhatunk a hazáért, társunkért, gyermekeinkért. Okozhat szenvedést, ahogyan másokért kiállunk, de olyan élvezet is lehet, amelyről lemondunk. Számos módon hozhatunk áldozatot, egy azonban biztos és mindenféle áldozatfajtára jellemző, hogy áldozatot nem szóval, hanem tettel kell hozni. Áldozatot azonban nem csak hozni lehet, hanem elszenvedni is. Például, amikor egy erősebb hatalom a gyengébb megsemmisítésére törekszik, így van ez az emberáldozatoknál is, s nem kell hozzá kannibalizmussal élő társadalmat keresni. Politikai áldozatokról beszél a történelem, ami szervezett formája a mások feletti uralomnak. Munkahelyeken, oktatási intézményekben zajló, mások életét megnyomorító események is előfordulnak, végül a családon belüli áldozattá válás sem maradhat szó nélkül. Nincs azonban áldozat erőszak és erőszaktevő nélkül! Idővel hősökké válnak az áldozatok, de ez rajtuk már nem segít. Miért olyan nehéz időben felismerni az erőszakot? Miért olyan nehéz tisztán látni egy konfliktusban az erőviszonyokat? Miért olyan nehéz még időben közbelépni és megmenteni a potenciális áldozatot? Miért fordulhat elő, hogy aki beavatkozhatna, az is inkább az áldozatba rúg bele? Penk Tímea penk.timea@naplo.plt.hu