Viharsarok Népe, 1954. július-december (10. évfolyam, 154-309. szám)

1954-10-12 / 241. szám

1954 oktét.«- 12., kedd Csatlakozunk a MÁVAG felhívásához Mi, a Békéscsabai Ruhagyár dolgozói örömmel olvastuk a MÁVAG felhívását,­ amit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára tettek. A felhíváshoz csatlakozunk és a következőket vállaljuk: A negyedik negyedéves tervünket 5000 darab gyártmánnyal túlteljesítjük. Ebből három­ezret megtakarított anyagból készítünk. November 7-re a 12, norma alatt teljesítő szalag számát felére csökkentjük. A Rőder­­mozgalomba 50 főt szervezünk. N­égy szalagon minden dolgozót megtanítunk az előtte és mö­götte ülő dolgozó feladatára, december 31-ig. Tizenöt szalag és a két műszak között párosver­­senyt szervezünk. A minőség javítása érdekében a szalagon belül a visszaadást 18 százalékra csökkentjük. A társadalmi ellenőröket havonta és negyedévenként jutalmazzuk. Önköltségcsökkentési intézkedéseinkkel a negyedik negyedévben 10.000 méter anyagot ta­karítunk meg. A különféle költségeknél pedig 10 százalékos csökkentést érünk el az előző ne­gyedévhez mérten. A forgóeszköz csökkentése érdekében ütemesebben szállítjuk le az árulj , így 150.000 forinttal kevesebb összeget kötünk le. A késéseket, igazolatlan mulasztásokat felére csökkentjük. Szűcs Sándorné, Weigert Ilona, Szentesi Jánosné, Dudás Györgyné, Mihálka Zsófia és Falva Andrásné sztahanovisták: Poór Bálint Blahut Jánosul Vaszkó Gézáné Fábián Ferenc párt­titkár, igazgató, vb-elnök, DISZ-titkár. NAGYSZÉNÁSON a 80 eszten­dős Szabó János bácsi 60 má­zsás kukoricatermést takarított be 2000 négyszögöl földjéről. * ENDROIXIN 14 dolgozó pa­raszt Harcos néven új termelő­szövetkezetet alakított. Az őszi szántás-vetési munkákat már kö­zösen végzik. NOVEMBER 7-e, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom ün­nepének tiszteletére indított me­zőgazdasági versenyben eredmé­nyesen dolgoznak a körösladá­­nyi Zalka Máté tsz tagjai. Száz kat. hold rizsvetésüket már be­takarították, 160 kat. holdon el­vetették az őszi vetésfi gabonafé­lék magjait és 680 kat. holdon őszi mélyszántást végeztek. Levél a békéscsabai mozikról Tjaladeifi Mdh­áig, ál a­á­ ios is­­kolai tanár, a békéscsabai pedagógus szakszervezet kulturá­lis bizottsága nevében többek kö­zött a következőket írja szer­kesztőségünknek : »­azt hiszem, nemcsak a pe­dagógusok kérdése, hanem az egész város kultúréletet élő la­kosaié is a mozi­kérdés. Egysze­rűen komikusnak hat, hogy hó­napok óta korlátozottak a lehető­ségek a filmelőadások megtekin­tésére. Nem akarok telefonszá­mokat vetni papírra, de talán nem valótlanság, ha 7-8 hónap­ra vezetem vissza a Brigád Film­színház tatarozását. Egészen nevet­séges, sőt bosszantó! Tudom, szükség­megoldás a Luther­ utcá­­ban működő ideiglenes, keskeny­­film­et vetítő mozi is. A szükség­megoldások rendszerint tökélet­lenek, így most is. A hang gyen­ge, a kép sötét, stb. összegezve a dolgokat: jobb lehetőségeket kérünk! Hasson oda a Viharsa­rok Népe is...« T n­emcsak a Viharsarok Népe, ’ de már a Szabad Nép is »odahatott«, s talán ennek köszön­hető, hogy a lezárt Brigád mozi­k helyett, ahol a hideg idő beállta miatt már a kertmozi is meg­szűnt, most állítólag a Vigadó­ban lesz vetítés. Sőt, nemcsak állítólag, de a MOKÉP közlése szerint már három héten belül. Ha sikerül addig a szükséges cement, mész, tégla beszerzése és az átala­kítási munkák elvégzése?! A Brigád mozi felújítására előreláthatólag jövőre kerül sor, bár a Tatarozó Vállalat már megkapta a megbí­zatást a munka kivitelezésére. Itt némi pénzügyi nehézségek is mutatkoznak, de illetékes tanács­szerveink segítségével ez megold­ható. A Szabadság mozi tatarozásá­nak gyors befejezését részben a tótkomlósi KSZ nem kielégítő szervezőmunkája, részben bizo­nyos anyagellátási nehézségek gá­tolják. A MOKÉP reméli, hogy a hiányzó 5 mázsa gipszet a MÉSZÖV, az ugyancsak hiányzó 2—3 mázsa bitument pedig a Gyulai Útfenntartó Vállalat ré­vén rövidesen megkapja. A bé­késcsabai TÜZÉP-től pedig 100 tekercs kátránypapírt várnak, a kiutalás megvan, de még az anyag nem érkezett meg. Ugyancsak hi­ány van neoncsövekben. Ezúton is felhívjuk az illeté­kel­k és szervek figyelmét, hogy a mozik­­ javításához ad­janak meg minden segítséget. Reméljük, Filadelfi Mihály le­vele is megérteti velük, mennyire fontos a mozik körüli rendel­lenességek gyors megszüntetése. - 1*^ V** IH9* W* ViUaisawk Hept MAGYAR ANTAL lőkösházi nyolcholdas dolgozó paraszt ga­bonabeadása után már a kukori­ca, napraforgó és burgonya be­adását is rendezte. Ezenkívül tel­jesítette egész évi hízott sertés tojás- és baromfibeadását. ENDHÖD község a gabonabe­­gyűjtési versenyben jó helyezést ért el. Az állam gondol rájuk. A napokban 39 iskolás gyermek in­dult háromhetes ingyenes üdülés­re a csillebérci úttörőtáborba. MEGYÉNK termelőszövetkeze­tei szeptemberben 148 paraszt­családdal, 177 taggal erősödtek. Az új belépők 1011 kat. hold földdel gyarapították a közös va­gyont. A kétegyházi Kossuth tsz­­be 18 család, az eleki Vörös Csillag tsz-be 18 új tag lépett be. Vetnek Medgyesegyházán Medgyesegyházán minden dol­gozó paraszt kicserélte vetőmag­ját még kora ősszel minőségi ve­tőmagra, így a községben min­denki 1201-es bánkúti búzát vet. Eddig több mint 110 holdon ve­tették el az egyéni dolgozók a búzájukat. Már sokan vannak olyanok, mint Bender János ki­­lencholdas, vagy Zsilik István négyholdas dolgozók, akik a bú­zavetést is befejezték. Vannak olyanok is a község­ben, akiknek nincs fogaiuk, ezek sem maradnak el a vetéssel! A fogatosok­ szívesen segítenek fo­gataikkal. Render János, amikor a sajátját elvetette, a szomszéd­jainak, ismerőseinek segített. Da­rabos György, Simon Péter és a többi fogatos gazdák sem ülnek otthon. Megfogadták, míg vetni­­való van a községben, ők sem pihennek. 3 Gép is kell a silózáshoz Az eleki Villám tsz tag­jai idejében gondoskodtak ar­ról, hogy az elkövetkező télen se okozzon nehézséget az állatok ta­karmányozása. A többi között már a múlt ősszel megteremtet­ték az idei silózás alapjait a 6 hold takarmánykeverék veté­sével. De csalódás érte őket a tavas­­­szak amikor a silózást elkezdték. Alig töltötték meg egynegyedét az egyik 100 köbméteres gödör­nek, a gép elromlott. Megjavíta­ni mindjárt nem lehetett, másik silótöltőt meg nem tudott adni a kétegyházi gépállomás. Nem tehettek egyebet, minthogy le­földelték a silózott takarmány­­keveréket, a többit — a­­ 6 hold zömét — pedig megszárították. A dolog nagyon bántotta a ta­gokat. Nem szénát, hanem silót akartak ők az őszi takarmány­­keverék egészéből táperőben gazdagabb takarmányt az álla­toknak. — Na, de oda se neki — nyugtatták meg magukat. — Lesz még miből megtölteni a gödrö­ket. — Csak azután nehogy me­gint baj legyen a géppel — mondta egyikük hitetlenül. — Reméljük, nem teszi meg velünk a gépállomás, hogy is­mét rosszul javított gépet küld hozzánk — válaszolták többen bizakodóan. De bizony csak megtette... A múlt hét péntekjén kezdték meg a 12 hold silókukorica ap­rítását. A legnagyobb dologidő­ben — amikor kinek-kinek az egyéni parcelláján is van elegen­dő tennivalója — nem volt kön­­­nyű a huszonegynéhány embert összeszedni, de a silózásnak men­nie kell. — Ezzel sem várhatunk — ér­velt a vezetőség, s ezt a tagság is belátta. De azzal már nem ér­tettek egyet a tagok, hogy a rossz silótöltő miatt tétlenkedje­nek. Ezúttal még az erőgéppel is baj volt. Az első nap még csak ment valahogy a munka,­­de a második nap alig csináltak valamit. Dél­előtt a silótöltő csapszege törött el, délután meg a traktor hűtője lyukadt ki. A csapszeget csak ki tudták cserélni, de a hűtővel már több volt a baj. Egy da­rabig azért mentek a géppel. Az erőgép vezetője, Csapó Elek utá­na töltötte a kifolyt mennyiséget, de nem sokáig győzte — le kel­lett állni. Hétfőn újrakezdték a silózást, de akkor végleg megállt a tudo­mány: a silótöltő egyik fogaske­reke tört el. Pótolni nem tudták. A második 100 köbméteres gödröt sem tudták megtölteni. A mint­egy 60 köbméter silót le kellett földelni. Van még idő ahhoz, hogy a termelőszövetkezet tagjai a ter­vezett mennyiséget lesilózzák. Sőt az is van, amivel megtöltsék a gödröket. Csak silótöltő gép nincs. — Gép is kell a silózáshoz — állapítják meg helyesen a tagok. Arról pedig a gépállomásnak kell gondoskodnia. B. L. K­lubszobát avattak Békésen Vasárnap délután adták át rendelteté­sének Bék­ésen a klubszobát, amit kultúrotthon épületé­­­ben rendeztek be, örömmel fogadta ezt különösen az ifjúság. A klubszobában min­den folyóirat, könyv, sakk, dominó, rádió és egyéb szórakozási lehetőség megtalálha­tó. Minden hétköz­nap este és egész va­sárnap szórakozhat­nak, tanulhatnak. Bi­zonyítja ez is népi államunk szerető gon­doskodását a fiata­lokról. Adófizetésben a gyomai járás az első Megyénk járásai között ver­seny indult a III. negyedévi adó­bevételi terv teljesítéséért. Ebben a versenyben a gyomai járás lett az első. A pénzügyi osztály dol­gozói és a községi adóügyi meg­bízottak jó munkáját jelenti, hogy a járás már több esetben az első volt. Jó eredményt ér­tek el a III. negyedévi terv tel­jesítésében a békési járás pénz­ügyi dolgozói is, a járás a hato­dik helyről a második helyre ke­rült a versenyben. A járások sorrendje a III. ne­gyedév végén: 1. Gyomai járás. 2. Békési járás. 3. Szarvasi járás. 4. Orosházi járás. 5. Gyulai járás. 6. Mezőkovácsházi járás. 7. Szeghalmi járás. 8. Sarkadi járás. A városok közötti sorrend az adóbevételi terv teljesítésében: 1. Békéscsaba. 2. Gyula 8. Orosháza. * 1 Békés Uaradi Uafruenányai Petőfi Sándor Gyulán (Keim Dávid leírása nyomán) petőfi először 1842-ben, ro­­­­kona, Orlai Petr­es Sámu­el, a kiváló festő, és Bonyhai Benjámin mezőberényi jegyző társaságában látogatta meg Gyu­lát az »itteni óvár megnézésére«. Tartózkodása ekkor csak egy napra terjedt és a gyulai vár megtekintése után visszatért Me­­zőberénybe. 1849 június elején Petőfi me­gint Orlaiék vendége, és ezt az alkalmat használja fel arra, hogy ismét kirándulást tegyen Gyulán. Ekkor Bonyhai társaságában ke­resi fel a várost, akit­­ 1849 júni­us 11-én tartott megyei védbi­­zotmnányi gyűlésen megyei szám­vevőnek választanak« ama kötele­zettség nélkül, hogy a »vármegye székhelyén kellene állandóan lak­nia«. Erre a június 11-i válasz­tógyűlésre ment el Bonyhaival Petőfi is, mégpedig Szakál La­jos megyei főjegyző kíséretében. Az igen nevezetes gyűlés volt,­­ mert »miután a zöld asztal­nál az országos nagyhírű és nép­szerű költőnek is helyet csinál­tak, az akkoriban a kultuszmi­niszter által megrendelt országos böjt fölötti vitába ő is beleegye­­sődvén, hatásos nyilatkozása ál­tal közfigyelem tárgya lett és felismertetvén szájról-szájra járt a hír az ő ottlétéről. Petőfi Gyulán tartózkodása­­ alatt a vármegye főjegyző­jéhez, a »Cimbalom« népszerű költőjéhez, Szakál Lajoshoz szál­ló SI. Szakáinak vendége volt ak­kor unokatestvére, Sárosi Gyula is, a »Ponyvára került aranytrom­bita« híres szerzője. A baráti társaságot valószínűleg Nagy And­rás, Gyula város akkori jegy­zője egészítette ki, aki szívesen­ foglalkozott irodalommal. Nagy Andrásnak és Petőfinek benső kapcsolatáról nem tudunk, még­is érdekes problémát vet fel az ő jegyzői hagyatéka. 17 óha Dávid leírja, hogy a múlt század 70-es éveiben Nagy András hagyatékában egy Petőfi-költemény kéziratára buk­kant, amelynek címe: »Panasz« volt. A vers így kezdődik; •»Megint panasz, hát már me­gint panasz, És akiről szól, mindig csak pap az...« A vers-kéziratot megmutatta az ekkor még élő Petőfi Istvánnak, a költő öccsének, aki a kézirat­ban kétségtelenül bátyja kezeírá­­sát ismerte fel. Petőfi István ak­kor Csákón Geist Gáspárnál volt gazdatiszt, és Gyulára vásárra jött. Kohn Gyulán találkozott Pe­­­tőfi Istvánnal, aki ott a vásár­ban el is vette bátyja vers-kéz­­­iratát azzal a szándékkal, hogy azt Petőfi Sándor többi kézira­tos hagyatékához csatolja. így került a »Panasz« Petőfi István hagyatékából Pető­fi Sándor többi kéziratával együtt ai Nemzeti Múzeumba. A vers éles antiklerikalizmusa miatt, a költő életében nem jelenhetett meg, és először (?) Jókai Mór közölte 1873-ban az »Üstökös«­­ben. Kohn azt állítja, hogy Gyu­lai Pál közölte először a ver­set, és nagy csodálkozására nem »Panasz«, hanem »Legenda« cím alatt. Az új Petőfi-kiadás (Bp. 1953. 194. o.) »Pest, 1814. októ­ber 20—27 között« keltezi a ver­set. Vajjon mégis ez a vers nem Gyulán született? — hiszen Pető­fi gyulai felszólalása és a vers témája ugyanaz. petőfi júniusi látogatása után­­ többször tett ígéretet Bony­­hainak és Sárosi Gyulának, hogy Gyulára ismét ellátogat. Ezekből a tervekből azonban sajnos, sem­mi se lett, mert Egressy Gábor­ral­­ és Kiss Sándor ezredessel Mezőberényből Erdélybe megy, hogy találkozzék Bem tábornok­kal. Nem lehet kétségünk, hogy Petőfi lelkének a mélyén már akkor ott lobogott a héroszi álom valósága: »Ott essem el én, A harc mezején...” (Egy gondolat bánt engemet.) Petőfi álma a segesvári csata­­téren beteljesedett.­ ­ Dr. Maday Pál. 6.

Next