Viharsarok, 1954. szeptember-december (10. évfolyam, 206-309. szám)

1954-09-01 / 206. szám

2 Párthírek A párt-alapszervezetek jelentsék szeptember 6-ig a városi és járási párt-végrehajtó bizottságoknak, hogy a pártoktatáshoz milyen propagan­daanyagra van szükségük. MDP agit.­prop. osztály ELŐRE IFJÚSÁG A DISZ-tag felvétel tapasztalatai a szegedi járásban AZ ELMÚLT HÓNAPOK ALATT nagyon kevés fiatal kérte felvéte­lét a szegedi járás DISZ szerveze­teibe. Júniusban 56-an, júliusban pedig csak 25-en léptek be az if­júsági szövetségbe és számos DISZ- szervezet félév óta egyetlen taggal sem szaporodott. A szegedi járási DISZ-bizottság is észrevette ezt a hibát és az elmúlt hetekben határozatot hozott a tagfelvétel megjavítá­sára. A határozat értelmében megalakult egy öttagú brigád a járási DISZ- bizottság, az MTSZ, a Szabadság­­harcos Szövetség és a népművelési osztály tagjaiból. A brigád feladata az volt, hogy megvizsgálja Deszk községben a DISZ-szervezet életét, munkáját és megállapítsa a hiá­nyosságok okait. Azért esett a vá­lasztás Deszk községre, mert az ottani 250 fiatal közül a DISZ-be csak 70-en léptek be. A szervezeti élet is hiányos, nem tartják meg rendszeresen a vezetőségi üléseket, taggyűléseket és évek óta baj van a DISZ oktatással is. A BRIGÁD TAGJAINAK ED­DIGI TAPASZTALATAI azt bizo­nyítják, hogy Deszk községben el­sősorban azért nincs megfelelő szervezeti élet, mert a fiatalok egy­­része a DISZ-be jár, másik részük sportol és nem él szervezeti életet, harmadik részük pedig csak a Sza­badságharcos Szövetség munkájá­ban vesz részt. Ebből az követke­zik, hogy a DISZ-szervezet nem tudja összefogni a falu valamennyi fiatalját, hiszen aki a Szabadság­harcos Szövetségbe jár, az megta­lálja a szórakozási lehetőségét ott és nem jár a DISZ-be. Ez a tapasz­talat arra készteti a járási DISZ- bizottságot, hogy a következőkben minden köz­ségben a DISZ-szervezeten be­lül alakítsák meg a lövészkört és szervezzék meg a különböző sportszakokat. A fiataloknak ugyanis mindegy, hogy éppen a községi sportvezetők irányítása mellett vagy pedig, a DISZ-szervezet vezetőinek az irá­nyítása mellett sportoljanak. Ha te­hát a DISZ gondoskodik a fiatalok sportolási lehetőségéről, akkor nyil­vánvaló, hogy megszűnik ez a tart­hatatlan állapot Deszken is és egy­be tudja fogni a DISZ-szervezet­ a falu fiataljait. A brigád másik megállapítása az, hogy sok fiatal azért mara­d távol a DISZ-től, mert nincs minden estére a DISZ-ben Programm, nem talál­nak foglalkozást maguknak a fiata­lok. Többen bejárnak a DISZ-szer­­vezetbe, de csak azért, hogy szét­nézzenek, esetleg találkozzanak, de ott már nem kapnak kisebb-na­­gyobb megbízatást, nem foglalkoz­tatják őket. Ez nyilvánvalósul, a DISZ-vezetőség rossz irányításának tudható be. A brigád tagjai meg­magyarázták a deszki DISZ-szerve­­zet vezetőinek, hogy minden estére adjanak szórakozást a fiatalokrifik, legyenek ismeretterjesztő előadá­sok, sakk, asztalitenisz és külön­böző sportversenyek, játékok, amik hozzákötik a fiatalokat a DISZ-hez. Természetes nem lehet minden községben megjelölni egyformán a DISZ-szervezetek programmját, hi­szen az helyenként különböző.­­ AZT A TÉNYT, hogy ahol eddig megfelelő foglalkozást találtak ma­guknak a fiatalok, ott jó is a tag­felvétel, egyre-másra lépnek be a fiatalok a DISZ-be — a brigád ta­pasztalatai bizonyítják. Zsombó községben például ez év tavaszáig nem volt szervezeti élet, de amikor új vezetőség­ került a szervezet élére, megváltozott a DISZ-ben is minden. Pólyák István DISZ-titkár és a vezetőség többi tagja gondos­kodott arról, hogy a fiatalok meg­alakíthassák a kultúrcsoportot, majd megalakult a sportkör is ,és kirándulásokat szerveztek Szeged­re. Ezt látták a községbeli fiata­lok és volt olyan ifjúsági nap, hogy tizenkilencen kérték egyszer­re felvételüket a DISZ-be. Az­­ if­júsági napokon ugyanis beszámol­tak mindég a DISZ életéről, terve­iről, munkájáról és az ifjúsági napra meghívott kívülálló fiatalok belátták, hogy érdemes csatlakoz­ni a DISZ-tagokhoz. Mindez nem mondható el Csengéséről, ahol hó­napokon keresztül nem vettek fel egyetlen fiatalt sem a DISZ-be­. A vezetőség tagjai nem teremtettek megfelelő szervezeti életet, nincs rendesen taggyűlső, vezetőségi ülés és ifjúsági nap sem. Ugyanez­­ a helyzet Pusztaszeren is, ahol szin­tén távolmaradnak a fiatalok a DISZ-től. A PÁRTSZERVEZETEK VEZE­TŐINEK HELYTELEN NÉZETE sok helyen akadályozza a DISZ-tag­­felvételt. A deszki gépállomáson például Tix Márton és a pártveze­tőség több tagja is azt vallja, hogy az a 20—22 éves fiatalember, aki megnősült és az a 18 éves leány, aki férjhez ment, az már nem való a DISZ-be. A gépállomáson van­ is sok fiatal, aki szívesen járna a DISZ-be attól függetlenül, hogy megnősült vagy férjhezment, de nem mennek, mert a pártvezetőség tagjai ezt ellenzik. Ugyanakkor pél­dául a férjhezment fiatal lányokat az MNDSZ sem vonja be a tömeg­szervezeti munkába — így távol­maradnak nemcsak a DISZ-től, ha­nem az MNDSZ-től is. Elmondhatni, hogy nagy szerepük van a községi pártszervezeteknek a DISZ-tag­­felvételben. Az volna a pártszervezetek veze­tőségi tagjainak a feladata, hogy részt vegyenek a DISZ taggyűlé­­sein, figyelemmel kísérjék a DISZ munkáját, életét és mindenkor se­gítséget adjanak az ifjúsági szö­vetség munkájához. Ezt azonban elhanyagolják a szegedi járásban is legtöbb helyen a pártszerveze­tek,­­ így nem csoda, ha hiba van a tagfelvételnél. Természetes, a DISZ-oktatás megjavítása érdekében is nagy fel­adat vár a pártszervezetekre, amit szintén nem lehet elhallgatni. " A járási DISZ-bizottságnak pedig az a feladata a DISZ munkájának, a tagfelvétel megjavításának érdeké­ben, hogy a brigád Deszken szer­zett tapasztalatait a szegedi járás egész területén elterjessze és hasz­nosítsa. 650 árucik­kket töröltek az amerikai tilalmi listáról Nyugati hírügynökségi és rádió­jelentések szerint az amerikai ke­reskedelemügyi minisztérium 650 olyan árucikk Kelet-Európába szál­lítását engedélyezte, amelynek ex­portja eddig tilos volt. Ez a tilalmi lajstrom különbözik az úgyneve­zett »stratégiai fontosságú áruk« listájától, amelyet néhány nappal ezelőtt csökkentettek. Ez utóbbi lista azokat az ára­kat tartalmazza, amelyekből «kevés van és csak akkor vi­hető ki a keleteurópai orszá­gokba, ha arra külön engedélyt adnak». A 650 árucikk között, amelyik többé nem esik korlátozás alá, gu­mi, olaj, bizonyos ásványi anya­gok, szerszámgépek, teherautók, kémiai és gyógyszerkészítmények stb. szerepelnek. A tilalom felol­dása a népi Kínára és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra nem vonatkozik. A kereskedelemügyi miniszté­rium közlése szerint ugyanak­kor a fenti tilalmi listához harminc árucikket csatoltak, ezek között bizonyos gőzgépek, kátránytermékek, ipari felsze­relések, kémiai készítmények szerepelnek. Ezeknek az árucikkeknek embar­gója szeptember hetedikén lép életbe. Levelezőink bíráltak — illetékesek intézkedtek A­ munkás-paraszt levelezés az állami és a pártéletben mutatkozó fogyatékosságok leleplezésének és kijavításának egyik legfontosabb eszköze. Ha a dolgozók bátran és őszintén megírják véleményüket a termelésről, a munka akadályairól, a saját gondjaikról, örömeikről a párt újságjának, leveleik alapján jobban, tisztábban lát maga a párt, eredményesebben dolgoznak a párt szervei a dolgozók életkörül­ményeinek, munkakörü­lm­­ényeinek javításán. És a munkás-paraszt levelezés segítségével könnyebben, gyorsabban megoldódnak még az aprónak látszó, úgynevezett „sze­mélyi“ problémák is. Bizonyítják ezt maguk a tények. Sebők János csanyteleki dolgozó paraszt többek panaszát tette szó­vá, amikor arról írt, hogy a dik­­téri határrészen lévő hídon nem lehet közlekedni, s hogy emiatt az arra lakó dolgozó parasztoknak sok kilométeres kitérőket kell fogataik­kal megtenniök. Ez a levél is hoz­zájárult ahhoz az intézkedéshez, melyről a csongrád járási párt­végrehajtó bizottság értesítette szer­kesztőségünket, hogy államunk az említett hidat — lehetőség szerint még az őszi nagy munkákra — járhatóvá teszi. Kiss Imre idős csanádpalotai la­kos, aki négy évtizeden át dolgo­zott a bábolnai, illetve a mezőhe­gyesi méntelepeken — szerkesztő­ségünkhöz fordult, 8 levelében el­panaszolta, hogy régebben nyug­díjazták, de nyugdíját 1950. szep­tember 1-én valami okból beszün­tették." Levélírónk panaszát továbbítot­tuk, s az Országos Nyugdíjintézet­től meg is jött a válasz, mely sze­rint Kiss Imre kérelmét a pénz­ügyminisztérium jogosnak találta, s emberséges intézkedése folytán levélírónk szeptember 1-től rend­szeresen kapja az őt megillető nyugdíjat, Csanytelek dögállási tanyarészén nincsen italbolt. A dögállásiak ne­vében Gyöngyi Antal elpanaszolta ezt a szerkesztőségnek és kérte, hogy a földművesszövetkezet nyis­son italboltot Dögálláson. A javas­lattal kapcsolatban kérdést intéz­tünk a Csongrádmegyei Szövet­kezetek Szövetségéhez, ahonnét azt a választ kaptuk, hogy Dögálláson italbolt nem nyílik ugyan, de a MÉSZÖV felhívására a cs/nyteleki földművesszövetkezet hetenként többszöri mozgóárusítás keretében ellátja italáruval és dohányipari termékekkel a dögállásiakat. A minisztertanács határozata Pedagógiai Tudományos Intézet létesítéséről A minisztertanács határozatot hozott pedagógiai tudományos in­tézet létesítéséről. Az intézet feladata a szociális nevelés és oktatás kérdéseinek tu­dományos feldolgozása, haladó pe­dagógiai hagyományaink feltárása, a szovjet pedagógia alkotó alkal­mazásának kidolgozása, a legkivá­lóbb pedagógusok módszereinek ál­talánosítása, stabil tantervek, mód­szertani segédkönyvek kidolgozása. t SZERDA, 1954 SZEPTEMBER 11 A francia nemzetgyűlés elutasító döntése alapjában rendítette meg a nyugati hatalmaknak az európai védelmi közösségre épített politikáját A külpolitika legutóbbi eseményeiről Tegnapi számunkban beszámoltunk arról, hogy a francia nem­zetgyűlés hétfőn este elfogadta az Aumeran tábornok által előterjesztett előzetes halasztási indítványt 319 szavazattal 264 ellené­ben. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a nemzetgyűlés nem kíván ér­demben foglalkozni az európai védelmi közösségi szerződés javaslatá­val. A szavazást­ megelőzően felszólalt Mendes-France miniszterelnök és kijelentette, hogy­ a kormány az Aumeran képviselő javaslata fe­letti szavazásban nem vesz részt, viszont támogatja Chopin képviselő indítványát azzal kapcsolatban, hogy napolják el most a vitát és a ren­delkezésre álló egy hónap alatt kíséreljék meg a megegyezést a párizsi szerződés másik öt aláíró államával. A francia kormány abban az eset­ben, ha a nemzetgyűlés így döntene, rögtön értesítené tárgyalási szán­dékáról az öt szövetségest annak közlése mellett, hogy a francia par­lament fenntartás nélkül jóváhagyta a kormány módosító javaslatait. Végül Mendes-France annak a véleményének adott kifejezést, hogy legjobban az általános vita további folytatását szeretné, amelyre ter­mészetesen csak akkor van lehetőség, ha mind Chopin, mind Aumeran visszavonják javaslataikat. Mendes-France után Herriot, a nemzetgyű­lés tiszteletbeli elnöke Aumeran javaslata mellett foglalt állást, kije­lentve, hogy ez az egyetlen eszköz arra, hogy utoljára állást lehessen foglalni az európai védelmi közösség ellen. „Nagyon sajnálom a mi­niszterelnököt — mondotta ezután Herriot — akinek a belga főváros­ban más szülők gyermekeit kellett karjában hordania“. Amikor Le Troquer elnök kihirdette a szavazás eredményét, az európai védelmi közösség ellenfelei lelkes tapsviharba törtek ki és el­énekelték a francia himnuszt, a Marseillaise-t, miközben a Francia Katholikus Néppárt képviselői és az európai védelmi közösség más hí­vei dühükben padjaikat csapkodták. Mendes-France és a kormány több tagja szintén a tömeggel énekeltek. A francia nemzetgyűlés döntése egyelőre fel sem mérhető vál­ságot idézett elő az európai védelmi közösségre épített nyugati politi­kában. Ez tükröződik vissza azokból a sajtójelentésekből, amelyeket lapunk első oldalán közlünk. „Már régóta tájékoztattam barátainkat és szövetségeseinket —• mondotta Mendes-France a szavazás eredményének kihirdetése után a parlament folyosóin tett nyilatkozatában , hogy a nemzetgyűlésben a többség nem támogatja az európai védelmi közösséget. Brüsszelben és máshol külföldön ezzel ellenkező értesülések terjedtek el. Annyi bizo­nyos, hogy a nemzetgyűlés többsége több hónap óta ellenzi a ratifi­kálást. Sajnálom, hogy brüsszeli partnereink és angolszász szövetsége­seink félreértették a nemzetgyűlés igazi érzését, amely — kis eltéréssel — úgy jutott kifejezésre, ahogy előre jeleztem“. Mendes-France végül ismételten hangoztatta, hogy „a nemzetgyűlés nagy többsége kitart a nyugati szövetség mellett, és mint mondotta, „ebben a keretben kell új megoldásokat tanulmányozni, mégpedig hamarosan. Ezúttal nem fo­gunk teljes három évet elvesztegetni. Remélem, hogy szövetségeseink és azok az országok, amelyeknek érdekei Franciaország érdekeivel azo­nosak, hamarosan világos döntéseket hoznak“, Dr Kmm Árpád a Szegedi Tudományegyetem r­ek­tor­a A minisztertanács dr. Fodor Gá­­l­mányegyetem általános fizikai kó­bort, a Szegedi Tudományegyetem miai tanszékének tanszékvezető rektorát a rektori megbízatás alól­ egyetemi tanárát, a természettudó- 1954. évi augusztus hó 15-i hatály­o­mányi kar dékánját a Szegedi Tu­­lyal felmentette és egyidejűleg dr. dományegyetem rektorává 1954 au­ Kiss Árpádot, a Szegedi Tudó­ 1­gusztus 15-i hatállyal kinevezte. Ókukoricával is lehet teljesíteni az ezévi kukoricabeadási kötelezettséget A múlt évi jó kukoricatermésből sok termelő még jelentős készle­tekkel rendelkezik. Ezért sokan kérték, hogy ezévi kukoricabeadási kötelezettségüket a múlt évi ter­mésű kukoricával már most telje­síthessék. Helyt adva a termelők kezdeményezésének, a begyűjtési miniszter a kukorica beadásának a­ kukoricával való teljesítését az alábbiakban szabályozta: Az 1953. évi termésű kukoricát ezévi szeptember 30-ig öt százalé­kos súlytöbblettel kell a termelők­től átvenni. Ez azt jelenti, hogy száz kilo­gramm e-kukoricával 105 kilo­gramm májusi szárazságú kuko­ricában előírt beadási kötele­zettséget lehet teljesíteni. Szeptember 30. után ezt a kedvez­ményes átszámítást alkalmazni nem lehet. cA miíuLi^enti övei; halász A Nap, ez a fárad­­hatatlan i­u öreg vándor, miután már be­gyalogolta az égen napi porcióját, csendben, ész­revétlenül nyugovóra térni szándékozott. Mindszint alatt a für­­dőzők is szállingózni kezdtek­ hazafelé, ki gya­log, ki kerékpárral. Va­lamennyiért azzal az erős elhatározással, hogy másnap munka után, ha jó lesz az idő újra meg­látogatják a szőke Ti­szát és felüdítik ma­gukat friss hullámaiban. A vacsoracsillag is jól láthatóvá vált már az égbolton, a vizen mégis kint maradt né­hány ember, a mind­szenti halásszövetkezet tagjai. Közvetlen kö­zelünkben egy ősz, öreg halász evez kis halászla­dikkal a balpart felé. Szeme olyan kék, mint nyáron a halovány bú­zavirág, mégis annyira csillogó, mint a Tisza ezüstös tükre. Elekes Józsefnek hívják. Az idén töltötte be a 75. évét. — Halász, vizen élő ember, sokáig él — jegyzi meg szerény mo­sollyal, miután kikö­tötte ladikját a part­hoz és szóba elegyedtünk vele. — Na Elekes bácsi, volt-e ma jó fogási — kérdezzük az öregtől. A halászok ám kevés szóval megélnek, ő is így van, mert csak a fejét rázza válaszul. J­ódarabig csend van­ körülöttünk, csak a tajtékos habok csapkodják a partot szüntelen. Az öreg nézi a vizet, a szeszélyesen táncoló hullámokat, látszik az arcán, hogy gondolat­ban beszélget a méltó­­ságosan hömpölygő fo­lyóval. Talán öt perc is elte­lik így, míg felém for­dul, s olyan hangon, mint aki megdorgál, de azért mégis szeret va­lakit, csendesen meg­jegyzi: — Kegyetlen mosta­nában hozzánk a Ti­sza ... Kevés halat ad... — de, hogy elégedetlen­ségével meg ne bántsa a folyót, békülékenyen mindjárt hozzáteszi: — Néha azért mégis ked­vez a szerencse. Én pél­dául pár héttel ezelőtt heverős horoggal fog­tam egy 12 kilós har­csát. — És kisebb hall — Hát olyan mindig akad... Az öreget tovább fag­gatjuk: — Mondja Elekes bácsi, hány halász van most Mindszenten! — Nyolcan vagyunk... eggyel többen, mint a község alapítói... Igen. Mindszent köz­séget valamikor régen hét halász-család alapí­totta. Ma viszont 10 ezer lakása van. Halásza azonban csak 8. — Pedig szép élet a halászélet nagyon, iga­zán léleknyugtató, egész­­séges foglalkozás... — mondja a mindszentiek legidősebb halásza. — Régen többen is voltunk, de mostanában már kihalóban van ez a foglalkozás. Ahogy beszél, a bár­kából szedni kezdi ki­felé a halakat, egy sűrű hálóba pakolja át, hogy aztán majd haza­­vihesse a zsákmányt. Már éppen búcsút akarunk mondani az es­ti Tiszának, mikor Ele­kes bácsi újra megszó­lal: — Tudja-e, hogy mi a baj ezen kívül? ? ! ! — Az, hogy hiába ha­lászfalu Mindszent, hiá­ba van halászcsárdánk is, nincs a községben halcsarnok. Pedig a mindszentiek is nagyon szeretik a jó halászlevet vagy a rántotthalat. A révház mellett lévő egyik épület felé mu­tat, és rosszalólag mond­ja: — Az pedig milyen halászcsárda, hogy ott soha nem lehet kapni halpaprikást. Ha lehet is kapni paprikást, az is marhából van ...­­A mindszentiek öreg halászának telje­sen igaza van. Illeté­keseknek oda kellene hatni, hogy Mindszen­ten — ebben az ősrégi halászközségben — újra felélénküljön a halász­élet. Ez a ká­zellátás szempontjából­ is igen nagy jelentőségű volna. Ott van aztán a közsé­gi halcsarnok és halász­­csárda ügye is. Bizo­nyára könnyen meg­oldható lenne — csak cselekedni kell —, hogy a mindszenti halász­­csárdában ne csupán marhapörkölt legyen, hanem finom halpapri­kás is. VASS GYÖRGY

Next