Viharsarok, 1954. szeptember-december (10. évfolyam, 206-309. szám)

1954-12-21 / 301. szám

VTLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLTETEK I 1____________ MDP Népnevelő értekezletek elé Emlékeim az Ideiglenes Nemzetgyűlésről Udvarszemle Szabóéknál C­S­ON­G­R­Á­D M­E­­L­V­EI P ÁR TB 1­2­0 USA G­A­N­A­K LAPJAa. üVrülifAM, 301. KEDD, 1954 DECEMBER 21. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR A SZTÁLINI TANÍTÁS EREJE •Hetvenöt éves lenne ma I. V. •“ Sztálin, ha élne. Micsoda idő! S a megélt hetvenhárom év mögött micsoda tapasztalás és bölcsesség. Hetvenhárom év, amelynek orosz­lánrésze munkában, harcban, alko­tásban telt el. Mennyi küzdelmes nap és hány gondolat, mennyi em­berség és ragyogó érv, mennyi öt­let és szeretet. Ez a mozgatója az emlékezésnek. Ez vezeti a költők tollát, hogy Róla írjanak; ez vezeti az egyszerű milliók gondolatát, hogy őt idézzék ... Két éve, hogy meghalt, hogy ott fekszik a Kreml falánál, a nagy tanító, a nagy harcostárs, Lenin mellett. Azóta is zúg, morajlik, változik az élet s mi úgy érezzük, hogy minden szavunkban mozdula­tunkban, harcunkban jelen van. Élnek és halnak az emberek, de a hősök, az alkotók emléke az érc­nél maradandóbban megmarad, mert őrzi nevüket egy ország né­pe, két világrész lakossága, az egész világ dolgozó társadalma. Ezért halhatatlan s az volt már életében is Sztálin! A nagy harcostárssal, Leninnel kezdte együtt a munkát. Részt vett az újtípusú párt megszervezésének harcaiban. Rendőrkopók ezrei ke­resték s űzték mindenütt. A cáriz­mus félt tőle. Az uralkodó osztály már fellépése kezdetén felismerte, hogy Lenin mellett ő a legvesze­delmesebb ellensége minden ki­zsákmányoló rendnek, ő a cárizmus „második számú­’ ellensége Lenin után. Száműzetésbe küldték, de nem tudták megtörni erejét; nem tudták elszakítani a munkától, a külvilágtól, a tömegektől s a nép harcától. Sztálin itt is szervezte a pártot, irányította a nép harcát a cári rend urai ellen. Volt újság­író és illegális harcos, volt szónok, tudós és hadvezér. Vajon mit emeljen ki a munká­nak e tömegéből az emlékezés, hogy lássuk a­z embert a maga va­lóságában? A leninisták közt ő az első, aki Lenin elveinek és célki­tűzéseinek hű és kérlelhetetlen harcosa és megvalósítója volt. A lenini elvtől és célkitűzéstől nem tántorodott el ■ életének egyetlen pillanatában sem. Ott volt a tün­tetések élén és harcra vezette a dolgozó tömegeket a kizsákmányoló cárizmus ellen; ott volt a szónoki emelvényeken és leleplezte az áru­lókat, az imperializmusnak a párt­ba csempészett ügynökeit. Lobogó zászló volt neve az Októberi For­radalomban s magával ragadta a forradalmi katonák ezreit, ő har­colt Cáricinnél és győzedelmeske­dett az intervenciós gyülevész, nyugati támogatással harcoló ha­dain. Leniné mellett az ő neve ragyog a forradalomban, minden tettben és cselekedetben, minden szóban és minden győzelemben. A forradalom erőt vett minden ellenségén. Ám a cárizmus súlyos örökséget hagyott az utókorra. Le­­züllesztett, kirabolt, külföldi köl­csönök igájában nyögő országot, kisemmizett embereket, babonát és elmaradottságot. Lenin beteg volt már ekkor, — nagyon beteg. S e lángelme egy napon kidőlt a sorból. Elragadta a halál­­t, hogy üvöl­töztek akkor a nyugati sajtó bér­­tollnokai, a megfizetett újságko­losszusok?! A szovjet rendszer bu­kásáról handabandáztak. De a régi harcos helyére újak léptek. Sztá­lin lépett Lenin ravatala mellé, hogy esküjében hitet tegyen a le­nini tanítás mellett. Az eskü minden szava égő volt s igaz. Sztálin megfogadta, hogy kö­vetkezetes marad a lenini tanítás megvalósításában. És ez az eskü kötelezte a szovjet nép minden tagját, a minisztert csakúgy, mint a kolhozparasztot. „Lenin élt, Le­nin él, Lenin élni fog!” írta a köl­tő, mert akiket ő nevelt és ő taní­tott, megvalósítják akaratát. És a szovjet nép egy emberkémt sorako­zott, fel Sztálin mögött... hogy harc­ba induljon s győzelemre vigye a lenini zászlót.. IT­a olvassuk a „Leninizmus 11 alapjai”­soraik talán nem is lehet hirtelen eldönteni, hogy mi ragadja meg először az olvasót? A gondolatok világos logikája vagy a kifejezés tömörsége? Érezzük a szerénységet, mivel meghajol a nagy Lenin emléke előtt; érezzük e sorokból azt a szeretetek mely­­lyel a nép körülfonta Lenin alak­ját; de érezzük a leninizmus kö­vetkezetes kifejtését, alapjainak pontos magyarázatát. Sztálin tántorít­hatatlanul harcolt a szocializmus felépítéséért, az új társadalom győzelméért. Milyen hosszú az út, mely a lerombolt országból a nagy alkotások, épít­kezések, a forradalmi változások honába vezet?! De sikerült! Sike­rült, mert Sztálin hű maradt a lenini eszmékhez, hű maradt a néphez és a forradalomhoz. Megváltoztatta az ország képét. Folyókat vezetett új mederbe és hegyeket mozdított el helyükből, hogy utat engedjenek az új rend akaratának. Hatalmas vízierőmű­vek épültek és új városok nőttek a puszta helyén. Gyárak és isko­lák tömegei hirdették az Ő aka­ratát és hirdetik ma is mindenütt. A világ képe megváltozott és megváltoztak az emberek. Az im­már hatalmas és erős Szovjetunió­ban felépült a szocializmus. Nem volt többé kizsákmányolás és nem nyomorították többé a nép életét a keskeny földparcellák, a mező­­gazdaság rátért az egyedül célra­vezető útra, a közös gazdálkodás útjára. Kialakult hosszú harcok és megpróbáltatások tüzében az új­típusú szovjet ember. S ez a tár­sadalom már Sztahánovokat adott a világnak, újítók és élmunkások ezreit, a szocialista munka, az épí­tés ifjú hőseit. A munka végre becsület és dicsőség dolga lett s nem kényszer többé. És Sztálin ott állt őrhelyén a Kremlben és dolgozott tovább. Ki­dolgozta a kommunizmus építésé­nek gigászi tértsét, hogy megvaló­sítsák immár maradéktalanul a szovjet földön azt, amiről Marx, Engels, Lenin s velük a valaha kizsákmányolt nép álmodott. A szovjet rendszer megdönthetetlenné szilárdult már­ ebben az időben.­­ m­a fasiszta­ Németország a nyugati imperialisták jóvá­hagyásával és­ titkos beleegyezésé­vel lángba borította a világot. Uralmat akart a világ fölött, s első nagy célja volt a Szovjetunió, a kizsákmányolástól mentes szocia­lista társadalom megsemmisítése. A nehéz napok gyötrelmében Sztálin vezette a szovjet népet győzelemre. Ő irányította a terme­lés átszervezését. Ö volt a hadve­zetés első stratégája, a Vörös Had­sereg legfőbb parancsnoka. Ő szer­vezte meg az ország védelmét, s ő mért­ halálos csapást a betolako­dott fasisztákra Sztálingrádnál. Ő zúzta szét saját barlangjában a fa­siszta fenevadat. Ez a háború meg­mutatta a szovjet nép hatalmas anyagi, erkölcsi erejét. A katonák az ő szavára indultak rohamra, az Ő nevével ajkukon haltak hősi halált az Ifjú Gárda tagjai s Ő hozta el a világ népeinek a rég óhajtott békét, a felszabadulást. Mi magyarok Neki köszönhetjük, hogy soha többé nem leszünk már német gyarmat, hogy szabad hazá­ban, szabadon építhetjük új, szebb világunkat... 111 ötvenöt éves lenne ma, ha élne. Az élet örök törvénye az elmúlás, de él az alkotó s az alkotás a nép szívében ma is, mert őrzi nevét a történelem, a becsü­letes, dolgos emberek emlékezete. A népért, egy boldogabb jövőért har­colt egész életében, az eszme győ­zelméért, mely boldogságot hoz végre az emberiségnek. Ez a harc töltötte meg értelemmel minden érzését és gondolatát s ez irányí­totta tettét, akaratát. S a lenini-sztálini eszme győz szerte a világon. A forradalom győzedelmeskedik az elnyomás, a kizsákmányolás sötét erői felett. Úgy élünk és harcolunk, mi, a milliók, mintha ő vezetne bennün­ket nyugodt, meggondolt szavával a végső győzelem, a kommunizmus világméretű győzelme felé. Ünnepi tanácsülések ma Vásárhelyen, Szentesen és Makón Ma tíz éve, hogy Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzet­­gyűlés. Erre a napra emlékeznek megyénk dolgozói is; az első ne­m­­zetgyűlésre emlékeznek, amely el­indította hazánkban az újjászüle­tést, a demokratikus fejlődést.­­ Hódmezővásárhelyen ma délután 5 órai kezdettel tart ünnepi ülést a városi tanács. Beszédet Vass Imre vb-elnökhelyettes mond. Szentesen délután 3 órakor kez­dődik a városi tanácsülés a város­háza nagytermében, Makón a városi tanács végrehaj­tó bizottsága a Hazafias Népfront bizottsággal közösen rendezi meg az ünnepi tanácsülést délután . 5 órai kezdettel szintén a városháza tanácstermében, A Rákosi Mátyás Művek felhívása az ország dolgozóihoz Közeledik hazánk — Vörös Cse­­pel — a Dicsőséges Szovjet Hadse­reg által történt felszabadulásának tizedik évfordulója. A szabadsá­got, az életet, népünk és hazánk soha nem látott felemelkedését hozta számunkra a felszabadító Szovjet Hadsereg. Ezért tekintjük mi, a Rákosi Mátyás Művek dol­gozói egész népünkkel együtt a legnagyobb nemzeti ünnepünknek április 4. hazánk teljes felszaba­dulásának napját. Egy csepeli dolgozó sem felejti el soha, hogy 10 évvel ezelőtt hon­nan indultunk el. Gyárunk nagy­része romokban hevert és milyen nehéz, áldozatos munkát kellett végezni, hogy a romok alól kiásott gépekkel, a megrongált épületek­ben, ha nélkülözve is, de meg­kezdhessük a termelő munkát. Ma a 10 év előtti romok helyén gyá­runk teljesen újjáépítve új, kor­szerű üzemekkel bővülve járul hozzá népgazdaságunk erősítéséhez. Azóta megváltozott, javult a mi életünk is: új munkáslakások, böl­csődék, napközi-otthonok, ebédlők és munkásszállók épületek ré­szünkre. Mi, Vörös Csepel dolgozói első­nek kezdeményeztük hazánkban, hogy 1945-ben, az első szabad má­jus 1-re indítsunk országos mun­kaversenyt. Amikor felhívásunkhoz nagy lelkesedéssel csatlakoztak az üzemek, bányák és falvak dolgo­zói. Ma arról számolhatunk be, hogy első ötéves termelési tervün­ket 420 millió forinttal túlteljesí­tettük. Eredményeinket szemlélve büsz­keséggel tölt el bennünket az a tu­dat, hogy a haza felvirágoztatására folytatott harcból becsülettel kivet­tük a részünket, az elért eredmé­nyekhez lelkesedésünkkel, szorgal­munkkal, szaktudásunkkal mi is hozzájárultunk. Az elmúlt 10 év alatt Kossuth-díjasaink, sztahano­vistáink és sokezer dolgozónk be­bizonyította, hogy erejét nem kí­mélve példamutatóan tudott és tud harcolni a pártunk és kormányunk által elénk tűzött feladatok mara­déktalan teljesítéséért. De látnunk kell és látjuk is, hogy munkánkban egyes területeken az utóbbi években hiányosságok van­nak. Nekünk, az első magyarorszá­gi munkaverseny elindítóinak kü­lönösen fáj, hogy a pártunk III. kongresszusára indított szocialista versenymozg­alomban nem tudtunk az élenjáró gyárak közé felzárkóz­ni. Elmaradásunk következménye­ként ezévi tervünket nem tudjuk maradéktalanul teljesíteni. Különö­sen súlyosan elmaradtunk a ter­melékenység emelésével és az ön­költség csökkentésével. Mindan­­­nyian érezzük felelősségét annak, hogy gyárunk adós maradt a párt­és kormányprogram megvalósításá­ban. Mi az elmúlt napokban a né­met militarizmus feltámasztása el­len tiltakozva kinyilvánítottuk meg­ingathatatlan békeakaratunkat. S mert mi csepeliek továbbra is bé­kében kívánjuk építeni az orszá­got, tudjuk, hogy a béke megvédé­séhez, elsősorban a termelésben tet­tekre van szükség. Mi, a Rákosi Mátyás Művek dol­gozói az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának 10. évfordulóján ismét felhívással fordulunk hazánk összes dolgozóihoz: indítsunk fel­szabadulási munkaversenyt nagy­­ nemzeti ünnepünk 10. évfordulójá­nak méltó megünneplésére. Mi, a Rákosi Mátyás Művek dol­gozói vállalják a következőket: 1. A TERMELÉS TERÉN: az első negyedévi befejezett ter­melési tervünket 2 százalékkal túl­teljesítjük, elsősorban a közszük­ségleti cikkek és exportgyártmá­nyok termelését növelve. A pontos exportszállítások érdekében vala­mennyi vállalatunk — a motorke­­rékpárgyárat kivéve — vállalja, hogy exporttervét március 25-re befejezi. Ezenkívül a szerszámgép­­gyár egymillió forinttal, az elektró­dagyár háromszázezer forinttal túl­teljesíti exporttervét. A szerszám­­gyár kettőszázötvenezer forint ér­tékű, eddig nem tervezett exportot teljesít. E célkitűzések megvalósítására az alapanyag-termelő vállalatok a részletes havi termelési programot a késztermékeket gyártó vállalatok igényei szerint állítják össze és a kooperációs szállításokat az eddigi­­­nél ütemesebb részletekben, ponto­san teljesítik. Kohászati vállalataink terven fe­­lül 800 tonna acélt, 830 tonna hen­gerelt árut és 90 tonna kovácsolt alkatrészt szállítanak a felajánlások által megkövetelt határidőre a köz­szükségleti és exportcikkek terme­léséhez. A vas- és acélöntödék ter­ven felüli gyártásából biztosítják az acél minőségi megjavításához szükséges 60 tonna kokillát és a kohászati gyárak részére 100 tonna acélöntvényt január végéig leszál­lítanak. Az egyedi gépgyár terven felül 300.000 forint értékű traktor pótal­katrészt szállít a gépállomások meg­segítésére a negyedév végéig. II. AZ ÖNKÖLTSÉG CSÖKKENTÉSÉRE; vállaljuk, hogy 2,6 százalékkal csökkentjük gyártmányaink önkölt­ségét az 1954 első három negyed­évének átlagához viszonyítva. En­nek biztosítására többek között a következő intézkedéseket hajtjuk végre. Gazdaságosabban szervezzük meg az anyagfelhasználást. A kohászati vállalatok megjavítják az anyag­kihozatalt, gondosabb anyagelőké­szítéssel, a technológia jobb betar­tásával, a tüzelő és tűzálló anya­gok takarékosabb felhasználásával megtakarításokat érnek el. Energia­termelő gyárrészlegeink három százalékkal csökkentik a szénfelhasználást. A gépészeti vál­lalatok egy százalékkal csökkentik az anyagfelhasználást. A selejtkárt 8 százalékkal csök­kentjük. A különböző fogyó anya­gok felhasználásában is lényeges megtakarításokat érünk el, így pl. a kokijla tonnánkénti felhasználá­sát 31 kg-ról 28 kg-ra fogjuk csök­kenteni. A termelékenységet a munka jobb megszervezésével, a munkaidő jobb kihasználásával, a munkafe­gyelem megszilárdításával, az állás­idők, pótmunkák és túlórák csök­kentésével kettő százalékkal emel­jük . A szállítási határidők betartásá­val és a szállítás jobb megszerve­zésével a kötbért, fekf­érköltsége­­inket 1,8 millió forinttal csö­kkent­­jük. "[folytat­ás a második oldalon.j

Next