Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)
1955-03-11 / 59. szám
I Világ proletárjai egyesüljetek l VIHARSAROK AZ M D PC XI. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM SONGRÁD MEGYEI PÁRT B Erősítsük meg a falusi pártszervezeteket! A falusi politikai munka megjavításának döntő előfeltétele a falusi pártalapszervezetek egységes összefogása és jó irányítása. Ezért hozott határozatot legutóbb a Központi Vezetőség a százon felüli párttaggal rendelkező községekben a falusi pártbizottságok függetlenített titkárokkal való létrehozására, a száz párttagnál kevesebb létszámú községekben viszont egységes pártvezetőségek választására. A gépállomások és az állami gazdaságok pártszervezetei továbbra is a járási pártbizottságok közvetlen irányítása alá tartoznak. Mindez azért vált szükségessé, mert a kommunisták tevékenységét csak így lehet fokozni a mezőgazdaság-fejlesztési határozat végrehajtása, a tsz-mozgalom fejlesztése és az állampolgári kötelezettségek maradéktalan teljesítése érdekében. Ha a politikai irányvonal betartásával a munkát jól megszervezzük, a jó eredmények elérése már csupán a káderektől függ; azoktól a káderektől, akik meg tudják valósítani a színvonalas vezetést, képesek a kommunista munkastílusra, akik személyes jó példát mutatva, képesség szerint meggyőzően tudják a párt és kormány határozatait a termelőszövetkezetekben, gépállomásokon, állami gazdaságokban a vezetőkkel és a dolgozókkal és az egyénileg gazdálkodó parasztokkal is megértetni; azoktól az emberektől, akiknek megvan a megfelelő jártasságuk, tapasztalatuk a párttagok és rajtuk keresztül a dolgozók mozgósítására, a begyűjtési és az adófizetési tervek teljesítésére. Képesek-e a falusi pártszervezetek a jelenlegi erőkkel megbirkózni a falu szocialista átszervezésének feladataival, a mezőgazdaság fejlesztési határozat végrehajtásával? Nehezen volnának képesek s éppen ezért határozta el a párt Központi Vezetősége, hogy vissza kell engedni a faluból elkerült káderek egy részét a párt-, állami és gazdasági munkából, a falusi pártvezetés megerősítésére, hogy az élet minden területén megvalósuljon a fő pártvezetés és az ellenőrzés. A falun a párttitkár legyen a legképzettebb, a legközmegbecsültebb személy. Ezt a megbecsülést azonban nem adják könnyen,de rá kell szolgálni, és számos falusi párttitkár már rászolgált erre. Persze ezt a megbecsülést úgy nem lehet kivívni, hogy csak a magunk dolgával törődünk és majd amikor időnk engedi, foglalkozunk a pártmunkával is, mint ahogy eddig jónéhány nem függetlenített községi párttitkár is tette. A falusi pártszervezetek megerősítése érdekében a Szentesi Járási Pártbizottság közel két hónappal ezelőtt már helyezett le elvtársakat több községbe. Például Őze elvtársat Derekegyházára, Fábiánsebestyénbe Verők elvtársat és még másokat, de máris az tapasztalható, hogy a pártéletben a munka javult, ami nem lesz hatástalan a termelésre és az állampolgárok kötelezettsége teljesítésére sem. Hasznos tehát, ha a faluról elkerült káderek egy része visszamegy a faluba. Most az a feladat tehát, hogy alaposan felmérjék a falusi pártszervezetek ilyen irányú szükségleteiket, tájékoztassák erről a megyei és a járási pártbizottságot. S jelezzék azt is, hogy személy szerint kiket szeretnének, ha visszatérnének a faluba vezetőnek, vagy a termelő munkába. Mert az utóbbiról sem szabad megfeledkezni. Olyan emberekre is szükség van — különösen a tsz-ekben —, akik a kapa nyelét is megfogják, mert egyes termelőszövetkezetekből sokan elmentek és az idősebbeknek már nehezebben megy a munka. Vagy gondoljunk arra, hogy a gépállomásokon is állandó, jól szakképzett törzsgárdát kell kialakítani. Az árpádhalmiak ezt jól csinálják, nem véletlenek jó eredményeik. A jó vezetéshez az is szükséges, hogy a párttagság és a dolgozók kövessék a párt szavát. Olyan vezetőkre van szükség, akik szocialista iparunk termékeit, a traktorokat és az egyéb gépeket a leggazdaságosabban tudják felhasználni a tsz-ekben. Nehéziparunk, szerszámgépgyártó iparunk továbbra is fő forrása lesz mind az ipar, mind a mezőgazdaság fejlesztésének, sőt számíthatunk arra, hogy a jövőben a növényápoláshoz szükséges különböző kapálógépeket is nagyobb mértékben gyárt iparunk. De ezeknek a gépeknek kezeléséhez is emberek kellenek majd; olyanok, akik jól, gazdaságosan fel tudják használni a terméshozam növelése érdekében. Márciusban elkezdődik helyenként az új pártbizottságok, vagy egységes falusi pártvezetőségek megválasztása. Ez ad nagy jelentőséget majd a falusi összevont taggyűléseknek. Nem kisebb dologról van szó tehát, mint arról, hogy minden kommunista álljon sorompóba, vállaljon pártmegbízatást, megingathatatlanul harcoljon a pártés kormányhatározatok végrehajtásáért. Szánjanak síkra, leplezzenek le minden olyan nézetet, amely a párt politikáját elferdíti vagy a párt vezető szerepét lebecsült Párt nélkül nincs népi demokrácia. A párt képes és hivatott is történelmi feladatának teljesítésére és az erős falusi pártszervezetek meg tudnak birkózni a legnehezebb feladatokkal is. A párt ereje elméleti, szervezeti és a párttagok cselekvési egységében rejlik. Nem a számszerűség a döntő, hanem a párttagság mélységes odaadása, lelkesedése, áldozatvállalása közös ügyünk, előrehaladásunk iránt Ezért most a pártépítő munkában soronkövetkező döntő láncszem a falusi politikai munka megjavítása. A megyék begyűjtési rangsora A felszabadulás tiszteletére indult begyűjtési versenyben a begyűjtési minisztérium legutóbbi értékelése szerint az év első két hónapjában elért eredmények alapján a megyék rangsora a következő: 1^.: 1. Győr, 2. Komárom, 3. Somogy, 4. Vas, 5. Veszprém, 6. Zala, 7. Tolna, 8. Békés, 9. Szolnok, 10. Csongrád, 11. Fejér, 12. Pest, 13. Baranya, 14. Borsod, 15. Szabolcs, 16. Heves, 17. Hajdú, 18. Nógrád, 19. Bács, , ÁRA: 50 FILLÉR i ri-n-.». --- ■ r-n A szegedi járásban már minden termelő kicserélte a tavaszi búzavetőmagot Csütörtökön tartotta alakuló ülését a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség IZOTTSÁGÁNAK LAPJA PÉNTEK, 1955 MÁRCIUS 11. Csongrád megye üzemeinek dolgozói röpgyűléseken tiltakoztak Németország újra felfegyverzése ellen A Szakszervezeti Világszövetség felhívására szerte a világon mindenütt harci napot tartottak csütörtökön a dolgozók. Csongrád megye üzemeinek dolgozói is felemelték tiltakozó szavakat a párizsi szerződések és Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Ugyanakkor, amikor az üzemek dolgozói kifejezték elszánt tiltakozásukat, a háború ellen megkezdődött a felszabadulási műszak szervezése. Harci műszak Nagylakon Csütörtökön reggel a Nagylaki Kendergyárban is röpgyűléseket tartottak. A felszólalók elmondották, hogy sokkal több félteni valójuk van a háborús kalandoroknak, mint gondolják. Nemcsak a népek akarata áll velük szemben, hanem a népek ereje is. A 900 milliós béketábor legyőzhetetlen. A finomfonások műhelyében Argyelán Ilona szakszervezeti bizalmi és Gyulai István művezető megígérte az üzemrész nevében: arra törekednek, hogy minden finom fonás teljesítse normáját. Éppen ezért elhatározták: három napos harci műszakot tartanak üzemrészükben. A kártoló részleg röpgyűlésén Tóth Vas István művezető szintén megígérte, hogy biztosítja üzemrészlege részére a műszaki előfeltételeket, hogy április 4-ig hazánk felszabadulásának 10. évfordulójáig minden egyes dolgozó teljesítse előirányzatát és a vállalását. Bélik Istvánná kiszerelő is felszólalt. Miután szólott a március 10-i harci nap jelentőségéről, a dolgozók egyentető hatalmas akciójáról, megjegyezte, hogy inkább dolgoznak sültkrumplin, s vállalják a nehézségeket, csak háború ne legyen. Egyeseknek olyan véleményük volt, hogy nem őrájuk hízzák a világ sorsát, a politikusok úgyis azt csinálnak, amit akarnak. A felvilágosítás nyomán azonban ezeknek is megváltozott a véleményük. Megértették: a harci napon a világ népei figyelmeztetik azokat a politikusokat, akik a párizsi szerződések további sorsáról döntenek, hogy 900 millió ember békét akar, hogy országunk nagy szabadságünnepét a munka új győzelmeivel ünnepeljük. A béke-aláírás gyűjtés is változatlan lendülettel folyik üzemeinkben. Az aláírások milliói nem egyszerű kézjegyek a fehér papírsorokon, hanem mögöttük a békéért harcolni kész emberek milliói sorakoznak fel mindennapos munkájukkal, lankadatlan küzdelmükkel. Tiltakoztak a csongrádiak A Csongrádi Bútorgyár dolgozói csütörtökön reggel hamarabb érkeztek munkahelyükre. Fél hét után néhány perccel megkezdődtek üzemrészlegenként a röpgyűlések- A rövid kis ismertetés után egymás után szólaltak fel a műszaki és fizikai dolgozók tiltakozva a háború ellen. Johanovics művezető ökölbe szorított kézzel beszélt a burzsoá politikusokról, akik azt hiszik, hogy az egymásközt szokásos, megtévesztő manővereket a tömegekkel szemben is használhatják. — Tévednek ezek a politikusok — állapította meg Johanovics elvtárs és így folytatta: — Elég volt a háborúból. Békében akarunk élni családunkkal, így vélekedett a többi üzemi dolgozó is és a felszólalók mindannyian a békés munkáról beszéltek. Greskovicené megható szavakkal mondotta el férje elvesztését, a második világháború borzalmait. A Csongrádi Bútorgyár dolgozói a következő táviratot küldték a Szakszervezetek Országos Központjához: »Mi, a Csongrádi Bútorgyár dolgozói, csatlakozunk ahhoz a hatalmas méretű mozgalomhoz, amely tiltakozik a revansvágyó nyugatnémet hadsereg feltámasztása ellen. A múlt háborúban sokat szenvedtünk ezért, mi nem akarunk többé gyászoló özvegyeket, síró édesanyákat és árva csecsemőket látni. Mi békében akarunk dolgozni. Követeljük a pusztító atom- és hidrogénbomba használatának betiltását és a nagyhatalmak vezetői tanácskozásának összehívását!" Röpgyülések a Mérleggyárban A Hódmezővásárhelyi Mérleggyárban a reggeli szünetben tartották üzemrészlegenként a tiltakozó röpgyűléseket. Az előadók ismertették a jelenlegi nemzetközi helyzetet és elmondották, hogy nem volt még a világon tömegakció, amely oly széles rétegeket mozgósított volna, mint a nyugatnémet újrafelfegyverzés elleni tiltakozás. Kugler György hozzászólásában hangoztatta, hogy a magyar dolgozó nép — köztük a mérleggyáriak is — a legmesszebbmenőkig elítélik a nyugati tőkés hatalmak háborús törekvéseit. Amíg ők a hidrogénbombák kipróbálásán mesterkednek és Nyugat-Németország felfegyverzését akarják elérni, mi békeszerető dolgozók békét termelő munkát folytatunk. A többi között felszólalt Donáth Mihály elvtárs is, aki elmondotta, hogy ő, mint a mérleggyár egyik segédmunkása, szintén ki akarja venni részét a termelésből. — Nem akarunk háborút és nem akarjuk a felszabadulás előtti nyomort, a nagy munkanélküliséget —— mondotta. Mogyorósi Gyula elvtárs hozzászólásában a világ össz dolgozóinak a mai napon elindított nagy tömegmozgalmáról beszélt. — Mi, mérleggyári dolgozók, megvédjük mindazt, amit a felszabadulás óta eltelt 10 esztendőben építettünk — hangoztatta Mogyorósi elvtárs. Kecsmár László elmondotta a röpgyűlésén, hogy a Mérleggyár dolgozói munkaversennyel is harcolna a világ békéjéért és a felszabadulási műszakban fokozottabb lendülettel dolgoznak, hogy a gyári tervet teljesítsék. Közgyűlések voltak Vásárhely és a megye többi üzemeiben is. A Harisnyagyárban a termelési értekezlettel kapcsolták össze a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni tiltakozó megmozdulást. Borús az ég, csurran az eresz, mégis derűs ez a nap Makón. Vendégeket fogad a város: a távoli rónák, Oleg Kosevoj, Zója, Szlahánov szülőföldje, a hatalmas, erős és békés szovjet haza küldötteit. Barátságát üzente velük a Volga, üdvözletét a vén Ural, s a jóföldű Kubán vidék dalosajkú, erős akaratú, szorgos népe. R. Ny.Kartasov a szovjet mezőgazdasági minisztériumból, P. U. Brovka író Belorusziából jött el a feketevizű Maros partjára, megnézni hogyan élnek itt az emberek. Útjuk Szegedről a makói városi tanácshoz vezet, de ott nem maradnak csak néhány percig. Nem hívei a hosszas, cikornyás fogadtatásnak. Igyekeznek a hivatalból — ahogy mondják — kia nép, az emberek közé. A vendéglátók talán még érzik a baráti kéz szorítását, és a két szovjet ember máris élénken vitatkozik az Úttörő TSZ tagjaival. P. U. Brovka, a Belorusz földköltő fia kérges tenyerű szövetkezeti parasztok szavaiban kutatja a makói nép múltját, s jelenét. Az öreges beszédű, de bizakodó tekintetű özvegy asszony, Balázs Ferencné borús múltja és megváltozott élete, aztán a Vízi Mihályé kerül a serényen jegyzetelő vendég noteszébe. Irogat és kérdez ... Körülötte mosolygóképű és kíváncsi tekintetű emberek. Az őszülő Vízi Mihály éppen azt beszéli, mennyi volt tavaly a jövedelme. — Tizenhat ezer forint, 31 és fél mázsa kukorica, 17 mázsa búza, 96 kiló cukor és még más egyéb is a 432 egység után — hangzik a szó.— Van fejős tehenem is. Az idénre meg jó három disznót vágtam, így beszélnek a többiek is, Szabó Andrásné, Háló Jánosné és mások. Brovka elvtárs megírja, írja serényen a neveket, a történeteket. — Özv. Bíró Jánosné 69 éves, a hagymatermelésben dolgozik.A toll kissé megáll. — 69 év? — Eleget keres ahhoz, hogy megéljen? — kérdezi a vendég, s máris írja Bíró néni határozott válaszát: — Van mindenem elég. A szovjet ember arcán az öröm mosolya villan a társalgás végén. — Ha beszélnék magyarul — mondja — szovjet kolhozban érezném magam. Az Úttörő TSZ-ből a Makói Hagymakísérleti Gazdaságba látogatnak a szovjet emberek. Itt R. Ny. Kartasové a szó. Mint az Úttörő TSZ-ben, itt is szakmai kérdésekről beszélget a vezetőkkel, szakemberekkel. Figyelmesen hallgatja Bruder elvtársnak, a gazdaság igazgatójának ismertetőjét a kutatások eredményéről, aztán afelől érdeklődik, használják-e a gazdaságban és környékén a műtrágyát és a baromfi trágyát. — Önöknél — mondja Kartasov elvtárs — idegenkednek kissé a műtrágyától. Pedig egy-egy gazdaság megerősítésében a műtrágya nagyon fontos.A Kubán-vidék gazdag talaj, mégis használják a műtrágyát, hogy nagy eredményeket érjenek el. Ezután a kutatások eredményeinek elterjesztésére terelődik a szó. — A jó módszerek elterjesztése a legfontosabb — hangsúlyozza R. Ny. Kartasov. — Nálunk a legkisebb eredményeket is gyorsan elterjesztik, röplapokat, plakátokat adnak ki. Liszenkó akadémikust azért szeretik nálunk, mert eredményeit gyorsan elterjeszti. Újságcikkeket ír, újságírókkal beszélget a kísérletek eredményeiről és kimegy a termelőkhöz, a kolhozokba. Ez a helyes. Sok mindenről lehetett volna még beszélni, sok mindent meglátogathattak volna Makón a szovjet vendégek, de a nap halad. P. U. Brovka és R. Ny. Kartasov elvtársak útra kellek megismerni szépülő hazánkat és — mint Brovka elvtárs a fogadáson mondja — tanítani a népet és tanulni tőle. (Bamtaink Jllakétt 4