Viharsarok, 1955. január-április (11. évfolyam, 1-101. szám)

1955-03-11 / 59. szám

I Világ proletárjai egyesüljetek l VIHARSAROK AZ M D PC XI. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM SONGRÁD MEGYEI PÁRT B Erősítsük meg a falusi pártszervezeteket! A falusi politikai munka meg­javításának döntő előfeltétele a falusi pártalapszervezetek egy­séges összefogása és jó irányí­tása. Ezért hozott határozatot legutóbb a Központi Vezetőség a százon felüli párttaggal ren­delkező községekben a falusi pártbizottságok függetlenített tit­károkkal való létrehozására, a száz párttagnál kevesebb létszá­mú községekben viszont egysé­ges pártvezetőségek választásá­ra. A gépállomások és az álla­mi gazdaságok pártszervezetei továbbra is a járási pártbizott­ságok közvetlen irányítása alá tartoznak. Mindez azért vált szükségessé, mert a kommunis­ták tevékenységét csak így le­het fokozni a mezőgazdaság-fej­lesztési határozat végrehajtása, a tsz-mozgalom fejlesztése és az állampolgári kötelezettségek ma­radéktalan teljesítése érdeké­ben. Ha a politikai irányvonal be­tartásával a munkát jól meg­szervezzük, a jó eredmények el­érése már csupán a káderektől függ; azoktól a káderektől, akik meg tudják valósítani a színvo­nalas vezetést, képesek a kom­munista munkastílusra, akik személyes jó példát mutatva, képesség szerint meggyőzően tudják a párt és kormány hatá­rozatait a termelőszövetkezetek­ben, gépállomásokon, állami gaz­daságokban a vezetőkkel és a dolgozókkal és az egyénileg gazdálkodó parasztokkal is meg­értetni; azoktól az emberektől, akiknek megvan a megfelelő jártasságuk, tapasztalatuk a párttagok és rajtuk keresztül a dolgozók mozgósítására, a be­gyűjtési és az adófizetési tervek teljesítésére. Képesek-e a falusi pártszerve­zetek a jelenlegi erőkkel meg­birkózni a falu szocialista át­szervezésének feladataival, a mezőgazdaság fejlesztési határo­zat végrehajtásával? Nehezen volnának képesek s éppen ezért határozta el a párt Központi Ve­zetősége, hogy vissza kell en­gedni a faluból elkerült káderek egy részét a párt-, állami és gazdasági munkából, a falusi pártvezetés megerősítésére, hogy az élet minden területén meg­valósuljon a fő pártvezetés és az ellenőrzés. A falun a párttitkár legyen a legképzettebb, a legközmegbe­­csültebb személy. Ezt a megbe­csülést azonban nem adják kön­­­nyen,­­de rá kell szolgálni, és számos falusi párttitkár már rászolgált erre. Persze ezt a megbecsülést úgy nem lehet ki­vívni, hogy csak a magunk dol­gával törődünk és majd amikor időnk engedi, foglalkozunk a pártmunkával is, mint ahogy eddig jónéhány nem függetlení­tett községi párttitkár is tette. A falusi pártszervezetek meg­erősítése érdekében a Szentesi Járási Pártbizottság közel két hónappal ezelőtt már helyezett le elvtársakat több községbe. Például Őze elvtársat Derekegy­­házára, Fábiánsebestyénbe Ve­rők elvtársat és még másokat, de már­is az tapasztalható, hogy a pártéletben a munka javult, ami nem lesz hatástalan a ter­melésre és az állampolgárok kö­telezettsége teljesítésére sem. Hasznos tehát, ha a faluról el­került káderek egy része vissza­megy a faluba. Most az a fela­dat tehát, hogy alaposan fel­mérjék a falusi pártszervezetek ilyen irányú szükségleteiket, tá­jékoztassák erről a megyei és a járási pártbizottságot. S jelezzék azt is, hogy személy szerint ki­ket szeretnének, ha visszatérné­nek a faluba vezetőnek, vagy a termelő munkába. Mert az utób­biról sem szabad megfeledkezni. Olyan emberekre is szükség van — különösen a tsz-ekben —, akik a kapa nyelét is megfog­ják, mert egyes termelőszövet­kezetekből sokan elmentek és az idősebbeknek már­­ nehezeb­ben megy a munka. Vagy gon­doljunk arra, hogy a gépállo­másokon is állandó, jól szak­képzett törzsgárdát kell kiala­kítani. Az árpádhalmiak ezt jól csinálják­­, nem véletlenek jó eredményeik. A jó vezetéshez az is szüksé­ges, hogy a párttagság és a dol­gozók kövessék a párt szavát. Olyan vezetőkre van szükség, akik szocialista iparunk termé­keit, a traktorokat és az egyéb gépeket a leggazdaságosabban tudják felhasználni a tsz-ekben. Nehéziparunk, szerszámgépgyár­tó iparunk továbbra is fő for­rása lesz mind az ipar, mind a mezőgazdaság fejlesztésének, sőt számíthatunk arra, hogy a jövő­ben a növényápoláshoz szüksé­ges különböző kapálógépeket is nagyobb mértékben gyárt ipa­runk. De ezeknek a gépeknek kezeléséhez is emberek kellenek majd; olyanok, akik jól, gazda­ságosan fel tudják használni a terméshozam növelése érdeké­ben. Márciusban elkezdődik he­lyenként az új pártbizottságok, vagy egységes falusi pártvezető­ségek megválasztása. Ez ad nagy jelentőséget majd a falusi ös­­­szevont taggyűléseknek. Nem ki­sebb dologról van szó tehát, mint arról, hogy minden kom­munista álljon sorompóba, vál­laljon pártmegbízatást, megin­gathatatlanul harcoljon a párt­és kormányhatározatok végre­hajtásáért. Szánjanak síkra, lep­lezzenek le minden olyan néze­tet, amely a párt politikáját el­ferdíti vagy a párt vezető szere­pét lebecsült Párt nélkül nincs népi demokrácia. A párt képes és hivatott is történelmi felada­tának teljesítésére és az erős fa­lusi pártszervezetek meg tud­nak birkózni a legnehezebb fela­datokkal is. A párt ereje elméleti, szerve­zeti és a párttagok cselekvési egységében rejlik. Nem a szám­szerűség a döntő, hanem a párt­tagság mélységes odaadása, lel­kesedése, áldozatvállalása közös ügyünk, előrehaladásunk iránt Ezért most a pártépítő munká­ban soronkövetkező döntő lánc­szem a falusi politikai munka megjavítása. A megyék begyűjtési rangsora A felszabadulás tiszteletére in­dult begyűjtési versenyben a be­gyűjtési minisztérium legutóbbi ér­tékelése szerint az év első két hó­napjában elért eredmények alap­ján a megyék rangsora a követ­kező: 1^.: 1. Győr, 2. Komárom, 3. Somogy, 4. Vas, 5. Veszprém, 6. Zala, 7. Tolna, 8. Békés, 9. Szolnok, 10. Csongrád, 11. Fejér, 12. Pest, 13. Baranya, 14. Borsod, 15. Szabolcs, 16. Heves, 17. Hajdú, 18. Nógrád, 19. Bács, , ÁRA: 50 FILLÉR i ri-n-.». --- ■ r-n A szegedi járásban már minden termelő kicserélte a tavaszi búzavetőmagot Csütörtökön tartotta alakuló ülését a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség I­Z­O­T­T­S­Á­G­Á­N­A­K LAP­JA PÉNTEK, 1955 MÁRCIUS 11. Csongrád megye üzemeinek dolgozói röpgyűléseken tiltakoztak Németország újra fel­fegyver­zése ellen A Szakszervezeti Világszövetség felhívására szerte a világon mindenütt harci napot tartottak csütörtökön a dolgozók. Csongrád megye üzemeinek dolgozói is felemelték tiltakozó szavakat a párizsi szerződések és Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Ugyanakkor, amikor az üzemek dolgozói ki­fejezték elszánt tiltakozásukat, a háború ellen­­ megkezdődött a felszabadulási műszak szervezése. Harci műszak Nagylakon Csütörtökön reggel a Nagylaki Kendergyárban is röpgyűléseket tartottak. A felszólalók elmondot­ták, hogy sokkal több félteni va­lójuk van a háborús kalandorok­nak, mint gondolják. Nemcsak a népek akarata áll velük szemben, hanem a népek ereje is. A 900 mil­­liós béketábor legyőzhetetlen. A finomfonások műhelyében Ar­­gyelán Ilona szakszervezeti bizal­mi és Gyulai István művezető megígérte az üzemrész nevében: arra törekednek, hogy minden fi­nom fonás teljesítse normáját. Ép­pen ezért elhatározták: három na­pos harci műszakot tartanak üzem­részükben. A kártoló részleg röpgyűlésén Tóth Vas István művezető szintén megígérte, hogy biztosítja üzem­­részlege részére a műszaki előfelté­teleket, hogy április 4-ig hazánk felszabadulásának 10. évfordulójáig minden egyes dolgozó teljesítse elő­irányzatát és a vállalását. Bélik Istvánná kiszerelő is­ felszó­­lalt. Miután szólott a március 10-i harci nap jelentőségéről, a dolgozók egyentető hatalmas akciójáról, meg­jegyezte, hogy inkább dolgoznak sültkrumplin, s vállalják a nehéz­ségeket, csak háború ne legyen. Egyeseknek olyan véleményük volt, hogy nem őrájuk hízzák a vi­lág sorsát, a politikusok úgyis azt csinálnak, amit akarnak. A fel­világosítás nyomán azonban ezek­nek is megváltozott a véleményük. Megértették: a harci napon a vi­lág népei figyelmeztetik azokat a politikusokat, akik a párizsi szer­ződések további sorsáról döntenek, hogy 900 millió ember békét akar, hogy országunk nagy szabadságünnepét a munka új győzelmeivel ünnepeljük. A béke-aláírás gyűjtés is változatlan lendület­tel folyik üzemeinkben. Az aláírások milliói nem egyszerű kézjegyek a fehér papírsorokon, hanem mögöttük a békéért harcolni kész emberek milliói sorakoznak fel mindennapos munkájukkal, lanka­datlan küzdelmükkel. Tiltakoztak a csongrádiak A Csongrádi Bútorgyár dolgozói csütörtökön reggel hamarabb ér­keztek munkahelyükre. Fél hét után néhány perccel megkezdődtek üzem­részl­egenként a röpgyűlések- A rövid kis ismertetés után egy­más után szólaltak fel a műszaki és fizikai dolgozók tiltakozva a há­ború ellen. Johanovics művezető ökölbe szo­rított kézzel beszélt a burzsoá po­litikusokról, akik azt hiszik, hogy az egymásközt szokásos, megté­vesztő manővereket a tömegekkel szemben is használhatják. — Tévednek ezek a politikusok — állapította meg Johanovics elv­­társ és így folytatta: — Elég volt a háborúból. Békében akarunk élni családunkkal, így vélekedett a többi üzemi dol­gozó is és a felszólalók mindannyi­an a békés munkáról beszéltek. Greskovicené megható szavakkal mondotta el férje elvesztését, a második világháború borzalmait. A Csongrádi Bútorgyár dolgozói a következő táviratot küldt­ék a Szakszervezetek Országos Központ­jához: »Mi, a Csongrádi Bútorgyár dolgozói, csatlakozunk ahhoz a hatalmas méretű mozgalomhoz, amely tiltakozik a revansvágyó nyu­gatnémet hadsereg feltámasztása ellen. A múlt háborúban sokat szenvedtünk ezért, mi nem akarunk többé gyászoló özvegyeket, síró édesanyákat és árva csecsemőket látni. Mi békében akarunk dolgozni. Követeljük a pusztító atom- és hidrogénbomba használatának betiltását és a nagyhatalmak vezetői tanácskozásának összehívását!" Röpgyülések a Mérleggyárban A Hódmezővásárhelyi Mérleg­­gyárban a reggeli szünetben tartot­ták üzemrészlegenként a tiltakozó röpgyűléseket. Az előadók ismer­tették a jelenlegi nemzetközi hely­zetet és elmondották, hogy nem volt még a világon tömegakció, amely oly széles rétegeket mozgósított volna, mint a nyugatnémet újra­­felfegyverzés elleni tiltakozás. Kugler György hozzászólásában hangoztatta, hogy a magyar dol­gozó nép — köztük a mérleggyá­riak is — a legmesszebbmenőkig elítélik a nyugati tőkés hatalmak háborús törekvéseit. Amíg ők a hid­rogénbombák kipróbálásán mester­kednek és Nyugat-Németország fel­fegyverzését akarják elérni, mi békeszerető dolgozók békét termelő munkát folytatunk. A többi között felszólalt Donáth Mihály elvtárs is, aki elmondotta, hogy ő, mint a mérleggyár egyik segédmunkása, szintén ki akarja venni részét a termelésből. — Nem akarunk háborút és nem akarjuk a felszabadulás előtti nyo­mort, a nagy munkanélküliséget —— mondotta. Mogyorósi Gyula elvtárs hozzá­szólásában a világ össz dolgozói­nak a mai napon elindított nagy tömegmozgalmáról beszélt. — Mi, mérleggyári dolgozók, megvédjük mindazt, amit a fel­szabadulás óta eltelt 10 esztendő­­ben építettünk — hangoztatta Mo­gyorósi elvtárs. Kecsmár László elmondotta a röpgyűlésén, hogy a Mérleggyár dolgozói munkaversennyel is har­colna a világ békéjéért és a fel­­szabadulási műszakban fokozottabb lendülettel dolgoznak, hogy a gyá­ri tervet teljesítsék. Közgyűlések voltak Vásárhely és a megye többi üzemeiben is. A Harisnyagyárban a termelési érte­kezlettel kapcsolták össze a Nyu­­gat-Németország felfegyverzése el­leni tiltakozó megmozdulást. Borús az ég, csurran az eresz, mégis derűs ez a nap Makón. Vendége­ket fogad a város: a tá­voli rónák, Oleg Kosevoj, Zója, Szlahánov szülő­földje, a hatalmas, erős és békés szovjet haza küldötteit. Barátságát üzente velük a Volga, üdvözletét a vén Ural, s a jóföldű Kubán vidék dalosajkú, erős akaratú, szorgos népe. R. Ny.Kar­­tasov a szovjet mező­­gazdasági minisztérium­ból, P. U. Brovka író Belorusziából jött el a feketevizű Maros part­jára, megnézni hogyan élnek itt az emberek. Útjuk Szegedről a ma­kói városi tanácshoz ve­zet, de ott nem marad­nak csak néhány percig. Nem hívei a hosszas, ci­­kornyás fogadtatásnak. Igyekeznek a hivatalból — ahogy mondják — ki­­a nép, az emberek közé. A vendéglátók talán még érzik a baráti kéz szo­rítását, és a két szovjet ember máris élénken vi­tatkozik az Úttörő TSZ tagjaival. P. U. Brovka­, a­ Belo­­rusz föld­költő fia kér­ges tenyerű szövetkezeti parasztok szavaiban ku­tatja a makói nép múlt­ját, s jelenét. Az öreges beszédű, de bizakodó te­kintetű özvegy asszony, Balázs Ferencné borús múltja és megváltozott élete, aztán a Vízi Mi­hályé kerül a serényen jegyzetelő vendég no­teszébe. Irogat és kér­dez ... Körülötte mosolygóké­pű és kíváncsi tekintetű emberek. Az őszülő Vízi Mihály éppen azt beszé­li, mennyi volt tavaly a jövedelme. — Tizenhat ezer forint, 31 és fél mázsa kukori­ca, 17 mázsa búza, 96 kiló cukor és még más egyéb is a 432 egység után — hangzik a szó.— Van fejős tehenem is. Az idénre meg jó három disznót vágtam, így beszélnek a többi­ek is, Szabó Andrásné, Háló Jánosné és mások. Brovka elvtárs meg­ír­ja, írja serényen a ne­veket, a történeteket. — Özv. Bíró Jánosné 69 éves, a hagymaterme­lésben dolgozik.­­A toll kissé megáll. — 69 év? — Eleget keres ahhoz, hogy megéljen? — kér­dezi a vendég, s máris írja Bíró néni határozott válaszát: — Van mindenem elég. A szovjet ember arcán az öröm mosolya villan a társalgás végén. — Ha beszélnék ma­gyarul — mondja — szovjet kolhozban érez­­ném magam. Az Úttörő TSZ-ből a Makói Hagymakísérleti Gazdaságba látogatnak a szovjet emberek. Itt R. Ny. Kartasové a szó. Mint az Úttörő TSZ-ben, itt is szakmai kérdések­ről beszélget a vezetők­kel, szakemberekkel. Fi­gyelmesen hallgatja Bru­der elvtársnak, a gazda­ság igazgatójának ismer­tetőjét a kutatások ered­ményéről, aztán afelől érdeklődik, használják-e a gazdaságban és kör­nyékén a műtrágyát és a baromfi trágyát. — Önöknél — mondja Kartasov elvtárs — ide­genkednek kissé a mű­trágyától. Pedig egy-egy gazdaság megerősítésé­ben a műtrágya nagyon fontos.­­A Kubán-vidék gazdag talaj, mégis hasz­nálják a műtrágyát, hogy nagy eredményeket érjenek el. Ezután a kutatások eredményeinek elterjesz­tésére terelődik a szó. — A jó módszerek el­terjesztése a legfontosabb — hangsúlyozza R. Ny. Kartasov. — Nálunk a legkisebb eredményeket is gyorsan elterjesztik, röplapokat, plakátokat adnak ki. Liszenkó aka­démikust azért szeretik nálunk, mert eredménye­it gyorsan elterjeszti. Újságcikkeket ír, újság­írókkal beszélget a kí­sérletek eredményeiről és kimegy a termelőkhöz, a kolhozokba. Ez a helyes. Sok mindenről lehetett volna még beszélni, sok mindent meglátogathat­tak volna Makón a szov­jet vendégek, de a nap halad. P. U. Brovka és R. Ny. Kartasov elvtár­sak útra kellek megis­merni szépülő hazánkat és — mint Brovka elv­­társ a fogadáson mondja — tanítani a népet és tanulni tőle. (Bamtaink Jllakétt 4

Next