Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)
1955-07-26 / 174. szám
Világ proletárjai egy eaulj e teli! AZ MDF CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam,171.szám Ára: 50 fillér Kedd, 1955. július 26. Új szakasz kezdete a nemzetközi politikában (P. 1.) Az elmúlt tíz esztendő legnagyobb jelentőségű nemzetközi eseménye kétségtelenül a négy nagyhatalom kormányfőinek az elmúlt héten Genfben megrendezett értekezlete volt. A résztvevő szovjet, angol, amerikai és francia kormányküldöttség hat napon át folytatott tanácskozásait világszerte a legnagyobb érdeklődéssel kísérték, hiszen nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy a kormányfők megtalálják-e a fennálló nagy nemzetközi problémák megoldásának új módszereit, olyan módszereket, amelyek egyaránt alkalmasak a béke további fenntartására és államaik közötti jóviszony kialakítására. Attól kezdődően, hogy pár hónappal ezelőtt bizonyossá vált a négy nagyhatalom kormányfői értekezletének megtartása, a világpolitikában fokozatosan enyhülni kezdett a feszültség. Az osztrák államszerződés megkötése, a szovjet —jugoszláv tárgyalások befejezése és az Egyesült Nemzetek Szervezetének 10 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepi ENSZ-közgyűlés is hozzájárult ahhoz, hogy nagymértékben megenyhült a nemzetközi légkör. Ez azután döntően segítette elő, hogy a négy kormányfő értekezlete eredményes legyen. Az értekezlet — mint a kormányfők nyilatkozataiból is megállapítható — elérte kitűzött célját: megtalálta a hidegháború felszámoláshoz vezető utat. Az értekezlet legnagyobb eredménye, hogy a kormányfőknek sikerült megteremteniök a kölcsönös bizalmat. — „A Genfben megtartott kormányfői találkozó — mondotta többek között nyilatkozatában Bulganyin elvtárs — pozitív jelentőségű volt az államok közötti... elengedhetetlenül szükséges bizalom helyreállítása szempontjából. Mindenekelőtt elő fogja segíteni ezt a hatalmak vezetői között Genfben kialakult személyes kapcsolat. Mi jobban megismertük itt egymást, kicseréltük véleményünket számos, igen fontos nemzetközi kérdésben. Jóllehet, néhány kérdésben álláspontunk nem volt azonos, az értekezlet egészben véve az őszinteség légkörében és résztvevőinek a kölcsönös megértésre irányuló törekvése jegyében folyt le". A tanácskozás során megvitatott négy nemzetközi kérdés — Németország egységének helyreállítása, az európai biztonság megteremtése, a leszerelés megvalósítása, a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése — közül konkrétan egyben sem került sor teljes, végérvényes megegyezésre. Ez természetes is, hiszen az adott körülmények között nem lehetett várni, hogy tíz év problémáit egy hat napig tartó értekezleten — még ha kormányfői értekezlet is volt az — részleteiben is megoldják. Amit hat nap alatt tenni lehetett, azt a négy kormányfő megtette: összegezte a fennálló problémákat és irányelveiben meghatározta azokat a teendőket, amelyek végrehajtása után a kérdések legtöbbjében meg lehet találni a mindkét felet kielégítő megoldást. A négy külügyminiszter ez év októberében kezdődő, Genfben megtartandó értekezletén kezdi meg munkáját, hogy a megadott irányelveknek megfelelően továbbkeresse a megegyezés lehetőségeit. A leszerelés kérdésében már korábban megkezdődnek a tárgyalások: az Egyesült Nemzetek leszerelési bizottságának albizottsága augusztus 29-től kezdődően fog foglalkozni ezzel a kérdéssel. A világ közvéleménye és a nemzetközi sajtó örömmel üdvözli a genfi értekezlet eredményeit, azt, hogy a négy nagyhatalom egyetért a négy említett kérdés megoldásának szükségességében és a követendő eljárásokban is. Valamennyi lap közül a Pravda július 24-i számának vezércikke fejti ki a legtalálóbban véleményét a kormányfők tanácskozásairól. „A genfi értekezlet — állapítja meg többek között a Pravda idézett vezércikke — úgy kerül be a történelembe, mint új szakasz kezdete a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország viszonyában, elő fogja segíteni a bizalom megerősödését ezen államok és népeik között, pozitív jelentőségű lesz a többi állam számára is az egyetemes béke megszilárdításának ügye szempontjából“. A genfi értekezlet történelmi jelentősége abban van, hogy megnyitotta az utat a megérett nemzetközi problémáknak a nagyhatalmak által történő együttes megvitatása és megoldása felé, megalapozta a nagyhatalmak közötti együttműködés további fejlődését és bebizonyította, hogy a nemzetközi kérdések megoldása egyedül csak a mindkét fél érdekeinek legteljesebb figyelembevételével folytatott tárgyalások útján képzelhető el és valósítható meg. Ahhoz, hogy a négy nagyhatalom külügyminisztereinek októberben kezdődő tárgyalásai eredményesek legyenek, még további, nagy erőfeszítésekre van szükség. Bizonyos, hogy tárgyalásaik során felmerülnek majd kisebb-nagyobb nehézségek, azonban, ha a négy nagyhatalom között továbbra is fennáll a Genfben megnyilvánult együttműködési készség, úgy minden felmerülő kérdésben meg lehet találni a megegyezést. — „A szovjet kormány — mondotta a genfi értekezlet befejezésekor adott nyilatkozatában Bulganyin elvtárs — megteszi a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését és az egyetemes béke megszilárdítását szolgáló határozataink valóra váljanak". A szovjet kormányküldöttség lengyelországi látogatásai Varsó (TASZSZ) A Lengyelországban tartózkodó szovjet kormányküldöttség július 24-én M. A. Szuszlovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának vezetésével Krakkóból Zakopane üdülőhelyre érkezett. Útközben a küldöttség meglátogatta azokat a helyeket, amelyek Vlagyimir Iljics Lenin emlékét őrzik. Poroninoban a szovjet kormányküldöttség megkoszorúzta a Lenin emlékművet. A nagyobb szemveszteséget csak úgy tudjuk elkerülni, ha az aratás napokon belül befejeződik A tarlóhántás még mindig vontatottan halad a megyében Mindenütt megérett a gabona, sőt a legtöbb helyről már az aratás befejezését jelentették. Csongrád megyében azonban még több ezer hold gabona talpon áll, s ha egy-két napon belül nem aratják le, nagyfokú szemveszteség keletkezik, különösen a tavaszi árpában és búzában. Vasárnap — annak ellenére, hogy a délelőtti órákban sokfelé esett az eső —, megyeszerte arattak. Csupán a Hódmezővásárhelyi Gépállomás körzetébe tartozó termelőszövetkezetekben vasárnap mintegy 13—14 kombájn és 11 aratógép dolgozott. A kombájnok az eső ellenére mintegy 120 holdat, az aratógépek pedig majdnem 200 hold gabonát arattak le. Különösen Patkós Péter elvtársat, a Hódmezővásárhelyi Gépállomás kombájnvezetőjét illeti dicséret, aki gépével a Csapajev TSZ-ben vasárnap 15 holdat aratott le. A Szentesi Gépállomás dolgozóinak a mostani vasárnap már a harmadik munkában eltöltött vasárnapjuk volt. A legnagyobb teljesítményt ezen a vasárnapon érték el: három kombájn és 14 aratógép a délutáni órákig több mint 200 holdról vágta le a búzát. Molnár Pál és Bujdosó József húsz holdat aratott le. Az aratás múlt heti eredményeinek értékelése azt mutatta, hogy a hódmezővásárhelyi határban legsürgetőbb az aratás. Már csak ezért is súlyosan vétettek a vásárhelyi Előre, meg a Szabadság Termelőszövetkezet vezetői, akik mikor a délutáni órákban területükön arathatott volna a kombájn, nem szervezték meg, hogy a tagok akkorra segítsenek is. Emiatt vasárnap délután mindkét tsz-ben tétlenül állt a gép. Ugyancsak nagy hiba volt az is, hogy a vásárhelyi Táncsics TSZ-ben amiatt állott a kombájn, mert a Nagykirályhegyesi Gépállomáshoz tartozó kombájnvezető nem jelent meg a tsz-ben. Vasárnap nemcsak Vásárhelyen, hanem másfelé is arattak. A Kutasi úti Állami Gazdaságban összesen 115 hold kenyér- és takarmánygabonát vágtak le. Ezzel az eddig learatott terület 1035 holdra emelkedett. Az aratással egyidőben a cséplést is folytatták vasárnap a Kutasi úti Állami Gazdaságban. Az eddigi eredmények alapján búzából 13—14, árpából pedig 16—17 mázsás holdanként átlagtermést várnak. A Kutasi úti Állami Gazdaság dolgozói hétfőn is lankadatlan erővel arattak. Kedvező idő esetén ma, kedden be is fejezik mind az 1200 hold learatását. Hétfőn délben a szentesi járási tanács főagronómusa is jelentette telefonon, hogy a járáshoz tartozó tsz-ek közül 15-ben szombat estig befejeződött az aratás. A szentesi járásban vannak azonban még termelőszövetkezetek, ahol kisebb-nagyobb területen még talpon áll a gabona egy része. Mivel a gépek átcsoportosítása megtörtént, az aratás ütemének meggyorsulására megvan a lehetőség. Mindenütt teljes erővel dolgoznak a gépek. Vasárnap még azt közöltük, hogy az egy kombájnra jutó teljesítménnyel a mindszentiek vezetnek. Az Árpádhalmi Gépállomás azonban megelőzte a mindszentit, mert amíg Mindszenten 133 hold az egy kombájnra jutó teljesítmény, Árpádhalmán már 155 kat. hold. Tegnap a gépállomás 8 kombájnja dolgozott és több mint 100 holdat arattak le. A gépállomások legjobb kombájnistája jelenleg Pusztai József (Árpádhalom) 197 holdas teljesítménnyel. A legjobb aratógépkezelő pedig Molnár Pál (Szentes) 225 hold learatásával. Dicséret illeti Kardos János kombájnistát is (Mindszent), aki vasárnap estig 156 holdat aratott le. Annak ellenére, hogy az utóbbi napokban különösen meggyorsult a munka, megnyugvásra nincs semmi ok. A Hódmezővásárhelyi Gépállomás igazgatójának, lilefalvi elvtársnak tegnap délben tett nyilatkozata szerint különösen a megyeszékhely határában sürgető a munka, ahol nagy veszély áll fenn a szemveszteséget illetően is. Vásárhely határában őszi búza, tavaszi búza, tavaszi árpa és zab összesen még mintegy 850—900 hold áll talpon. Ha ezek learatását néhány napon belül be nem fejezik, a késlekedés súlyos károkkal járhat, mert nagyfokú szomveszteség állhat elő. A párt több alkalommal bírálta a termelőszövetkezeteket és a gépállomásokat hogy nem halad megfelelő ütemben a tarlóhántás, valamint a tanácsokat, hogy nem szorgalmazzák ezt a munkát. Ennek ellenére még mindig vontatottan halad ez a munka. A miniszteri utasítás pedig kimondja, hogy a cséplést addig megkezdeni nem lehetne, amíg a tarlóhántást mindenütt el nem végzik. Mivel a napokban a megye több részében felhőszakadás-szerű eső volt, a víz sokfelé áll a keresztek alatt, valamint a kukorica- és répaföldeken. A megyei tanács mezőgazdasági igazgatósága ezúton is felhívja minden termelő figyelmét, hogy az összegyűlt esővizet a legrövidebb időn belül vezessék le a földekről. Követendő kezdeményezés A hódmezővásárhelyi pártbizottsághoz az alábbi levél érkezett: „Nemrég olvastam, illetve tanulmányoztam át a Központi Vezetőség határozatát az új oktatási évrőlörömmel olvastam, hogy azok, akik az SZKP Történetét már tanulmányozták, részt vehetnek a Magyar Párttörténet tanulmányozásában. Ekkor jutott eszembe az a gondolat, hogy mivel több éve foglalkozom a vásárhelyi munkásmozgalom tanulmányozásával, úgy gondolom, elérkezett annak az ideje, hogy a vásárhelyi munkásmozgalom válogatott dokumentumait összegyűjtsük és azokat egy kis kötetbe ki is adjuk. Egyrészt így feltárulna Vásárhely forradalmi múltja, amiről sokat beszélünk, de kevés konkrétumot tudunk róla, másrészt pedig a magyar párttörténet tanulmányozását jobban el lehetne mélyíteni a hallgatókban. Azért fordulok a városi pártbizottsághoz, mert így elszigetelten csak lassan lehet ezt a tervet megvalósítani. De ha a pártbizottság értelmét és célját látja ennek a dokumentumkötetnek, akkor a párt segítségével sokkal könnyebben lehetne az anyagot összegyűjteni és feldolgozni. Amennyiben a párt foglalkozik ezzel a dologgal és segítségemre volna, akkor legközelebb elküldeném azt a tervezetet, amelyet összeállítottam, ami végigkíséri a vásárhelyi munkásmozgalom történetét. Szeretném tudni a pártbizottság véleményét Biró József középiskolai tanár , Biró József középiskolai tanárnak a vásárhelyi munkásmozgalom feldolgozásával kapcsolatos kezdeményezése dicséretes. A városi pártbizottság támogatni fogja munkájában, hiszen égetően szükség van a magyar párttörténet tanulmányozásához helyi dokumentumokra. Néhány szó a Nagymágocsi Állami Gazdaság dolgozóinak munkafegyelméről Nagymágocson van az ország egyik legnagyobb és legjelentősebb gyümölcstermelő állami gazdasága, amit bizonyít az is, hogy igen sűrűn látogatnak ide Budapestről a tanácsadók, a szakértők, az ellenőrök, hogy ellássák «szempontokkal» az igazgatót, a főagronómust, a főkönyvelőt. Négyszáz hold szilva, 90 hold alma, 120 hold őszibarack és mandula, no meg 260 hold újtelepítésű almafa gondozása, ápolása természetesen nem kis dolog. De ugyanúgy nem kis dolog a gazdaság 452 dolgozójának a munkáját is jól megszervezni, s a párt Központi Vezetőségének márciusi határozata értelmében a munkafegyelmet megszilárdítani. És ebben különösen nagy feladat vár az állami gazdaság pártszervezetére, a DISZ-re és az üzemi bizottságra. Ám Boták János elvtárs, a pártszervezet titkára arról panaszkodik, hogy ezek az »aktatáskás vendégek« csak az igazgatósággal tárgyalnak, a pártszervezet, a DISZ és a MEDOSZ vezetőségét nem keresik fel, hogy információt kérjenek az állami gazdaság problémáiról, többek között a munkafegyelemről is. Pedig volna éppen elég elmondanivaló ezzel kapcsolatban. Természetesen volna tennivaló is ... JBnti Béni elvtárs, a gazdaság MEDOSZ szakszervezetének elnöke elújságolná például, hogy — bár javult a munkafegyelem az utóbbi esztendőben —, de még most sem kielégítő. Ugyanez a véleménye Borók János elvtárs, üzemi párttitkárnak is. — A múlt esztendőben még megtörtént az is — mondja az üzemi bizottság elnöke —, hogy 270—300 százalékra teljesítették napi normájukat a permetezés során egyes dolgozók. De azután kiderült, hogy ezt a magas teljesítményt turpissággal érték el. A permetlevet ugyanis a gépből egyszerűen a földre eresztették ki, nem pedig a fákat permetezték vele. Ezáltal az államot kétszeresen is megkárosították: meg nem dolgozott munkáért vették fel a fizetést, de emellett a gyümölcsfákat nem védték meg a kártevők pusztítása ellen. Azóta sikerült az ilyen és ehhez hasonló visszaéléseket megszüntetni, s bizonyos fokig javult a dolgozók munkafegyelme is. Erről legjobban az tanúskodik, hogy jobb a munka minősége, most már a fák kapják meg a permetlevet, nem pedig a földdel itatják meg. Hogy ezt sikerült elérni, része van benne a pártszervezeten kívül a MEDOSZ-nak is, mert az üzemi bizottság mind a 18 munkacsapatba szakszervezeti bizalmiakat állított be, akik állandóan nevelik dolgozó társaikat és felvilágosítják őket arról, hogy saját maguk ellen is cselekszenek, ha fegyelmezetlenül dolgoznak és nem törekszenek a több, de ezzel együtt a jobb munkára. — Persze még sok javítanivaló van a munkafegyelem megszilárdításában — mondja Boták János elvtárs, üzemi párttitkár. Mindjárt példával is bizonyítja: — A napokban három fogatosnak reggel 5 órakor kellett volna elindulnia a cséplés színhelyére, hogy segítsenek a gabona behordásában, de ők csak 9 órára értek oda. Persze az ilyen fegyelmezetlenség hátráltatja az egész gazdaság munkáját. Elmondja Boták elvtárs, hogy a gazdaság pártszervezete minden taggyűlésen foglalkozik a munkafegyelem kérdésével, határozatot is hoznak a lazaságok, a fegyelmezetlenségek megszüntetésére, de a határozatok végrehajtását nem tudják ellenőrizni, mert az igazgatóság nem ad segítséget hozzá. Sőt az igazgatóság tagjai sem mutatnak példát a fegyelmezett munkában. Nem ártana tehát, ha a központi szakértők, tanácsadók, ellenőrök leutaznak Nagymágocsra, felkeresnék a pártszervezet és a MEDOSZ vezetőségét is, mert tőlük sok olyan dolgot hallanának, ami elősegítené a Nagymágocsi Állami Gazdaság munkája és a dolgozók munkafegyelme megjavulását. (v. gy.)