Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)

1955-07-26 / 174. szám

Világ proletárjai egy eaulj e teli! A­Z MD­F CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam,171.szám Ára: 50 fillér Kedd, 1955. július 26. Új szakasz kezdete a nemzetközi politikában (P. 1.) Az elmúlt tíz esz­­­­tendő legnagyobb jelentőségű nemzetközi eseménye kétségte­lenül a négy nagyhatalom kor­mányfőinek az elmúlt héten Genfben megrendezett értekez­lete volt. A résztvevő szovjet, angol, amerikai és francia kor­mányküldöttség hat napon át folytatott tanácskozásait világ­szerte a legnagyobb érdeklő­déssel kísérték, hiszen nem ke­vesebbről volt szó, mint arról, hogy a kormányfők megtalál­ják-e a fennálló nagy nemzet­közi problémák megoldásának új módszereit, olyan módsze­reket, amelyek egyaránt alkal­masak a béke további fenntar­tására és államaik közötti jó­­­viszony kialakítására. Attól kezdődően, hogy pár hónappal ezelőtt bizonyossá vált a négy nagyhatalom kor­mányfői értekezletének meg­tartása, a világpolitikában fo­kozatosan enyhülni kezdett a feszültség. Az osztrák állam­­szerződés megkötése, a szovjet —jugoszláv tárgyalások befe­jezése és az Egyesült Nemze­tek Szervezetének 10 éves fennállása alkalmából rende­zett ünnepi ENSZ-közgyűlés is hozzájárult ahhoz, hogy nagy­mértékben megenyhült a nem­zetközi légkör. Ez azután dön­tően segítette elő, hogy a négy kormányfő értekezlete eredményes legyen. Az­­ érte­­kezlet — mint a kormányfők nyilatkozataiból is megállapít­ható — elérte kitűzött célját: megtalálta a hidegháború fel­számoláshoz vezető utat. Az értekezlet legnagyobb eredménye, hogy a kormány­főknek sikerült megteremte­­­niök a kölcsönös bizalmat. — „A Genfben megtartott kor­mányfői találkozó — mondotta többek között nyilatkozatában Bulganyin elvtárs — pozitív jelentőségű volt az államok közötti... elengedhetetlenül szükséges bizalom helyreállí­tása szempontjából. Mindenek­előtt elő fogja segíteni ezt a hatalmak vezetői között Genf­ben kialakult személyes kap­csolat. Mi jobban megismertük itt egymást, kicseréltük véle­ményünket számos, igen fon­tos nemzetközi kérdésben. Jól­lehet, néhány kérdésben állás­pontunk nem volt azonos, az értekezlet egészben véve az őszinteség légkörében és részt­vevőinek a kölcsönös megér­tésre irányuló törekvése jegyé­ben folyt le". A tanácskozás során megvi­tatott négy nemzetközi kérdés — Németország egységének helyreállítása, az európai biz­tonság megteremtése, a lesze­relés megvalósítása, a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése — közül konkrétan egyben sem került sor teljes, végérvényes megegyezésre. Ez természetes is, hiszen az adott körülmények között nem lehe­tett várni, hogy tíz év problé­máit egy hat napig tartó érte­kezleten — még ha kormány­fői értekezlet is volt az — részleteiben is megoldják. Amit hat nap alatt tenni lehetett, azt­­ a négy kormányfő megtette: összegezte a fennálló problé­mákat és irányelveiben meg­határozta azokat a teendőket, amelyek végrehajtása után a kérdések legtöbbjében meg le­het találni a mindkét felet ki­elégítő megoldást. A négy külügyminiszter ez év októbe­rében kezdődő, Genfben meg­tartandó értekezletén kezdi meg munkáját, hogy a meg­adott irányelveknek megfele­lően továbbkeresse a megegye­zés lehetőségeit. A leszerelés kérdésében már korábban meg­kezdődnek a tárgyalások: az Egyesült Nemzetek leszerelési bizottságának albizottsága au­­­­gusztus 29-től kezdődően fog foglalkozni ezzel a kérdéssel. A világ közvéleménye és a nemzetközi sajtó örömmel üd­vözli a genfi értekezlet ered­ményeit, azt, hogy a négy nagyhatalom egyetért a négy említett kérdés megoldásának szükségességében és a köve­tendő eljárásokban is. Vala­mennyi lap közül a Pravda jú­lius 24-i számának vezércikke fejti ki a legtalálóbban véle­ményét a kormányfők tanács­kozásairól.­­ „A genfi érte­kezlet — állapítja meg többek között a Pravda idézett vezér­cikke — úgy kerül be a törté­nelembe, mint új szakasz kez­dete a Szovjetunió, az Ameri­kai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország viszonyában, elő fogja segíteni a bizalom megerősödését ezen államok és népeik között, pozitív jelentő­ségű lesz a­ többi állam szá­mára is az egyetemes béke megszilárdításának ügye szem­­­­pontjából“. A genfi értekezlet történelmi jelentősége abban van, hogy megnyitotta az utat a megérett nemzetközi problémáknak a nagyhatalmak által történő együttes megvitatása és meg­oldása felé, megalapozta a nagyhatalmak közötti együtt­működés további fejlődését és bebizonyította, hogy a nemzet­közi kérdések megoldása egye­dül csak a mindkét fél érdekei­nek legteljesebb figyelembevé­telével folytatott tárgyalások útján képzelhető el és valósít­ható meg. Ahhoz, hogy a négy nagyha­talom külügyminisztereinek októberben kezdődő tárgyalá­sai eredményesek legyenek, még további, nagy erőfeszíté­sekre van szükség. Bizonyos, hogy tárgyalásaik során felme­rülnek majd kisebb-nagyobb nehézségek, azonban, ha a négy nagyhatalom között to­vábbra is fennáll a Genfben megnyilvánult együttműködési készség, úgy minden felmerülő kérdésben meg lehet találni a megegyezést. — „A szovjet kormány — mondotta a genfi értekezlet befejezésekor adott nyilatkozatában Bulganyin elv­társ — megteszi a szükséges erőfeszítéseket annak érdeké­ben, hogy a nemzetközi fe­szültség enyhítését és az egye­temes béke megszilárdítását szolgáló határozataink valóra váljanak". A szovjet kormányküldöttség lengyelországi látogatásai Varsó (TASZSZ) A Len­gyelországban tartózkodó szovjet kormányküldöttség július 24-én M. A. Szuszlov­­nak, az SZKP Központi Bi­zottsága titkárának vezetésé­vel Krakkóból Zakopane üdülőhelyre érkezett. Útköz­ben a küldöttség meglátogat­ta azokat a helyeket, ame­lyek Vlagyimir Iljics Lenin emlékét őrzik. Poroninoban a szovjet kormányküldöttség megkoszorúzta a Lenin em­lékművet. A nagyobb szemveszteséget csak úgy tudjuk elkerülni, ha az aratás napokon belül befejeződik A tarlóhántás még mindig vontatottan halad a megyében Mindenütt megérett a ga­bona, sőt a legtöbb helyről már az aratás befejezését jelentették. Csongrád me­gyében azonban még több ezer hold gabona talpon áll, s ha egy-két napon belül nem aratják le, nagyfokú szemveszteség keletkezik, kü­lönösen a tavaszi árpában és búzában. Vasárnap — annak elle­nére, hogy a délelőtti órák­ban sokfelé esett az eső —, megyeszerte arattak. Csupán a Hódmezővásárhelyi Gép­állomás körzetébe tartozó termelőszövetkezetekben vasárnap mintegy 13—14 kombájn és 11 aratógép dolgozott. A kombájnok az eső ellenére mintegy 120 holdat, az ara­tógépek pedig majdnem 200 hold gabonát arattak le. Kü­lönösen Patkós Péter elv­társat, a Hódmezővásárhelyi Gépállomás kombájnvezető­jét illeti dicséret, aki gépé­vel a Csapajev TSZ-ben va­sárnap 15 holdat aratott le. A Szentesi Gépállomás dolgozóinak a mostani va­sárnap már a harmadik mun­kában eltöltött vasárnapjuk volt. A legnagyobb teljesít­ményt ezen a vasárnapon ér­ték el: három kombájn és 14 ara­tógép a délutáni órákig több mint 200 holdról vágta le a búzát. Molnár Pál és Bujdosó Jó­zsef húsz holdat aratott le. Az aratás múlt heti ered­ményeinek értékelése azt mutatta, hogy a hódmező­vásárhelyi határban legsür­getőbb az aratás. Már csak ezért is súlyosan vétettek a vásár­helyi Előre, meg a Sza­badság Termelőszövetke­zet vezetői, akik mikor a dél­utáni órákban területükön arathatott volna a kom­bájn, nem szervezték meg, hogy a tagok akkorra se­gítsenek is. Emiatt vasárnap délután mindkét tsz-ben tétlenül állt a gép. Ugyancsak nagy hiba volt az is, hogy a vá­sárhelyi Táncsics TSZ-ben amiatt állott a kombájn, mert a Nagykirályhegyesi Gépállomáshoz tartozó kom­bájnvezető nem jelent meg a tsz-ben. Vasárnap nemcsak Vásár­helyen, hanem másfelé is arattak. A Kutasi úti Álla­mi Gazdaságban összesen 115 hold kenyér- és takarmány­­gabonát vágtak le. Ezzel az eddig learatott terület 1035 holdra emelkedett. Az aratással egyidőben a cséplést is folytatták va­sárnap a Kutasi úti Álla­mi Gazdaságban. Az eddigi eredmények alapján búzá­ból 13—14, árpából pedig 16—17 mázsás holdan­ként­ átlagtermést várnak. A Kutasi úti Állami Gazda­ság dolgozói hétfőn is lanka­datlan erővel arattak. Ked­vező idő esetén ma, kedden be is fejezik mind az 1200 hold learatását. Hétfőn délben a szentesi járási tanács főagronómusa is jelentette telefonon, hogy a járáshoz tartozó tsz-ek kö­zül 15-ben szombat estig be­fejeződött az aratás. A szen­tesi járásban vannak azon­ban még termelőszövetkeze­tek, ahol kisebb-nagyobb területen még talpon áll a gabona egy része. Mivel a gé­pek átcsoportosítása megtör­tént, az aratás ütemének meggyorsulására megvan a lehetőség. Mindenütt teljes erővel dolgoznak a gépek. Vasárnap még azt közöltük, hogy az egy kombájnra jutó teljesítménnyel a mindszen­tiek vezetnek. Az Árpádhalmi Gépállo­más azonban megelőzte a mindszentit, mert amíg Mindszenten 133 hold az egy kombájnra jutó telje­sítmény, Árpádhalmán már 155 kat. hold. Tegnap a gépállomás 8 kom­bájnja dolgozott és több mint 100 holdat arattak le. A gép­állomások legjobb kombáj­nistája jelenleg Pusztai Jó­zsef (Árpádhalom) 197 hol­das teljesítménnyel. A leg­jobb aratógépkezelő pedig Molnár Pál (Szentes) 225 hold learatásával. Dicséret illeti Kardos János kom­bájnistát is (Mindszent), aki vasárnap estig 156 holdat aratott le. Annak ellenére, hogy az utóbbi napokban különösen meggyorsult a munka, meg­nyugvásra nincs semmi ok. A Hódmezővásárhelyi Gép­állomás igazgatójának, lile­­falvi elvtársnak tegnap dél­ben tett nyilatkozata szerint különösen a megyeszékhely határában sürgető a munka, ahol nagy veszély áll fenn a szemveszteséget illetően is. Vásárhely határában őszi búza, tavaszi búza, tavaszi árpa és zab összesen még mintegy 850—900 hold áll talpon. Ha ezek learatását néhány napon belül be nem fejezik, a késlekedés súlyos károk­kal járhat, mert nagyfokú szomveszteség állhat elő. A párt több alkalommal bírálta a termelőszövetkeze­teket és a gépállomásokat hogy nem halad megfelelő ütemben a tarlóhántás, va­lamint a tanácsokat, hogy nem szorgalmazzák ezt a munkát. Ennek ellenére még mindig vontatottan halad ez a munka. A miniszteri utasítás pedig kimondja, hogy a cséplést addig megkezdeni nem le­hetne, amíg a tarlóhántást mindenütt el nem végzik. Mivel a napokban a me­gye több részében felhősza­kadás-szerű eső volt, a víz sokfelé áll a keresz­tek alatt, valamint a ku­korica- és répaföldeken. A megyei tanács mezőgaz­dasági igazgatósága ezúton is felhívja minden termelő figyelmét, hogy az összegyűlt esővizet a legrövidebb időn belül vezessék le a földek­ről. Követendő kezdeményezés A hódmezővásárhelyi párt­­bizottsághoz az alábbi levél érkezett: „Nem­rég olvastam, illet­ve tanulmányoztam át a Központi Vezetőség határo­zatát az új oktatási évről­­örömmel olvastam, hogy azok, akik az SZKP Törté­netét már tanulmányozták, részt vehetnek a Magyar Párttörténet tanulmányozá­sában. Ekkor jutott eszem­be az a gondolat, hogy mi­vel több éve foglalkozom a vásárhelyi munkásmozga­lom tanulmányozásával, úgy gondolom, elérkezett annak az ideje, hogy a vásárhelyi munkásmozgalom váloga­tott dokumentumait össze­­gyűjtsük és azokat egy kis kötetbe ki is adjuk. Egy­részt így feltárulna Vásár­hely forradalmi múltja, amiről sokat beszélünk, de kevés konkrétumot tudunk róla, másrészt pedig a ma­gyar párttörténet tanulmá­nyozását jobban el lehetne mélyíteni a hallgatókban. Azért fordulok a városi pártbizottsághoz, mert így elszigetelten csak lassan le­het ezt a tervet megvalósí­tani. De ha a­­ pártbizottság értelmét és célját látja en­nek a dokumentum­kötet­nek, akkor a párt segítségé­vel sokkal könnyebben le­hetne az anyagot összegyűj­teni és feldolgozni. Amen­­­nyiben a párt foglalkozik ezzel a dologgal és segítsé­gemre volna, akkor legköze­lebb elküldeném azt a ter­vezetet, amelyet összeállí­tottam, ami végig­kíséri a vásárhelyi munkásmozga­lom történetét. Szeretném tudni a párt­­bizottság véleményét Biró József középiskolai tanár , Biró József középiskolai ta­nárnak a vásárhelyi munkás­­mozgalom feldolgozásával kapcsolatos kezdeményezése dicséretes. A városi pártbi­zottság támogatni fogja mun­kájában, hiszen égetően szük­ség van a magyar párttörté­net tanulmányozásához helyi dokumentumokra. Néhány szó a Nagymágocsi Állami Gazdaság dolgozóinak munkafegyelméről Nagymágocson van az or­szág egyik legnagyobb és legjelentősebb gyümölcster­melő állami gazdasága, amit bizonyít az is, hogy igen sű­rűn látogatnak ide­ Budapest­ről a tanácsadók, a szakér­tők, az ellenőrök, hogy el­lássák «szempontokkal» az igazgatót, a főagronómust, a főkönyvelőt. Négyszáz hold szilva, 90 hold alma, 120 hold őszibarack és mandula, no meg 260 hold újtelepítésű almafa gondozása, ápolása természetesen nem kis do­log. De ugyanúgy nem kis dolog a gazdaság 452 dolgo­zójának a munkáját is jól megszervezni, s a párt Köz­ponti Vezetőségének már­ciusi határozata értelmében a munkafegyelmet megszi­lárdítani. És ebben különö­sen nagy feladat vár az ál­lami gazdaság pártszerveze­tére, a DISZ-re és az üze­mi bizottságra. Ám Boták János elvtárs, a pártszervezet titkára arról panaszkodik, hogy ezek az »aktatáskás ven­dégek« csak az igazgató­sággal tárgyalnak, a párt­­szervezet, a DISZ és a MEDOSZ vezetőségét nem keresik fel, hogy információt kérjenek az állami gazdaság problémái­ról, többek között a munka­­fegyelemről is. Pedig volna éppen elég elmondanivaló ezzel kapcso­latban. Természetesen volna tennivaló is ... JBnti Béni elvtárs, a gaz­daság MEDOSZ szakszer­vezetének elnöke elújságolná például, hogy — bár javult a munkafegyelem az utóbbi esztendőben —, de még most sem kielégítő. Ugyanez a véleménye Borók János elv­társ, üzemi párttitkárnak is. — A múlt esztendőben még megtörtént az is — mondja az üzemi bizottság elnöke —, hogy 270—300 szá­zalékra teljesítették napi normájukat a permetezés so­rán egyes dolgozók. De az­után kiderült, hogy ezt a magas teljesítményt turpis­sággal érték el. A permetle­­vet ugyanis a gépből egysze­rűen a földre eresztették ki, nem pedig a fákat permetez­ték vele. Ezáltal az államot kétszeresen is megkárosítot­ták: meg nem dolgozott mun­káért vették fel a fizetést, de emellett a gyümölcsfákat nem védték meg a kártevők pusztítása ellen. Azóta sikerült az ilyen és ehhez hasonló visszaélése­ket megszüntetni, s bizonyos fokig javult a dolgozók mun­kafegyelme is. Erről legjob­ban az tanúskodik, hogy jobb a munka minősége, most már a fák kapják meg a per­­metlevet, nem pedig a föld­del itatják meg. Hogy ezt sikerült elérni, része­­ van benne a párt­­szervezeten kívül a ME­­DOSZ-nak is, mert az üze­mi bizottság mind a 18 munkacsapatba szakszer­vezeti bizalmiakat állított be, akik állandóan neve­lik dolgozó társaikat és felvilágosítják őket arról, hogy saját maguk ellen is cselekszenek, ha fegyelme­zetlenül dolgoznak és nem törekszenek a több, de ezzel együtt a jobb munkára. — Persze még sok javíta­nivaló van a munkafegyelem megszilárdításában — mond­ja Boták János elvtárs, üze­mi párttitkár. Mindjárt pél­dával is bizonyítja: — A napokban három fo­­gatosnak reggel 5 órakor kellett volna elindulnia a cséplés színhelyére, hogy se­gítsenek a gabona behordá­­sában, de ők csak 9 órára értek oda. Persze az ilyen fegyelmezetlenség hátráltatja az egész gazdaság munkáját. Elmondja Boták elvtárs, hogy a gazdaság pártszerve­zete minden taggyűlésen fog­lalkozik a munkafegyelem kérdésével, határozatot is hoznak a lazaságok, a fe­gyelmezetlenségek megszün­tetésére, de a határozatok végrehajtá­sát nem tudják ellenőrizni, mert az igazgatóság nem ad segítséget hozzá. Sőt az igazgatóság tagjai sem mutatnak példát a fe­gyelmezett munkában. Nem ártana tehát, ha a központi szakértők, tanács­adók, ellenőrök leutaznak Nagymágocsra, felkeresnék a pártszervezet és a MEDOSZ vezetőségét is, mert tőlük sok olyan dolgot hallanának, ami elősegítené a Nagymá­­gocsi Állami Gazdaság mun­kája és a dolgozók munka­­fegyelme megjavulását. (v. gy.)

Next