Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)
1955-07-27 / 175. szám
Világ proletárjai egyesültetett I VIHARSAROK AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 175. szám Szerda, 1955. július 27. Ara: 50 fillér A cséplőmunkások felelőssége (R. L.) Nehéz, de szép munka a cséplés. Nehéz, mert a rekkenő melegben az egész napi hajladozás, a csépléssel járó por, ami belepi a verejtékező arcot s a csokoládészínűre pirult hátat, próbára teszi az emberi szervezetet. Bár már eléggé elterjedt gép a kombájn, ami egyszerre arat és csépel, s megszabadítja a parasztembert a fárasztó, verejtékeztető csépléstől, de ma még a cséplőgépek dobjaival vezetjük ki a kalászokból a termés nagyobb hányadát. Éppen ezért nagy felelősség hárul a cséplőmunkásokra, hiszen most az aratás befejezte után az ő kezükben van az ország kenyérellátásának kulcsa. Most a cséplőgépkezelőkön és a cséplőmunkacsapat tagjain a I megye dolgozóinak tekintete is tőlük várja el a párt, a nép, hogy a legkisebb szemveszteséggel tegyék biztonságba a kenyérnekvalót. Erre a Minisztertanács határozata is kötelezi a cséplőmunkásokat, amikor azt mondja, hogy a cséplést úgy kell végezni és a gépet úgy kell beállítani, hogy a kicsépelt gabonában a törtszemek mennyisége a három százalékot ne haladja meg, a szalmában, golyvában és törekben pedig együttvéve az elcsépelt gabona súlyának, fél százalékánál több gabona ne legyen. A szemveszteséget a cséplés során mérésekkel kell ellenőrizni, mondja ki a rendelet, de mi ezúttal nem is rendeletismertetés céljából írjuk e néhány sort, hanem azért, hogy a cséplőmunkások megértsék munkájuk jelentőségét, pártszervezeteink pedig megértessék velük: gondos munkával a megyében száz és száz mázsa gabona megmenthető, figyelmetlenséggel, felületességgel viszont hiába volt a szemveszteség elleni küzdelmünk az aratás idején, kárba vész, amit akkor megtakarítottunk. A cséplőmunkások többsége megérti ezt, hiszen valamirevaló ember felszedegeti még az elhullajtott néhány búzaszemet is, nemhogy hagyná, hogy a törekben, pelyvában kilószámra szóródjék szét a mag. A jó munkát elsősorban a cséplőgépkezelő s az etető segítheti elő legsikeresebben, de ehhez a munkacsapat kollektív együttműködése is szükséges. Ha a gépkezelő szinte óránként figyeli a erőgépet és a cséplőgépet, ha az etető egyenletesen „fátyolszerűen“ adogatja a gépbe a kévéket, akkor egyenletesen, szívet vndítóan búg a gép, azt jelezve: itt lelkiismeretes emberek dolgoznak. Gyorsan és jó minőségben kell csépelni. E két feladatot egyesek ellentétként hajlamosak egymással szembeállítani. Vagy gyorsan, vagy jó minőségben, ilyen vagylagosan állítják fel e két feladatot azok, akik azt mondják „jó munkához idő kell!“. Ám annak ellenére, hogy kétségbe vonnánk azok állítását, akik a jó munkához bizonyos időt feltételeznek, mégis kénytelenek vagyunk vitába bocsátkozni ezzel a nézettel. Király Istvánnak, Koczka Imrének, a Cserebökényi Gépállomás gépészeinek nevét éppen azért ismerte meg a megye, mert ők gyorsan is, de jó minőségben is csépelnek. A sztahanovistákat, a kiváló munkásokat éppen a két tulajdonság jellemzi legjobban amellett, hogy szüntelenül törik a fejüket, hogyan tehetnék könnyebbé s ezzel egyidejűleg nagyobb a termelékenységűvé munkájukat. Amikor tehát a cséplőmunkások figyelmét a gyors és jó minőségű munkára hívjuk fel, a legkiválóbb dolgozókat állítjuk eléjük példaként. S még egy dologra kell hivatkoznunk, amikor a gyorsaságról és jó minőségről beszélünk: a gyors és jó minőségű munka nemcsak idő kérdése, hanem lelkiismereté is. Bizonyításként csak két példát említsünk az aratás idejéről. A forráskúti Petőfi TSZ-ben nem gereblyézték fel aratás után a tarlót, emiatt nem lehetett szántani. Fodor Ottó, a Kiskundorozsmai Gépállomás traktoristája este szerzett egy lovat, maga gereblyézte fel a tarlót, éjjel pedig felbontotta mind az egészet. A másik példa a következő: a szentesi Új Élet TSZ-ben mintegy másfél hete levágtak 40 hold gabonát, aztán napokig otthagyták a tarlón szerteszét, ahol az eső verte. Molnár Antal városi főagronómus mindennap ott járt el a föld mellett, mégsem intézkedett. De nem intézkedett a tsz kihelyezett agronómusa, Ugrai Antal sem, akinek ez elsősorban kötelessége lett volna. Nos, úgy gondoljuk, nem szükséges tovább bizonygatni, hogy gyorsan és ugyanakkor jó minőségben is lehet dolgozni, csak egy szükséges ehhez: lelkiismeretesség. A gyors cséplésre azért van szükség, mert az aratás megkésett és az esőzés miatt a szokásosnál tovább elhúzódik a cséplés, márpedig augusztusban nemcsak a nyári gázolókapálásra, de az őszi magágy készítéséhez és egyéb mezőgazdasági munkákhoz is idő, munkaerő kell, s ha a cséplés kitolódik, ez kitolhatja a többi soron következő munkák idejét, ami hátrányos a termelésre. Éppen ezért van nagy jelentősége az ifjú cséplő munkacsapatok országos versenyének, amelyhez a megyében is számos cséplőmunkacsapat csatlakozott. A versenyzők lelkesítése, munkájuknak elismerése, rendszeres értékelése és a közvélemény előtt való ismertetése a DISZ és a MEDOSZ feladata elsősorban. Mindig tudnia kell a megye dolgozóinak, hogy melyik cséplőmunkacsapat az első, de különösen a cséplőmunkacsapatoknak kell ismerniök a verseny állását. A cséplőgépeknél megfordul minden csépeltető parasztember, akikkel néhány jó szót váltanak a cséplés ideje alatt a cséplőmunkások. De csak a gépekhez beosztott népnevelők, begyűjtési megbízottak tartsák kötelességüknek felhívni a csépeltetők figyelmét az állam iránti kötelesség teljesítésének jelentőségére, a kenyérgabona feleslegre kötött értékesítési szerződés teljesítésére, de valamennyi cséplőmunkás. Amikor baráti szóval segítik, hogy abban a körzetben, ahol gépük csépel, ne legyen egyetlen olyan termelő sem, aki ne a géptől teljesítse beadását, akkor nemcsak az ország ellátása érdekében végeznek elismerésre méltó, hazafias cselekedetet, de önmaguknak is dicsőséget szereznek. Mert abban a körzetben, ahol minden termelő a géptől teljesíti beadását, ez bizonyára a cséplőmunkások, a gépekhez beosztott népnevelők jó munkájának lesz köszönhető. Jó munkát ehhez elvtársak a cséplőgépeknél! Alkotmányunk ünnepének tiszteletére cséplési, tarlóhántási, másodvetési és begyűjtési versenyt kezdeményeztek a pitvarosiak Pitvaroson a községi tanácsteremben vasárnap délután mintegy 115 emberyűlt össze. A nyilvános tanácsülésen arról beszélgettek, hogy mivel a pitvarosi dolgozó parasztoknak egy egészséges verseny kezdeményezéséhez minden alapjuk megvan, alkotmányunk ünnepének tiszteletére mezőgazdasági versenyt kezdeményeznek, amely augusztus 20-ig tart. A verseny szempontjait a községi tanács végrehajtó bizottsága már korábban kidolgozta, amelyet az egybegyűlt dolgozó parasztok megvitattak és el is fogadtak. Miért versenyeznek? Pitvaros határában — noha eleinte jól indult az aratás, tarlóhántás és a másodvetés — vasárnap délután még jónéhány hold gabona talpon állt. A versenyt kezdeményezők célja mindenekelőtt az volt, hogy az aratást mielőbb befejezzék. Éppen ezért versenyvállalásukban első pontként azt fogadták meg, hogy másnap, hétfő estig Pitvaroson teljesen befejezik az aratást. Ezt a vállalásukat teljesítették. A versenyfelhívás — amely a makói járás valamennyi községének dolgozó parasztjaihoz szól — a továbbiakban arról is beszél, hogy a pitvarosiak július 31-ig a learatott terület összes tarlóját felbántják, a felbántott területnek pedig húsz százalékát másodnövénnyel bevetik. A cséplés ügyében pedig úgy döntöttek, hogy augusztus 15-ig az utolsó szem gabonát is zsákba eresztik. A versenynek jövő évi haszna is lesz, legalábbis a vállalások egyik pontja ezt bizonyítja: augusztus 20-ig a kalászosok után az egész területnek 30 százalékát istállótrágyával megterítik. Azonban egyik legjelentősebb tett lesz Pitvaroson az, amit a dologzó parasztok a begyűjtési és az adófizetési terv teljesítésével kapcsolatban vállaltak. Azt határozták el ugyanis, hogy a begyűjtési tervüket augusztus 20-ig minden termény és állati termékféleségből száz százalékig teljesítik. Ugyanez idő alatt viszont az augusztus 31-ig esedékes adójukat is kifizetik. A nyilvános tanácsülésen a vita során több tanácstag és még annál is több dolgozó paraszt felszólalt. Seregélyes Lajos, Nagy Gábor egyéni dolgozó parasztok, Nagy Péter vb. tag és még sokan, akik felszólaltak, mind-mind egyetértettek a versenyfelhívásba foglalt vállalásokkal és fogadták: ők is augusztus 20-ra eleget tesznek beadási kötelezettségüknek. Elbírálták a megyében az egyéves tejtermelési verseny eredményeit Tavaly júniusban a Földművelésügyi Minisztérium egyéves tejtermelési versenyt hirdetett meg, amelyre Csongrád megye számos termelőszövetkezete és egyéni gazdálkodója benevezett teheneivel. A verseny most fejeződött be. Az elért eredmények az alábbiak: A termelőszövetkezeti kis tehenészetek versenyében első a földeáki Dózsa TSZ, ahol 26 tehén egy tehénre jutó fejési átlaga 4917 kiló. Második a makói Úttörő TSZ, amely 37 tehénnel nevezett be a versenyre, s az egy tehénre jutó fejési átlag 3865 kiló. Harmadik a szentesi Vörös Hajnal TSZ 3157 kilós fejési átlaggal. A termelőszövetkezeti nagy tehenészetek között első a vásárhelyi Dózsa TSZ, ahol 36 tehén után az egy tehénre jutó fejési átlag 3446 kiló. Második a szentesi Felszabadulás TSZ, ahol egy év alatt 50 tehéntől átlag 3435 kiló tejet fejtek. Az állami gazdaságok tehenészetei közül első a Székkutasi Kísérleti Gazdaság, mert 43 tehén után a fejési átlag tehenenként 4047 kiló. Második a Hódmezővásárhelyi Tangazdaság 3678 kilós fejési átlaggal, harmadik pedig a Szentesi Tangazdaság 2743 kilós átlaggal. A tejek versenyében első Csányi Mihály, a földeáki Dózsa TSZ tehenésze, aki 10 tehéntől 53 937 liter tejet fejt. Második Imre Lajos, a makói Úttörő TSZ tehenésze, harmadik Baranyi István ugyancsak az Úttörő TSZ tagja, negyedik pedig Kecskeméti István, a sövényházi Zója TSZ tehenésze. A megyében elért eredményeket figyelembe veszik az országos verseny elbírálásakor, hiszen minden versenykategóriában a tíz első értékes jutalmat kap a Földművelésügyi Minisztériumtól. Harminchárom mázsa horpa (Tudósítónktól.) A vásárhelyi Táncsics TSZ tagjai úgy szervezték meg a betakarítási munkát, hogy a kombájn által"learatott gabona szalmáját az aratással egyidőben takarítják le "a földről, hogy a másodvetést mielőbb földbe tehessék. A sok eső akadályozza a munkát, azonban a Hódmezővásárhelyi Harisnyagyár patronálásával jól előrehaladtak a betakarítással. Dicséretesen kiveszi részét a betakarításból a termelőszövetkezet DISZ-szervezete. Az őszi árpa nagy részét már elcsépelték, ami 18.40 mázsájával fizetett holdanként. Arra törekszenek a tsz-tagok, hogy mielőbb teljesítsék beadási kötelezettségüket. Örömmel fogadták a kenyérgabona szabad felvásárlásáról szóló rendeletet, s eddig 315 mázsa búzát beszállítottak, amelyből 3S mázsa kenyérgabonafelesleg. A tsz az eddig beszállított beadási búza és kenyérgabona felesleg után mintegy 33 mázsa korpát kap majd az államtól. A világ: minden TA 5 AROL A Szlovák Tudományos Akadémia Skalnaté Pleso-i obszervatóriuma eddig ismeretlen új kisbolygót fedezett fel Tudományos körökben az ilyen bolygók számát 44 ezerre becsülik. Ezek közül 1949-ig összesen még csak 1570-et fedeztek fel. Olyan kis égitestek ezek, amelyek a legkülönbözőbb pályákon keringenek a Nap körül, a Mars és a Jupiter közti térségben. A moszkvai faluszínház nemrégiben kerekeken gördülő színházat kapott. A színház berendezése elfér egy ZISZ-150- es tehergépkocsin. A cső tartóoszlopokból és vízhatlan vászonból álló 350 férőhelyes színházat az ügyes szerelők három óra alatt állítják fel. A kerekeken gördülő színház 40 négyzetméteres színpada lehetőséget nyújt nagyobb színdarabok bemutatására is. * Lipcse kirakataiban sok a szép külföldi áru. A legnagyobb sikere a tetszetős formájú, pirosra lakkozott magyar „Pannónia de luxe“ motorkerékpárnak van. A kirakatban megcsodált 250 köbcentis gép 70—80 km-es óránkénti sebesség mellett mindössze 3,5 liter benzint fogyaszt száz kilométerenkint. A gépeket napokon belül elkapkodják. * Nazim Hikmet, a világhírű török költő és békeharcos, aki a VIT vendége lesz Varsóban, fesztiváldalt írt a békéről és a barátságról. A dal zenéjét egy bolgár zeneszerző írta. „Ebben a dalban — mondotta Nazim Hikmet — akarom kifejezni mindazt, amit érzek és ami közel áll szívemhez akkor, amikor a fesztiválra gondolok“.•.A szlovéniai Sutla folyó közelében kőolaj után kutatnak. A geológusok ugyanis úgy vélik, hogy az egykori Pannóniai tenger egész területén kőolajnak kell lennie, sőt még azokon a területeken is, amelyek egykor mély tengeri öblök voltak, mint például a Sutla, Száva és a Krka völgye. Az első fúrótornyot már üzembe helyezték Brezsica közelében. A szakértők véleménye szerint 850 méter mélységben olajra bukkannak majd. Jól sikerült mezőgazdasági kiállítást tartottak Apátfalván Apátfalván mezőgazdasági kiállítást rendeztek vasárnap a vásártéren. A kiállítást Bíró Sándor, a hagyma-szakcsoport elnöke nyitotta meg, majd Mágori József vb.-elnök mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a kiállítás iskola, amelyen a látogatók megismerhetik a fejlett növénytermesztési és állattenyésztési módszerekkel elért nagyszerű eredményeket. A kiállításon egyéni parasztok, tsz-ek és állami gazdaságok vettek részt. A bírálóbizottság a szarvasmarhatenyésztés első díját Juhász Pálnak (Kövegy) ítélte „Rózsi“ nevű tehenéért, amely napi 24,5 liter tejet ad. A tehenet jelölték az Országos Mezőgazdasági Kiállításra is. Az 1/a díjat Balázs István makói egyéni gazda „Rózsi“ nevű tehene nyerte. A 2. díjat Balázs István makói tenyésztő „Zsuzska" nevű tehene, a 3. díjat az apátfalvi Dózsa TSZ „Bulla“ nevű tehene kapta. A növendék tenyészbikák közül az első díjat Izsák Antal rákosi tenyésztő „Pólux“ nevű bikája, az 1/a díjat özv. i Kocsis Józsefné ugyancsak rákosi parasztasszony „Pólux“ nevű növendékbikája kapta. A 2. díjat Hódi Sándor rákosi tenyésztő „Samu“ nevű bikája, a 3. díjat Balázs István ugyancsak rákosi tenyésztő „Mackó“ nevű növendékbikája kapta. A kiállításon 14 lovat állítottak ki. Az első díjat a Makói Kísérleti Gazdaság „Bogár“ nevű kancája nyerte, a 2. díjat is a gazdaság „Dunai“ nevű kancája kapta. Az egyéni tenyésztők közül az első díjat Lehóczki János (Nagylak) „Cica“ nevű kancája, a 2. díjat Oláh Mihály (Makó) „Bársony“ nevű kancája csikajával, a 3. díjat Horváth István (Makó) „Tündér“ nevű kancája nyerte. Részt vett a kiállítson az apátfalvi méhész szakcsoport is korszerű kaptárral. Mátő P. János, a szakcsoport elnökének hat méhcsaládja van és egy családtól az idén már 36 kiló mézet pergetett. A sertések közül az első díjat Kajós Dezső ambrózfalvi tenyésztő fehér húskocája nyerte, amelynek 12 malaca van. A koca 360 kilós. Az 1/a díjat ugyancsak Kajós Dezső bergshire süldője kapta. A 2. díjat Takács Mihály apátfalvi tenyésztő növendékkocája, a 3. díjat a Szegedi Sertéstenyésztő Vállalat corwall kocája nyerte. A 90 tagú hagyma-szakcsoport tagjai közül 22-en állítottak ki. Többek között Sóki János kendert, Biró Antal seprőcirkot, Ludányi Pál vöröshagymát és burgonyát. Sokan megcsodálták Vas Bálint rózsaburgonyáját, amelyből két darab 60 dekát nyomott. Biró Antal zöldségfélét állított ki. Kerekes József olyan téli retekkel szerepelt, amelyből egy két kilót nyomott. Lajtos István vb. elnökhelyettes kígyó uborkájából egy darab egy kilót nyomott. Elismeréssel szóltak a látogatók a magyarcsanádi Úttörő TSZ négyzetesen vetett heterózis kukoricájáról, amelyen már csövek is voltak. Az apátfalvi Dózsa TSZ olyan takarmányrépát állított ki, amely már 2,3 kilót nyomott, de a többi kiállított cukorrépák is elérték már az egy kilót. Magyarcsanádról Szűcs Sándor, valamint Dorogin Marinko terménye tűnt ki. Az utóbbi burgonyával vett részt és díjat is kapott. Egy fészek alól 90 dekát szedett fel. Sok jószágot és növényt állítottak ki, azonban a makói járás adottságai sokkal értékesebb anyag kiállítását is lehetővé tették volna. Az a hiba, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztályának növénytermesztési részlege keveset foglalkozott a kiállítás előkészítésével. Súlyos hiba, hogy teljesen hiányzott a kiállításról a földművesszövetkezet iparcikkekkel. A kiállításon egyébként 50 oklevelet osztottak ki és mintegy hatezer forint értékű pénzjutalmat.