Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)

1955-07-27 / 175. szám

Világ proletárjai egy­esül­t­e­tett I VIHARSAROK AZ MDP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 175. szám Szerda, 1955. július 27. Ara: 50 fillér A cséplőmunkások felelőssége (R. L.) Nehéz, de szép mun­ka a cséplés. Nehéz, mert a rekkenő melegben az egész napi hajladozás, a csépléssel járó por, ami belepi a verej­tékező arcot s a csokoládé­színűre pirult hátat, próbára teszi az emberi szervezetet. Bár már eléggé elterjedt gép a kombájn, ami egyszerre arat és csépel, s megszaba­dítja a parasztembert a fá­rasztó, verejtékeztető cséplés­­től, de ma még a cséplőgépek dobjaival vezetjük ki a kalá­szokból a termés nagyobb há­nyadát. Éppen ezért nagy fe­­­lelősség hárul a cséplőmun­­­­kásokra, hiszen most az ara­­t­­ás befejezte után az ő ke­zükben van az ország ke­nyérellátásának kulcsa. Most a cséplőgépkezelőkön és a cséplőmunkacsapat tagjain a I megye dolgozóinak tekintete i­s tőlük várja el a párt, a­ nép, hogy a legkisebb szem­­­veszteséggel tegyék bizton­­­ságba a kenyérnekvalót. Erre­­ a Minisztertanács határozata is kötelezi a cséplőmunkáso­kat, amikor azt mondja, hogy a cséplést úgy kell végezni és a gépet úgy kell beállítani, hogy a kicsépelt gabonában a törtszemek mennyisége a há­rom százalékot ne haladja meg, a szalmában, golyvában és törekben pedig együttvéve az elcsépelt gabona súlyának, fél százalékánál több gabona ne legyen. A szemveszteséget a cséplés során mérésekkel kell ellenőrizni, mondja ki a rendelet, de mi ezúttal nem is rendeletismertetés­­ céljából írjuk e néhány sort, hanem azért, hogy a cséplőmunkások megértsék munkájuk jelen­tőségét, pártszervezeteink pe­dig megértessék velük: gon­dos munkával a megyében száz és száz mázsa gabona megmenthető, figyelmetlen­séggel, felületességgel viszont hiába volt a szemveszteség el­leni küzdelmünk az aratás idején, kárba vész, amit ak­kor megtakarítottunk. A cséplőmunkások többsége megérti ezt, hiszen valamire­való ember felszedegeti még az elhullajtott néhány búza­szemet is, nemhogy hagyná, hogy a törekben, pelyvában kilószámra szóródjék szét a mag. A jó munkát elsősorban a cséplőgépkezelő s az etető se­­­­gítheti elő legsikeresebben, de ehhez a munkacsapat kollek­tív együttműködése is szük­séges. Ha a gépkezelő szinte óránként figyeli a erőgépet és a cséplőgépet, ha az etető egyenletesen „fátyolszerűen“ adogatja a gépbe a kévéket, akkor egyenletesen, szívet vn­­dítóan búg a gép, azt jelezve: itt lelkiismeretes emberek dolgoznak. Gyorsan és jó minőségben kell csépelni. E két feladatot egyesek ellentétként hajlamo­sak egymással szembeállítani. Vagy gyorsan, vagy jó minő­ségben, ilyen vagylagosan ál­lítják fel e két feladatot azok, akik azt mondják „jó mun­kához idő kell!“. Ám annak el­lenére, hogy kétségbe von­­nánk azok állítását, akik a jó munkához bizonyos időt fel­tételeznek, mégis kénytelenek vagyunk vitába bocsátkozni ezzel a nézettel. Király Ist­vánnak, Koczka Imrének, a Cserebökényi Gépállomás gé­pészeinek nevét éppen azért ismerte meg a megye, mert ők gyorsan is, de jó minőség­ben is csépelnek. A sztahano­vistákat, a kiváló munkáso­kat éppen a két tulajdonság jellemzi legjobban amellett, hogy szüntelenül törik a fe­jüket, hogyan tehetnék kön­­­nyebbé s ezzel egyidejűleg nagyobb a termelékenységűvé munkájukat. Amikor tehát a cséplőmunkások figyelmét a gyors és jó minőségű munká­ra hívjuk fel, a legkiválóbb dolgozókat állítjuk eléjük példaként. S még egy dologra kell hi­vatkoznunk, amikor a gyorsa­ságról és jó minőségről be­szélünk: a gyors és jó minő­ségű munka nemcsak idő kér­dése, hanem lelkiismereté is. Bizonyításként csak két pél­dát említsünk az aratás ide­jéről. A forráskúti Petőfi TSZ-ben nem gereblyézték fel aratás után a tarlót, emiatt nem lehetett szántani. Fodor Ottó, a Kiskundorozsmai Gép­állomás traktoristája este szerzett egy lovat, maga ge­reblyézte fel a tarlót, éjjel pedig felbontotta mind az egészet. A másik példa a kö­vetkező: a szentesi Új Élet TSZ-ben mintegy másfél hete levágtak 40 hold gabonát, az­tán napokig otthagyták a tar­lón szerteszét, ahol az eső verte. Molnár Antal városi főagronómus mindennap ott járt el a föld mellett, még­sem intézkedett. De nem in­tézkedett a tsz kihelyezett ag­­ronómusa, Ugrai Antal sem, akinek ez elsősorban köteles­sége lett volna. Nos, úgy gondoljuk, nem szükséges to­vább bizonygatni, hogy gyor­san és ugyanakkor jó minő­ségben is lehet dolgozni, csak egy szükséges ehhez: lelkiis­meretesség. A gyors cséplésre azért van szükség, mert az aratás meg­késett és az esőzés miatt a szokásosnál tovább elhúzódik a cséplés, már­pedig augusz­tusban nemcsak a nyári gá­zolókapálásra, de az őszi mag­ágy készítéséhez és egyéb me­zőgazdasági munkákhoz is idő, munkaerő kell, s ha a cséplés kitolódik, ez kitol­hatja a többi soron következő munkák idejét, ami hátrányos a termelésre. Éppen ezért van nagy jelentősége az ifjú­ csép­­lő munkacsapatok országos versenyének, amelyhez a me­gyében is számos cséplőmun­­kacsapat csatlakozott. A ver­senyzők lelkesítése, munká­juknak elismerése, rendsze­res értékelése és a közvéle­mény előtt való ismertetése a DISZ és a MEDOSZ feladata elsősorban. Mindig tudnia kell a megye dolgozóinak, hogy melyik cséplőmunkacsa­pat az első, de különösen a cséplőmunkacsapatoknak kell ismerniök a verseny állását. A cséplőgépeknél megfor­dul minden csépeltető pa­rasztember, akikkel néhány jó szót váltanak a cséplés ideje alatt a cséplőmunkások. De csak a gépekhez beosz­tott népnevelők, begyűjtési megbízottak tartsák köteles­ségüknek felhívni a csépelte­tők figyelmét az állam iránti kötelesség teljesítésének je­lentőségére, a kenyérgabona feleslegre kötött értékesítési szerződés teljesítésére, de va­lamennyi cséplőmunkás. Ami­kor baráti szóval segítik, hogy abban a körzetben, ahol gépük csépel, ne legyen egyetlen olyan termelő sem, aki ne a géptől teljesítse be­adását, akkor nemcsak az ország ellátása érdekében vé­geznek elismerésre méltó, hazafias cselekedetet, de ön­maguknak is dicsőséget sze­reznek. Mert abban a körzet­ben, ahol minden termelő a géptől teljesíti beadását, ez bizonyára a cséplőmunkások, a gépekhez beosztott népne­velők jó munkájának lesz kö­szönhető. Jó munkát ehhez elvtársak a cséplőgépeknél! Alkotmányunk ünnepének tiszteletére cséplési, tarlóhántási, másodvetési és begyűjtési versenyt kezdeményeztek a pitvar­osiak Pitvaroson a községi ta­nácsteremben vasárnap dél­után mintegy 115 ember­­yűlt össze. A nyilvános ta­nácsülésen arról beszélget­tek, hogy mivel a pitvarosi dolgozó parasztoknak egy egészséges verseny kezdemé­nyezéséhez minden alapjuk megvan, alkotmányunk ün­nepének tiszteletére mező­­gazdasági versenyt kezdemé­nyeznek, amely augusztus 20-ig tart. A verseny szempontjait a községi tanács végrehajtó bizottsága már korábban kidolgozta, amelyet az egy­begyűlt dolgozó parasztok megvitattak és el is fogad­tak. Miért versenyeznek? Pitvaros határában — noha eleinte jól indult az aratás, tarlóhántás és a má­sodvetés — vasárnap dél­után még jónéhány hold ga­bona talpon állt. A versenyt kezdeményezők célja minde­nekelőtt az volt, hogy az ara­tást mielőbb befejezzék. Ép­pen ezért versenyvállalá­sukban első pontként azt fo­gadták meg, hogy másnap, hétfő estig Pitvaroson telje­sen befejezik az aratást. Ezt a vállalásukat teljesí­tették. A versenyfelhívás — amely a makói járás valamennyi községének dolgozó paraszt­jaihoz szól — a továbbiak­ban arról is beszél, hogy a pitvarosiak július 31-ig a learatott terület összes tarlóját felbántják, a fel­­bántott területnek pedig húsz százalékát másodnö­vénnyel bevetik. A cséplés ügyében pedig úgy döntöttek, hogy augusztus 15-ig az utolsó szem gabonát is zsákba eresztik. A versenynek jövő évi haszna is lesz, legalábbis a vállalások egyik pontja ezt bizonyítja: augusztus 20-ig a kalászosok után az egész te­rületnek 30 százalékát istál­lótrágyával megterítik. Azonban egyik legjelentő­sebb tett lesz Pitvaroson az, amit a dologzó parasztok a begyűjtési és az adófizetési terv teljesítésével kapcso­latban vállaltak. Azt hatá­rozták el ugyanis, hogy a begyűjtési tervüket augusztus 20-ig minden termény és állati termék­féleségből száz százalékig teljesítik. Ugyanez idő alatt viszont az augusztus 31-ig esedékes adójukat is kifizetik. A nyilvános tanácsülésen a vita során több tanácstag és még annál is több dolgozó paraszt felszólalt. Seregé­lyes Lajos, Nagy Gábor egyéni dolgozó parasztok, Nagy Péter vb. tag és még sokan, akik felszólaltak, mind-mind egyetértettek a versenyfelhívásba foglalt vál­lalásokkal és fogadták: ők is augusztus 20-ra eleget tesz­nek beadási kötelezettségük­nek. Elbírálták a megyében az egyéves tej­termelési verseny eredményeit Tavaly júniusban a Föld­művelésügyi Minisztérium egyéves tejtermelési versenyt hirdetett meg, amelyre Csongrád megye számos ter­melőszövetkezete és egyéni gazdálkodója benevezett te­heneivel. A verseny most fe­jeződött be. Az elért eredmé­nyek az alábbiak: A termelőszövetkezeti kis tehenészetek versenyében első a­ földeáki Dózsa TSZ, ahol 26 tehén egy tehénre jutó fejési átlaga 4917 kiló. Második a makói Úttörő TSZ, amely 37 tehénnel nevezett be a versenyre, s az egy te­hénre jutó fejési átlag 3865 kiló. Harmadik a szentesi Vö­rös Hajnal TSZ 3157 kilós fe­jési átlaggal. A termelőszövetkezeti nagy tehenészetek között első a vásárhelyi Dózsa TSZ, ahol 36 tehén után az egy tehénre jutó fejési át­lag 3446 kiló. Második a szentesi Felszaba­dulás TSZ, ahol egy év alatt 50 tehéntől átlag 3435 kiló te­jet fejtek. Az állam­i gazdaságok tehe­nészetei közül első a Székkutasi Kísérleti Gazdaság, mert 43 tehén után a fejési átlag tehenen­ként 4047 kiló. Második a Hódmezővásárhe­­lyi Tangazdaság 3678 kilós fejési átlaggal, harmadik pe­dig a Szentesi Tangazdaság 2743 kilós átlaggal. A tejek versenyében első Csányi Mihály, a föl­deáki Dózsa TSZ tehené­sze, aki 10 tehéntől 53 937 liter tejet fejt. Második Imre Lajos, a makói Úttörő TSZ tehenésze, har­madik Baranyi István ugyan­csak az Úttörő TSZ tagja, ne­gyedik pedig Kecskeméti Ist­­ván, a sövényházi Zója TSZ tehenésze. A megyében elért eredmé­nyeket figyelemb­e veszik az országos verseny elbírálása­kor, hiszen minden verseny­kategóriában a tíz első érté­kes jutalmat kap a Földmű­velésügyi Minisztériumtól. Harminchárom mázsa horpa (Tudósítónktól.) A vásárhelyi Táncsics TSZ tagjai úgy szervezték meg a betakarítási munkát, hogy a kombájn által"learatott gabona szalmáját az­­ aratással egyidő­­ben takarítják le "a földről, hogy a másodvetést mielőbb földbe tehessék. A sok eső akadályozza a munkát, azonban a Hódmezővásárhelyi Haris­nyagyár patronálásával jól elő­rehaladtak a betakarítással. Di­cséretesen ki­veszi részét a be­takarításból a termelőszövet­kezet DISZ-szervezete. Az őszi árpa nagy részét már elcsépelték, ami 18.40 mázsá­jával fizetett holdanként. Arra törekszenek a tsz-tagok, hogy mielőbb teljesítsék beadási kö­telezettségüket. Örömmel fo­gadták a kenyérgabona sza­bad felvásárlásáról szóló ren­deletet, s eddig 315 mázsa bú­zát beszállítottak, amelyből 3S mázsa kenyérgabonafelesleg. A tsz az eddig beszállított be­adási búza és kenyérgabona fe­lesleg után mintegy 33 mázsa korpát kap majd az államtól. A világ: minden TA 5 A­R­O­L A Szlovák Tudományos Aka­démia Skalnaté Pleso-i ob­szervatóriuma eddig ismeret­len új kis­bolygót fedezett­ fel Tudományos körökben az ilyen bolygók számát 44 ezerre be­csülik. Ezek közül 1949-ig ös­­szesen még csak 1570-et fedez­tek fel. Olyan kis égitestek ezek, amelyek a legkülönbö­zőbb pályákon keringenek a Nap körül, a Mars és a Jupiter közti térségben. A moszkvai faluszínház nem­régiben kerekeken gördülő színházat kapott. A színház be­rendezése elfér egy ZISZ-150- es tehergépkocsin. A cső tartó­oszlopokból és vízhatlan vá­szonból álló 350 férőhelyes színházat az ügyes szerelők három óra alatt állítják fel. A kerekeken gördülő színház 40 négyzetméteres színpada lehe­tőséget nyújt nagyobb színda­rabok bemutatására is. * Lipcse kirakataiban sok a szép külföldi áru. A legna­gyobb sikere a tetszetős for­májú, pirosra lakkozott magyar „Pannónia de luxe“ motorke­rékpárnak van. A kirakatban megcsodált 250 köbcentis gép 70—80 km-es óránkénti se­besség mellett mindössze 3,5 liter benzint fogyaszt száz ki­­lométerenkint. A gépeket na­­­­­pokon belül elkapkodják. * Nazim Hikmet, a világhírű török költő és békeharcos, aki a VIT vendége lesz Varsóban, fesztivál­dalt írt a békéről és a barátságról. A dal zenéjét egy bolgár zeneszerző írta. „Ebben a dalban — mon­dotta Nazim Hikmet — aka­rom kifejezni mindazt, amit érzek és ami közel áll szívem­hez akkor, amikor a fesztiválra gondolok“.•­­.A szlovéniai Sutla folyó kö­zelében kőolaj után kutatnak. A geológusok ugyanis úgy vé­lik, hogy az egykori Pannóniai tenger egész területén kőolaj­nak kell lennie, sőt még azo­kon a területeken is, amelyek egykor mély tengeri öblök voltak, mint például a Sutla, Száva és a Krka völgye. Az első fúrótornyot már üzembe helyezték Brezsica közelében. A szakértők véleménye szerint 850 méter mélységben olajra bukkannak majd. Jól sikerült­ mezőgazdasági kiállítást­ tartottak Apátfalván Apátfalván mezőgazdasági kiállítást rendeztek vasárnap a vásártéren. A kiállítást Bíró Sándor, a hagyma-szakcsoport elnöke nyitotta meg, majd Má­­gori József vb.-elnök mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a kiállítás iskola, amelyen a látogatók megismerhetik a fej­lett növénytermesztési és állat­­tenyésztési módszerekkel elért nagyszerű eredményeket. A ki­állításon egyéni parasztok, tsz-ek és állami gazdaságok vettek részt. A bírálóbizottság a szarvas­marhatenyésztés első díját Ju­hász Pálnak (Kövegy) ítélte „Rózsi“ nevű tehenéért, amely napi 24,5 liter tejet ad. A tehe­net jelölték az Országos Me­zőgazdasági Kiállításra is. Az 1/a díjat Balázs István makói egyéni gazda „Rózsi“ nevű te­hene nyerte. A 2. díjat Balázs István makói tenyésztő „Zsuzs­­ka" nevű tehene, a 3. díjat az apátfalvi Dózsa TSZ „Bulla“ nevű tehene kapta. A növendék tenyészbikák közül az első díjat Izsák An­­­tal rákosi tenyésztő „Pólux“ nevű bikája, az 1/a díjat özv. i Kocsis Józsefné ugyancsak rá­kosi parasztasszony „Pólux“ nevű növendékbikája kapta. A 2. díjat Hódi Sándor rákosi tenyésztő „Samu“ nevű bikája, a 3. díjat Balázs István ugyan­csak rákosi tenyésztő „Mackó“ nevű növendékbikája kapta. A kiállításon 14 lovat állí­tottak ki. Az első díjat a Makói Kísérleti Gazdaság „Bogár“ nevű kancája nyerte, a 2. díjat is a gazdaság „Dunai“ nevű kancája kapta. Az egyéni te­nyésztők közül az első díjat Lehóczki János (Nagylak) „Cica“ nevű kancája, a 2. díjat Oláh Mihály (Makó) „Bár­sony“ nevű kancája csikajával, a 3. díjat Horváth István (Makó) „Tündér“ nevű kan­cája nyerte. Részt vett a kiállítson az apátfalvi méhész szakcsoport is korszerű kaptárral. Mátő P. János, a szakcsoport elnöké­nek hat méhcsaládja van és egy családtól az idén már 36 kiló mézet pergetett. A sertések közül az első dí­­jat­ Kajós Dezső ambrózfalvi tenyésztő fehér húskocája nyerte, amelynek 12 malaca van. A koca 360 kilós. Az 1/a díjat ugyancsak Kajós Dezső bergshire süldője kapta. A 2. díjat Takács Mihály apátfalvi tenyésztő növendékkocája, a 3. díjat a Szegedi Sertéste­nyésztő Vállalat corwall ko­cája nyerte. A 90 tagú hagyma-szakcso­port tagjai közül 22-en állítot­tak ki. Többek között Sóki Já­nos kendert, Biró Antal seprő­cirkot, Ludányi Pál vöröshagy­mát és burgonyát. Sokan megcsodálták Vas Bálint ró­zsaburgonyáját, amelyből két darab 60 dekát nyomott. Biró Antal zöldségfélét állított ki. Kerekes József olyan téli re­tekkel szerepelt, amelyből egy­­ két kilót nyomott. Lajtos István vb. elnökhelyettes kí­­gyó uborkájából egy darab egy kilót nyomott. Elismeréssel szóltak a láto­gatók a magyarcsanádi Út­törő TSZ négyzetesen vetett heterózis kukoricájáról, ame­lyen már csövek is volta­k. Az apátfalvi Dózsa TSZ olyan takarmányrépát állított ki, amely már 2,3 kilót nyo­mott, de a többi kiállított cu­korrépák is elérték már az egy kilót. Magyarcsanádról Szűcs Sándor, valamint Do­­rogin Marinko terménye tűnt ki. Az utóbbi burgonyával vett részt és díjat is kapott. Egy fészek alól 90 dekát sze­dett fel. Sok jószágot és növényt ál­lítottak ki, azonban a makói járás adottságai sokkal érté­kesebb anyag kiállítását is le­hetővé tették volna. Az a hi­ba, hogy a járási tanács me­zőgazdasági osztályának nö­vénytermesztési­­ részlege ke­veset foglalkozott a kiállítás előkészítésével. Súlyos hiba, hogy teljesen hiányzott a ki­állításról a földművesszövet­­­­­kezet iparcikkekkel. A kiállí­­­­táson egyébként 50 oklevelet osztottak ki és mintegy hat­ezer forint értékű pénzjutal­­­­mat.

Next