Világ Ifjúsága, 1964 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Félelmetes” fejvadásszal állok most szemben. Sok-sok híres „koponyát” kapott már harci bárdja végére és bámulatos ügyességgel minmennyit fejen találta ... Szorongva nézek széjjel,,bungaló”-jában, ahol a földtől a mennyezetig példás rendben sorakoznak egymás mellett a „harci zsákmányok”, köztük az „elejtett fejek”... De ő megnyugtat: nem kell félnem, „nehéz fej” vagyok... Különben is — mivel nem akarom tovább ijesztgetni a kedves olvasót — elárulom, hogy ennek a fejvadásznak a tomahawkja (harci bárdja) a ceruza és a toll, vadászterülete pedig a pesti utca, s minden olyan terület, ahol emberek járnak-kelnek, dolgoznak. Bungalója sem más, mint a kis műterem, s a neve: Kallus lászló, így, csupa kisbetűvel, ahogyan ő írja akkor is, amikor egészen kiemelkedőt alkot. Tulajdonképpen egy viccműhelyben járunk. Nevettető humorral kápráztatnak el a fejek, s egyik-másik vicc mögül előelő villan a rajzoló csúfondáros tekintete, szellemességének ragyogása. Túlzásokkal fejezi ki a valóságot, ebből táplálkozik rajzainak és szemléletének humora. Mestere a néhány vonallal való jellemzésnek. Sokszor bebizonyította már, hogyan lehet rajzban, viccben, karikatúrában is igazat mondani. Műtermének fala, amelyet portréi, viccei, illusztrációi népesítenek be, olyan mint valami tükör, amelyik megmutatja az ember láthatatlan oldalait is. Görbetükör ez? Nem, nem! Soha egyenesebb! Régi szólás-mondás már, hogy a vicceket „pihentagyú” emberek találják ki. Pedig ebben a műhelyben, a humor boszorkánykonyhájában nincs megállás! A viccműhely — mondhatnánk — éjjel nappal üzemel. A megfigyelések — a naponta látott és hallott érdekességek, újdonságok, fintorok, taglejtések — fűszereződnek, ötvöződnek itt, és hű tükörként bontakoznak ki a rajzpapíron. Kallus műhelyének legfontosabb kellékei a parányi kis ötletfüzetek. Dolgozóasztalán, a rádió mellett, az éjjeliszekrényen, kocsijában és egy — természetesen — mindig ott lapul a zsebében. Női futballbíró? Ez igen! — olvassa a hírrovat egyik eldugott hasábján, feljegyzi, s mér átfut, vibrál a fejében, hogy micsoda viccet lehet ebből csinálni... ..Farkasok közt védtelen” — hirdeti a mozi plakát... Hopp, megvan! — mondja a rajzoló és a cím bekerül a kéznél levő füzetecskébe, s néhány nap múlva valamelyik napilapunk humorrovatában láthatjuk a legújabb Kallus-viccet: a szegény pesti nőt a villamoson „védtelen”, a mustráló tekintetek kereszttüzében ... — A fupír felbukkanása, csuklósbusz a láthatáron, egy divatos, kócos kucsma, vagy legyen az bármi más, mindig rajzolásra késztet — mondja. Nem szeretem a „viccet a viccért”. Szerintem az igazi forrás — amelyből írónak, festőnek, grafikusnak vagy bármilyen más művésznek merítenie kell — csak az élet és a bennünket körülvevő események lehetnek. Láttuk már Kallus Lászlót a televízióban, a „Két félidő a pokolban” és a „Csupa napfény a szívem” című filmekben. Többször fellépett már a különböző kabaré-színpadokon, ahol szellemes rajzaival szórakoztatta a nézőket. Rajzainak kísérőszövegét és kisebb-nagyobb műsorszámait mindig maga írja. Ilyen alkalmakkor, mintegy záró akkordként, fejjel lefelé kezdi rajzolni önmagát. — Nekem nem tetszik az önarcképem — jegyezte meg —, de amikor a papírlapot megfordítom és kiderül, hogy önmagamat karikíroztam, a nézőtéri morajból megállapítható, hogy másoknak tetszik, és ez az igazi mérce. Általában az „áldozat” ritkán ismeri el, hogy találóan rajzoltam le. Yves Montandnak például Bársony Rózsi, Róna Viktornak pedig Kabos László tetszett... És így tovább, és így tovább, hiszen sokáig sorolhatnánk azokat a magyar és külföldi művészeket, akiket ceruzája megörökített már. Könyvborítói, rajzai, portréi és viccei hazai és külföldi kiállításokon is szerepeltek már. S mindezek után ki hinné, hogy Kallus László — a szamárpadban kezdte... — Ott, ott! — bólogatott nevetve. Mi tagadás, nem voltam valami jó tanuló, sem jó gyerek, inkább afféle örökmozgó. Beszélgettem, szegtem-mozogtam az órák alatt és ennek mindig a szamárpad lett a következménye. Nem tagadom, örültem ennek, hiszen onnan közelebbről láttam a tanárokat és szemtől-szembe figyelhettem társaimat és szép lassacskán sorra lerajzoltam őket.. . Ezért aztán újabb szamárpad következett... Azután eltárt festőnek készültem... Vagyis az akadémia freskófestő szakára osztottak be. Amikor végeztem, csakhamar hátat fordítottam a freskóknak. Helyette az egyik legnehezebb műfajt választotta, amely nagy emberismeretet követel. Keze nyomán naponta kelnek életre a különböző rajzok, de főerőssége: a fej karikatúra. Állandóan lesben áll, s ha jön egy híres vagy érdekes fej, az nem menekül, nyomban lecsap rá és eltalálja. Kallus, a fejvadász. Zsigmond Márta - Kchifut Kép szöveg nélkül — És még azt mondják, hogy a szurkolók nem szeretik a futballbírókat. .. Nemzetközi bűvészkongresszus. teo hfi Egy tréfás résztvevő érkezése... Férfi dolgok. — Itt az új tavaszi kosztümöd, Évácskám !! Kislányával, a „legfőbb” kritikussal A művésznő is ..rajzoljon”. Kérek egy autogramot. Kallus-portré Tatjana Szamojlováról Tito Schipát is lerajzolta Készül a karikatúra Tito Schipáról Rajkin — ahogyan Kallus látja a MOHÉP ! jelenti januári filmújdonságok: HONFOGLALÁS A nagysikerű TV-film most a mozik műsorán Bemutató: január 9. HATTYÚDAL Magyar film. Széles változatban is Főszerepben: Páger Antal, Várkonyi Zoltán, Béres Ilona, Pécsi Ildikó, Bodrogi Gyula, Sztankay István Bemutató: január 23. AZ UTOLSÓ ÍTÉLET Magyarul beszélő olasz filmszatíra Vittorio Gassmann, Fernandel, Silvana Mangano,Domenico Modugno és mások főszereplésével Széles változatban is 14 éven alul nem ajánlott! Bemutató: január 30.