Világ Ifjúsága, 1964 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Félelmetes” fejvadásszal állok most szemben. Sok-sok híres „koponyát” kapott már harci bárdja végére és bámu­latos ügyességgel minmennyit fejen ta­­lálta ... Szorongva nézek széjjel­­,,bun­­galó”-jában, ahol a földtől a mennyezetig példás rendben sorakoznak egymás mel­lett a „harci zsákmányok”, köztük az „elejtett fejek”... De ő megnyugtat: nem kell félnem, „nehéz fej” vagyok... Kü­lönben is — mivel nem akarom tovább ijesztgetni a kedves olvasót — elárulom, hogy ennek a fejvadásznak a tomahawkja (harci bárdja) a ceruza és a toll, vadász­területe pedig a pesti utca, s minden olyan terület, ahol emberek járnak-kel­­nek, dolgoznak. Bungalója sem más, mint a kis műterem, s a neve: Kallus lászló, így, csupa kisbetűvel, ahogyan ő írja ak­kor is, amikor egészen kiemelkedőt alkot. Tulajdonképpen egy viccműhelyben járunk. Nevettető humorral kápráztatnak el a fejek, s egyik-másik vicc mögül elő­­elő villan a rajzoló csúfondáros tekintete, szellemességének ragyogása. Túlzásokkal fejezi ki a valóságot, ebből táplálkozik rajzainak és szemléletének humora. Mes­tere a néhány vonallal való jellemzésnek. Sokszor bebizonyította már, hogyan lehet rajzban, viccben, karikatúrában is igazat mondani. Műtermének fala, amelyet portréi, viccei, illusztrációi népesítenek be, olyan mint valami tükör, amelyik megmutatja az ember láthatatlan olda­lait is. Görbetükör ez? Nem, nem! Soha egyenesebb! Régi szólás-mondás már, hogy a vicce­ket „pihentagyú” emberek találják ki. Pedig ebben a műhelyben, a humor bo­szorkánykonyhájában nincs megállás! A viccműhely — mondhatnánk — éjjel nap­pal üzemel. A megfigyelések — a naponta látott és hallott érdekességek, újdonságok, fintorok, taglejtések — fűszereződnek, ötvöződnek itt, és hű tükörként bontakoz­nak ki a rajzpapíron. Kallus műhelyének legfontosabb kellékei a parányi kis ötlet­füzetek. Dolgozóasztalán, a rádió mellett, az éjjeliszekrényen, kocsijában és egy — természetesen — mindig ott lapul a zsebében. Női futball­bíró? Ez igen! — olvassa a hírrovat egyik eldugott hasábján, fel­jegyzi, s mér átfut, vibrál a fejében, hogy micsoda viccet lehet ebből csinálni... ..Farkasok közt védtelen” — hirdeti a mozi plakát... Hopp, megvan! — mondja a rajzoló és a cím bekerül a kéznél levő füzetecskébe, s néhány nap múlva vala­melyik napilapunk humorrovatában lát­hatjuk a legújabb Kallus-viccet: a sze­gény pesti nőt a villamoson „védtelen”, a mustráló tekintetek kereszttüzében ... — A fu­pír felbukkanása, csuklósbusz a láthatáron, egy divatos, kócos kucsma, vagy legyen az bármi más, mindig rajzo­lásra késztet — mondja. Nem szeretem a „viccet a viccért”. Szerintem az igazi for­rás — amelyből írónak, festőnek, grafi­kusnak vagy bármilyen más művésznek merítenie kell — csak az élet és a ben­nünket körülvevő események lehetnek. Láttuk már Kallus Lászlót a televízió­ban, a „Két félidő a pokolban” és a „Csupa napfény a szívem” című filmek­ben. Többször fellépett már a külön­böző kabaré-színpadokon, ahol szellemes rajzaival szórakoztatta a nézőket. Rajzai­nak kísérőszövegét és kisebb-nagyobb műsorszámait mindig maga írja. Ilyen alkalmakkor, mintegy záró akkordként, fejjel lefelé kezdi rajzolni önmagát. — Nekem nem tetszik az önarcképem — je­gyezte meg —, de amikor a papírlapot megfordítom és kiderül, hogy önmagamat karikíroztam, a nézőtéri morajból megál­lapítható, hogy másoknak tetszik, és ez az igazi mérce. Általában az „áldozat” ritkán ismeri el, hogy találóan rajzoltam le. Yves Montandnak például Bársony Rózsi, Róna Viktornak pedig Kabos László tetszett... És így tovább, és így tovább, hiszen so­káig sorolhatnánk azokat a magyar és külföldi művészeket, akiket ceruzája meg­örökített már. Könyvborítói, rajzai, port­réi és viccei hazai és külföldi kiállításo­kon is szerepeltek már. S mindezek után ki hinné, hogy Kallus László — a szamár­­padban kezdte... — Ott, ott! — bólogatott nevetve. Mi tagadás, nem voltam valami jó tanuló, sem jó gyerek, inkább afféle örökmozgó. Beszélgettem, szegtem-mozogtam az órák alatt és ennek mindig a szamárpad lett a következménye. Nem tagadom, örültem ennek, hiszen onnan közelebbről láttam a tanárokat és szemtől-szembe figyel­hettem társaimat és szép lassacskán sorra lerajzoltam őket.. . Ezért aztán újabb szamárpad következett... Azután eltárt festőnek készültem... Vagyis az aka­démia freskófestő szakára osztottak be. Amikor végeztem, csakhamar hátat for­dítottam a freskóknak. Helyette az egyik legnehezebb műfajt választotta, amely nagy emberismeretet követel. Keze nyomán naponta kelnek életre a különböző rajzok, de főerőssége: a fej karikatúra. Állandóan lesben áll, s ha jön egy híres vagy érdekes fej, az nem menekül, nyomban lecsap rá és eltalálja. Kallus, a fejvadász. Zsigmond Márta - K­chifut Kép szöveg nélkül — És még azt mondják, hogy a szurkolók nem szeretik a futballbírókat. .. Nemzetközi bűvészkongresszus.­ ­ teo­ hfi Egy tréfás résztvevő érkezése... Férfi dolgok.­ ­ — Itt az új tavaszi kosztümöd, Évácskám !! Kislányával, a „legfőbb” kritikussal A művésznő is ..rajzoljon”. Kérek egy autogramot. Kallus-portré Tatjana Szamojlováról Tito Schipát is lerajzolta Készül a karikatúra Tito Schipáról Rajkin — ahogyan Kallus látja a­­ MOHÉP ! jelenti januári filmújdonságok: HONFOGLALÁS A nagysikerű TV-film most a mozik műsorán Bemutató: január 9. HATTYÚDAL Magyar film. Széles változat­ban is Főszerepben: Páger Antal, Várkonyi Zoltán, Béres Ilona, Pécsi Ildikó, Bodrogi Gyula, Sztankay István Bemutató: január 23. AZ UTOLSÓ ÍTÉLET Magyarul beszélő olasz filmszatíra Vittorio Gassmann, Fernandel, Silvana Mangano,­­Domenico Modugno és mások főszereplésével Széles változatban is 14 éven alul nem ajánlott! Bemutató: január 30.

Next