Világ Ifjúsága, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
ESZPERANTISTÁKNAK Az eszperantóról — dióhéjban Az 1965-ös esztendőt az ENSZ a „Nemzetközi Együttműködés Évé”-nek nyilvánította. Az UNESCO B) kategóriájába, tehát a legfontosabb nemzetközi szervezetek közé sorolt Egyetemes Eszperantó Szövetség is alaposan kivette részét az együttműködés munkájából, és ez év őszén negyven millió aláírást tartalmazó dossziét nyújtott át az ENSZ Titkárságán. Az aláírók az eszperantó nyelv minél szélesebb körű elterjesztésének támogatását kérik. Milyen erő mozgatta meg ezt a negyven millió embert? Az a nemzetközi szervezet, amely az eszperantó nyelvet ápolja és terjeszti, hogy ezzel is hathatósan elősegítse az anynyira áhított együttműködést. Néhány adat tükrében nézzük meg e szervezet felépítését és működését. Negyvenöt országnak van önálló eszperantó szervezete. Ezeket a Rotterdamban székelő Egyetemes Eszperantó Szövetség fogja össze. Őrködik a nyelv egységén, megrendezi az évenkénti világkongresszusokat, és minden eszközt felhasznál a nyelv terjesztésére. Ilyen eszköz a sajtó. Több, mint 100 újság, folyóirat, szemle jelenik meg a világon eszperantó nyelven. 24 rádióállomás sugároz rendszeresen (naponta, hetenként illetve havonta) eszperantó nyelvű műsort. Ez együttesen évente mintegy 2000 adást jelent, összesen kb. 700 órányi időtartammal. 12 országban rendeztek be eszperantó könyvtárat illetve múzeumot. Londonban állították fel az Eszperantó Kutatási és Dokumentációs Központot. Ez kereken 30 000 eszperantó nyelvű könyv címét tartja nyilván, ebből 2000 az eredeti irodalmi mű, 6000 az irodalmi fordítás, a többi 22 000 pedig nyelvkönyv, szótár, útleírás, tájékoztató, prospektus stb. A szépirodalmi alkotások mellett különös figyelmet érdemelnek a szakszótárak, amelyeket a legkülönbözőbb szakágak használnak, így a jogászok, mérnökök, orvosok, pedagógusok, filmesek, újságírók, vasutasok, ipari és kereskedelmi intézmények. Előszeretettel használják a nyelvet a csillagászok, földrajz kutatók is. Ehhez természetesen szükséges az eszperantó Rovatvezető, Dr. Jáki Ferenc egyetemi szintű oktatása is. Nos, ebben sincs hiány, mert 20 egyetem rendelkezik eszperantó lektorátussal vagy hasonló jellegű tanszékkel, röviden: katedrával. A 184 szakág számára ez nem sok, de így is jelentős, mert lehetővé teszi a nyelv minél szélesebb körű és minél magasabb szintű művelését. A legújabb adatok szerint 62 országban (tehát önálló szövetséggel nem rendelkező országokban is!) összesen 3605 szakági megbízott tartja fenn a hivatalos kapcsolatot az Egyetemes Eszperantó Szövetség központjával és az egyes országok szakcsoportjaival. Erről a valóban „világot átfogó”, szervezett munkáról a Szövetség minden évben megjelenő két részes, mintegy 1000 oldalas Évkönyve ad tájékoztatót. Ebből adtunk most mi is ízelítőt. Hogy áll az eszperantó ügye jelenleg Magyarországon? Teljes képet most nem tudunk adni, hanem megint csak néhány „száraz”, de annál beszédesebb adatot. A legutóbbi években Baghy Gyula „Eszperantó Nyelvkönyvbe ” kiadást ért meg, összesen 35 000 példányban, Kalocsay Kálmán „Rendszeres Eszperantó Nyelvtan”-a 10 000, Szerdahelyi István „Esperanto 1” c. nyelvkönyve szintén 10 000 példányban, és jellemző, hogy a most megindult több száz eszperantó tanfolyam mind könyvhiánnyal küzd. Nem valószínű, hogy a fenti 55 000 példányt műgyűjtők vásárolták össze, hanem zömmel azok, akik használják, vagyis valamilyen formában tanulják is a nyelvet. Dicsekvés nélkül sorolhatjuk a fenti nyelvterjesztő könyvek mellé a „Világ Ifjúságá”-ban megjelent „Hat hónap alatt eszperantóul” című nyelvtanfolyamot is. Ezen kívül 3 eszperantó nyelvű lap tájékoztatja rendszeresen hazánk és a világ eszperantistáit a magyar szövetség életéről. Az idei tanévtől kezdve nyelvszakos egyetemi hallgatók harmadik szakként felvehetik az eszperantót is. A Magyar Rádió minden este 20 óra 30 perckor negyedórás eszperantó nyelvű műsort sugároz a 240-es középhullámon. Az ENSZ-nek átnyújtott dossziéban mintegy 40 000 magyar aláíró neve is szerepel, ezzel az aláíró országok listáján az ötödik helyen vagyunk. La skota bofilo Alvenis la nomtago de la bopatrino. La sparema bofilo volis donaci al sí ion malmultekostan. Li eníris en vendejon de porcelanajoj kaj vidis, ke hazarde pecoj de multekosta vazo kusas sur la planko. Li de la vendejestro acetis tiujn pecoj n por bagatela sumo kaj tiel li ordonis: — Bonvolu enpaki la pecojn en keston. Jen la adreso de mia bopatrino, sendu la keston per via kuristino, vespere je la 8-a mi atendos áin antaü la pordo. La bofilo antaü la pordo petis sin, ke Si enirante faletu, kaj faligu ankaú la pakajon. La kuristino komprenis la sercon kaj obeis. Post la sonorigo la bopatrino malfermis la pordon, kaj la pakajo falis antaü siajn piedojn. La bofilo kaj la kuristino petis pardonon. Li malfermante la pakajon kun surpnzo konstans, ke la servema vendejestro Éiun pecon de la vazo pakigis en apartan papereton. La bopatrino „dankis” la donacon, la bofilo rugigis de honto, kaj la kuristino ridetante adiaüis iiin. CSAK FIATALOKRÓL Csodálatos vagy, ifjúság! A Szabadsághegyi tágas műteremben valamiféle feszültség fogadott. Amint beléptem, azt is megéreztem nyomban, hogy a nagy csendben van valami ünnepi. A szobrásznő arca is szinte szokatlan volt. Úgy véltem, hogy most, még erre a néhány percre — amíg beszélgetünk — sem szívesen teszi le kezéből a mintázóját. De mégis! Megszokott mozdulattal lesöpörte köpenyéről a finom agyagport, és beszélgetni kezdtünk. Márványra, drága nemes anyagra tervez, mert már az anyag kiválasztásával is azokra a nagyszerű nemes tettekre akar utalni, amelyek most félre tetették vele minden elkezdett munkáját, és új alkotásra késztették. Az ihlető: az ifjúság. Az az ifjúság, amely most újra bizonyított. Segítőkészségből, helytállásból, a kultúra, a műkincsek iránti tiszteletből jelesre vizsgázott. — Az olaszországi árvízkatasztrófa nyomában járó áldozatvállalások láttán egyszerre csak így kiálttottam fel magamban: csodálatos vagy, ifjúság! — mesélte Németh Anny, a műterem gazdája. — Mert láttam, hogy a fiatalok elsőnek siettek a gátra. Ott tartózkodásom alatt sokszor találkoztam fiatalokkal, s láthattam, megfigyelhettem magatartásukat, jól ismerem gondolkodásmódjukat. Bevallom, vegyes élményeket raktároztam el róluk. De most, amikor a nagy árvíz idején helyt kellett állni, naponta láttam, hallottam, olvastam, hogyan sereglenek a legveszélyesebb helyekre az olasz egyetemisták, gyári munkások, de még az elárusító lányok is. S kevéssel ezután jött a baráti segítség is. Mint az ár, úgy indult meg a nagy karaván, jöttek a fiatalok százai, ezrei, autóbuszokkal, teherautókkal, helikopterekkel és gyalogosan. Ki hogyan tudott, úgy sietett. Megmozdult a szomszédos országok ifjúsága is. Sokszor életüket veszélyeztetve mentettek ki asszonyokat, gyerekeket a pusztító árból. Tudósokkal, tanárokkal, restaurátorokkal vállvetve dolgoztak a fiatal munkások és diákok a műkincsek megmentéséért. Az iszaptengerből darabonként bányászták ki a felbecsülhetetlen értékű kincseket, a festményeket, szobrokat, ősnyomtatványokat, egyedüli könyvpéldányokat. — Most, itthon, amikor minduntalan magam elé idéztem ezeket a képeket, egyre inkább éreztem, hogy ezt a hősi példát valamilyen formában meg kell örökítenem. Németh Anny egy éven át — ösztöndíjasként — Olaszországban dolgozott. Nemrégiben azokon a helyeken is járt — például Firenzében —, a csupa műemlék, csupa művészi alkotás városában —, ahol röviddel azután a gyilkos úr pusztított. — A kép, amelyet olaszországi tartózkodásom alatt annyiszor láttam: emberek a múzeumban, most gyakran felötlik bennem — mesélte tovább. — Naponta sereglettek emberek a szélrózsa minden irányából turistaként, luxuskocsikon száguldva, vagy akár kerékpárral szegényesen, hosszú utat megtéve, hogy eljussanak Olaszországba, s megismerjék kőbeálmodott csodáit, páratlan műkincseit. Hozta őket a látnivágyás, a kultúrkincsek megismerése utáni szomjúság és az ősi kultúra iránti szeretet. Naponta láttam ezt, és azért hatványozottabban tudom értékelni a küzdelmet, elsősorban a kincsek örököseinek, a fiataloknak az erőfeszítését, azért, hogy mindez megmaradjon, hogy a világ közkincse lehessen továbbra is. Ez a nagyszerű tett fordította tekintetemet a sokat szidott, sokszor joggal elmarasztalt ifjúság felé. Ők adták most a vésőt a kezembe, őket, a fiatalokat mintázom meg. Egy kutat készítek, amelynek főalakja és tartóoszlopa az ifjúság lesz. Az „Ifjúság kútjá”-nak csak a vázlatait láttam, de ismerem Németh Anny remekművű szobrait és azt a szökőkutat, amelyet Olaszországban a helyszínen láttam, egyik kedves kertben kapott helyet. Ezért úgy vélem, hogy ebből a kútból is sokat merítünk, hisz ez nem csoda, mert az alkotás forrása, ihletője az ifjúság volt. Zs. M. Az Arno-parti Firenze az árvíz előtt „Hogyan légy gazdag?” Amikor külföldön járok, elsősorban mindenhol azt keresem, kutatom, hogyan él, milyen gondokkal küzd, tanul, szórakozik az ifjúság. Talán Párizsban látja az ember igazán, hogy milyen óriási harc folyik a haladó francia nemzeti kultúra és a szórakoztató ipar között — az ifjúság lelkéért. Az ismert szadista filmek plakátjai, a hírhedt képes magazinok félmeztelen táncosnői kínálgatják ezt a stílust minden utcasarkon. Egy vegyes „irodalommal” teli könyvesbolt kirakatának választékát figyeltem, amikor megállt mellettem egy magas, barna hajú, barna szoknyát és feszes barna pulóvert viselő lány. Egyetemistának véltem. Együtt indultunk tovább az Odeon-tértől a Szent Mihály útja felé. Újból egy könyvkereskedésbe ütköztünk. A pultok egy része az utcán volt. A lány itt is megállt. Én is ezt tettem. Nézegettem a könyveket. Gazdag választékot láttam, értékes mai és klaszszikus könyvekből. Balzac, Anatole France, Victor Hugo, Moliére — szinte minden kapható. De mindenekelőtt szembetűnő helyen két sorozat kötetei kellették magukat. Az egyik valamiféle detektívsorozat, a másik a „karriercsinálás” könyvtára, öt kötetből áll, de csak egy címet tudtam megjegyezni: „Hogyan légy gazdag?” Az egyetemistának vélt lány kezébe vette ezt a könyvet, hosszasan lapozott benne... Letette, s a klaszszikusok felé nyúlt, de kis idő múltán újra kézbevette. Hirtelen izgalom fogott el: mit fog választani? És ő a pénzcsinálás, a férjfogás, a gyors előmenetel titkának receptjei helyett egy Balzac-kötetet választott. Úgy látszik, mégis jobban bízik a maga könyveiben, a saját ízlésében. Nem tudta meg, hogyan lehet könynyen, gyorsan gazdag, de megőrizte gazdagságát.