Világ Ifjúsága, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám
Jim Steenwood, a New York-i zenei szaklap, a New Musical Express munkatársa fene ideges lett. 1974 forró nyarán már harmadszor buzgólkodott íróasztala körül egy férfi, hogy rásózza barátnője fotóit. A szerkesztő végül is kifakadt: „Hagyjon már békén ezekkel a fényképekkel — pattogott — ugyan ki kíváncsi egy ilyen kültelki Monroe-ra?!” Aztán eltelt öt esztendő. A kültelki Monroe - Deborah (Debbie Harry -, a Blondie együttes sztárja időközben a világ legkeresettebb popénekesnője lett, az erőszakos fotós Chris Stein — pedig a nagy csillag menedzsere, és változatlanul a barátja. TÚLKÍNÁLAT SZŐKÉKBŐL________ Chris Stein nélkül egyébként elképzelhetetlen lett volna a Blondie betörése - New Yorkban annyi volt a rockegyüttes, mint sajtban a lyuk. Chris jól tudta, hogy csak az vághat az élre, aki félreismerhetetlen márkajelzéssel „védi" magát és produkcióit. A szőkék Marilyn Monroe óta egyfolytában menő cikknek számítottak a poppiacon, de egyúttal túlkínálat is volt belőlük. Debbie csupa nőből álló csapata, a Stillettoes mindig is csak előegyüttesnek számított. Azért aztán Chris 1974-ben merész hadműveletbe kezdett, összehozta a Blondie együttest, az irodahelyiségek és a katonai kantinok falát pedig elárasztotta Debbie-poszterekkel: mély dekoltázs, erotikusan csücsörített ajkak, a mini alól pimaszul kikandikálókihívó harisnyatartós közben (Marilyn Monroeval ellentétben) a rideg, tartózkodó, cool sex jelzéseként a jelszófelirat: „El a kezekkel ..." A poszterek rövid idő alatt kapósak lettek, de az együttesnek 1979-ig kellett várnia az átütő nemzetközi sikerre, amelyet a Heart of Glass hozott meg. Az ezt követő lemezek, az Eat to the Beat (1980) és az Autoamerican (1981) már automatikusan robbantottak, a Blondie-koncertek és -turnék jegyei már elővételben elkeltek és Debbie-posztereinek a feketepiacon is felment az árfolyamuk. Egyébként a Blondie együttes további öt tagja a közönség és a sajtó számára nem más, mint egy rocksztár háttere, akiknek megadatott a szerencse, hogy a csodás szőkét kísérhessék. A jó harmincas popcsillag különben New Jersey egyik elővárosában nőtt fel. Fogadott gyerek volt, és „pótmamájára" már 13 évesen „ráhozta a szívbajt" — festette a haját és igyekezett minden valamirevaló srác fejét elcsavarni. Aztán már ez a játék sem volt elég neki: 16 évesen „élesben" is kipróbálta a szerelmet. „Nem bírtam ki tovább” - nyilatkozta. Aztán 17 éves korában New Yorkba repült, hogy közelebbről is megismerje a könnyűzenei élet rejtelmeit. Ez úgy zajlott, hogy a Max's Kansas City nevű klubban, amely egyúttal a drogkereskedelem egyik kiszolgálóboltja is volt, könnyűnek nevezhető ruhában felszolgált, és más szolgálatokat is tett a törzsvendégeknek - köztük Andy Warholnak, Brian Ferrynek és Jimi Hendrixnek is. Közben maga is a heroin rabja lett, majd — mivel „kábítószerszámlái" meglehetősen magasra rúgtak - Hollywoodba ment egy öregecske, de tehetős „vén kecske oldalkocsijaként". Amikor pedig elege volt az öregúr többnyire balsikerű közeledéseiből, fogta magát, és visszatért New Yorkba. Itt is változatlanul abból élt, amivel a teremtés folytán rendelkezett. „Dirty Harry” (így hívták akkortájt ismerősei) meglehetősen zilált életet élt. CHRIS CSODÁT TESZ A változás akkor következett be, amikor a hetvenes évek elején megismerkedett Chris Steinnel. „Talán giccsesnek hangzik — nyilatkozta Debbie —, de csak Chris oldalán ismertem meg, mi a szerelem ..." Leszokott a kábítószerről is, és repülét iszik a legszívesebben. „Ez legalább jót tesz make-up gyötörte bőrömnek.” Muzsikája a punk és a diszkó ugyancsak piacképes keveréke, ahogy a hamburgi Stern magazin minősíti - inkább művi, mint művészi zene. Hangja tiszta, hűvös és érzelemmentes. A nő, aki hajdan odaadás nélkül adta oda magát, most a zenében dalol érzésekről érzések nélkül. A rock jégcsapaszszonya, a punk Greta Garbója - írták róla a szakértők. Ám paradox módon éppen megközelíthetetlensége teszi olyannyira kívánatossá, főként a pubertáskorú ifjak körében. A valóság egy kis kaland vagy játék egyegy környékbeli lánnyal. Az álom: Debbie Harry, a csodák asszonya. Akire elég ha csak rágondol az ember, s már izzad a tenyere. De várj csak, Debbie, várj csak, leszek még én is erős és nagylegény ... Debbie egyébként nem tűr meg maga mellett más istennőt a színpadon. Nemrég még előzenekarától, a The Rezillostól is megvált, mivel a bandában egy lány is domborított. Pillanatnyilag pedig Debbie az egyetlen nő a rockolümposz istenkorában. És neki még ez sem elég. Chris Steinnel együtt most egy film producerségébe is belevágtak, s a filmen maga Debbie játszaná a főszerepet. Mick Jaggerrel és Carlo Pontival is tárgyal különféle forgatókönyvekről. „Pedig - mondta nemrég az álmélkodó újságíróknak - én voltaképpen háziaszszony lennék a legszívesebben. És gyerekeket is szeretnék, mielőtt még nem késő . .." Nos, egyvalami van, ami bizonyosnak tűnik. Debbie — aki olyan, mintha Marilyn Monroe testvére lenne, s már-már olyan híres is, mint maga Marilyn - aligha végzi majd úgy, mint a másik szőkeség. A Marilyn-szőke Debbie nem belecsöppent a show világába, ott „nevelkedett" kegyetlen perifériáin, a show-biznisz cápáinak a közelében. S talán már maga is egy kicsit a cápák egyike. 39 Blondie — Debbie Debbie Harry egy partin nyelvet ölt a fotósra. „El a kezekkel.. Jerry Hall, Mick Jagger kedvese jót nevet a tréfán