Világ Ifjúsága, 1988 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám
CAFÉ GLASZNOSZTY ÉS PERESZTROJKA-KOKTÉL Egy sajtóigazolvány ürügyén Hát igen, az első washingtoni csúcssztorit ez a sajtóigazolvány jelentette. — Hová lettek a hiányzó sávok és hová lett negyvenhét csillag? — kérdezték rögtön kollégáim, amikor szemrevételezték, hogy a szabályosan ábrázolt szovjet zászló mellett az amerikai lobogó egy kissé stilizáltra sikerült, s az ötven állam csillagjelzése helyett mindössze három szerepel rajta. Enyike bosszúságot jelentett az is, hogy pusztán egy gyűrhető papírt kaptunk, s annak műanyag tokkal történő bevonása (egy gyorsan kapcsoló válalkozós masinájával) hét és fél dollárba került. (Erre azután, velünk együtt, a többség „házilagos kivitelt" alkalmazott, egy fűzőgép s egy nejlonzacskó segítségével maga megcsinálta.) E sorok írójának külön gondot jelentett, ahogy az óceánon túlra való kommunikálásban egy H betű l-re változott, s az akkreditálásnál nem név, hanem sajtószerv szerinti nyilvántartást vezettek be. Vagyis jó néhány perc eltelt, ameddig a budapesti délutáni lapot megtaláltuk, Isti Hírlap „fedőnév" alatt. Mindez talán jellemző is lehet: a harmadik Gorbacsov-Reagan csúcsértekezlet sajtóközpontja, ahol csaknem hétezer igazolványt adtak ki és kontinens különtudósítóinak, eléggé hevenyészett körülmények között állt össze. Először nem találtak helyiséget, hiszen kevés olyan lehetőség kínálkozott, amely ott volt az amerikai főváros központjában, a Fehér Ház és a szovjet nagykövetség közelében, abban a tizenöt tömbben, ahol gyakorlatilag az események összpontosultak é s méreteit tekintve is megfelelőnek ígérkezett. Ami mégis volt, imár régen kiadták kongresszusok, összejövetelek céljára. Végülis maradt a Marriott-szállodalánc washingtoni hoteljának bálterme , így azután még a csúcs kezdete előtti napon a meddőség ellen küzdő anyák tanácskoztak a bálteremben (egy nappal megrövidítve összejövetelüket), s a csúcs másnapján, némi késedelemmel a Keep America Beautiful kongresszusa zajlott. Stílusosan szólva volt is eltakarítanivaló, hiszen a különböző papírok, könyvecskék valósággal elárasztották a sajtóközpontot. A Marriottnak viszont volt két kedves gesztusa (nem arra gondolok, hogy egy telefon bérlése hatszáz dollárba került, természetesen a beszélgetések díja nélkül) - minden tudósítónak küldött egy-egy ajándék pólóinget a csúcs felirattal, s viszonylag elviselhető árakkal egyik éttermét átmenetileg sajtókávéházzá alakította át. A Café Glasznoszty felirat került a bejárat fölé, s aki igazán politikai ínyenc akart lenni - az rendelhetett egy Peresztrojka-koktélt. Itt azután nem érvényesült a glasznoszty, mert az ital receptjét titokban tartották. Viszont jó volt és némi vodkaízt mindenki felfedezhetett benne... A csúcs nyilvánosságát természetesen mindenki igyekezett felhasználni, jó és rossz értelemben. Találkoztam régi ismerősökkel a buddhista boncokkal, akiket láttam már dobolni és imádkozni a békéért Génftől Bécsig számos konferenciaépület közelében; megjelent ismét a sarut viselő, fehér lepelbe öltözött világmegváltó, aki a két vezető képével sétált reggeltől estig a washingtoni Manson; a gyermekekbéke-világszervezete nevében NSZK- és NDK-beli „alsó-tizenévesek” kétszázezer levelet, rajzot hoztak magukkal. De repülőgépet bérelt egy üzletember, aki Amerika Ébresztőjének titulálta magát — igaz, jócskán távol tartották a csúcs „légterétől", s fotótéma lehetett a csaknem tökéletes Reagan-maszkot viselő, egy szélsőjobboldali szervezetet képviselő tüntető is. Különös volt nézni az amerikai belpolitikának gyökeres átváltozását. Azok, akik korábban bálványozták az elnököt s vele együtt hangoztatták, hogy a Szovjetunió a „gonoszok birodalma", most szembefordultak korábbi eszményképükkel, viszont Reagan korábbi kemény kritikusai, köztük a liberálisnak tartott szenátorok és képviselők, támogatták realista megnyilvánulásait. Természetes, hogy az amerikai politikát mindig átszövik a show-elemek, s ezektől a Reagan-adminisztráció különösképpen nem volt mentes. De azért — az előzmények ismeretében — nem volt akármilyen élmény hallani az elnököt, amint orosz közmondásokat, Tolsztoj-regényt és Krilov-mesét idéz, sőt, négy mondatot, beleértve a pohárköszöntő befejezését, a „nazdarovjét" oroszul mondja el. Vagy hogy az elnök olyan mandzsettagombot ajándékoz a főtitkárnak, amelyen Ézsaiás próféta szavai állnak: Kovácsoljatok ekevasat a kardokból. Ez a címe különben annak a szoboralkotásnak, amelyet a Szovjetunió ajándékozott az ENSZ-nek s ott látható New Yorkiban. Gorbacsov viszont ajándéka is figyelmes volt: a farmján szívesen lovagoló elnök egy díszes nyerget kapott. Az ajándékokat igyekeztek reklámcélokra is felhasználni: a Parker hetvenöt színezüst aranyfüstbevonatú tollat ajánlott fel a jelenlevő személyiségeknek (a két vezető gravírozott aláírásával), amikor Reagan és Gorbacsov nyolcszornyolcszor odaírta nevét a rakétamegállapodás alá. De nem a külsőségek az érdekesek: ez volt a nyolcvanas esztendők harmadik szovjet—amerikai csúcstalálkozójának tetőpontja. Joggal nevezte az SZKP főtitkára történelmi eseménynek két teljes rakétaosztály és 2611 nukleáris fegyver kiiktatását a nagyhatalmak arzenáljából: ez az atomkorszak első, tényleges leszerelési egyezménye. Igaz, a három év alatt megsemmisítendő atomtöltetek — becslések szerint — csupán 3—4 százalékát képezik az Egyesült Államok és a Szovjetunió teljes atompotenciáljának, de mindenképpen az első lépést jelentik. Kedvező politikai—pszichológiai légkört teremtettek (nemhiába volt ez az eddigi legjobb hangulatú csúcs), és modellt formáltak a jövő lehetséges egyezményeinek kimunkálásához, elsősorban az ellenőrzés rendkívül bonyolult kérdéseinek megoldásával. Ha az áttörés még nem is következett be, ez a csúcs feltétlenül eredményes volt. Természetesen sok függ attól, ami a csúcs után következik: mikor és hogyan ratifikálja, iktatja majd törvénybe az amerikai kongresszus a rakétamegállapodást, miként lehet majd továbblépni a május—júniusban esedékes negyedik csúcs, Reagan moszkvai látogatásának irányában. Gorbacsov utazása nagy személyes benyomást tett az amerikaiakra, de a főtitkár csak néhány háztömbnyit láthatott az Egyesült Államokból. Igaz, nyolcvan percen át fogott kezet a díszvacsorákon a meghívottakkal, Norman Mailertől Paul Newmanig, Chris Everttől Robert De Niróig, hogy ne csak a politika és a gazdaság prominenseit említsük. S egyszer az utca s a 17. utca sarkán váratlanul megállást kért az autókonvojnak, hogy kiszállva a ZIL 114- esből az „utca emberével” is váltson néhány szót. Amikor késve érkezett meg a Fehér Házba, Reagan tréfálkozott. Már azt hittem, hogy váratlanul hazautazott! Mire Gorbacsov: — Nem volt ilyen szándékom, de végre találkozhattam amerikaiakkal... RÉTI ERVIN A találkozó egyik bizalmas pillanata General President Secretary REAGAN GORBACHEV SUMMIT December PRESS KT1 237114__________________ I ST I KI2U? «nÜMMN' 3