Világ-krónika, 1906 (30. évfolyam, 2-52. szám)
1906 / 45. szám
45. szám. bukik, ha a Newyorki Központi Bank három millió dollár követelését ki nem fizeti. Önnek pedig semmije sincsen. Mindezek hallatára a tömeg zúgolódni kezdett és Jaspert szidta. — Ez pedig nem az ön első kísérlete, — kiáltá Chavenay,— midőn a pardstowni központi állomást megtekintette, ön volt az, ki Mabel Halton kisasszonyt a villamos sodronyokhoz tolta. Már akkor el akarta őt pusztítani, mintha ez véletlenül történt volna. Én önt ügyetlennek néztem, holott ön egy közönséges orgyilkos. — Lynch, Lynch, a Lynch törvénye! — kiálta a tömeg. Ekkor a rendőrség lépett közbe, mely Jaspert letartóztatta. — De leányom, szegény leányom elpusztul, — sohajtá Halton úr, — sürgönyözni kell! Halton, kit Chavenay nyomon követett, a postahivatalba sietett, hol a Pardstownnal való összeköttetést kérte. (Vége következik.) Az utolsó Rákócziak. A hazánk történetében oly dicső és históriai hivatást teljesített Rákóczi fejedelmi család I. Rákóczi Ferencz fiaiban fiágon kihalt. Ezek a Rákóczi fiúk voltak az utolsó Rákócziak. Hányatott életükön, tragikus sorsukon még ma is sok homály borong. A nevét is jóformán csak kettőnek ismeri a magyar közönség: József és György herczegekét. Pedg összesen négyen voltak a Rákóczi-testvérek. Három fiú és egy leány. A mostani temetés alkalmából a dicsőséges név ez utolsó rövid életű és szomorú sorsú viselőiről a következőkben emlékezik meg Lampérth Géza. II. Rákóczi Ferencz 1694-ben kelt egybe Sarolta Amália hessen-rheinfelsi herczegnővel. Két év múlva, 1696-ban született első gyermekük a kis tapolcsányi kastélyban. A kis újszülött Rákóczi-fiú egyik keresztapja Lipót császár lett, a másik Bádeni Lajos herczeg. Ő utánuk kapta elsősorban a Leopold és Lajos nevet, majd ezekhez még a György, József és Antal neveket, mert ezen az öt néven jegyzi be maga Rákóczi kisfiát a tapolcsányi Mária-társulat tagjai közé. Bár későbbi feljegyzéseiben és Confessióiban is csak a Lipót György néven emlegeti. Ez az elsőszülött fiúcska azonban születésétől kezdve állandóan betegeskedett s bár a szerető szülők a legismertebb és hírnevesebb orvosokkal, így a nagyhírű Spillenberger bécsi doktorral is kezeltették, a kis Lipót György már négy éves korában Lőcsén elhunyt 1700 elején. Ugyanezen év nyarán azonban már új fiúval ajándékozta meg akkor Bécsben tartózkodó ifjú hitvese Rákóczit. 1700 augusztus 17-ikén született Rákóczi József, aki nevét szintén koronás keresztapja, József király után kapta, őt követte a következő, 1701. év augusztusában a harmadik fiú, aki szintén Bécsben született. De neki már nem jutott fenséges keresztapa, mert hiszen édesapja már ekkor, mint «rebellis» a németújhelyi börtönben raboskodott. Ő már csak erdélyi «nagyságos» fejedelmi hédatyái után kaphatta a György nevet, amit épen nem volt oka szégyelnie. Bár csak később méltó lett volna reá! És ki tudja: vájjon nem lett volna-e méltó, ha a kegyetlen végzet már bölcsőjébe bele nem markol, hogy megfojtsa zsenge keblében a Rákóczi szivét! Ez a kegyetlen végzet más néven a bécsi udvar volt, mely a két Rákóczi fiút, atyjuk börtönbe vetése után, magához ragadta s a lefoglalt óriási Rákóczi-birtokok fejedelmi jövedelméből silány évi kegypénzt juttatva nekik, gondoskodott a nevelésükről, persze a maga módja és czéljai szerint. A lakájlelkű, parókás strrmilis udvari mesterek mindenre megtaníthatták a Rákóczifiúkat, csak épen arra nem, hogy Becsen túl, ott a messze kéklő Kárpátok aljában is van egy nyelv és van egy nemzet, melynek párbatiport szabadságáért most vívja szent harczait az ő — édesapjuk, Rákóczi Ferencz. Ha nevét hallották volna, akkor sem ismertek volna rá a tulajdon édesapjukra, a szavát sem értették volna meg, hát még az eszméit! Hiszen nyelvüktől, nevüktől megfosztották őket a parókás-strrmilis udvari mesterek. Rákóczi fiai nem tudtak magyarul. A nevük sem Rákóczi volt, hanem: «Marchese di Santo Carlo» (ez volt József) és «Marchese della Santa Elisabetha» (ez volt György). Mi más volt az a név, amit édesapjuk szánt vala nekik, mire dalia sorba kerülnek: «Munkács herczege» — József és «Makovicza herczege» — György. A viruló szépségű és meddő özvegységre kárhoztatott szép fejedelemasszony, hosszas tárgyalások után 1706 tavaszán, a fegyverszünet alatt végre engedelmet nyert Bécsben arra, hogy férjét meglátogassa, egyszersmind azzal a titkos utasítással, hogy gyöngéd kezével kivegye Rákóczi markából az ellenállás kardját s a szerelem rózsalánczán visszaszerezze a rebellis kuruczot a császár grácziájába. Fejedelmi pompával, szerelmes szivének minden melegével fogadta Rákóczi rég nem látott hitvesét, aki bizonybizony megfeledkezett ama titkos utasításokról, az ő dicsőséges szép dalia-férje ölelő karjában. Más gondjuk volt nekik akkor, más dolguk, más titkuk... E gyönyörű tavaszi találkozás után késő, ködös őszi napon pattant ki a Rákóczi-ház első kis rózsabimbója... 1706 november 16-ikán született az egyetlen kis Rákóczi-leányka, aki édesanyja után a Sarolta nevet kapta. Prágában született, ahol akkor Rákócziné tartózkodott. De e kis őszi bimbó nem fejelhetett rózsává, még az évben el is hervadt s Prága város egyik zárdájában temették el. A kis Rákóczi Sarolta volt tehát a negyedik korán elhervadt Rákóczisarjadék. Ugyancsak e találkozásuk alkalmával határozta el a Rákóczi-pár, hogy a még életben lévő két fiukat, Józsefet és Györgyöt megszöktetik Bécsből. Nagyarányú előkészületeket is tettek erre s a fejedelemasszony mikor visszatért Bécsbe, minden követ megmozdított, hogy gyermekeit visszaadhassa atyjának és a hazának. Bécs körül állandóan kurucz lovasdandárok portyáztak, hogy ha a szöktetés sikerül, rögtön védelmükbe vegyék a fiúkat, de az udvar neszét vette a dolognak s oly éber őrködéssel vigyázott a Rákóczi-gyermekekre, hogy sem csellel, sem erőszakkal nem férhettek hozzájuk Rákócziné emberei. A szegény «marchesek» maradtak és «nevelődtek» tovább is Bécsben. A majthényi fegyverletétel és a szathmári békekötés után, mikor a Rákóczi-család minden birtokát konfiskálták, Károly császár, hogy valamelyest mégis kárpótolja a fiúkat és hogy olasz czimükhöz és rangjukhoz némi kis stilszerű «vitulust» is adjon, mint Nápoly és Sicilia királya, e két országban adományozott nekik birtokot. Az erre vonatkozó adománylevél a pragmatica sanctio évében, 1723-ban kelt Prágában s a kegyes adományozó röviden és spanyolul csak igy irta azt alá: «Én a király.» E diploma értelmében József innenső Sicilia Abruzzo tartományában fekvő Romanuccio hűbérbirtokot kapta 3500 scudi évjáradékkal és a «Marchio di Romanuccio» czimmel és ranggal. György herczegnek ellenben a túlsó Siciliában fekvő «Contrasto Valle» és «Giunchi» grófság jutott 2500 scudi évjáradékkal és a «Conte di Giunchi» czimmel és ranggal. Új birtokaik megtekintésére a két fiút szigorú felügyelettel el is utaztatták Itáliába s ugyanígy vissza is kísérték hamarosan Bécsbe. Pedig az immár felserdült ifjak szivében akkor már megmozdult valami. Talán a Rákóczi-vér egy meg nem ölt atomja... Elkívánkoztak, menekülni akartak Bécsből. A fiatalabbik, György herczeg oly ürügygyel, hogy Velenczét óhajtja megnézni, 1726-ban el is utazott Bécsből. A lagúnák városából azonban egyenesen Párisba sietett atyja után. De minthogy azt már nem találta ott, nyomban hajóra ült és Rodostóba vitorlázott, ahol édes atyja és a bujdosók túláradó örömmel és boldogsággal várták partraszállását. Ez a nagy öröm azonban csakhamar szomorúságra változott, mikor kiderült, hogy Rákóczi fia még apja nyelvét sem érti. «A mi herczegünknek — írja róla Mikes Kelemen Rodostóba érkeztekor — semmi neveltetése nem volt és azon igyekeztek, hogy semmit ne tanuljon; azt véghez is vitték és azt csudálom, hogy írni tud, ha rosszul is. Az atyja, ki átallát mindjárt mindeneket, keservesen tapasztalja mindezeket, de mit tehet róla? Már a nádszál kezd vastagodni és nehezen hajol.» Távoztakor ezt jegyzi róla leveles könyvébe: «Legnagyobb fogyatkozást azt találom benne, hogy magyarul nem tud? De nem az ő vétke. Németek nevelték, akik csak a Miatyánkot sem engedték volna, hogy magyarul megtanulja.»Rákóczi a testben-lélekben elmaradt fiút ugyanis 1728 márcziusában Párisba küldte, hogy ott tanulmányait folytassa. Rákóczi György itt Terislaw név alatt élt, meg is nősült, kétszer is, elvevén egy Bethune grófnőt, majd pedig ennek halála után egy Marguerite Suzanna Pintheran de Boi Pisié nevű hölgyet, gyermeke egyiktől sem született. Atyja halála után, 1742-ben még egyszer megfordult Törökországban, ahova valószínűleg politikai czélokból a szultán hívta, de minden eredmény nélkül tért onnan vissza Párisba s a közeli La Chapelle de St. Denisben hunyt el 1756. év junius havában. Ő volt a Rákóczi-ház utolsó férfi tagja, mert testvére József már 1738-ban meghalt. József herczegnek csak 1734 ben sikerült megszöknie Bécsből. Előbb ő is Velenczébe, onnan Bolognán, Rómán és Nápolyon át Párisba, majd Madridba utazott. Ahol útközben hoszszabb ideig tartózkodott, így különösen Rómában, Nápolyban és Párisban, mindenütt kicsapongó, léha életet élt. Rákóczi halála után a porta őt is — mint politikai eszközt — nyomban Törökországba hívta. 1736-ban érkezett meg József herczeg Gallipoliba, majd Rodostóba. A szultán Konstantinápolyba hívta s ott fejedelmet megillető fénynyel fogadván őt, erdélyi fejedelemmé jelölte. Mint ilyen trónkövetelő vett részt az 1737—38-iki hadjáratban, de a bujdosó magyarokat végképen elidegenítette magától léha, kalandor természetével, melyben egy szikrája sem csillant meg Rákóczi Ferencz nagy lelkének. «Most suhajtjuk leginkább — írja a jó Mikes — a mi meghalt urunkat, mert szomorúan kell néznünk az atya és fiú között való nagy különbséget. Igen messze esett az alma fájától.» Léka életmódja csakhamar sírba vitte. 1738-ban meghalt Csernavodában. Azonban nem utód nélkül. Még 1735—36-iki párisi tartózkodása alatt nőül vett egy Marie de la Contancère nevű hölgyet, akitől már Törökországba utazta alatt Josepha Sarolta nevű leánya született, akit ő tehát nem is láthatott életében. Ez a Rákóczi-kisasszony apácza lett a párisi de la Visitation-zárdában s ott is hunyt el 1780-ban. A Rákóczi-család nőága tehát ő benne halt ki, érdekes véletlenségből ugyanazon évben, a melyben a Habsburgcsalád nőága kihalt Mária Theresiában. VILÁG-KRÓNIKA. Hány magyar élt Rodostóban. Caratelli. Lőrincz rodostói szerzetes följegyzése szerint Rákóczinak mintegy hatvan kurucz hive élt Rodostóban. Ez alatt azonban valószínűleg csak a katholikusokat értette, már pedig Rákóczi minden vallásossága mellett is rendkívül felvilágosult férfi volt, akinek főudvarmestere református, udvarmestere ág. ev. volt és számos protestáns főnemes ment vele Törökországba is. Ez az adat tehát nem lehet pontos, 355