Világ-krónika, 1910 (34. évfolyam, 38. szám)
1910 / 38. szám
300 részén volt. Midőn azonban a poroszok ágyúikat hozták elő, a francziák visszavonulni kényteleníttettek. Délután két és fél órakor a porosz koronaherczeg, három és fél órai küzdelem után, ura maradt a floingi fensíknak, elfoglalta a garenei erdőt, s így ura is lett azon állás kulcsának, melyen át a franczia hadsereg visszavonult. Ezután a poroszok csakhamar elfoglalták Givonnét és Balant, mire a francziák, gyalog, lovas, tüzér mind vad futásnak eredtek. Az árkok, hegyszakadások egészen megteltek a beleesett lovasokkal, kik fölé aztán még az ágyúk is hömpölyögtek. Hogy a zavar teljes legyen, a porosz ágyúk újra előnyomultak, s irtóztató gyorsasággal vetik bombáikat ez ember, állat- s anyagszer halmazba. A bombák már a várost is elérték, az utczákon itt a puskaporszekerek nem mozoghattak egymástól. A császár ekkor lóra ült, s a Turenne-tér felé vágtatott; útjában egy kartács a lova alá esett, szétpattant s egy kíséretében levő tábornok lovát megölte. Ekkor a csata már teljesen veszve volt. Szedánban Napoleon elnöklete alatt hadi tanács gyűlt egybe, mely a feladás feltételeit kezdte vitatni; a várostanács azt kérte, hogy ne tétessék ki hasztalanul a bombáztatás iszonyainak. Valamennyi jelen volt tábornok meg volt győződve a feladás szükségéről, két tábornokot kivéve, kik azt javasolták, hogy nem kell feladni a sereget; e két tábornok: Pelle és Bellemare. E percben Wimpffen tábornoknak valóságos kétségbeesett pillanata volt s még egy kísérletet akart tenni, hogy kikerülje a szégyent, mely a feladással a seregre háramlana. A Szedánban összegyűlt csapatok a csüggetegség látványát nyújtották. Kimerülve az éhség s fáradtság által, bizalmatlansággal telve főnökeik ügyetlensége miatt, hadiszerek nélkül, minden újabb erőfeszítéstől vonakodtak. Wimpffen tábornok könyörög nekik, hogy egy utolsó támadást kísértsenek meg. «Éljen Francziaország!»* — kiáltja — «Előre !», de csak kevés visszhangra talált. Minden áron bizalmat akarván gerjeszteni, azt kiáltá, hogy «Bazaine hátulról támadá meg a poroszokat. Még lehetséges győzni! Vagy győzni kell, vagy meghalni!» A trombiták mindenfelől harsogtak. Néhány ezer elszánt ember összegyűlt s a felvonó hídon kiindult a tábornokkal a városból . . . Ez volt az utolsó sikertelen kisérlet. Délután fél öt órakor egy trombitástól kísérve, parlamentáir jelent meg fehér zászlóval a szedáni vár fokán. Az ágyúszó nemsokára elhallgatott. A harcznak vége volt. Szedán után. — Képekkel. — A szerencsétlen szedáni nap után egy másik nagy esemény negyvenedik évfordulójához értünk : A Napóleon dinasztia detronizálásának évfordulójához, mely 1870 szeptember 4-én történt meg. Most ezen eseményekről emlékezünk meg egykorú képek kíséretében egykorú följegyzések nyomán. A szedáni katasztrófáról érkezett, hiányos ugyan, de aggasztó hírek mély megütközést szültek Párisban. A város alsóbb rétegeiben elfojtott forrongás volt észlelhető, mint a felzavart méhkasban. Az emberek súgtak-dugtak egymás között, készültek a legroszabbra. A szeptember 3-ai napon már viharos jeleneteknek volt szemtanúja a törvényhozó-test. Jules Favre bűnös titkolódzással, ámítással vádolta Palikaot s világosan követelte, hogy a kormány valljon színt: a dinasztiával tart-e vagy a nemzettel? Interpellálta, adjon felvilágosítást a csapatok helyzetéről, összeköttetésben áll-e a császár a miniszterekkel, oszt-e neki parancsokat? Palikao ez utóbbi kérdésre nemmel válaszolt. A törvényhozó kamra belátta, hogy a miniszter csak egy részét mondta el a valóságnak. Minden kebel elszorult arra a gondolatra, hogy mi lehet az, amit elhallgatott! A legközelebbi gyűlés éjfélre határoztatott, de csak egy órakor nyílt meg. Az egybegyűlt képviselők sápadt arczán valami megdöbbentő kifejezés ült a lámpák halvány fényénél. Mindenki tele volt várakozással. Az ülés megnyitása után Palikao felállt a szószékre s a képviselők elszorult mellel, elfojtott lélekzettel hallgatták a mázsás szavakat: «Bazaine marsall hadseregével együtt körül van kerítve Metzben. «Mac Mahon hadserege kénytelen volt viszszavonulni részint Meziéresbe, részint Sedanba. «Mac Mahon súlyosan megsebesült s kénytelen volt átengedni a főparancsnokságot Wimpffennek. «Wimpffen tábornok a túlnyomó erő előtt kénytelen volt kapitulálni. «40,000 franczia hadifogoly esett a poroszok kezébe. «A császár elfogatott s átadta kardját a porosz királynak.» Soha még ily lesújtó szavak egy képviselőtestület előtt nem mondattak. A teremben sik csend támadt, s idő kellett rá, míg a konsternált gyülekezetből kiemelkedett Jules Favre, A köztársaság kihirdetése VILÁG-KRÓNIKA, 38. szám.